A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-06-29 / 26. szám
Rovatvezető: MACS JÓZSEF MIT VÁLASZOLT ŠTÚR? A múlt század első harmadában, a reformkor idején nemcsak a politikai, gazdasági élet pezsdülése, újraértékelése érezhető a korabeli lapokban, hanem a magyar nyelvről, a nemzetiségek követeléséről is sok szó esik. A Jelenkor Széchenyi István által alapított politikai hírlap szépirodalmi jellegű melléklapjában a Társalkodóban (1832—1848) meglepődve olvastam Štúr magyarul írt válaszcikkét, mely ma is aktuális, különösen azért, mert sokszor emlegetik Štúrt, és az olvasók széles rétege nem ismeri e cikket. Az írás az 1841. év 34. számában jelent meg. Az előzményekhez tudni keli, hogy az ez évi Társalkodó 5—6. számában Szontagh Gusztáv: Nemzetiségünk ügye s a panslavizmus jelenségei ágost. hitv. felsőbb iskoláiban címmel hosszú cikket írt a pozsonyi evangélikus, valamint az eperjesi és a lőcsei líceumban előforduló szlovák nemzetiségi megmozdulásokról. társaságokról és elég keményen bírálja ezeknek szellemi irányát. A 10. számban Szükséges igazítás címmel — ez jelzéssel —, x. y. z. úrnak a „Panslavizmus" ügyében közrebocsátott (szintén a hatodik számban megjelent — szerk. megj.) cikkére válaszolnak és konkrétan megvádolják Štúrt (a cikkben S. L). hogy a dévényi várromon tartott „pogány ünnepélyek" elnöke, elhiresült pánszláv, „ki hír szerint életében még csak egyetlen ízben vallá magát magyarnak, akkor t. i. midőn a hallei egyetemben lévén... és az ottani magyar segédpénzi alapítványt kérte stb. Nos. erre válaszolt Štúra Társalkodó 34. számának az első és az azt követő oldalán, a korra jellemző aprólékos címmel: Igazítása A Társalkodó f. évi 10. számában köztött ,.szükséges igazítás"-nak. A szerkesztőségi lábjegyzetben az alábbi megjegyzés található: Közöljük ezen igazító választ úgy, amint írójától vettük, belőle mit sem hagytunk ki, s csupán a helyesírás szabályai szerint tevénk hellyel közel némi szükséges igazítást. Štúr cikkének csak azokat a részeit idézem, melyek a vádakra válaszolnak és eltekintek a német és latin betoldások közlésétől is, a teljes szöveget megtalálhatja az olvasó a társalkodó idézett számában. Lássuk tehát, mit válaszolt Štúr: Felette szomorú, hogy némellyek azt merészük igazításnak nevezni, miben egyetlen igaz szót sem találtak, hanem csupa névtelen, gonosz rágalmazások. Alulirt vádoltatik, mint azon a Dévény várában tartott ünnepélynek egyik fő bajnoka, mellynél — úgymond — némely hazafiak képei égettettek meg. Hogy azon volt ünnep soha helyet nem talált, az már egy cikkben bebizonyíttatott, egyszersmind tőlünk kedvetlenül elutasittatott; hogy pedig tőlem nem telhetett illy nyomorú ünnep indítójának lenni, mindnyájan, még becsületes ellenzőim is, kik közelebbről ismérnek, helyben fogják hagyni (talán igazolni fogják), mivel gondolkodásom módjával nyílegyenest ellenkezik illyetén gyermekséget s alóvalóságot elkövetni. Illy alacsony bánásmódot csak azon dolog ellenségének kívánnék, mellyet én védelmezek. Még ezen témából több variatiót hozhatnék elő, ha érdemes volna ezen nevetséges dolgokat a közönség elé terjeszteni. Midőn mór a dévényi ünnep föbajnokának kijelente, tovább halad vádolásaiban, t. i. hogy én soha nem mondám magam magyarnak, kivévén egy esetet, midőn a hallei egyetemnél a stipendiumok után jártam. Ez gyűlöltséges vád, s elég erős arra, hogy azt, ki illy cselekedetre vetemülne, az érdemlett megvetésnek tétessék ki; — Mindenek előtt biztosítom vádolómat, hogy én mindig s mindenütt „magyarnak" tartóm és mondám magam, de soha született magyarnak, mint tán ö azt kívánta volna, mivel ez össze nem fémé azon valósággal, hogy én született szláv vagyok és éppen nem tartozom azokhoz kik olly könnyen egy táborbul másikba költöznek, kiket nyelvük másoknak mond és másoknak ábrázatjuk. Illy embereknek soha barátja nem valék. ennélfogva nem is követtem példájukat s jó lélekismérettel nem is követhettem. Štúr ezután kitér a hallei stipendium ügyére is, megemlíti, hogy két stipendium van, ismerteti az adományozók nevét, születési, halálozási helyét valamint a stipendiumok felhasználásának német nyelvű záradékát. Aztán így folytatja: Az első stipendium, mely a szlávok és magyarok által is egyaránt alapíttatott, az egyetembe jött bármily ajkú magyarnak tüstént, minden akadály nélkül, mihelyt az egyetem lajstromába be van iktatva, kiadatik; ellenben a második csak azon ifjaknak, kik a nemes Torkosy családtól ajánlást hoznak ... Az első mindjárt az egyetembe érkezésemkor nekem is kiosztatott s azt el is fogadám; de a másik után soha nem járulék éspedig a végintézet rendszabálya miatt... Most mi azon vádat illeti, hogy magyarországbuli származásomat eltagadnám, reményiem a következőkkel tökéletesen eldöntendem. A hallei egyetemnél törvényesen az van rendelve, hogy a magyar stipendiumok alapítóinak emléke minden negyedévben (negyedik évben — a szerk. megj.) egy Magyarországban születettől latin nyelven szerkesztett és szónoklott beszédben dicsőíttessék. A fenn nevezett I I •* Pert, «prill*’ tn. ISII. ■ tudtán««) í TornH. f mlN. l*im*l*» Uztitt JsSÚtfti t «>«* » f«V< «Mi. Felelte azoaaró , hágj aómellytk ut mertulik IfWluuk M.a.l, mihe. egyetlen egy lg.,,zó ««« **J*Mjt,J*’ allein, gaaoaa rágalmaz4-»ak. * azerkeaztó, harólikákdi ally dolgokral értért* k,<**rtrt> «lkat aata láta, eiikról atal elea«•, «ikra! alaca «eggyóaédre , atkaak t aak mi» «•lakattal «O) ink aaktäkaa a4a Utalt.—Maca It MP “ rtibaaatt tettek' Ipníjinl; i egí.zea aim &t&lxôtt f ni te értekezésinek ktoivzsánz ntkn kSfiyiqraa kilkakatlk; 4a 4a arról ktataeiteai, kary ezt» kW» Igaxaággal azSMItSdó értekezéairel, un •slagnak, ««Ilynek aaelgilai akar, rata ezalgilatot tett 'a kegy aaáadóka csak fiatba negyaa. AMirt vádoltatik , «lat un a’ Dóeday* várákaa tartatéit üaaepdlynek egyik fikajaaka, aellyaél — égy «aad — aóiaelly kaaaiaiak’ kópéi ógettettek cég. — Hegy aaaa velt(?)4a«cpeeka (!) keivel aea talált, “ «“T egy mié exilkkea >«UxMy|tatetc***),egya»e»náad táltak niat «egri aanslan kedvetlenül etataajtta«ekaógat ’a alaealóxágat elkívetni. — |;iy kaaiamódot eeek azon dolog' rllcaeógintk kjráaaók ■allyet óa védelmezek. Móg eaea theméból több va rlatiót keakataók-all, ka órdeatee volna exea aercta gaa dolgokat a’k#*«B«íg'elóterJejz.teal. —Oea’nnn delták «dg «Und elégtelenek , azért la alal egy na fSIvilágaaitáaaal aaelgólaadok , nellykea rágalmazói ■“fi* »**• Iga« Hígja gyóayörkódietnl. Mldéa mit a' dévéayi doaep' tíbajnokának kijeié« la, taeákk beled vádsláeikaa, ti. kegy én saka eei «•adta *“g»»’ «agyarnak, kiver én egy esetet ,ni dia *’ káliéi egyetemnél «’ atlpendiomak alia járta« etiljeiken, niatvéli, aaalapítók' régiatézataaaeria „tantna tlaagaria, non aalen ale dletia Slaria, Ma ravto aat Bobéin la" leket réazt veaaiSk. — Ez gyalöl •éget vád , *« elég eróa arra, kagyaa, ki llly ennie kadétre vetemólae , aa érdemiéit megvet énnek léte» aék-ki; «indexáltála’tettnél, mellyel vádalón mlade kórnyalállávivej elbeszélni tad , egy igaz azó aem tn Irt tátik- — Mindenek elótt kiatooítea ridalómat, keg éa «iádig 'a miadeadtt ,«agyaraakr iartám 'a man ó** "«g«’, da soka sxiietett «agyarnak , «int tii • kívánta volna, aiivel ez kasza aam férne azai vawaaggnl, kegy éa nádi«tett szláv vagyak ; '■ épei — így lakat nyilvsayanaa a' larcmkca, aa agea* egyetem' 'a földiem' szeme etítt Magyarnak aytlalinatnlám's mondója to»v,n,', máskép kizeayanna nem tartottam volna az»» beszédet. Hogy vádokim még Idkélelesekktn meggy ■'•«•'•dkessék. núnzelint valakaa magyarnak friiux magma', beszédem' elejét ide lenzem, egyazarsmi*'! aéoclly belőle kivnat kelj eket 1», melylyek azoa tgéil felvilágosításai szóigvM rngnnk. — „I oKersttaUs Fndenri»at.e ťurnlar pvrtUasiris, Pruf’erlor «tagaiSee, Hi vfoe-OI. s dorltssml. illantrlsnl- Zit, t'atnntililoaen omataia orJiaam ernstlsstai! — — pdtsm d.n , sraditn V. •'*in in reá nart., •.•,• • ti.f.l lorttíü. aar Hangái in nrbeta i, ..e lóét"*! ..-..'.nereatibrijsdaágakat meréaael bebizonyított tettek gyaaáat a' t*' zkaség álé kazal; knltgatak azaz 1azaeya an.zarel«»rol, medy Itt játékká« latnaik faragni. Mi «indánált>* iga« aehezleljik, hogy feléltek ally vélemények >•" ringnék, mellyctaek Ut lagkatárzatlnkkna «Ileiuao«*' hataafc. — ’Kr A’ tókkira «ózva, ««nyakét «ég róla« ’• «««*’ ról efőkoz, azt «»adata, kegy azok mlad kaaaalé zlaď tolna rágalmak, miket a’ vádoló csak Ugandáit »»<* valamelly kanak kaaoalótól haliéit. Még többet ««*' dnaók, ka érdeme« valaa taeákk illy alaeaaay vádold’ ral kezdeni t azért la lóle kedvetlead! fvrdalok-el- Fgy mán férd heazédeakavk tolni aa. Vér IjJ*- .»■ Jä egyetemnél másodévi mutatásom (ott tartózkodásom — a szerk. megj.) idejében betelt a törvényes szakasz, melyben e beszédnek tartatni kelte. Az akkor ott mulató 9 magyar közül illy beszéd szónoklására én választatván, azt múlt évi aug. 11 -én: „De re literaria Hungarie" szóló tárgy felett tartám. (Štúr a latin nyelvben kinyomtatott beszéd teljes címét is közti, valamint beszédének elejét is, melyben Kölcsey, Kisfaludy, Széchenyi mellett Šafárikról és Kollárról is szót ejt, természetesen latinul.) így tehát nyilvánosan a teremben az egész egyetem és földijeim előtt Magyarnak nyilatkoztatám és mondanám magam, másképp bizonyosan nem tartottam volna azon beszédet. Mindez rosszul fér össze azon némely magyar hazafiak képeinek költött megégetésével. Nem fog talán tetszeni vádolómnak, hogy itt a magyarországi sziávokat is említem; de én ekképp tekintek Magyarországra s a pártatlan, reményiem, ellen nem szóland. Végezetül azt mondja vádolom, hogy a jelenleg a pozsonyi szláv intézet elnöke vagyok; melyre felelem: hogy állítását levegőből kapkodta legyen. Igaz, hogy Pozsonyban tartózkodom, de hamis, hogy valamelly nyilvános helyzetben vagyok. Az idevaló szláv intézettel nem állok semmi nyilvános viszonyban, sőt inkább visszavonva (visszavonulva — szerk. megj.), a tudományokkal foglallatoskodom. mellyek körében a magyarországi történetírást is fölvevém. Kedvetlenül utasítom viszsza azon iszapon alapított rágalmat, melly szerint én minden más itteni szláwal a russizmus részére hajlok. Hol vannak arra vádolónk bebizonyító okai? Itt mindenesetre adós marad, mert azokat sehol sem találandja. De csakugyan nagy lélekisméretlenség, hogy mindarról vádolni merészel, miről egy szűkkeblű puiya, gyanúságában álmodozik; hogy illy alaptalan gyanúságokat merészel bebizonyított tettek gyanánt a közönség elé hozni... Mi mindazáltal igen nehezteljük, hogy felölünk olly vélemények keringnek, mellyeknek itt leghatározottabban ellentmondhatunk. A többire nézve, mellyeket még rólam és másokról előhoz, azt mondom, hogy azok mind hasonló alaptalan rágalmak, miket a vádoló csak kigondolt, vagy valamelly hozzá hasonlótól hallott. Még többet mondanék, ha érdemes volna tovább illy alacsony vádolóval küzdeni; azért is tőle kedvetlenül fordulok el. Egy más férfi beszédesbnek találna. Stúr Lajos Eddig Štúr válasza, hogy mennyire őszinte, tárgyilagos az írás, annak az eldöntését a mai Štúr-kutatókra bízom. Tény az, hogy néhány részlete ma újra aktuális. OZSVALD ÁRPÁD T
