A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1990-06-29 / 26. szám

A csehszlovákiai magyarok fóruma Miről gondolkodik éppen? Írógépem előtt ülve a fiatal Deák László költő Fünyomatok című versének egyet­len sora motoszkál a fejemben: „Meddig tart az esztelen ma­­gánháború"(7j Ezt az elárvult kérdőjelet már csak én pöttyin­tettem ide. e nagyon is időszerű verssor végére. Mert ez az egyetlen kérdőjel — önosztódással — újabb kérdőjelek sokasá­gát „szüli", öklendezi ki, erre az ideglázban gyötrődő, gondterhes világra. Túlon-túl is sok még (!) a megválaszolatlan kérdés napja­inkban. Mert sajnos a gyöngéd forradalmat követően is — a demokráciát félremagyaráz­va. a szabadságot szabadosságra cserélve, s a „most már mindent lehet"/?) elv alapján — egyre nagyobb mértékben hálózzák be min­dennapjaikat ..(...) csúf igéi ennek a világ­nak". A politikai élet kavalkádjában, intéz­ményekben és munkahelyeken ádáz hátalmi harcok, nyüzsgések és tülekedések folynak. Csoportos- és ,/nagánháborúk". Ki?, kivel?, kiért? Ki, kivel?, ki ellen? Ez itt a kérdés. Hiszen gombamód szaporodnak az érdek­­csoportok, a klikkek és a „maffiózók". Ren­dezetlen soraikban szócsövek, tollnokok. talpnyalók. bérencek, árulók. „zászlóvivők”. köpönyegforgatók és újdonsült janicsárok egész hada nyüzsög. Lángba borult az alat­tomos és esztelen „magán(partizán)háború". S mindez a .bársonyszékek"el és visszafog­lalása. illetve annak, úgymond — jogos? vagy jogtalan! megtisztítása (kiürítése) jegyé­ben. Jól tudjuk, a bürokratikus párt- és államhatalom, — dicstelen évtizedei folya­mán — Kempe len sakkozógépének elve alapján irányította mindannyiunk sorsát. A jövőbe tekintve eléggé aggasztó, hogy ezek­nek az egyáltalán nem érdektelen (hatalmi) játszmáknak az esetleges (negativ) győzte­sei. elfoglalva helyüket, nem az élettelen és hangtalan sakkfigurák szerepét osztják-e (kényszeritik-e) majd reánk?! Mert a vezetők, egyik napról a másikra történő leváltása bizony számos tehetséges embert is érint, vagy fennáll ennek a veszélye. Erről jut eszembe, hogy a minap, a szoká­sos belvárosi .sétám" közben, engem is „visz az utca. ugyanazon az utcán", s halad­nék is, de ismerőseim lépten-nyomon meg­állítanak. Egyszer, kétszer, sokadszor. De én nem haragszom, mert ezek a „kényszer" megállók, az oly hasznos információcserét is szolgáltatták. Kedves, jó szándékú ismerő­seim, szinte betemetnek hircsomagjaikkal. — Hallotta(d)??? Ezt, ezért, onnan. Azt, azért, amonnan. Ót, amoda, helyette. Még ma, már holnap, s nem tovább!!! Az elmondottakról jut eszembe, hogy még (itt lent. közvetlen környezetünkben, mond­juk egy járás határain belül) szép számmal vannak vezető beosztásban olyanok, akik már korábban is. és most is hitelüket vesz­tették: de különféle aljas manipulációval, megerősítették őket hivatalukban, mégpedig ligy. hogy előtte több tucat embert félreve­zettek, meggyőztek!?). vagy a jól bevált!?) .ztálinista demagógia elvei szerint (!) megfé­lemlítettek. Holott köztudott róluk, hogy ők. csokoládémázból öntött (ál)arccal. mindig, mindenütt és mindenben véghez tudták vin­ni parancsuralmi elképzeléseiket, amelynek bizonyítható torzszüleményei megmásitha­­tatlanul rossz visszfényt vetnek, a már a­­múgy is kifakult (ál)arcukra. és cselekedete­ikre. Most már (még?) ők. így a kölcsönkért és kierőszakolt Aríadné fonallal összetákolt (megerősített) „trónjaikon" ülve/maradva ké­szülhetnek újabb — kiszámíthatatlan — játszmáikra. Nos. mit lehet ilyen esetben tenni?Talán, remélni! Mert a költővel szólva, „remélni annyi, mint időt nyerni". Az idő viszont sürget, hiszen jól tudjuk, hogy a sakkparti­ban is, aki vészes időzavarba kerül, azt már a jóisten sem menti meg a vereségtől. Csakhogy a sakkjátszmát, mindig két ideig­lenes. egymást tisztelő homo sapiens, vagy homo ludens játssza. De a már korábban említett, önjelölt .sakkmesterek", a tüzkari­­kán átugró tigrishez hasonlíthatók, akik már az elrugaszkodás pillanatában hisznek a „végső győzelemben, pedig tudni kell, a „győzelem hasonlít a halálra". Tehát ez ef­fajta, „kétes" értékű győzelmeknek mindig vannak igazi vesztesei. S ezek a — mondjuk így — majdani? vesztesek, ma még csak egy előre lefutott? partinak a vesztes jelölt­jei lennének? Mert, ezekre az igen is létező, gyalázatos „feketelistákra", ma még nagyon sok név oda van pingálva. Vajon, mi a bűnük ezeknek az ártatlan embereknek? Az, hogy tehetségesek; az, hogy jó szervezők; az, hogy szerények; az, hogy emberként viszo­nyulnak munkatársaikhoz, vagy netán az, hogy néhányan közülük magyar nemzetisé­gűek? Bizonyára úgy gondoljákfhiszik?) ezek az önjelölt „sakkmesterek", hogy egyazon játszmában, több végzetes mattot is adhat­nak. Mi az, hogy mattot ?! Ökleikre (ál)inter­­nacionalista boxkesztyűt húzva arra készül­nek, hogy balhorgaikkal, meg jobbegyene­seikkel — akár övön aluli ütésekkel — padlóra küldjék sakkpartnereik (beosztottja­ik) tehetségtelenséggel, alkalmatlansággal, irredentizmussal meg nacionalizmussal megvádolt (besározott) „figuráit". Az ilyen, megengedhetetlen, doppingolással .,hajta­tott" sportszerűtlen és etikátlan magatar­tást. illetve harcmodort azonban már az eleddig részrehajló! pontozók(birák), a sze­­kundánsok, és a tárgyilagos „közönség" sem tűrheti tovább tétlenül. Egyszerűen diszkvalifikálni kell, az ilyen — dicstelen karriert befutott — önjelölt .sakknagymes­tereket"; s addig amig nem késő. Mert leendő áldozataik sorában még sok olyan ember lehet, akiknek az évek során már eddig is több kilónyi borsot törtek az orruk alá a már levitéztett „illetékesek". Mert az említetteket sokkal több gáncsoskodás érte. mint jóakarat. Mert ők — munkaidejük minden percében — az állásukkal játszot­tak. Mindez vajon miért? Azért, mert volt­ban) hivatástudatuk, azért, mert becsülete­sek. Vagy azért, mert úgy irányítják a gond­jaikra bízott közösséget, ahogy azt ma egy jó vezetőnek irányítania kell (kellene?). Azért, mert sohasem szolgálták ki alázattal a bürokratikus „kiskirályokat", a mindenha­tó „főkultúrosokat". a vörösbe öltözött .saj­tómágnásokat" és a totalitárius módszereik­ről ismert „föidefodajlógusokat". Az elmon­dottak hitelét bizonyíthatják mindazok, akik — még — morális tartással talpon tudtak maradni. Tehát kérdezem én: Mindenkit le kell váltani? Mindenkit, csak úgy, le is lehet váltani? Azokat is, akik mindig rá tudtak tenni egy lapáttal az igaz(!) ügy érdekében? Azokat is, akik valós eredményeket tudtak/ tudnak felmutatni? Azokat is. akik vezető beosztásban is vállalják magyarságukat? Azokat is. akiket — ha netán néhány hóna­pot késik a „gyöngéd forradalom" — koráb­ban érdemeikért!!) menesztettek volna: most paradox módon az elbocsájtó „iUeté kesek" rehabilitál(tat)nák. mégpedig a gya­lázatos pozícióharc megtévesztő húzása­ként ?! De jó, hogy mindez, minden esetben nem igy történt. De még megtörténhet! Mert, amíg az elnöki irodából (Václav Havel) naprakész és igaz információkat kapunk, addig az (ál)internacionalizmus (ál)köpö­­nyegébe. az emberarcúság álarcába, no meg a mások és a saját árnyékuk mögé bújt(!). bújtatott!!) önjelölt .sakkmester" urak hivatalaiból, egy képzeletbeli lakmusz­papíron át, veszélyes hírek szivárognak ki. amelyek nem lehetnek közömbösek szá­munkra. S mindezt teszik azok az önjelölt .sakkmesterek", akik nem képesek önként lemondani a sok éve — érdemtelenül — viselt tisztségükről. Mert ők csak károkozók és kórokozók maradnak továbbra is. Mindezért jó lenne, nagyon jó lenne.- ha a becsületes tisztségviselőkért és sorstársai­kért nem akkor kongatnánk meg a vészha­rangot (amely ugyan mindannyiunkért szól), amikor azok már a feneketlen kútban fuldo­kolnak. Úgy hiszem, elsősorban a demokra­tikus mozgalmak — a VPN. az FMK. a PF. a C se madok — továbbá az újságírók, a művé­szek, a közéleti személyiségek és a becsüle­tes honpolgárok erkölcsi kötelessége — jövőnk érdekében — megtenni mindent azért, hogy az „IGAZAK" a helyükön ma­radhassanak. Hogy ne kelljen majd lehajtott fővel ezt mondanunk, lám — „Gyámolatlan lépdel vékony havon a megvakult csősz”. Mert még mindig elég sokan vagyunk (van­nak), akiknek LENNI is nehéz, pedig — „LENN.I — ez a parancs”!!! VÖRÖS PÉTER VÖRÖS PEIER A VERS- ÉS PRÓZAMONDÁS LEGJOBBJAI A Pozsonyi Kerületi Népművelési Központ és a társrendezők az idén Érsekújvárban rendezték meg a ke­rületi szavalóversenyt. E jeles rendezvény több mint 100 versenyzője közül a legjobbak a kö­vetkezők voltak: /. kategória vers­mondásban: 1. Lydik Kamilla (Nyit­­rai járás), 2. Szabó Marianna (Galán­­tai járás). 3. Újvári Andrea (Lévai járás), 4. Árendás Csaba (Érsekújvári járás). A II. kategóriában: 1. Nyúl Rita (Lévai járás), 2. Perzsel Igor (Érsekújvár), 3. Fitus Gábor (Komá­romi járás), 4. Nagy Anna (Komáro­mi járás). A III. kategóriában: 1. az első díjat nem adták ki. 2. Sallai Zsuzsa (Komáromi járás), 3. Andrus­­ko Csaba (Lévai járás) a 4. Pintes Mónika (Érsekújvári járás) és Csen­­ger Mónika (Komáromi járás) — te­hát két negyedik helyezett lett. /. kategória prózában: 1. Újvári Anna (Érsekújvári járás), 2. Rácz Kinga (Érsekújvári járás), 3. Horváth Sándor (Komáromi járás), 4. Szabó Attila (Galántaí járás). A II. kategó­riában: az 1. Widerman Tamás (Ko­máromi járás), 2. Orsilik Nyikolaj (Komáromi járás), 3. Ahdrejkovič Éva (Dunaszerdahelyi járás) és Ho­­molya Andrea (Dunaszerdahelyi já­rás), 4. Lukács Kati (Érsekújvári já­rás). A III. kategóriában: 1. helyezett nincs, 2. Krecskó Erzsébet (Galántai járás), 3. Gerencsény Csilla (Komá­romi járás), 3. Berok Márió (Komá­romi járás), 4. Steiner Gábor (Po­­zsony-vidék). A IV. kategória legjobb versmon­dói: 1. Kiss Szilvia (Komáromi já­rás), 2. Stubendek Katalin (Komáro­mi járás). 3. Csánó Erika (Dunaszer­dahelyi járás), 4. Racska Gábor (Ko­máromi járás). Az V. kategóriában: 1. Hajtman Borbála (Érsekújvári já­rás), 2. Juhász Gyula (Érsekújvári járás), 3. Varga Mária (Komáromi járás). 4. Fojtik Katalin (Nyitrai já­rás). A IV. kategória prózamondóinak legjobbjai: 1. Forgács Miklós (Lévai járás), 2. Jarábik Imre (Dunaszerda­helyi járás), 3. Csóka Erzsébet (Ko­máromi járás). 4. Kecskés Mária (Érsekújvári járás). Az V. kategóriában . Az 1. Cser­­venka Mária (Galántai járás), 2. Agócs Béla (Galántai járás), 3. Skorber Alica (Komáromi járás), 4. helyezett nincs. BÁLLÁ MÁRIA 6

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom