A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-27 / 4. szám
KŐVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Mécs József: Beszélgetés Böszörményi Jánossal Lacza Tihamér: RÁKOS PÉTER KERTJE Csáky Károly: NÓGRÁD HAJDANI SZÉKHELYE ________________is,________ Szabó G. László: PLUSZ EGY PERC BÉRI ARYVAL Miklósi Péter: NOTESZLAPOK Vajkai Miklós: HAGYMAFA (elbeszélés) Címlapunkon Prikler László felvételei Lapzárta: 1990. /. 3. A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava. Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35 Főszerkesztő: Lacza Tihamér Telefon: 332-919 Főszerkesztő-helyettes: Ozsvatd Árpád Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Krát S. Klára Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne z. p., Košice. Előfizetési dij egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitö. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. Ön milyennek látja 1990 januárja, ban a csehszlovákiai magyarság ' helyzetét. Itt és most mit jelent nemzeti kisebbséghez tartozni? — Forradalmi időket élünk, és a forradalmi idők örök jellemzője, hogy a dolgok kimenetele még nem végleges az indulás pillanatában. Értem ezt az egész nemzetre, ha úgy tetszik, az egész államra, igy ránk, csehszlovákiai magyarokra is. A demokrácia kialakításának folyamatában ez törvényszerű, ezért nekünk, nemzeti kisebbségeknek is meg kell benne találni a helyünket. E tekintetben nem elég csupán az állam demokratikus fejlődésére összpontosítani, hanem ennek keretén belül törvényszerűen van szükség a kisebbségek demokráciájára, egyenjogúsítására is. És nem lehet sorrendi kérdést sem csinálni. Magyarán ez azt jelenti, hogy nem lehet először a demokráciát kivívni, utána pedig a kisebbségek helyét is megtalálni. A történelmi tapasztalatok arra tanítanak, hogy a társadalmi helyzet megszilárdulása után nehéz megtalálni a kisebbségi jogok biztosításának lehetőségeit. Egyebek között erre utalnak 1968 tapasztalatai is, amikor bizonyos körök az először a föderáció, utána a demokrácia elvét hangoztatták. Ha ezúttal is elkülönítenénk egymástól a demokrácia és a nemzeti kisebbségek jogainak kérdését, könnyen ugyanabba a hibába eshetnénk, mint jó húsz évvel ezelőtt. Akkor a két nemzet viszonyának rendezése érdekében született ugyan egy jó alkotmány a szövetségi államformáról; ám az — a demokratikus viszonyok hiányában — számos tekintetben egyszerűen hatályon kívül maradt. Példaként hadd hozzam föl az alkotmánybíróság ügyét. Szerepe, küldetése pontosan körül volt ugyan határolva, mégsem állították föl sohasem. Nyilván mert megkövetelte volna, hogy hazánk valamennyi törvénye az alkotmány szellemében tartassák be . . . Válaszomat egyébként szándékosan nem a nemzeti kisebbségek sérelmeivel s hiányérzeteivel kezdtem, elvégre a demokrácia és a jogállamiság hiánya nemcsak az ország nemzeti kisebbségeit érintette. Tény viszont, hogy az 1968-as alkotmány 144. paragrafusa például megszabja, hogy a kormányban legyen nemzetiségi ügyekkel foglalkozó miniszter; hogy az SZNT-nek legyen nemzetiségi bizottsága; hogy a nemzeti törvényhozó szervek törvényekkel szabályozzák a nemzetiségek nyelvi jogait, képviseleti szerveit, gyülekezési szabadságát, önálló sajtóját, kulturális életének széleskörű lehetőségeit. E törvények mindmáig nem születtek meg, igy a deklarált jogok — demokrácia híján — csupán papíron maradtak. Persze, ugyanez fordítva is érvényes: a demokrácia sem biztosíthatja azt, ami nincs az alkotmányban, ami nincs törvénybe iktatva. Óhatatlanul adódik a kérdés: mi. lyen igényeknek kell majd megfo‘ galmazódniuk a leendő alkotmányban ? — Én még nem szívesen feszegetném a készülő alkotmány kérdését, mert még annak előkészületeit is szinte teljesen elölről kell kezdeni. Ugyanis amit ebben a tekintetben még a Miloš Jakeš irányította bizottság kidolgozott, az egy neosztálinista alkotmány struktúrája volt, amelyet teljes egészében el kellett utasítani. Egy új alkotmány létrehozásához idő kell. Hogy ne járjunk úgy, mint a most még érvényben lévő alkotmánnyal, amelyet az elmúlt jó két évtized alatt hetvennél is több alkotmánytörvénnyel kellett módosítani. Végre már ebben az országban is olyan alkotmányra lenne szükség, amely európai viszonylatban is kiállja az idők forgatagát. „ Véleménye szerint melyek azok a \T'j. nemzetiségi gondok, amelyekről U Lr ideje lenne kendő zés nélkül beszélni? u Interjú dr. SZABÓ REZSŐVEL a Csemadok társelnökével — Mostanáig is azokról szóltunk, bár említhetek más példát. A Csemadok elnöksége december 27-i ülésén levéllel fordult a szövetségi kormány elnökéhez, amelyben szóba hoztuk a kassai kormányprogramnak az itt élő magyarságra vonatkozó passzusát. Ugyanis itt az ideje, hogy az emberek leikéből, gondolkodásából kiiktassuk végre a kollektiv bűnösség és a bünhödés máig ható tudatát. A Csemadok elnöksége ezért Marián Čalfa kormányfőnek egy szakértői bizottság felállítását javasolta, amely végre objektív megvilágításba helyezné ezt a történelmi dokumentumot. Ez azért is fontos, hogy az itt élő magyarság — a szlovákokkal, a csehekkel. az ukránokkal és a többiekkel — ne történelmi bűnökkel, ne vádlóként vagy vádlottként, hanem valóban tiszta cipővel tudjon majd belépni abba a bizonyos közös európai házba. Melyek a hazánkban élő nemzeti , kisebbségek görcsei, illetve mik a ' görcsoldói? — Görcsoldó a köztársasági elnök esküjének új szövege, amelyben 1989. december 29-én Csehszlovákia történelmében először, Václav Havel arra esküdött, hogy a nemzetek és a nemzetiségek javát fogja szolgálni! A görcsei pedig? A szövetségi kormány programjában Marián Čalfa szinte semmit sem mondott az ország nemzeti kisebbségeinek helyzetéről. Hasonló görcsnek érzem, hogy három nappal az elnöki eskü után, a köztársasági elnök újévi beszédében a nemzeti kisebbségek teljesen a perifériára szorultak. Tudom, ez „csak" egy újévi beszéd volt, viszont nem akármilyen igényű! És mert valamennyi szava igaz is volt. túlmutatott egyetlen esztendő tizenkét hónapján. Mind-, ebben mi a görcs és mi a görcsoldó? Talán éppen az, hogy ezek az „apróságok" elénk vetítik a holnapot, amikor a demokráciáért harcolva az itt élő nemzeti kisebbségek jogait is mind elvi, mind gyakorlati sikon tisztázni kell. Hazánkban mindenkinek tudnia és tudatosítania kell, hogy a nemzet is csupán akkor lehet boldog, ha boldogok lesznek az itt élő nemzetiségek is. Ez nem frázis, ez valóság. Ezért van szükség a jogokra és törvényekre, egy-egy országon belül ezért van szükség jól működő és az együttélés kereteit tisztán értelmezhető házirendre. Miként látja a „harminchármak". . azaz az 1989 tavaszán benyújtott ‘ dokumentum szerepét a nemzeti kisebbségek gondjainak jelenlegi artikulásásában ? — Ezeket a gondokat Csehszlovákiában először a Csehszlovákiai Magyarok Jogvédő Bizottsága vetette fel, és szintén az asztalra tett egy hasonló dokumentumot. A „harminchármak" talán fésültebben fogalmaztak meg néhány kérdést. Tény, hogy az államirányítás akkori szervei erre reagáltak először, ami az akkori hatalom taktikázásának is minősíthető. Az érdekesség kedvéért a fentiek kapcsán hadd idézzek fel egy apró epizódot! A 33 aláírással ellátott beadványt történetesen én adtam ajánlott küldeményként a postára, igy az én nevem szerepelt feladóként. Ezért a válasz is az én címemre érkezett Miloš Jakeštól. A borítékon ott volt a CSKP KB saját postahivatalú pecsétje a dátummal ; de ez a levél Prágából nyolc napig volt úton! Vagyis: valamilyen szervek hét napig gondolkodtak a kézbesítésén ... A csehszlovákiai magyarság , szemszögéből nézve, miként látja ’ a Csemadok szerepét? Vannak, akik a létét kérdőjelezik meg, mások a lerombolását szorgalmazzák... — Tudom, sokféle hangot hallani mostanában. Tény, hogy a Csemadok sok válságon ment át, ugyanakkor elvitathatatlan történelmi érdemei is vannak. Véleményem szerint igazságtalan dolog valakitől mást követelni, mint amihez az adott kor lehetőséget adott vagy ad mostanában. 1950-ben más volt a Csemadok, mássá akartuk tenni 1968-ban, és mássá vált 1971 után. Tény: ha a Csemadok akkor nem próbált volna meg kompromisszumok árán is megoldást keresni, akkor simán feloszlatják. Nem hiszem, hogy az lett volna az üdvözítő megoldás. Olyan korban vagyok már, hogy élettapasztalataim révén kijelenthetem: megalkuvás nélkül nincs politika, viszont abban a pillanatban élni kell az alkalommal, ha mód nyílik az ilyen-olyan kompromisszumok csorbáinak kiküszöbölésére. Lerombolni a Csemadokot? Mellette vagyok, ha ugyanakkor kész az újjáépítés elfogadható terve. Persze, azért inkább azt javaslom, hogy annyit bontsunk a falból, amennyit helyre is tudunk állítani. Ne úgy, hogy ránk szakadjon a tető! Át kell építeni, mássá kell tenni, az világos. A hazai magyarság körében nem . fenyeget a szétforgácsolódás veszélye? — Az ilyen időszakokban természetes jelenség a forgácsolódás, elvégre az állóvízben soha nincs mozgás. Egy rohanó áradatba kerültünk, ahol a nézetek sokrétűségének egészséges, megtartó ereje van. Természetesen, kerülve a végleteket, a szétforgácsolt- Ságnak azután egy újabb erővé kell alakulnia. MIKLÓSI PÉTER Fotó: Gyökeres György * VhSMSte. a szlovákiai magyarság helyzetéről, közérzetéről; a Csemadok jelenéről és jövőjéről 2
