A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-19 / 3. szám
Rovatvezető: MÁCS JÓZSEF vezetőségét, hogy ők is sürgősen egyezzenek meg, mert a széthúzás és az ellenségeskedés a közös ügynek árt. A vitában ezt követően egyre inkább a helyi gondok és megoldásra váró problémák kerültek előtérbe. Az újváriakat (és az Érsekújvári járás magyarjait is) már hónapok óta foglalkoztatja annak a 162 magyar pedagógusnak az üldöztetése, akik 24 pontos követeléslistát nyújtottak be a járási iskolaügyre. Boros úr. a Jnb elnöke elmondta, hogy felülről milyen nyomás nehezedett rá. egyes elvtársak a 162 pedagógus elbocsátását vagy felfüggesztését követelték tőle, s miután hiába, akkor más praktikákba fogtak. Hogy ez a boszorkányüldözés nem hozta meg a kívánt „eredményt", az elsősorban maguknak a pedagógusoknak az érdeme, továbbá azé a néhány becsületes járási vezetőé, aki ellenállt. Az oktatásügy azonban ezzel még nem került le a napirendről, hiszen a magyar óvodák és iskolák helyzete elszomorító a városban (és persze a járás magyarok lakta községeiben is). Többen is kifogásolták, hogy bár Érsekújvár lakosságának legalább 40 %-a magyar nemzetiségű, ezt az arányt a magyar óvodai és iskolai osztályok száma egyáltalán nem tükrözi. A város különböző üzemeiben rengeteg magyar is dolgozik, ennek ellenére az üzemi óvodákban nincsenek magyar osztályok. Az új lakótelepeken létesített iskolák szlovák tanítási nyelvűek, magyar osztályok nyitására nem is gondoltak. Ezért lehetséges, hogy a szlovák iskolákba óriási számarányban magyar nemzetiségű tanulók járnak. A vitafórumon megjelent városi elöljárók ígéretet tettek arra, hogy január 15-ig ismertetik a magyar óvodákkal és iskolákkal kapcsolatos új elképzeléseiket, vállalva a konfrontációt az FMK és a Csemadok helyi képviselőivel, akik szintén kidolgoznak egy javaslatot. A résztvevők követelték a középületek, a kórházak és rendelőintézetek, az üzletek feliratainak „kétnyelvüsitését", sőt kérték a régi utcanevek visszaállítását és a kétnyelvű utcanévtáblák elhelyezését is. Többen is szóvá tették, hogy a magyar helységnevek nincsenek feltüntetve a települések határát jelző táblákon — ez ügyben is sürgős intézkedéseket követeltek. Szó esett a közhivatalokban dolgozók magyar nyelvtudásáról, valamint a magyarok képviseletéről a Jnb és a Vnb apparátusában. Az említett intézmények képviseletében megjelent urak megígérték, hogy a kérdést megvizsgálják és hamarosan ismertetik erre vonatkozó elképzeléseiket. Különösen örültem annak a megállapításnak, hogy a város magyarjai semmi olyasmit nem követelnek, ami a szlovákokra nézve akár a legkisebb mértékben is hátrányos vagy előnytelen volna. Csupán azt szeretnék, ami őket a törvények és a jog szerint megilleti. A közel három és fél óráig tartó vitafórum lezárásaként az egybegyűltek elfogadtak egy határozatot, amely a fentebb már vázolt kéréseket és követeléseket is tartalmazta, továbbá elítélte a Ceau$escu-rezsim brutális elnyomó politikáját, Románia népeinek meghurcoltatását. és követelte Tőkés László és más ártatlanul fogva tartott román állampolgárok azonnali szabadlábra helyezését. Az érsekújvári vitafórum nemcsak felfrissített, hanem fel is lelkesített. Kissé haragudtam is magamra amiatt, hogy olyan kedvetlenül, dohogva indultam el Pozsonyból. Alig várom, hogy egy ilyen jó hangulatú összejövetelen ismét részt vehessek. LACZA TIHAMÉR Az Ülés margójára Történelminek, mérföldkőnek nevezném legszívesebben — ha ezeket a jelzőket nem pufogtattuk volna el az elmúlt években jelentéktelen vagy mondvacsinált jelentőségű dolgainkra — a Csemadok KB december 6-i rendkívüli ülését. Régi szokás szerint megkaptuk az előre elkészített határozati javaslatot. — Fordítsd le — súgta a „csetkás" (a ČTK tudósítója) fiú. — Ugyan, várj! Még nem hagyták jóvá. Ezt az ülést végig kell ülni. Itt most minden megtörténhet — súgtam vissza. Vajon ki járt jobban? Az-e, akit az ugyanaznap ülésező Szlovák Nemzeti Tanácsba küldtek tudósítani, vagy az, aki ide jött? Izgalmakban sehol nem volt hiány. Elég volt körülnézni és láthattuk, hogyan alakul a történelem. Tapintható volt. milyen is ,A személyiség szerepe a történelemben". És mennyire más igy, testközelből, mint elméletben ... Ha Szabó Rezső nem az ebédszünet előtt kér szót... Ha nem azt mondja és teszi, amit... Ha a KB nem akkor ülésezik, amikor a kormányalakítási tárgyalások folynak ... Ha az egyes KB-tagok — bár más-más járás üzenetét tolmácsolták — nem olyan egységesek állásfoglalásukban, követeléseikben, ha nem álltak volna olyan szilárdan Szabó Rezső mellé ... Ha ebben az ügyben nem kezdett volna már jóval korábban tárgyalásokat a Nyilvánosság az Erőszak Ellen és a Független Magyar Kezdeményezés képviseletében Szigeti László..........akkor most szegényebbek lennénk egy miniszterelnök-helyettessel, és megint elszalasztva a történelmi pillanatot, nem vívjuk meg harcunkat. De Szabó Rezső szólt: Sidó Zoltán menjen a kormányelnökhöz és jelentse döntésűnket, szerezzen érvényt a kilencvenezres tagság akaratának. Gál Sándor mérnököt vigye magával, jól jöhetnek a hektárbozamrekordok az érvelésnél. Nevek röppentek a magasba: — Dobos László! — Szabó Rezső! — És Vajányi László, a keletieket képviselve! — Öten menjetek! Az ülés cselekedett. A javaslatot megszavazták, a küldöttség elindult. Ebédeltünk, de nem figyeltünk az ételre. Beszélgettünk, és gondolatban Velük voltunk. Gyufa lángja lobbant, vágni lehetett a füstöt a folyosón. Mint lefejezett tömeg, úgy toporogtunk. És nyílt az ajtó. Sidó Zoltán jobb karjával intett: — Gyertek, bejelentenivalóm van ... ... és még mondja valaki, hogy nem történelmi a pillanat. Ugyanitt, ugyanebben a teremben már volt egy történelmi pillanat. — Huszonegy éve ezen a napon kiáltottuk ki a Magyar Ifjúsági Szövetséget, amely az ún. konszolidáció áldozata lett — mondta Varga Sándor. Annak a konszolidációnak nagyon sok áldozata volt. Sok még a seb. Remélem, napjaink tiszta szava gyógyír azokra is. De sok esetben későn érkezik a szó. a Csemadoknévsorban is sok volt az „in memoriam", a síron túli késő üzenet. Dobos László ott elhangzott szavaival: — Lezárult egy kor, kezdődik egy másik. Magam és megvesszőzött társaim nevében köszönöm az igazságszolgáltatást. Felemelő, mert a KB szembe tudott nézni önmagával, szomorú, mert 20 éve megtörtént.. Késő este lett, mire elfogytak a kérdőjelek. Az elfogadott programnyilatkozat megválaszolta az új helyzet új kérdéseit. A testület teljesítette feladatát. FISTER MAGDA Amit meg kell oldani A Főiskolások Koordinációs Bizottsága, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen és a Polgári Fórum többek között követeli az itt élő nemzetiségek egyenjogúságának törvénybe iktatását! De a szlovákiai magyarok egyenjogúságáról addig nem tehet beszélni, míg az 1945-ben hozott konfiskációs jogszabályokat nem szűntetik meg. Ezek kimondták a Csehszlovákiában élő magyarok és németek kollektív bűnösségét a második világháborúban és ezért a 108/45 Zb. z. a n. nevű törvénytárban kihirdetett államelnöki dekrétum elrendelte a magyar lakosok vagyonának konfiská/ását. Ezt a jogszabályt a déli vidékeken, a nagyobb részt magyarok által lakott területeken nem foganatosították olyan szigorúan, mert itt a lakosság áttelepítése is megvalósult, de a többségében szlovák nemzetiségűek által lakott városokban és vidéken az ott élő magyar lakosok vagyonát, családi házát, kertjét, sőt gyakran a házakban tevő bútorokat és más ingóságaikat is lefoglalták és elkobozták. így az ott élő magyar lakosok jogtalanul és mindentől megfosztva kénytelenek voltak albérleti kis szobákban életüket tengetni és nagyon sokan halálukig igy szenvedtek. Ezt a 108/45 számú jogszabályt mindenképpen és sürgősen hatályon kívül kell helyezni és az így sújtottakat rehabilitálni és kártalanäani kell. HRfTZ DEZSŐ
