A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-06-15 / 24. szám
mortale (Halálugrás) című darabjának szövege, jobbára gyönge, már-már kabaréjelenetekre épülő tákolmány. Mégis az idei Jókai Napok egyik legszimpatikusabb produkciójává sikeredett. Losoncon egyébként kis híján húsz évig nem volt színjátszó csoport. Tavaly jelentkeztek először egy kevésbé sikerült előadással, a Fanni hagyományarjai. megszívlelték a kemény kritikát — és ezúttal egy sziporkázó komédiával győztek. Szabó Árpád, a rendező egy cirkuszi porondot, átvitt értelemben egy ketrecekbe szorított társadalmi miliőt mutat be, egyúttal a mai világ „jól" bevált korrupcióit, intrikáit, zsákutcáit is szimbolizálva. A társadalomnak ebben a cirkuszi állapotában kis és nagy manipulációk döntenek a tehetségek életéről és haláláról. Szenvedő lény itt mindenki, kivéve az apát, aki idős, humanista filozófusként okosan és szatirikus rálátással, nemes gesztusokkal fejezi ki e tévelygés veszélyeit. Ő az egyetlen (Leszák József alakításában), aki teljes emberi életet él ebben a panoptikumban. Epizodista, de szerepe mégis fajsúlyos. A kassai „X" Iparista Kis Színpad, Pásztó András rendezésében Moliére Képzelt betegének hálás szövegét porolta le, kiaknázva közben a játék adta lehetőségeket is. Még a legnehezebb buktatókon is, a diákszínjátszás pajkos eszközeivel tudtak felülkerekedni. Ráadásul a főszereplő: Kassai Csongor szinte lubickol a karikaturisztikus humorban. Kevésbé ötletes komikumfüzér jellemezte Zilahy Lajostól a Házasságszédelgőt. Sémák és alkalmi gégék sikamlós talaján mozogtak az egyes figurák, helyenként a börleszk felé közelítve. Úgy tűnik, több csoport — az ismert események miatt — kifutott az előkészületi időből. A nagymegyeri Poloska Színház — a múltban több verseny győztese — az idén Slavomir Mrožek abszurd egyfelvonásosát, Piotr Ohey mártiromságáX választotta. Bodnár Gyula ebben a nehéz és komplikált szövegben csak egy rendezői vázlatig jutott el, az abszurd helyzetek kidolgozására már nem futotta. A kulcshelyzetek ezért valahogy hatástalanul félresiklottak. A 27. Jókai Napok legnehezebb vállalkozása Nádas Péter Találkozás című drámájának bemutatása volt. A komáromi Mai Színházi Stúdió kísérlete sok vitát váltott ki. A probléma lényege, szerintem, abban rejlik, hogy a két szereplő (az érett nő és a fiatal fiú) között összehangolhatatlan partneri kapcsolat volt, ami ebben az esetben két nagyon is eltérő emberi tapasztalatokkal bíró egyén sikertelenül rezonáló párbeszédébe fulladt. Lenyűgöző volt viszont a zárókép, amikor a távozó generáció a fájdalom szilánkjait — puritán és tiszta gesztussal — az őt követő nemzedék kezébe adja. Ez akár szimbólumként is elfogadható. A Jókai Napokon is elérkezett a szemlélet és nemzedékváltás időszaka. MIHÁUK GIZELLA Fotó: PrandI Sándor A legutóbbi nem egészen három évtized alatt sok minden közrejátszott a komáromi Jókai Napok fejlődési formáinak alakulásában, mígnem e seregszemle is megtalálta saját arculatát és konkrét törekvéseinek visszhangját. E fesztivál korábbi évfolyamainak dramaturgiáját gyakran a véletlenek határozták meg, így a mindenkori szervezők és a válogatóbizottságok külön elismerést érdemelnek a komáromi országos szemle rendszeres szervezéséért. így vagy úgy, de a komáromi amatörszínházi találkozó évről évre egy mozgalom egészséges konfrontációjának bizonyult. Természetesen, a hatvanas évek derekától itt is rengeteg probléma halmozódott fel. Akárcsak a társadalmi és a művészeti élet más területein. A Jókai Napokat mégis úgy tartotta számon az ország, hogy a magyar szellemi kultúra csúcstalálkozója, épp ezért bizonyos ideológiai és politikai befolyásoktól sem lehetett mentes. Ma viszont új fejezet előtt áll az egész hazai magyar amatőrszínházi mozgalom. Új utaknak, új törekvéseknek, újszerű művészi invencióknak kell meghatározniuk az egyes csoportok tevékenységét. Sajnos, ugyanakkor megjelentek az anyagi gondok. Ezt már az idei rendezvényen is érezni lehetett és a jövőben is számolni kell velük. Az érem másik oldalát tekintve viszont leszögezendő, hogy több együttes alkalmazkodni tudott a novemberi fordulat után kialakult demokratikusabb és toleránsabb politikai s társadalmi légkörhöz. Az idei, sorrendben 27. Jókai Napok már ezeknek a törekvéseknek szellemében zajlottak. Hogy milyen mértékben sikerült túljutni a leegyszerűsített és gyakran a formájában is káros ideológiai elvárásokon, azt maga a szemle bizonyította. Nos, az új szemlélet tükrében milyen lehetőségeket talál a maga területén a hazai magyar amatőr mozgalom? Hadd idézzek a fesztivál műsorfüzetéből: „Szokatlanul új helyzetben találkoztunk ismét, eszmei-politikai célkitűzések, mozgalmi „elhivatottság”, cenzúra nélkül... A társadalmi átalakulás új helyzetet teremtett műkedvelő színjátszóink körében is, nem egy esetben az útkereső, a kísérletező lépésekre serkentve őket." Az idei szemlén 11 csoport versenyzett. Mrožek, Moliére, H. Barta Lajos, Zilahy Lajos neve mellett ott találtuk — az idei szemle talán legnehezebb és legigényesebb vállalkozásaként Nádas Péter: Találkozás című kétszemélyes drámáját, illetve egy hazai szerző: Kiss Péntek József dramaturgiailag vitatható írói-rendezői kísérletét. De a diákszinpadok között is jelentős minőségi differenciálódások voltak tapasztalhatók. A l/as Ottó vezette ipolysági József Attila Irodalmi Színpad Arc poetika avagy tiéd a színpad, magadnak építed című semaA diákszinjátszók között a legjobb férfialakítás díját KASSAI CSONGOR nyerte. Akik a díjat átadják: Beke Sándor és Sidó Zoltán. A keretműsorok, mint mindig, ezúttal is hangulatosak voltak. tikus oratóriuma például merész elszámolásnak indult egy sematikus korral; de azután, sajnos, csak jelezte a szatíra színpadi formáinak lehetőségét. Ötlettelen színpadi megoldást választott a komáromi gimnázium Tarics Péter vezette irodalmi színpada. Ők Shakespeare szonettjeit egy monoton, rosszul funkcionáló kórus mozgatásával vitték színre. A dunaszerdahelyi Fókusz Ifjúsági Színjátszó Csoport viszont igencsak ötletes átiratban mutatta be Goldingtói A legyek urát, de a nehézkesnek bizonyult színpadkép homályossá, egysíkúvá tette a drámai eseményeket. Kár, mert ebből az előadásból nem hiányzott az ígéretes tehetségek kreativitása sem. A szepsi Pávatoll Diákszinpad Andersen mesevilágát próbálta aktualizálni egy, a közelmúltban megdöntött véreskezű diktátorházaspár szatirikus portréin. A katedrális, avagy a lélek mennybemenetele — ez volt a címe az ipolysági IQ Színpad műsorának. Témájában és színpadi megelevenítésében meglepetés volt ez a javából. Kitörés abból a stílusvilágból, amit tanáruk: Vas Ottó vezetése alatt elsajátítottak, egykor azonosultak vele; most viszont már a saját ösvényeiket keresték. Külön dicsérendő Korpás Árpád kiugró tehetsége. Érett filozófiai elemzései, jó értelemben véve, agresszív maszkot öltöttek. A felnőtt csoportok négy előadása külön figyelmet érdemel. Elsősorban a nagydíjjal kitüntetett losonci Kármán Imre Színkör. H. Barta Lajos: Szatto m ■ 3 NAP, 11 EGYÜTTES
