A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1990-05-18 / 20. szám

• •• — Józsika, mondom, hát ö zenész, sokat van magyarok között, Prtyuka, ő is elég jól beszél magyarul. Marika már egy kicsit rosszabbul beszél. De hát mind tud magyarul. Ha hazajönnek, én mindig ipar­kodom csak magyarul beszélni velük. Én magyarul beszélek nekik, ók meg felelnek nekem csehül, no de mindegy. Nem na­gyon messzire jut el az ember a magyar szóval. Énnekem jár a Hét, a No, a Ludas Matyi, akkor szoktam néha venni, ha tu­dok kapni ezt a sport izét, a Képes Spor­tot, Ezt nagyon ritkán. Új Szót egy időben kaptunk, de már nem jár. — Van több magyar könyvünk — mondja Ácsné. — Ezek a legújabbak — mutat Ács József a polcra, melyen talán 30 magyar könyv sorakozik. — Elfújta a szél. ez meg Jókai Mórtól van: A Kőszívű ember fiai. Ezt filmen is bemutatták. Meg a köny­vesboltban lehetett itt kapni magyar könyveket Pozsonyból, a Madách Kiadó adta ki. de már az sincs. Megtudtam, hogy volt itt Csemadok­­szervezet is, de nemcsak itt; Olovíban még magyar énekkar is volt, Kraslicéban, Sokolovban, sok helyen, de a hetvenes évek elején ezek megszűntek. A férj elme­sélte, hogy reggelente néha megfogja Kossuthot, a műhelyben néha esténként Amerika Hangját hallgatja magyarul. Nagy lelkesedéssel beszélt a Ferencvárosról, ..én ennek drukkoltam egesz életemben: hűséges munkása leszek Csehország­­nak Éljen az ötéves terv. RICO JÓZSEF, munkás Vétlá c. 57. Kelt Ja kubov, 7949 március A KynSperk nad Ohfi-i könyvtárban több mint ezer magyar kötet van, közli velünk a könyvtáros néni, de nagy részük a pincében található, mert ugye, kevés a hely. De azért a legolvasottabb magyar könyvek fenn vannak, és az ajtó melletti polcra mutat. Legalább tiz Rejtő Jenő, majdnem annyi Jokáj (sic!), Szilvási, Ber­­kesi is van. Barátnőm fényképez, én to­vább kutatok a többi polcon; Liszenkó és Petőfi jól megférnek egymás mellett. Ke­zembe veszek egy könyvet, gerincéről már lekopott az írás, mielőtt fellapoz­nám, kiesik belőle egy cédula. A könyv 53 őszén került ide, azóta tizenketten kölcsönözték ki. az utolsó dátum 1975. VII. 21., címe: Amerikai tragédia. Sokolovban és környékén, ahol több ezer magyar él, a könyvtárban hárome­zernél több magyar könyv található, meglepetésünkre szépen összerakva. Az ügyeletes hölgy előkereste a statisztiká­kat, megtudtuk, hogy évente 500—600 könyvet vesznek ki a magyarok, van itt Leli bácsihoz Nová Role-i lakásán. Ö tel­jesen más csoportba tartozik, mint az eddig megszólaltatottak. 1946-ban „ön­ként" jött Csehországba munkát keresni, miután feleségével együtt állás nélkül maradt azután, hogy Szlovákiában bezár­ták a magyar iskolákat. Mindketten taní­tók voltak. A sors furcsa fintora révén, úgy is mondhatnánk, végre gyermekkori vágyá-Mátrai Sanyival együtt jártunk iskolába Nagyszénáson, mert ö Magna Sándor volt eredetileg'. Az újabb Fradi-játékoso­­kat már nem ismeri. Igen tisztelt szerkesztőség! En, Roci József, mint önkéntes mun­kás, Csehországban dolgoztam Ruzyh­­ban, három hónapig 1946-ban. aztán pedig itt maradtam, mint állandó mun­kás. Közben volt a kirendelés, a családo­mat is elhozták, tehát most itt voltunk együtt február 75-ig. Részt vettem az első kétéves gazdasági tervben, most újból részt kezdek venni az ötéves terv­ből és így tovább egész életemen ke­resztül. Igaz, hogy szüleim már nincse­nek itt, de azért én egyedül továbbra is két magyar néni, akikhez autóval szállít­ják a kért könyveket, mert már nem tudnak kimozdulni. Azt, hogy a könyvtárt hány magyar látogatja, nem tudta meg­mondani, mert erről nem készítenek sta­tisztikát. A könyvek között megtaláltam az Illatos kertet is, gondoltam, megné­zem az illusztrációkat, de hiába keresgél­tem, nem találtam. Már amikor majdnem elhitettem magammal, hogy ez a példány speciálisan az itt élő magyarok számára készült, a lapok tövénél repesztés nyo­mát fedeztem fel. Eddig ketten kölcsö­nözték ki, de az is lehet hogy az itteni erkölcsrendészet .. . Régi-új ismerősként kopogtattam be (Osztényi Leander a közelmúltban elhunyt — a szerk. megj.) A lakásban férfias rend uralkodik, az szobában levő zongora teli van porcelá­nokkal, képekkel, saját munkáival. A fo­telben egy hatvan körüli hölgy ül. Leli bácsi egykori kedvese, akit az idő jóbarát­tá nemesített. Az öreg leül a zongorához es játszik. Magyar nótákat, egyiket a má­sik után, néha elmond egy Ady-verset, egyszer csak abbahagyja, előhúzza hege­dűjét s rákezdi az Elfelejtett régi álmo­kat ..., majd leteszi a hegedűt, megigazít­ja gallérján vörös pillangóját, s mintha nagyon a mélybe nézne vissza: szavalni kezd. Vajda János: Húsz év múlva... Mint Mont Blanc csúcsán a jég . . . Úgy érzem magam, mint egy panopti­kumban, mintha egy abszurd világba lép­tem volna, valahová vissza a 30-as évek­be. Ez az adys, de magyarnóta-gőzös han­gulat, valahonnan távolról, de léterősen csalja be magát lelkembe, hogy szinte már hiszek neki. itt, Karlsbad szomszédsá­gában, ebben a sajátos miliőben, grófnők, tanítók, a a kor kisemmizettjei között lelt új otthonra Leli bácsi. Porcelánjait szerte a világban magángyűjtemények őrzik. nak Y\0*s c$e szentelhette életét, a festészetnek. Ugyanis mint ügyeskezü ember, hamaro­san talált munkát a németektől megüre­sedett procelángyárak egyikében. A gyár mintatervezője lett, s nemsokára Prágá­ban, a híres cseh grafikus Max Švabinský tanítványa. Az ö segítségével sajátította el a porcelánfestészet rejtélyeit, s ennek az iparágnak Csehszlovákiában utolsó művelői közé tartozik. Szombat déltől vasárnap délig hallga­tom gyönyörű vágfarkasdi tájszólásban gyűrűző történeteit. Leli bácsi a „csú­nyább" korszakról nem szeret beszélni, hogy ne kelljen szépitgetni. Nem tudni, vajon megbocsátott-e igazán. Általában békulekeny típus. Nem szereti a „hábo­rút". Festeni szeret. Akkor boldog, ha az ecsettel belemerülhet a színek tiszta ke­verékébe, hogy azokból pontos árnyalato­kat fessen határozott vonásai köré. Előre tartja kezét, mutatja, nem remeg, a szem­üveg sem kell még a miniatűrökhöz. Egy oltárképet mutat. „Látod. Mária szemé­ben egy óriási nagy félelem van. a fiának 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom