A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-27 / 4. szám

Tízszobás, két fürdőszobás, háromkonyhás emeletes ház nagy kerttel, gyümölcsössel. Négy nemzedék él a hosszú udvarban. A kilencvenkét esztendős Barta Lídia, Barta Lajos és a felesége, Barta Gyula és a felesé­ge és a két gyermek. Három hizódisznó röfög az ólban, nyulak. szárnyasok is akadnak szép számmal, fejőstehén azonban nincs, az csak egy van a faluban, Breznyák Lászlóéknál. — Negyvenkét évig dolgoztam az állami gazdaságban — mondja Barta Lajos az ud­var kicsiny lakóházában, ahol a feleségével él. S mindjárt utalást tesz a bátkai-rakottyási kapcsolódásokra. — Együtt ágendáztam a nővéreddel, Irénkével, Péntek Andorral, De­meter Valíkával, a sógornőmmel és Kis Fejes Pistával. Szakáll János volt az ágendáztató tisztelendő urunk! A meleg szobában „összesereglik" a Bar­­tanya minden otthon levő tagja, s velünk sgyütt Barta Lajosra összpontosítja a figyel­mét, aki az életén elrévülve úgy morzsolja az emlékeit, mint hivő katolikus a rózsafüzért. A 3zalvendy-féle uradalom cselédlakásában született, ahol karácsonykor befagyott az vóviz a vödörben. Az elemi iskolát kijárva /olt napszámos, kocsis, majd amikor a fel­nőtteket behívták katonának már a magyar /ilágban, parádés kocsisának tette meg a ekintetes úr. A bátkai réten leventéskedett ő s, s amikor elkezdődött a nagy visszavonu­­ás, hétszer elvitték, s hétszer megszökött, ^ztán a háború után a Tornaijához tartozó állami gazdaságban dolgozott. A kocsisko- Jást abbahagyva traktorosnak csap fel. 1960-ban azonban megszűnt a tornaijai já­­ás. s akkor átjött a Bátkai Állami Gazdaság­sa. 1963-ban, 37 éves fejjel beiratkozik a Gzepsi Gépészeti Szakközépiskolába. Inter­­látuslakóként egy évig él távol a családjától, írigádvezető lesz, majd fögépesítő! Össze­­tülönbözik a feljebbvalóival, és sofőrködik íyugdijba vonulásáig. Ennyi életének a tö­­nör története. S hány ember élettörténete kívánkozna még ebbe az írásba ? Azoké tör­­énetesen, akik erőszak következtében el­­íényszerültek Rakottyásról és már nem is érnek vissza. Lassan, meg-megállva vonulunk ki a Bar­anyáról (a falu adta a portának ezt a nevet!), niközben Barta Lajos az országban történ­ekről, a televízióból és a rádióból hailottak­­ól annyit mond csendesen: — Én gyerekkoromtól csak dolgoztam. Jagyon sokat dolgoztam, de az eredményé­ren csupán 1976-tól gyönyörködöm — pil­­ant büszkén szép. hatalmas családi házára. - Egyik fiam raktárnok, a rimaszombati nagyar gimnáziumban érettségizett, a másik lépjavító, de gépkocsit vezet a Bátkai Állami Gazdaságban... Míg távolodom a Bartanyától, azt jegyzem neg Borosék jóvoltából, hogy összetartó nép akja a falut. Jelentősebb évfordulós napo­­on közös kenyeret sütnek, gulyást főznek. A ultúra befogadására is nyitottak. Rendeztek 1 már Tompa Mihály emlékestet. Száznál öbben hallgatták meg Boros Lászlónak, a isemadok alapszervezet elnökének ünnepi peszédét. Régi szőtteseik bemutatására is állalkoztak, s erre is meghívták a környező alvak népét. A rakottyási asszonyok felkö­­otték a katrincát (surcot), úgy kínálták a endégeket kelt kaláccsal. — Ha mondunk előttük valamit, ezt vagy zt csináljuk meg, máris készek rá! — adja jdomásomra Boros Lászlóné. — És gyakran arténik valami! A fiatalok azért maradnak ieg egyre többen a szülőfalujukban ... MÁCS JÓZSEF llusztrációs fotó: Kürt Péter HOGY ÉLTE MEG? csoportot nem beavatkozásra, nem is rendteremtésre képezték ki, ha­nem arra, hogy „puff, agyoncsapni”. Öten vertek egy embert! Láttál már közelről gumibotot? Hát az olyan, hogy ha egyszer megütnek, már elég! Borzasztó, elítélendő és helytelen do­log volt a „mordkommandó”, en igy nevezem a piros barettsapkásokat, bevetése. De azt is látom, főleg a romániai események kapcsán, hogy nálunk volt valaki, aki nagyon oko­san és nagyon helyesen cselekedve leállította ezt a szörnyű gépezetet. Hogyan tovább mindezek után? — Nehéz ma rendőrnek lenni. Kí­vülről a közhangulat, belülről a testü­let problémái szorítanak. A pozsonyi óvárosi őrs tagja vagyok. Minden éj­szaka történik valamilyen erőszakos cselekedet. Vagy rablótámadás, vagy nemi erőszak, vagy verekedés. Ez szükségessé teszi a rendőrök mun­káját. Ennek ellenére bennünket tá­madnak meg az utóbbi napokban. Papírcsőbe dugott hasánggal — a de­mokrácia nevében. Különbséget kell tenni a rend őre es az allamrendörség között Márpedig, ha megnő a bűnö­zés, veszélybe kerül az alakuló társa­dalmi modell. A régi rend hívei okot találnak a visszarendeződésre. A bű­nözés elleni harc ma nálunk fizikai harcot jelent. Kevesen vagyunk és a felszerelésünk, a munkahelyi körül­ményeink rosszak. Mostanában so­kan kilépnek a testületből. Én is. Húsz esztendő, nem a világ ennyit szolgáltam — a nóta csak nyolcat mond. Kérem a nyugdíjaztatásomat. A rendőr leimet, kritikus megállapításaimat, amelyek a párton belüli súlyos defor maciókra, a hatalommal való vissza­élésre, a pártmunka elhanyagolására, az emberi méltóságot sértő módsze­rek alkalmazására vonatkoztak, vagy agyonhallgatták, vagy félremagya­rázták. Nem elsősorban a tömeggel kerültem szembe, hanem önmagám­mal. Hallgattam amikor szólnom kel­lett volna. Nem kibúvó és nem igazo­lás a hallgatásomra, hogy az egész társadalom beteg volt. Hogy a légkör nem volt kedvező. Hogy külön hősi­ességre lett volna szükség vállalva az igazság kimondásáért járó szankci­ókat. Hogy ezek a szankciók nem­csak engem sújtottak volna, hanem a gyerekeimet is ... — Mennyiben változott az életed az elmúlt hónap eseményei kapcsán. — Sokat. Olyan történelmi válto­zásoknak vagyunk a szemtanúja, amelyeket már régen vártam. Fur­csán hangzik ez tőlem, akinél a min­dennapi kenyér került veszélybe. Rendkívüli a helyzet és sok még a kérdőjel. Az apparátuson belül is. Az apparátcsik szerepe hosszú évekig a gépezetben működő csavar szerepé­re degradálódott. Ezek az emberek, belső félelmeik eredményeként vagy egyszerű alibizmusból hallgatnak. Márpedig a párt megreformálását csak tiszta kezű, az új iránt minden tekintetben fogékony emberek vál­lalhatják. — Hogyan tovább? — A mi tragédiánk — a párttagok tragédiája — abban van, hogy a köz­vélemény mindannyíunkat egy zsák­ba dob azokkal, akik beszennyezték legszentebb érzéseinket, akik vissza­éltek a hatalmukkal. Úgy érzem, a léket kapott hajót becstelenség lenne elhagynom. Párttagként akarok részt venni a mostanában oly sokat emle­getett párbeszédben, a párthatalom okozta deformációktól mentes társa­dalom kialakításában. November 17-e után napokig, hete­kig arra figyelt az ország, hogy vajon mit tesz a rendőrség ? Beavatkozik-e, ha ismét kivonulunk az utcára, ha a tömeg „Fuj"-t kiált rájuk a prágai brutális fellépésük miatt. Feléjük for­dult a nép haragja. Nem volt könnyű azokban a napokban rendőrnek lenni. Máshogy élte meg, akit pozitívan, máshogy, akit negatívan érintett a forradalom szele. Erről a hatásról fag­gatom Raisz András törzszászlós rendőrt dunaszerdahelyi otthonában. — Milyen változás állt be az éle­tedben november 17-e kapcsán? — Változás? — kérdez vissza. — Van. Főleg a rendőrségen. Legfőkép­pen abban nyilvánul meg, hogy amit az elmúlt tíz évben csak egyedül mondtam ki, azt most az egész őrs ki meri mondani. A testület működését megbénította a parancsnok osztha­tatlan hatalma. Ez olyan elv, amely még Sztálin idejéből maradt ránk. Ez a diktatúra. Ha a főnököm azt mond­ta a kanárira, hogy medve, akkor azt medveként kellett kezelnem. Emiatt sok konfliktusom volt. Mire bebizo­nyítottam az igazamat, lehetetlenné vált az előléptetésem. A legrosszabb az volt, hogy igazam bizonyítására nem találtam partnert. Az újság is Az BppdľBtCSIK csak a hivatalos álláspontot szajkóz­ta. Amikor az Új Szó a Panorámát Akinek a szavaira a téren a tömeg azt szidta, akkor csak úgy védekezhet­­skandálta, hogy: Késő!, az legtöbb­tem, hogy lemondtam az újságot. szőr a kommunista párt fizetett al-Bezzeg mára megújítottam az elöfi­­kalmazottja volt. Szelíd forradal­zetést, elolvasom A-tól Z-ig. A Napot munkban „csak" szavak ropogtak és is. Most éppen Zalabai Zsigmond Ad­­csak kiközösíti a társadalom azokat, vent Erdélyben című írása melegíti a akik valóban vagy látszólag résztvet­szivemet. tek a diktatúra megvalósításában. — Hogyan értesültél a prágai ese­­— Láttad-e előre, hogy hamis úton menyekről? Volt belső tájékoztatás? halad az apparátus szekere? — kér­— Azt tudtuk, hogy a diáknap al­­dezem Pauliczky Pétertől, aki az el­kalmából engedélyezett felvonulás múlt tíz évből nyolcat a Dunaszerda­készül. Mi is készültségben voltunk helyi Járási Pártbizottság vezető dől­és utána még több napig. Amikor gozójaként, az utóbbi kettőt pedig a megtudtuk, hogy összetűzésre került Pozsonyi Pártföiskola aspiránsaként sor, nagyon felbolydultunk. Amikor élte meg. az összecsapásról készült pár perces — Igen, láttam. Ezt most nem ali­­filmet láttuk, borzasztóan felhábo­­biként mondom, mert ennek ellenére rodtunk. A terroristaellenes csoport­­kiszolgáltam a hatalmat. Sajnos, a nak ott nem volt keresnivalója. Azt a jóhiszeműen elmondott észrevéte-FISTER MAGDA Gyökeres György felvételei 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom