A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-06-01 / 22. szám
A csehszlovákiai magyarok fóruma arnnm Csáky Pál írása elgondolkoztató, vitára késztető, hiszen azzal a valamennyiünket érdeklő kérdéssel foglalkozik, milyen lesz helyünk, a magyar nemzeti kisebbség helye a jövő világában, illetve Európájában, a Közös Európai Házban. Úgy gondoljuk, hogy ez a nem is távoli jövőkép sokunkat érint, éppen ezért szeretnénk, ha minden érdekelt kifejtené véleményét lapunk hasábjain, maximum öt gépelt oldal terjedelemben a Csáky Pál cikkében foglaltakról. Várjuk írásaikat! sasági életet, ami az elmúlt 40 év alatt majdnem teljesen elsorvadt. A sok panasz és sérelem olyan követelésekben sűrűsödött, amelyeket részben a Csemadok elnökségének, de talán még inkább a politikai mozgalmaknak kellene felvállalniuk, hogy a megfelelő helyeken (kormány, minisztérium, parlament) szorgalmazzák azok teljesítését. Ezek nagyjából a következők voltak: — biztosítani az anyanyelvű tanítást a bölcsödétől az egyetemig, — biztosítani a kétnyelvűséget a magyarlakta területeken minden vonalon (hivatalok, bíróságok, tanácsok, üzleti-utcai névtáblák, községek eredeti neve. stb.j, — semmissé nyilvánítani a kassai kormányprogramnak a magyarok kollektív bűnösségét kimondó részét és az azon Sok minden tisztázódott A Csemadok rendkívüli országos közgyűlése egész közvéleményünk érdeklődését felkeltette, s az olvasók kíváncsian várják a híreket. Ezért fordultunk a közgyűlés néhány küldöttéhez, írják meg észrevételeiket, benyomásaikat, mindazt, ami tetszett a kétnapos munkában, vagy ami hiányérzetet keltett bennük. Ott voltam 1949-ben az érsekújvári „Sokol"-ban, amikor megalakult a Csemadok első vidéki helyi szervezete. Azóta vagyok Csemadok-tag, és több mint húsz éve veszek részt az alapszervezet vezetőségének munkájában. Most vettem részt először a legfelsőbb szerv közgyűlésén mint szavazati joggal bíró küldött. Mindezt csak azért mondom el bevezetőként, hogy nyilvánvaló legyen, eléggé ismerem szervezetünk életét és történetét alapításától 1968-ig és utána — máig. Ennek folytán senki sem ragaszthatja rám az ellendrukker címkéjét, akkor sem. ha kritikus hangot ütök meg a közgyűlés menetének és eredményeinek taglalásakor. Kezdem a szervezéssel. Tekintettel arra a politikai forrongásra, amely a november 17-i „gyengéd forradalom" után elindult, és az ennek nyomán fellépő nemzetiségi vitákra, talán korábban kellett volna ezt a közgyűlést összehívni. A tagság egy jó része ugyanis hónapok óta bizonytalanságban volt, vajon a Csemadok kulturális szervezet marad-e, vagy politikai párttá alakul? Ha csak a művelődéssel fog törődni, melyik párt iránt nyilvánítsa ki rokonszenvét, melyiket támogassa a választásokon? Ezek a kérdések nagyobbrészt tisztázódtak a közgyűlés folyamán. Maradva a szervezésnél: hiányoltam, és nemcsak én, hogy nem voltak kitéve a bejáratnál irányító táblák. Sokan kódorogtak, főleg vidékiek. amig a tárgyaló csarnokhoz jutottak. A szavazó listák késői kiosztása miatt csúszás állt be a tárgyalás menetében, aminek viszont az lett a következménye, hogy nem maradt idő a szövetség programtervezetének a rendes megtárgyalására, a javítások beírására és így a jóváhagyására sem. Rátérve a közgyűlés felszólalásaira. Mindjárt a megnyitó és bevezető beszédekből (Dobos László, Sidó Zoltán, Szabó Rezső) nyilvánvalóvá lett, hogy a Csemadok kulturális szervezet marad, nem határolva el magát, főleg helyi viszonylatban, az érdekvédelemtől sem. A politikai érdekképviseletet azonban a politikai pártokra, illetve mozgalmakra hagyja (Független Magyar Kezdeményezés, Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom. Együttélés). A Csemadok december 6-i nyilatkozatában is támogatásáról biztosította a magyar politikai kezdeményezéseket, mozgalmakat, és a küldöttek is ilyen értelemben nyilatkoztak. Többen azonban hangsúlyozták együttműködési készségüket az Együttélés mozgalommal. A felszólalók túlnyomó többsége a koalícióra, az álláspontok mielőbbi egyeztetésére szólította fel a politikai moz galmak vezetőit. Amíg az előző — három év előtti — XlV-ik országos közgyűlés helyzetfeltáró felszólalásainak bátorodó hangját örömmel figyeltem annak idején (a Panorámában), most nem volt ennyire felemelő a sok panasz. sérelem, ha a jogosságukhoz nem is igen fér kétség. Kevesebb volt az olyan objektív helyzetképet adó, hibákat is feltáró felszólalás, amelyik konkrét javaslatokat is tartalmazott volna a jövővel kapcsolatban. Ilyen volt talán a Puntigán József és Szabómihály Gizella hozzászólása. Az ö javaslataik között volt például az. hogy az amatör mozgalom mellett ki kell elégítenie a Csemadoknak a tagság igényét a komoly tudományok terén is. esetleg népfőiskolák szervezésével. A központi titkárság átszervezésénél nagyobb hangsúlyt kell helyezni a szakbizottságok kiépítésére, a már meglévők munkájának felelevenítésére. Igazuk volt azoknak a felszólalóknak, akik az alapszervezetek sokoldalú munkájában látták a Csemadok létének jövőjét és szükségességét. Az alapszervezetek a legroszszabb esetben elboldogulnának maguk is szűk környezetükben. Más kérdés a nagy országos rendezvények sorsa. Ezek szervezésére már nagyobb pénzügyi háttér nélkül nemigen lehetne vállalkozni. Ezzel kapcsolatban merült fel a tagdíjak emelésének lehetősége. Több hozzászólás után ezt a kérdést a közgyűlés az alapszabály értelmében az országos választmányra hagyta azzal, hogy a legalacsonyabb tagdíjakat semmi esetre sem szabad felemelni, mert ezeket a diákok és nyugdíjasok fizetik, az ö szociális helyzetük pedig a közeljövőben aligha javul. Az alapszervezetek munkájáról — érdekes — éppen a politikus Duray Miklóstól hallottunk: A Csemadoknak az legyen a jövőben az egyik fő feladata, hogy megszervezze vidéken a társadalmi és táralapuló összes hátrányos törvényt és rendeletet, — arányos részesedést biztosítani a költségvetésből az itteni magyarok kultúrájának fejlesztéséhez, lehetővé tenni a szükséges magyar intézetek létesítését. Ezeknek a követeléseknek az értelmében fogadta el a közgyűlés Václav Havel köztársasági elnöknek címzett nyílt levelet, amelyben a közgyűlés a kisebbségi jogok védelmére kéri fel őt. Egy másik nyílt levelet a komáromi egyetem, illetve pedagógiai és lelkészképző főiskola felállításának ügyében az országgyűlés elnökéhez, a szövetségi kormány elnökéhez és a szlovák kormány elnökéhez szövegezett meg egy négytagú bizottság és fogadott el a közgyűlés. Egyes felszólalók, nagyon helyesen, figyelmeztették a jelenlévőket és rajtuk keresztül a tagságot, hogy az országos képviselői választásokon kívül, amelyeken lehetőleg mindenkinek részt kell vennie, nagyon fontos lesz a részvétel a helyhatósági választásokon is. Ott fog eldőlni ugyanis a helyi hatalom kérdése, amelynek döntési joga lesz a helyi politikai kérdésekben és intézkedésekben. Semmivel sem lesz kevésbé fontos az, hogy milyen öntudattal veszünk részt az esedékes népszámlálásban. Most alkalom lesz arra, hogy magyarnak vallja magát végre az is, aki az ismert nyomás alatt annak idején reszlovakizált és a személyi igazolványában máig sem javíttatta ki a felvett nemzetiséget az igazira; ugyanis a saját döntés számít, nem az, amit valamikor — az illető megkérdezése nélkül — valaki beleirt az igazolványba. Összegezve benyomásaimat a közgyűlésről: nem minden sikerült úgy, ahogy azt elvártam volna, vagy ahogy többen is elvárták (pl. a konkrét tervek a jövőben a szervezet tényleges átépítése, az anyagi fedezet kérdése, stb.) Voltak hiányosságok a közgyűlés vezetésében is (pl. a szavazatok számlálása sem volt mindig a legpontosabb), de sok minden azért tisztázódott. Végleg eldőlt, hogy a Csemadok kulturális szervezet marad. Fő feladata tovább erősíteni az itteni magyarság nemzeti öntudatát; segíteni népi kultúránk fennmaradását és az egyetemes kultúra ápolását. Erősíteni a kölcsönös megértést és együttműködést a többi kisebbséggel es a többségi nemzet tagjaival és közösségeivel, mert csak együtt juthatunk el Európába. CSÚZI CS. FERENC Azt beszélik Rimaszombatban ... 1987-ben levették a kétnyelvű táblát a Járásbíróság és az Államjegyzöség épületéről. Addig szlovákul és magyarul hirdette a. két tábla a hivatalok nevét. Közben a két fontos intézmény székhelyét tatarozták, s az épületen csak a Járásbíróság maradt, az új tábla azonban már csupán szlovákul jelöli meg az intézmény nevét. A más épületbe költözött Államjegyzöség homlokfalára szintén szlovák nyelvű táblát raktak fel. További sérelemnek tartják a város magyar ajkú polgárai, hogy az épületen belüli eligazító táblák is egynyelvüek lettek. Az önérzetükben sértett és megbántott rimaszombati és járásbeli magyarok azóta többször is kifejezésre juttatták elégedetlenségüket, s kérték a kétnyelvű táblák visszaállítását, mind a mai napig hiábavalóan. Először 1988 januárjában a Csemadok városi szervezetének évzáró taggyűlésén kifogásolták az egynyelvű táblákat, majd 1990-ben a januári és februári Fórum gyűlésein, amelyeket a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) és a Független Magyar Kezdeményezés közös szervezésében rendeztek meg. A második Fórum-öszszejovetelen a Járásbíróság néhai elnöke, dr. étünk úgy védekezett, hogy rozsdás volt a tabla, és hogy Turócszentmártonban csináltatta az új táblát, ahol nem tudnak magyar szöveget „szedni", s még azt is felhozta mentségére, hogy a titkárnője egynyelvű táblára adott megrendelést, mintha ö nem látta és ellenőrizte volna a szöveget, pedig aláírta! Dr. Štúrikot azóta a bírák bizalmatlansági indítványa alapján leváltották, de az egynyelvű táblát mostanáig sem cserélték kétnyelvűre a Járásbíróság és az Államjegyzöség épületén. Az intézmények falain belüli eligazító táblák is egynyelvüek maradtak. Az új elnök, dr. Sykora. úgy tesz, mintha semmiről sem tudna ... Arról is sok szó esik mostanában, hogy Rimaszombatban egészségügyi szakközépiskolát nyitnak. Állítólag a kórház igazgatósága már érdeklődött is az orvosok körében, ki akar majd ott tanítani? Egyes orvosok megkérdezték: lesz-e magyar nyelvű oktatás az iskolában ? A válasz persze kitérő volt. Nem tudnak róla, hogy a leendő egészségügyi szakközépiskolának magyar tagozata is lenne. Pedig szakoktatók és általános tantárgyak oktatására alkalmas tanárok lennének! Ha tekintetbe vesszük az Együttélés politikai mozgalom és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom programját, egyértelműen meg kellene nyitni ennek az iskolának a magyar tagozatát, hiszen ez nemcsak a politikai mozgalmak céljával, hanem a magyar lakosság érdekével is összhangban van. Az orvosok hatvan százaléka ugyanis csak szlovákul beszél, s ha a nővér sem tud tolmácsolni, akkor különösen az idősebb emberek panasza süket fülekre talál, és egyes orvosok hidegvérrel rávezetik a kórlapra: >,A beteg nem beszéli az államnyelvet! így a kórképet nem tudom kialakítani..." Egyébként Rimaszombatban csak a gimnáziumoknak és a közgazdasági szakközép-6
