A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-05-25 / 21. szám
JOGI TANÁCSOK „Munkahely megváltoztatása" jeligével olvasónk azt kérdezi, hogy jár-e majd neki valami bérkiegészítés akkor, ha a munkahelye átszervezése következtében más állásba kell majd mennie, ahol valószinüleg kevesebbet fog keresni, mint a régi munkahelyén? Január elseje óta érvényben van a Szövetségi Munka- és Szociálisügyi Minisztérium 1989. évi 195. számú hirdetménye, amely az átszervezés következtében áthelyezett, vagy elbocsátott dolgozók anyagi biztosításáról, s igy a bérkiegészítésről is rendelkezik. Eszerint annak a dolgozónak, akit az átszervezés folytán elbocsátanak, amennyiben az elbocsátása után haladéktalanul új munkahelyre lép át, bérkiegészítés jár. mégpedig: a) a hirdetményben meghatározott módon kiszámított átlagbér-különbözet teljes összegében három hónapig terjedő időre, b) majd további három hónapra ennek az átlagbérkülönbözetnek a 80 százalékában, c) s ha a hirdetmény 10. paragrafusa 4. bekezdésében meghatározott, s a kormány által jóváhagyott strukturális változások programja szerinti átszervezésről van szó, akkor további három hónapi a különbözet 50 százalékában. Ez a hirdetmény az e tárgyban előbb kiadott 1970 évi 74. számú és 1988 évi 82. számú hirdetmények helyébe lépett, amelyeket hatályon kívül helyezett. A hirdetmény szerinti munkabérkiegészítést az új munkahelyének kell fizetnie. „Rugalmas munkaidő" jeligével olvasónk azt kérdezi, hogy hol, milyen munkahelyeken és hogyan lehet ezt bevezetni? Kérheti ennek az alkalmazását a dolgozó? A rugalmas munkaidőről a Szövetségi Munka- és Szociálisügyi Minisztérium 1989. évi 196. számú hirdetménye rendelkezik. Eszerint a rugalmas munkaidő bevezetéséről a munkaadó szervezet vezetősége dönt a Munka Törvénykönyve rendelkezéseinek betartásával, vagyis a szakszervezeti üzemi bizottság előzetes beleegyezésével. A rugalmas munkaidőt csak olyan munkahelyen lehet bevezetni, ahol a munkaidő betartásáról, különösen a dolgozók érkezéséről és eltávozásáról, valamint a munkavégzés akadályoztatásáról és a túlórákról megbízható nyilvántartást lehet vezetni. — Természetesen nem lehet olyan munkahelyeken bevezetni, ahol ez a munkavégzés lényegével nem egyeztethető össze (pl. a közlekedésben, a kereskedelmi vagy egyéb lakossági szolgáltatásokban stb.). A konkrét munkahely feltételeinek megfelelően a rugalmas munkaidőt mint rugalmas munkanapot, rugalmas munkahetet, vagy rugalmas négyhetes munkaidöszakot lehet alkalmazni. A rugalmas munkaidő bevezetésénél a dolgozó az ún. alap munkaidőn túl maga határozza meg a munkaideje kezdetét és végét (ez a választható munkaidő). Az alap munkaidőt a munkaadó szervezet állapítja meg úgy, hogy ez a 41 és fél órás munkahétben minden nap legalább öt órát tegyen ki; ez alatt a dolgozónak a munkahelyén kell lennie. A választható (rugalmas) munkaidőnek minden műszak előtt legalább egy órát kell kitennie. A heti, vagy négyhetes munkaidöszakoknál ezt az elvet hasonlóképpen kell alkalmazni. Jelentkezem manökennek! A címben leírt kijelentésben semmi különös nincs, az olvasó meg is kérdezheti, na és, mi ebben a pláne? Gondolom, mindenki előtt világos, hogy elég gé „súlyos" nép va gyünk, vagyis a lakossá«) nagy százaléka kövérebb a kelleténél. Becses sze mélyem is a túlsúlyosak közé tartozik. Sajnos. A régi időkben azt mond ták volna rám, hogy ez az asszony majd kicsattan az egészségtől! Nem akarok arról írni hogy milyen káros a kö vérség az egészségünkre és nem akarok fogyókúrás recepteket, tanácsokat sem adni, de a divatunkról, a moletiek és „túlsúlyosak" öltözékéről azért ejtenék pár szót. Konfekcióiparunk számára, úgy látszik, nem létezik kövér vásárló. Amit az üzletekben kapni lehet, az divatjamúlt, ócska anyagból készült, igy, aki nem nádszál karcsú, ha méreten felüli, akkor kész ruhát nem kap, gondoskodjon magáról, ahogy tud. Végignéztem már jónéhány külföldi és hazai divatbemutatdrt (az utolsót a napokban a Kyjev Szállóban a Dunaj divatáruház rendezésében), de még véletlenül sem láttam, hogy molett nők mutattak volna be nekik tervezett és varrt modelleket. (Lehet, hogy nincs is molett manökenjük!) Világos, hogy a ruhakreátorok, üzletházak, kihasználják a nők tetszeni vágyását (a molett nők, úgy látszik, nem akarnak tetszeni!), hogy a divat azért változik, mert minél több árut akarnak eladni, de szerintem ez nem akadálya annak, hogy a divat mindenkire kiterjedjen, hogy minden korosztály, bármely nagyságban, találjon magának megfelelő, divatos ruhát (igy még nagyobb lenne az -;.üzlet" is!). Változnak az idők. Ha megnézzük, az utolsó néhány hónap alatt nagy változásokon ment át országunk. Ezért merem remélni, hogy a kialakuló piacgazdaságban a vevő kerül majd előtérbe és gondolni fogunk mindenre, többek között arra is, hogy például a molettek is ízlésük szerint alakíthassák ki ruhatárukat. Ha akad valaki ebben az országban, aki nekünk „kövéreknek" is készít divatos ruhát és nem talál megfelelő manökent a ruhák bemutatására, szívesen jelentkezem. PLOCZEK M. ERZSÉBET „Kiviteli tilalmak" jeligével olvasónk azt kérdezi, hogy milyen tárgyakat lehet az országból kivinni, illetve mihez kell külön kiviteli engedély? A Szövetségi Külkereskedelmi Minisztérium 1990. évi 52. számú hirdetménye szerint, amely ez év március 5-töl van érvényben, a hirdetmény 2. számú mellékletében foglalt 1 —44 tételszám alatt felsorolt áruk kivitele tilos. Ide tartoznak többek között az élelmiszerek, s minden élelmiszeripari termék, a személyes higiéniára szolgáló áruk, az ágynemű, bőrkesztyűk és minden bőrdíszműáru, cipők, harisnya, pelenkák, autók, motorkerékpárok, kerékpárok és ezek alkatrészei, varrógépek, zománcozott konyhafelszerelés, írógépek, bizonyos porcelán és konyhai üvegáru, húsdarálók és gyümölcsprések, szaponát mosóeszközök, régiségek és minden a nem szocialista államokból és Jugoszláviából behozott készítmény. Ezekre az árukra kiviteli engedélyt nem adnak. Az idézett hirdetmény 1. számú mellékletének 1 —29. tételszámai alatt szerepelnek azok az árucikkek, amelyek kiviteléhez külön kiviteli engedélyre van szükség. Az ilyen kiviteli engedélyért illetéket kell fizetni, amit a közigazgatási illetékekről szóló jogszabályok szerint — rendszerint a legmagasabb összegben — vetnek ki. s ami a kivitelre kerülő áru értékének 300 százalékát teheti ki. Ezek közé az áruk közé tartoznak pl. a különböző sporteszközök, sátrak, gumimatracok és gumicsónakok, horgászfelszerelés, rádiókészülékek, színes televíziók, magnetofonok. gramofonok, kávéfőzők, bizonyos elektromos hűtőszekrények, automata mosógépek. porszívók, hangszerek, szeszes italok és egyéb áruk. „Kihágás" jeligével olvasónk azt kérdezi, hogy az ez évi január 1 -jei elnöki közkegyelmi rendelet vonatkozik-e a kihágásokra is? Ö ugyanis közlekedési kihágást követett el, ami miatt meg is idézték, a járási közlekedési felügyelőségre, de nem jelent meg, s nem is kapott semmiféle írásbeli elintézést. Az elnöki közkegyelmi rendelet csak a bíróságok elé tartozó bűncselekményekre (bűntettekre és vétségekre) vonatkozott. A kihágásokra a szlovák kormány 1990. február 14-én kelt 73. számú határozatával adott kegyelmet olyan értelemben: elrendelte. hogy az 1990. február 1. előtt elkövetett kihágásokért (közlekedési, vám és egyéb közigazgatási kihágásokért) kirótt büntetéseket ne hajtsák végre, illetve az ezen idő előtt elkövetett kihágásokért ne indítsanak kihágási eljárást, vagy a már megindított eljárást szüntessék be. Az illetékes minisztériumoknak kellett ez év március 31 -ig a megfelelő végrehajtási intézkedéseket foganatositaniok. így olvasónknak is közben már meg kellett kapnia az amnesztia alkalmazásáról szóló közigazgatási határozatot. „Magánvállalkozás" jeligével érdeklődő olvasónknak üzenjük, hogy a Szövetségi Gyűlés által e tárgyban elfogadott törvény rendelkezéseit ismertetni fogjuk, mihelyt a Törvénytárban (Zb. z.) a törvény hivatalos szövege megjelenik. Dr. B. G. 19
