A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-06-22 / 25. szám
Úgy tűnik, már csupán ez hiányzott a csallóközi ember boldogságához!... Mármint egy „echt" szépségverseny, a Miss Csallóköz 1990 meghirdetése, amelynek döntője május 25-én volt a zsúfolásig telt dunaszerdahelyi sportcsarnokban. Hogy a szépségkirálynő-választás eleddig valóban hiányzott-e valakinek e tájon, avagy sem, nem a riporter dolga eldönteni. Tagadhatatlan viszont, hogy az érdeklődés e verseny iránt óriási volt; nomeg az sem baj, ha a Csallóközben a gyöngédebb nem ily módon is kacérkodik az európaisággal. Netán a világgal?! No, dehát ezt sem az én dolgom eldönteni. Tény és való: nem csak az idők, a szemléletmódok is változóban vannak. Példaként itt van rögtön az a nem éppen ötletgazdag, ám mindmáig sűrűn forgalmazott kérdés: mi leszel, ha nagy leszel? Erre az ominózus kiváncsiskodásra valamennyi épkézláb gyermeknek manapság is még legalább ezerszer kell válaszolgatnia. Valaha a — Egy tizenhat éves hölgyet, ráadásul ha szépségkirálynö az illető, magázni illik. Hadd kérdezzem hát meg : miként érezte magát a többfordulós versenyben? — Sok új barátnőt szereztem. Megbíztunk egymásban és a hibáinkra is figyelmeztetgettük egymást. Legjobb esetben a harmadik-negyedik helyre számítottam ... Amikor ezeken a helyeken nem az én nevemet említették, akkor odajött hozzám az édesanyám és azzal biztatott, hogy számára én vagyok a legszebb. És azt, hogy én győztem, csak akkor mertem elhinni, kislányok azt felelgették erre: színésznő. .. Manapság a manöken, a fotómodell, a sokat utazó hostess a sztár. Ezeket a szakmákat lengi be a titokzatosság, a csillogás; a lányok zöme sok pénzről, jó pozícióról, gyors karrierről, világlátásról álmodozik. Sokan vélekednek úgy, hogy miért is ne próbálkoznának, elvégre a csinos külső — ha kellő szerencsével párosul és néhány feltűnő fotó is segíti a dolgot —, elegendő ahhoz, hogy szinte egyik napról a másikra híresek, népszerűek, fölkapottak legyenek. Ennek a szabadabb szemléletnek szele érkezett el a Csallóközbe. Hála annak, hogy megváltozott a társadalmi légkör; hála annak, hogy a kezdeményezéseket mostanában inkább serkentik, semmint lebunkózzák; nomeg hála annak is, hogy Dunaszerdahelyen akadt néhány vállalkozó szellemű ember, akik a minden újat szívesen támogató Gálán Gézával szövetkezve összehozták a május végén tartott csallóközi bájkirálynőválasztást. Belépőjegyhez fejenként ötven koronáért lehetett hozzájutni — négy-öt nappal a Miss megkoronázása előtt. A verseny napjának estéjén ugyanis száz, esetleg annál is több kroncsiért kínálták a belépőket az üzérek; és magam is láttam, hogy bezsebelték ezt a summát! Maga a verseny nem volt rossz, bár meggyőződésem, hogy a program lehetett volna pergőbb, még élvezetesebb; nomeg abban is biztos vagyok, hogy a május 25-én bemutatkozott lányokon kívül sok bájos szépséget találni még a Csallóközben! Persze, ez mitsem von le a győztes: a mindössze 16 éves, mihályfai születésű és most a pozsonyi magyar gimnázium második évfolyamának padjait koptató Wiedermann Mónika királynővé koronázásának értékéből; avagy hasonlóképp csinos udvarhölgyeinek: Madarász Évának és Lengyel Tímeának szépségéből. Inkább arról van szó, hogy nem mindenki talál magában elegendő kurázsit ahhoz, hogy a szigorúan pontozó zsűri és az árgus szemű publikum előtt felfedje intelligenciáját, talpraesettségét, és hát az alakját is, ami ugyebár minél előnyösebb fürdőruhában mutatandó. Igaz viszont, hogy aki mer az nyer! És talán ahhoz is kedve szottyan, hogy jövőre a Miss Csehszlovákiára is benevezzen. Mert aki ott bizonyít, az nyer csak igazán! Épp a dunaszerdahelyi döntő napján olvastam napilapjaink egyikében, hogy hazánk szépei Los Angelestöl Oszakáig és Lugánótól Várnáig bűvölik a világot. Nos, az vesse rám az első követ, aki most talántán azért neheztel, mert kíváncsi szemű férfiként is megértem: miért akar valaki bájkirálynő lenni?!. . . Az igazsághoz — és a témához is — hozzátartozik, hogy Csallóköz szépe: Wiedermann Mónika egyelőre józanul gondolkodik. — Őszintén szólva, nem tartom magam különleges szépségnek — mondja. — Elsősorban kíváncsiságból és a bátyám noszogatására jelentkeztem. Egyszerűen kíváncsi voltam egy ilyen verseny hátterére. amikor beülhettem a bársonyos karosszékbe! — A pozsonyi gimiben hogyan fogadták az osztálytársai? — Virágokkal. Én viszont elhoztam megmutatni nekik a koronát és a szalagot. — Mennyiben változtatja meg az életét, hogy Csallóköz szépe lett? — Remélhetőleg semennyiben. Továbbra is gimnazista maradok, és egyszer majd fogorvos szeretnék lenni. A dunaszerdahelyi versenyt inkább csak kellemes élménynek, szép epizódnak szánom az életemben. Hogy egyszer majd elmondhassam: ilyesmin is bátorságom volt részt venni. — Ha jövőre meghívnák a Miss Csallóköz zsűrijébe, elvállalná? — Szívesen. Azt figyelném, hogy a külső.szépségen kívül, ki mennyit árul el az egyéniségéből is. Egy exkluzív villáminterjúban ennyit árul hát el önmagáról az idei Miss Csallóköz, aki — egyelőre — nem kíván sem manöken, sem fotómodell lenm. Persze, egy tizenhat éves ifjú hölgynél sohasem lehet tudni, mit hoz a holnap és mit a jövő ... Különösképp akkor nem, ha történetesen szépségkirálynö az illető! MIKLÓSI PÉTER Fotó: Prikier László
