A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-19 / 3. szám
CSEPPBEN A TENGER Nem véletlen, hogy a társadalom megújítására tett első lépések között éppen az oktatásügy reformja szerepelt. Amely társadalomban az iskolaügy beteg, ott kevés dolog van, ami egészséges. A központi intézkedések, a deformációkat okozó tényezők egységes kiiktatása azonban csak a lehetőségét adja meg egy jobb, hatékonyabb, gyermek- és emberközpontúbb iskolapolitika alkalmazásának. Előbb a régi struktúrát le kell bontani, hogy helyébe újat lehessen építeni. Napjainkban, szerte az országban. Pedagógus Fórumokon vitatják meg az iskolában és az iskolához kötődve a társadalomban felmerülő problémákat. Egy ilyen vitaest másnapján látogattam meg az érsekújvári gimnáziumot és a magyar tanítási nyelvű alapiskolát, hogy gondjaikat meghallgatva cseppben láttassam a tengert. A pályaválasztás buktatói az alapiskola igazgatója dr. Vas Károly, igazgatóhelyettese Pócs Béla és pályaválasztási tanácsadója Horváth Lajos szerint a következőkben összegezhetők: — A helyi gimnázium tanulóinak többségét eddig a mi iskolánk adta, s bízom benne, hogy adja majd ezután is. Az eddigi gyakorlat olyan volt, hogy aki gimnáziumba jelentkezett, azt fel is vették. A gyengébbet is. Nekünk ez így volt jó, mert az a célunk, hogy tanulóink fele érettségivel végződő iskolában folytassa tanulmányait. — Gimnáziumba nemcsak az a gyerek jelentkezett, aki főiskolára készült. \ hanem az is, aki nem tudta eldönteni, milyen pályát válasszon vagy nem akart szakmát tanulni — főleg nem idegen nyelven. — Ez idén (1989-ben) általában csökkent a tanulás iránti vágy. 106 végzősünk van, az újvári gimnáziumba 14-en, a komáromiba hárman, a pozsonyiba egy tanulónk jelentkezett. Ahol felvételizni kell, ott is megállják a helyüket. Felkészülten bocsájtjuk el őket. A felvételi eredmények alapján kedvező az iskolánk helyzete. — A tanulás iránti vágyat kell felébreszteni a gyerekeinkben. Helyére kell tenni az értékeket. Tudással is lehessen pénzt keresni és ne kerüljön anyagilag hátrányos helyzetbe a diplomás! A diploma jelentsen egyben garanciát arra, hogy az illető valóban felkészült! — Aki szakmát akar tanulni, tanulhasson az anyanyelvén. Minden szakmát, nemcsak az udvardi mezőgazdasági szaktanintézetben vagy a kőműves és az ácsszakmát, hanem az új, korszerűbb szakmákat is. — Sokszor elmondtuk már mindezt, jegyzőkönyvbe is vettük, de vagy késett a válasz s mire megjött túl voltunk a jelentkezőivek elküldésén, vagy elveszett a jegyzőkönyv és válasz sem jött. — A hiba abban van, hogy a nyelv megtanítását tűzték ki célul és nem a szaktudást. A nyelv csak eszköz lehet és nem cél. — Leszoktatták a szülőket arról, hogy beleszóljanak az iskola dolgaiba. Félnek. Sokuk számára ma is létérdek, hogy olyan tanítási nyelvű óvodába írassák a gyereket, amely a „főnöknek” is tetszik. Vagy egyszerűen nem is választhat, mert az üzem csak szlovák tanítási nyelvű óvodát nyit. S ugyanez megismétlődik a szakmunkásképző esetében. — Hiába gyűjtöttük az aláírásokat. Aki magyar óvodába akarta íratni a gyermekét — meghurcolták. 16 gyermek járhatott magyar óvodába. És ugye, ha kevés az óvodás, kevés lesz az iskolás, abból kevesen mennek gimnáziumba, szakközépiskolába, s majd főiskolára. Akkor máris nincs szükség magyar pedagógusra s ha nincs pedagógus, nem nyílhat magyar tanítási nyelvű iskola vagy óvoda. S itt a kör bezárul. Ez volt a nemzetiségi iskolák elsorvasztásának receptje. Ebből a körből kell kilépni! A sorban a harmadik lépcső tehát a gimnázium. A gimnázium pedagógusai az előző napi vitaestre pontokba szedett követelményekkel készültek. Sajnos, nem olvashatták fel, de a járási lapban közzéteszik. Nem csak nemzetiségi kérdésről van a követelményeikben szó. A tanfelügyelő testülettől elsősorban módszertani tanácsadást várnak és azt akarják, hogy a pedagógusok választhassák a tanfelügyelőket, s megbízatásuk csak egy bizonyos időre szóljon és visszahívható legyen, akiről kiderült, hogy mégsem alkalmas a poszt betöltésére. Önállóságot kérnek a pedagógus számára. Azt, hogy maga választhassa meg a tankönyvet és dolgozhassa ki a tantervet. Hogy ne kelljen többé Dr. Prónay István a meggyőződésük ellenére tanítaniuk! — A nemzetiségi iskolaügy kérdéseiben is van állásfoglalásunk — mondta Beriel Magda tanárnő. — Úgy véljük, hogy annak, hogy a magyar tagozaton hol két osztályt nyitottunk, hol csak egyet, szélesebb társadalmi összefüggései vannak. Az iskolaügy lánc. Mi nem a vége vagyunk és nem is az eleje. Rögtön vonzóbb lenne a magyar gimnázium, ha az anyanyelvükön — Magyarországon vagy az ottani főiskolák magyar tagozatán, ha lenne ilyen — tanulhatnának a diákjaink. Az is felesleges szerintem, hogy Selmecen végezze a negyedik osztályt az a magyar gimnáziumba járó gyerek, aki Magyarországon akar továbbtanulni. Hisz így még érettségije sem lesz magyar nyelvből és irodalomból! A selmeci előkészítőnek akkor lenne értelme, ha intenzív — mondjuk kéthónapos — nyelvi tanfolyamot vezetnének. A magyar pedagógusképzés problémáját is meg kell oldani. A jövendő magyar pedagógusa számára lehetővé kell tenni, hogy Magyarországon végezzen néhány szemesztert. Ezzel elejét vehetnénk annak, hogy a szaknyelvben kialakuljon a kettős — a tükörfordításból eredő és a magyarországi szóhasználat szerinti — terminológia. — Két dolgot mindenképpen tehetünk annak érdekében, hogy a gimnáziumunk vonzóbb legyen — mondja dr. Prónay István igazgatóhelyettes. — Az egyik a színvonal emelése, a másik a létszám növelése. — A színvonal emelésére azért van szükség, mert vannak ugyan nagyon jó képességű diákjaink, de van olyan is, aki csak a „bizonyítványért" tanul. Hiányzik a középhad. Ebből következik a második lépés, a létszám növelése. Toborozni akarunk. Két-két pedagógus vállalt egy iskolát, többnyire olyat, ahol már ismerik. Azt is tervezzük, hogy a toborzásra magunkkal visszük a végzős egyetemistáinkat, hadd mondják el ők a tapasztalataikat. Érsekújvárott egybeolvadt a szlovák és a magyar gimnázium. Bár már felve-14 Dr. Vas Károly Púcs Béla Horváth Lajos
