A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1990-06-22 / 25. szám

gezték. ami az identitástudat és a nemzeti méltóság elemi megnyilatkozása volt — érthető. ha a megbántott és megalázott nemzeti érzés a nacionalizmusnak a puszta emlegetésétől is megriad.

Végezetül néhány olyan témát említenék, melyeket a sajtónak, rádiónak, televíziónak napirenden kellene tartania, hogy a szlovák közvélemény tájékozódhasson a kisebbségek életéről, s megismerhesse az autentikus igazságot. Íme:

— A totalitárius rendszer — szellemi-kulturális téren — a nemzeti kisebbségeket nagyobb mértékben nyomta el, mint a cseheket, szlovákokat. Ezt tények, adatok bizonyítják különösen az oktatás, a művelődés, a művészet és a tudományszakok vonatkozásában.

— Az önrendelkezési jog nem jelent szeparatizmust, nem irányul a területi integritás ellen, hanem csak azt jelenti, hogy létünket érintő kérdésekben miénk legyen a döntés joga. Az a kisebbség válik igazán lojálissá — s fiai hűséges hazafiakká —, amely a maga dolgaiban önállóan dönthet; lásd a svájci, svéd- és finnországi példákat.

— A kollektív kisebbségi jog nem kiváltság (privilégium), hanem a demokrácia nélkülözhetetlen tartozéka, s biztosítása a többségi nemzetet minősíti.

— A nemzeti kisebbségnek az anyanemzethez való kötődése létkérdés, a fennmaradás ügyét szolgálja, és nem irányul a velük egy hazában élő többségi nemzet ellen. Éppen a „kettős kötődésből" ered a kisebbségek áldásos hid-szerepe.

— Csak a kétirányú, kölcsönös kétnyelvűség lehet életképes, azaz: az együttélés lényegi szükségleteiből fakadó, az egymásrautaltságot bizonyító spontán kétnyelvűség. Demokráciában az államnyelv fogalma ismeretlen, mivel a jogegyenlőség a nyelvek használatára is vonatkozik.

— Immár halaszthatatlan követelmény, hogy a két nép kölcsönösen megismerje egymás történelmét és kultúráját, történészeik átértékeljék a közös múlt vitás területeit, hogy ennek eredményeképpen új szemléletű szlovák irodalom- és történelem-tankönyvek íródjanak, melyek már nem tartalmaznák az ezeréves elnyomásról s az ehhez hasonlókról szóló legendákat. így a gyűlölködést, a törlesztgetést felválthatná a kölcsönös tisztelet és megbecsülés.

— Régóta sok a pontatlanság a csehszlovákiai magyar és a magyarországi szlovák nemzeti kisebbség számszerű megítélésében, s ebből azután megannyi félreértés és helytelen következtetés származik. A tudományos források mind a Monarchia felbomlása után, mind 1946—47-ben, mind pedig napjainkban a két népcsoport számát tekintve lényeges különbséget mutatnak.

Hiszem, hogy ezeknek a problémaköröknek a mielőbbi megvitatása és tisztázása előbbre vinné ügyünket.

RÉVÉSZ BERTALAN

Amatőr színjátszók dicsérete

i

A névnapi bulik általában a nyilvánosság kizárásával történnek, ám a Csemadok ipolynyéki alapszervezetének színjátszói közönség előtt csaptak egy jól sikerült névnapi bulit. Egészen pontosan fogalmazva. Kertész Ákos kortárs magyar szerző Névnap cimü vígjátékét vitték színpadra Mics Károly pedagógus rendezésében.

Akik még sohasem házibuliztak, azok a darabból megtudhatták, milyen is egy névnapi összejövetel. Azok pedig, akik tapasztalatból ismerik az ilyen összejöveteleknek a hangulatát, bizonyíthatták, hogy a szereplők hitelesen formálták meg a kiosztott szerepeket. Vig Gusztáv szerepében Kelemen Ferenc, a színjátszó csoport oszlopos tagja sziporkázott, a feleség Ilona szerepét Oroszlán Mária alakította átérzéssel. Ugyanez

mondható el Balík Juditról (Juli) és Jámbor Máriáról (Bözsi) is. A többi szereplő:.Halász Károly, Lukács Erzsébet, Medve Teréz, Nagy László és Szabó László is egyaránt osztozott a házibuli sikerében. A színpadkép Zsigmond Gábor ötletességét dicsérte.

2

Míg Ipolynyéken sokéves hagyományai vannak az öntevékeny színjátszásnak, addig a szomszédos Ke lényé községben a Csemadok-alapszervezet színjátszói Borka Géza Maharadzsa c. háromfelvonásos, zenés népies bohózatával debütáltak. A bemutató iránti óriási érdeklődést bizonyította, hogy a kultúrházban minden szék foglalt volt. sőt több embernek már csak állóhely jutott.

A Csemadok-alapszervezet elnöke, Csáky Tibor, első alkalommal vállalkozott színdarab

betanítására, rendezésére. Tizen- és huszonéves lányokból és fiúkból válogatta ki jó érzékkel a népes szereplőgárdát. A szereplők többsége aránylag jól megbirkózott a kapott feladattal. Erre vall az is, hogy a közönség mindvégig jól szórakozott a bemutatott darabon.

A címszerepet játszó Velebný Gáboron kívül az Eulálika gazdag kisasszonyt megformáló Szedmák Eszter nyújtott emlékezetes alakítást a színpadon, de a többieknek is — Berecz Gábor. Csáky László. Csáky Nóra, Hegedűs Erika, Klacsó Attila, Mocsár Alica. Nagy Szerén. Skamla János, Takács Károly. Velebný Elemér, Zólyomi Sándor — kijár a dicséret és az elismerés.

Kép és szöveg; BODZSÁR GYULA

A kelenyei színjátszók egy része a darab egyik jelenetében

Jelenet az ipolynyéki színjátszók bemutatójából

Miről gondolkodik éppen?

Gondolataim az utóbbi időben főleg a munkahelyem, a komáromi Duna Menti Múzeum jelene és jövője körül forognak. Ebben nem vagyok egyedül, rajtam kívül több kollégámat is foglalkoztatja ez a gondolat.

Aggodalommal tőit el. hogy a köztudatban jó nevű kultúrintézményként ismert múzeumunk élére ez év május 1 -tői a nyugdíjba vonult Kajtár József igazgató helyére pályázat útján Csütörtöky József állattenyésztő mérnök került.

Az igazgatóválasztásnál furcsának találtam, hogy a Nyugat-szlovákiai KNB tanácsa által kiirt pályázatra két másik pályázó, Mácza Mihály történész és dr. Trugly Sándor régész mellett elfogadták Csütörtöky mérnök jelentkezését is, holott ö a pályázati feltételeket sem teljesítette. Még jobban megdöbbentem, amikor mindenféle indoklás nélkül Csütörtöky mérnököt nevezték meg a pályázat győztesének, holott ö nemcsak a pályázati feltételeket nem teljesítette (nem volt meg az előírt gyakorlata és nincs muzeológusi képzettsége), hanem politikai értelemben az erkölcsi feddhetetlensége is megkérdőjelezhető. A fiatal mérnök múzeumban eltöltött nyolc éve alatt a pártstruktúrára támaszkodva úgy tűnik tudatosan építette a karrierjét (belépve a pártba szakszervezeti elnök, a közművelődési osztály vezetője.

igazgatóhelyettes, majd a CSKP helyi szervezete akcióbizottságának elnöke volt), és nomenklaturális pártkáderként készült kultúrintézményünk irányítására. Kinevezésével kapcsolatban elgondolkoztató, hogy milyen külső és belső erők. valamint milyen érdekek játszottak közre e döntés meghozatalában.

Csütörtöky mérnök igazgatói kinevezését a múzeumon belül szakemberként, illetve a muzeológusi munkát közvetlenül segítő képzett alkalmazottként csupán a természettudományi osztály három alkalmazottja (zoológus. botanikus, preparátor) támogatja. Belső pártfogóinak többségét takarítónők, karbantartók és tárlatvezetök alkotják. Mi. a társadalomtudományi osztály tagjai (1 régész. 2 történész, 2 néprajzos. 1 dokumentátor, 1 konzervátor) a minden pályázati feltételt teljesítő másik pályázót, dr. Trugly Sándor régészt támogatjuk, és a kormány személyi változásokkal kapcsolatos irányelvei értelmében Csütörtöky mérnököt nem tartjuk szakmailag és erkölcsileg kompetensnek a több mint százéves kultúrintézmény vezetésére. E véleményünknek több hivatalos és nem hivatalos helyen hangot adtunk, de orvoslást ez ideig nem találtunk.

Közben az újonnan kinevezett igazgató a kezében összpontosuló hatalomra és a volt igazgatóra támaszkodva csaknem elviselhetetlen légkört alakított ki a múzeumban. Ebben már a leköszönő múzeumigazgató, Kajtár József is jó példával járt elöl. Ö annak ellenére, hogy az igazgatóválasztás kapcsán semleges álláspontot hirdetett, a szakembereket különvéleményük miatt az egyenlősdi elvén alapuló múzeumi kollektíva szétrombolásával vádolta, s megtorlásul fegyelmit és elbocsájtást helyezett kilátásba. Az intézményben 25 éve dolgozó egyik kolléganőt pedig a hátsó testrészébe beígért rúgással ajánlotta az új igazgató, Csütörtöky József figyelmébe. Úgy tűnik Csütörtöky igazgató úr is ezt a vonalat követi a szakemberekkel szemben, mivel hivatalba lépése első napján a pár éve történészként nálunk dolgozó fiatal kollégát felhivatta, és előbb a státuszának megszüntetésére, majd a szakképzettségére hivatkozva szóban felmondott neki.

Mi pedig mindezek közepette dolgozunk. A komáromi avar kori sírleleteket bemutató régészeti kiállítás után április elejére várostörténeti és népművészeti kiállítást készítettünk. most pedig az állandó helytörténeti kiállítás felújítását végezzük. Ugyanakkor a demokrácia és a kultúra összefüggésében tovább gondolkodom múzeumunkról és saját jövőnkről.

Dr. FEHÉRVÁRY MAGDA néprajzkutató

7