A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1990-06-01 / 22. szám

lású halottaknak ugyanúgy szól a református templom harangja, mint a reformátusoknak.

— Harminc éve élek martosi híveim között — mondja még mindig a múltba Tévedve Mórocz tiszteletes úr. — A faluval soha nem volt bajom, csak a felsőbb állami hatósággal. Rossz szemmel nézték, hogy a nyájam nem széledt szét, az egyházi élet nem szűnt meg, hogy Martoson lelkipásztorkodó som három évtizedében egyetlen polgári szertartásé temetést sem tudtak összehozni, hogy a párttagok is járatták templomba és hittanra a gyerekeiket, sőt, ők maguk is rendesen megfizették az egyházi adót. A legrosszabb pap voltam a szemükben, a gyermekeimen keresztül ezt éreztették is velem. Ildikó lányomat nem engedték felvenni sem a komáromi gimnáziumba, sem az ipariba, sem a mezőgazdasági iskolába, bár üres hely volt. A kerületi főhatóság embere azt mondta: Számára nincs hely egyetlen középiskolában sem! Csak a párkányi papírgyár szaktanintézetébe mehetett. Dolgozóként, levelező tagozaton érettségizett később.

Csak a gyorsan múló perc töredékéig komorul el Mórocz tiszteletes úr arca, aztán a ború úgy száll tovább, mint mikor szél kergeti a felhőket. Tavaly, karácsonyeste, gyertyás tüntetést rendeztek hármas céllal. Gyertyával ünnepelték a november 17-e utáni csen- ' des, győzelmes forradalmat, megemlékeztek Vecsey Lajosról, a falu mártirjáról, a románifci harcokról és Tőkés Lászlóról. Azóta elterjedt a faluban a lelkesedés tüze. Megalakult a Független Magyar Kezdeményezés helyi1 szervezete. Mindenki tudja Martoson, hogy a teljes szabadság kivívásáért még sokat kell tenni. Harminc éve szól Mórocz tiszteletes úr híveinek a harang. Ennyi ideje szól híveihez a lelkipásztor is. Három évtizede hirdeti a szószékről, „térjetek észhez, martosi magyarok, gyermekek kellenek a fennmaradásotokhoz!"

S a szívósságával elérte, hogy az egykéző kedv már a múlté. Következményeiben azonban még mindig érezni a hatását. Évről évre többen halnak meg, mint amennyien születnek. Nőből is több van a faluban, mint férfiból. Sok az idős özvegyasszony és a kihalt porta. Fiatalok vásárolják meg, építkeznek. Ritkán múlik el úgy év, hogy egy-két martosi ember ne követne el öngyilkosságot. Tavalyelőtt négyen végezték Így az életüket. Egyiknél az öregkor, másiknál a gyógyíthatatlan betegség, harmadiknál a családi perpatvar, negyediknél az elhagyatottság volt az ok.

A Fesztyeknek kúriájuk volt a faluban, de már csak az idősebbek tudják a helyét. A temetőben porladó Bazsó Lidiről mintázta Feszty Árpád A magyarok bejövetele cimü monumentális körképében Árpád feleségét, a fejedelemasszonyt. A megtisztelő név élete végéig rajta maradt. A martosiaknak nem kellett a szomszéd faluba menniük leleményért sem. A harmincas években két idevalósi asszony martosi viseletbe öltöztetett járóbabát küldött Masaryk unokájának. A két asszonytestvér közül az egyik még él: György Mihályné. Az elnök köszönőlevéllel és pénzzel jutalmazta meg a figyelmességüket. Csokonai is megfordult Martoson, de ennek az Írásos nyomai elvesztek. Gyüjtöúton Fél Edit, Manga János, Ág Tibor is járt itt, legutóbb pedig Dobi Géza, a komáromi zeneiskola igazgatója, aki a szövetkezet költségén jelentette meg Kismartos, jaj, de szép helyen van cimü munkáját. Az I—IV. osztályos magyar iskolát 27—30 gyermek látogatja, s hogy az idén pontosan hányán is készülnek konfirmációra, azt elfelejtettem megkérdezni a Komáromi járás „legrosszabbnak" tartott

PaP|3t01 MÁCS JÓZSEF

Fotók: Gyökeres György

Schöpflin Aladár unokája, a Londonban élő Schöpflin György politológus nemrégiben Pozsonyban járt.

A Csemadok székházában tartott előadásán — a rossz szervezés vagy az érdektelenség miatt? — alig páran ültek a hallgatóság soraiban. Schöpflin György előadásában az értelmiségnek a közép-európai társadalmakban betöltött szerepéről beszélt.

Demokrácia és értelmiség

Véleménye szerint az értelmiség arra hivatott, hogy a politikai rendszert legitimálja. Egypártrendszerben az uralkodó csak egyféleképpen tudja legitimálni magát, és jól érzi magát, ha az értelmiség által elétartott tükör kedvező fényben mutatja.

Ha az értelmiség az uralkodó ellen szegül, akkor az uralkodó egy idő után megzavarodik. Ez az egypártrendszerek hanyatlásának fontos mozzanata. Egy idő után az elit, amennyiben nem érzi, hogy legitim módon uralkodik, elveszíti az uralkodásra való akaratát. Görögországban 1974-ig katonai diktatúra volt. Egyik napról a másikra, döbbenetes gyorsasággal szűnt meg: ez a rendszer elvesztette önbizalmát és összeomlott. Valami ilyesmi történt a kommunista országokban is. Fontos mozzanata az egésznek, hogy az értelmiség a nyolcvanas évek végén a demokrácia mellett kötelezte el magát. A demokráciának ilyen esélye, mint most van, soha nem volt Közép- és Kelet-Európábán — mondta Schöpflin György.

1^45 után az értelmiség egy része segítette a kommunista rendszer fennmaradását. Ahhoz nem fér kétség, hogy a baloldali értelmiség annak ellenére, hogy nem volt szükségszerűen kommunista, elfogadta — ha vonakodva is —, hogy a kommunizmusé a jövő, és ezzel hosszú időre legitimálta. Ugyanilyen módon az értelmiség most a demokratikus megoldások mellett tör lándzsát. Ez fontos tényező. Persze — mint Schöpflin György kifejtette — ez önmagában nem elegendő.

Felmerül a kérdés: elég erős-e az értelmiség egy demokratikus rendszer fenntartására ? Schöpflin szerint egyértelmű a válasz, hogy nem. Ehhez még sok minden szükséges, többek között az, hogy létezzen anyagi, gazdasági érdekeltség is a társadalom többi rétegében. Tehát nemcsak elvi szinten fontos a demokrácia melletti elkötelezettség. Egyébként van arra példa a politológia példatárában, hogy vannak olyan államok, ahol bevezették a demokráciát, de mivel hiányzott a megfelelő társadalmi bázisa, összeomlott. Például Uruguayban, vagy a két háború közötti Lengyelországban. Egyszerűen hiányzott az a bázis, amelyre egy demokratikus rendszert fel lehetne építeni és működtetni lehetne. Voltaképpen a Weimari Németországnak is ez volt az alapvető gyengéje.

Kérdés: újratermelődik-e az a probléma Közép- és Kelet-Európába n?

Erre nem lehet még egyértelmű választ adni. Elsősorban azért, mert a gazdasági krach volt a legfontosabb tényező, amely a kommunista rendszerek bukását előidézte. Ez más-más módon következett be Magyarországon, Lengyelországban, Csehszlovákiában, ám ez volt, ami arra késztette az uralkodó erőket, hogy lemondjanak a hatalomról. Magyarországon például az összeomlástól való félelem nagyon fontos szerepet játszott. Belülről rothadt szét az egész rendszer.

Schöpflin György a továbbiakban kifejtette, hogy a gazdasági problémák megoldása nélkül nem lehet szó demokráciáról. Az egész politikai fordulat azért nem következhetett be, mert orvoslást keresnek a gazdasági problémákra. Ez a folyamat nagyon fájdalmas lesz. A legfájdalmasabb Lengyelországban és Romániában. Romániában a demokrácia esélyeit Schöpflin nem tartja kecsegtetöeknek. Az NDK-ban szerinte megoldja a kérdést az egyesülés. Magyarországon csak egy legitim kormány képes azokat a rendeleteket, intézkedéseket véghez vinni, amelyekkel a gazdasági átalakítás elkezdhető. Csehszlovákiával kapcsolatban már nem lehet jövendölésekbe bocsátkozni. Még nejn lehet tudni, hogy a választások után milyen kormány kerül hatalomra, milyen stratégiával fog neki a gazdasági problémák megoldásának.

Szükség van olyan rétegekre, amelyek tényleg egy demokratikus rendszerben látják saját érdekeltségüket, illetve jövőjüket. Ez azt jelenti, hogy létre kell hozni egy olyan középréteget, amely támogatni fogja a demokráciát. A régi időkben ezt polgárságnak nevezték, ám polgárságot a semmiből előteremteni nem a legkönnyebb dolog. Nem lesz könnyű az átalakulás: új győzteseket és új veszteseket hoz. Elsősorban az értelmiségiek érdekeltek a demokrácia megteremtésében. Nekik kell megtalálniuk azokat a rétegeket, akikre támaszkodva legitimálhatják a demokratikus rendszert, és vele együtt a piacgazdaságot.

BALÁZS F. ATTILA Fotó: Prikter László

R