A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-27 / 4. szám
Tízszobás, két fürdőszobás, háromkonyhás emeletes ház nagy kerttel, gyümölcsössel. Négy nemzedék él a hosszú udvarban. A kilencvenkét esztendős Barta Lídia, Barta Lajos és a felesége, Barta Gyula és a felesége és a két gyermek. Három hizódisznó röfög az ólban, nyulak. szárnyasok is akadnak szép számmal, fejőstehén azonban nincs, az csak egy van a faluban, Breznyák Lászlóéknál. — Negyvenkét évig dolgoztam az állami gazdaságban — mondja Barta Lajos az udvar kicsiny lakóházában, ahol a feleségével él. S mindjárt utalást tesz a bátkai-rakottyási kapcsolódásokra. — Együtt ágendáztam a nővéreddel, Irénkével, Péntek Andorral, Demeter Valíkával, a sógornőmmel és Kis Fejes Pistával. Szakáll János volt az ágendáztató tisztelendő urunk! A meleg szobában „összesereglik" a Bartanya minden otthon levő tagja, s velünk sgyütt Barta Lajosra összpontosítja a figyelmét, aki az életén elrévülve úgy morzsolja az emlékeit, mint hivő katolikus a rózsafüzért. A 3zalvendy-féle uradalom cselédlakásában született, ahol karácsonykor befagyott az vóviz a vödörben. Az elemi iskolát kijárva /olt napszámos, kocsis, majd amikor a felnőtteket behívták katonának már a magyar /ilágban, parádés kocsisának tette meg a ekintetes úr. A bátkai réten leventéskedett ő s, s amikor elkezdődött a nagy visszavonuás, hétszer elvitték, s hétszer megszökött, ^ztán a háború után a Tornaijához tartozó állami gazdaságban dolgozott. A kocsisko- Jást abbahagyva traktorosnak csap fel. 1960-ban azonban megszűnt a tornaijai jáás. s akkor átjött a Bátkai Állami Gazdaságsa. 1963-ban, 37 éves fejjel beiratkozik a Gzepsi Gépészeti Szakközépiskolába. Interlátuslakóként egy évig él távol a családjától, írigádvezető lesz, majd fögépesítő! Összetülönbözik a feljebbvalóival, és sofőrködik íyugdijba vonulásáig. Ennyi életének a tönör története. S hány ember élettörténete kívánkozna még ebbe az írásba ? Azoké törénetesen, akik erőszak következtében elíényszerültek Rakottyásról és már nem is érnek vissza. Lassan, meg-megállva vonulunk ki a Baranyáról (a falu adta a portának ezt a nevet!), niközben Barta Lajos az országban történekről, a televízióból és a rádióból hailottakól annyit mond csendesen: — Én gyerekkoromtól csak dolgoztam. Jagyon sokat dolgoztam, de az eredményéren csupán 1976-tól gyönyörködöm — pilant büszkén szép. hatalmas családi házára. - Egyik fiam raktárnok, a rimaszombati nagyar gimnáziumban érettségizett, a másik lépjavító, de gépkocsit vezet a Bátkai Állami Gazdaságban... Míg távolodom a Bartanyától, azt jegyzem neg Borosék jóvoltából, hogy összetartó nép akja a falut. Jelentősebb évfordulós napoon közös kenyeret sütnek, gulyást főznek. A ultúra befogadására is nyitottak. Rendeztek 1 már Tompa Mihály emlékestet. Száznál öbben hallgatták meg Boros Lászlónak, a isemadok alapszervezet elnökének ünnepi peszédét. Régi szőtteseik bemutatására is állalkoztak, s erre is meghívták a környező alvak népét. A rakottyási asszonyok felköotték a katrincát (surcot), úgy kínálták a endégeket kelt kaláccsal. — Ha mondunk előttük valamit, ezt vagy zt csináljuk meg, máris készek rá! — adja jdomásomra Boros Lászlóné. — És gyakran arténik valami! A fiatalok azért maradnak ieg egyre többen a szülőfalujukban ... MÁCS JÓZSEF llusztrációs fotó: Kürt Péter HOGY ÉLTE MEG? csoportot nem beavatkozásra, nem is rendteremtésre képezték ki, hanem arra, hogy „puff, agyoncsapni”. Öten vertek egy embert! Láttál már közelről gumibotot? Hát az olyan, hogy ha egyszer megütnek, már elég! Borzasztó, elítélendő és helytelen dolog volt a „mordkommandó”, en igy nevezem a piros barettsapkásokat, bevetése. De azt is látom, főleg a romániai események kapcsán, hogy nálunk volt valaki, aki nagyon okosan és nagyon helyesen cselekedve leállította ezt a szörnyű gépezetet. Hogyan tovább mindezek után? — Nehéz ma rendőrnek lenni. Kívülről a közhangulat, belülről a testület problémái szorítanak. A pozsonyi óvárosi őrs tagja vagyok. Minden éjszaka történik valamilyen erőszakos cselekedet. Vagy rablótámadás, vagy nemi erőszak, vagy verekedés. Ez szükségessé teszi a rendőrök munkáját. Ennek ellenére bennünket támadnak meg az utóbbi napokban. Papírcsőbe dugott hasánggal — a demokrácia nevében. Különbséget kell tenni a rend őre es az allamrendörség között Márpedig, ha megnő a bűnözés, veszélybe kerül az alakuló társadalmi modell. A régi rend hívei okot találnak a visszarendeződésre. A bűnözés elleni harc ma nálunk fizikai harcot jelent. Kevesen vagyunk és a felszerelésünk, a munkahelyi körülményeink rosszak. Mostanában sokan kilépnek a testületből. Én is. Húsz esztendő, nem a világ ennyit szolgáltam — a nóta csak nyolcat mond. Kérem a nyugdíjaztatásomat. A rendőr leimet, kritikus megállapításaimat, amelyek a párton belüli súlyos defor maciókra, a hatalommal való visszaélésre, a pártmunka elhanyagolására, az emberi méltóságot sértő módszerek alkalmazására vonatkoztak, vagy agyonhallgatták, vagy félremagyarázták. Nem elsősorban a tömeggel kerültem szembe, hanem önmagámmal. Hallgattam amikor szólnom kellett volna. Nem kibúvó és nem igazolás a hallgatásomra, hogy az egész társadalom beteg volt. Hogy a légkör nem volt kedvező. Hogy külön hősiességre lett volna szükség vállalva az igazság kimondásáért járó szankciókat. Hogy ezek a szankciók nemcsak engem sújtottak volna, hanem a gyerekeimet is ... — Mennyiben változott az életed az elmúlt hónap eseményei kapcsán. — Sokat. Olyan történelmi változásoknak vagyunk a szemtanúja, amelyeket már régen vártam. Furcsán hangzik ez tőlem, akinél a mindennapi kenyér került veszélybe. Rendkívüli a helyzet és sok még a kérdőjel. Az apparátuson belül is. Az apparátcsik szerepe hosszú évekig a gépezetben működő csavar szerepére degradálódott. Ezek az emberek, belső félelmeik eredményeként vagy egyszerű alibizmusból hallgatnak. Márpedig a párt megreformálását csak tiszta kezű, az új iránt minden tekintetben fogékony emberek vállalhatják. — Hogyan tovább? — A mi tragédiánk — a párttagok tragédiája — abban van, hogy a közvélemény mindannyíunkat egy zsákba dob azokkal, akik beszennyezték legszentebb érzéseinket, akik visszaéltek a hatalmukkal. Úgy érzem, a léket kapott hajót becstelenség lenne elhagynom. Párttagként akarok részt venni a mostanában oly sokat emlegetett párbeszédben, a párthatalom okozta deformációktól mentes társadalom kialakításában. November 17-e után napokig, hetekig arra figyelt az ország, hogy vajon mit tesz a rendőrség ? Beavatkozik-e, ha ismét kivonulunk az utcára, ha a tömeg „Fuj"-t kiált rájuk a prágai brutális fellépésük miatt. Feléjük fordult a nép haragja. Nem volt könnyű azokban a napokban rendőrnek lenni. Máshogy élte meg, akit pozitívan, máshogy, akit negatívan érintett a forradalom szele. Erről a hatásról faggatom Raisz András törzszászlós rendőrt dunaszerdahelyi otthonában. — Milyen változás állt be az életedben november 17-e kapcsán? — Változás? — kérdez vissza. — Van. Főleg a rendőrségen. Legfőképpen abban nyilvánul meg, hogy amit az elmúlt tíz évben csak egyedül mondtam ki, azt most az egész őrs ki meri mondani. A testület működését megbénította a parancsnok oszthatatlan hatalma. Ez olyan elv, amely még Sztálin idejéből maradt ránk. Ez a diktatúra. Ha a főnököm azt mondta a kanárira, hogy medve, akkor azt medveként kellett kezelnem. Emiatt sok konfliktusom volt. Mire bebizonyítottam az igazamat, lehetetlenné vált az előléptetésem. A legrosszabb az volt, hogy igazam bizonyítására nem találtam partnert. Az újság is Az BppdľBtCSIK csak a hivatalos álláspontot szajkózta. Amikor az Új Szó a Panorámát Akinek a szavaira a téren a tömeg azt szidta, akkor csak úgy védekezhetskandálta, hogy: Késő!, az legtöbbtem, hogy lemondtam az újságot. szőr a kommunista párt fizetett al-Bezzeg mára megújítottam az elöfikalmazottja volt. Szelíd forradalzetést, elolvasom A-tól Z-ig. A Napot munkban „csak" szavak ropogtak és is. Most éppen Zalabai Zsigmond Adcsak kiközösíti a társadalom azokat, vent Erdélyben című írása melegíti a akik valóban vagy látszólag résztvetszivemet. tek a diktatúra megvalósításában. — Hogyan értesültél a prágai ese— Láttad-e előre, hogy hamis úton menyekről? Volt belső tájékoztatás? halad az apparátus szekere? — kér— Azt tudtuk, hogy a diáknap aldezem Pauliczky Pétertől, aki az elkalmából engedélyezett felvonulás múlt tíz évből nyolcat a Dunaszerdakészül. Mi is készültségben voltunk helyi Járási Pártbizottság vezető dőlés utána még több napig. Amikor gozójaként, az utóbbi kettőt pedig a megtudtuk, hogy összetűzésre került Pozsonyi Pártföiskola aspiránsaként sor, nagyon felbolydultunk. Amikor élte meg. az összecsapásról készült pár perces — Igen, láttam. Ezt most nem alifilmet láttuk, borzasztóan felhábobiként mondom, mert ennek ellenére rodtunk. A terroristaellenes csoportkiszolgáltam a hatalmat. Sajnos, a nak ott nem volt keresnivalója. Azt a jóhiszeműen elmondott észrevéte-FISTER MAGDA Gyökeres György felvételei 15
