A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-05-18 / 20. szám
) felelme. ezt kell észrevenni, megfesteni "Az ötvenes években Sztálin, Lenin /olt minden kirakatban, Krisztust sosem :ették ki a kirakatba, féltek tőle, s félnek :őle ma is . . At-átcsapunk a politizálásba ... tudod, Pozsonyban együtt éltek a magyarok, szlovákok, németek ... Hitler hozta be a racionalizmust, mi nem ismertük, csak a nyakunkon éreztük következményeit. Sajnos, a XX-ik századot örültek uralták, Mussolini, Hitler, Sztálin, Ceausescu és a löbbiek ., . — Mégis, Leli bácsi, mit jelent magyarlak lenni? — Azt. hogy tudom, hová tartozom; ?/n itt a csehek között élek, tudom, más ? vérkeringésünk, más a mentalitásunk, magyarok vagyunk, összetartozunk, de igyanúgy emberek vagyunk, mint a öbbiek. En mindig ahhoz tartottam nagam, hogy minden dolgomban járjak gazsággal, a magyarságomban is. Előttem otthonról, mert kirúgtak, nem /olt más lehetőségem, de az nem jelen- i azt. hogy megtagadtam magam. Aktor másképp gondoltam, nem tudtam, nogy itt maradok, de az ember úgy ilkalmazkodik a világhoz, ahogy lehet. \lem vagyok Petőfi meg Kossuth, Széchenyit, Deákot pártolom, ki kell egyezni . . . én nem vállaltam magamra a nagvarság sorsát annyira, de itt van Juray Miki, jó barátom, ő ezt megtette okunk helyett. Pár éve megjelent a titkosrendőrség, logy menjek be Karlovy Varyba az irodánkba. Nem tudtam, mit akarnak, soha letemben nem volt ezekkel dolgom. Mi:or beléptem az ajtón, kiderült a rejtély. — Honnét ismeri maga a Durayt? — angzott az első kérdés. — Több mint húsz éve ismerem. — Barátjának tartja? — A legjobb barátomnak. — Miért nem hozta magával a leverésüket? — Nem kaptam sem csomagot, sem ive let. — Tudja, hogy Duray államellenes dótokat művel? — Duray a csehszlovák államot soha em bántotta. Duray Csehszlovákia ommunista Pártját soha nem bántot- 9. hanem Duray küzd a magyarságért. kisebbségi jogokért, az iskolákért és lindenért, amiben hiba van. Ide figyeljenek! Itt félmillió magyar él, naguk számolták össze nem én, ezek az mberek becsületesen dolgoznak, az orzág kenyerét állítják elő, csak nnegérdenelnek becsületes iskolákat. Duray azért űzd. Én Durayt meg nem tagadom. És ide figyeljenek, én 40 évig itt békesigben és tisztességben éltem, soha ;mmi bajom az emberekkel nem volt, ngem ide máskor ne hívjanak, mert láskor sem fogok mást mondani. Nemrég volt Galántán kiállításom, agy magyar megmozdulás volt. Agyonzerettek az emberek. Ott megkeresett uray. Rögtön „fényképeztek" is bennünet. Közben egy másik kiállításom alkalmáól megkerestek Szlovákiából, hogy irnáak rólam egy pár sort. Csehországban lő szlovák porcelánfestőnek akartak feljntetni. Mondom, hoppá, tévedés, én sehszlovákiai magyar porcelánfestő vayok. Természetesen a végén se szlovák, e magyar nem lettem. Hát így állunk. Magyar tanító voltam, ma is, ha hazaiegyek Vágfarkasdra, tudom, csak itt agyok otthon. (Folytatjuk) II AI VIIVVI ! Mármint a Nyitra vidéki falvak, ha a pedagógusképzés átkerül Komáromba — ez itt a kérdés. Van, aki azt állítja, hogy teljesen mindegy, van-e Nyitrán magyar fakultás vagy nincs, az asszimiláció már annyira felgyorsult, hogy sem megállítani, sem ütemét lassítani nem lehet. Tehát a fakultás léte sem segít rajtuk. Mások szentül meg vannak győződve arról, hogy akkor pecsételődik meg igazán az itteni magyar falvak sorsa, ha a magyar értelmiség java — a főiskolai tanárok — és a diákok jelenlétükkel nem táplálják majd a környék kulturális életét. Szintén sokat veszítenek a pedagógusnak készülő fiatalok, ha nem merítenek Zoboralja gazdag népi hagyományaiból. A címben feltett kérdés megválaszolásánál nem törekedtem teljességre, de két olyan ember véleményét hallgattam meg, akik úgy is mint pedagógusok, úgy is mint Nyitra vidékiek belülről látják a helyzetet. Simek Viktor Ghymesen igazgatóhelyettes, Jókai Mária ugyanott alsótagozatos tanítónő. Kettejüknek kétféle a véleménye. Hallgassuk előbb Simek Viktort. — Elszigetelten élünk itt a Zoboralján, ha a magyar fakultás is elmegy, nagyon magunkra maradunk. Ha egyetem lesz a nyitrai főiskola, a mi lehetőségeink is bővülnek. Ezért én nem üdvözlöm a Komáromba költöztetés gondolatát. Jókai Mária máshogy vélekedik: — Ez a főiskola a tudatos elkorcsosítás szándékával került ide. Itt nincs létjogosultsága. Ez peremvidék. Ghymes lehetne a magyarság központja itt a Zoboralján, de nem az, mert a mostani szülök többsége már a mi nevelésünk. Vagyis nemzeti tudatuk az elmúlt negyven év hibás iskolapolitikájának köszönhetően alig van. Azt hiszem, egyetlen környékbeli iskola sem agitált annyit a beíratáskor, mint mi, mégis nálunk a legkevesebb az elsős. Országos hírű az iskola Villő gyermektánccsoportja, de ez sem segit. Olyan igazgatóhelyettest adtak ide, aki gerinctelen volt. Egyik gyerekét sem tanította meg magyarul. Nem volt vezető személyiség. Amikor pedig igazgató lett, végképp beadta a derekát. És azután akadozott, csökkentgetett a létszámunk. De még akkor is volt 1 5—17 elsősünk. És most ? Mindössze 3 gyermeket Írattak magyar osztályba. Közömbösek már itt az emberek. Mert a régi igazgató még azt sem tette szóvá, hogy ha a magyarba íratott gyereket szeptemberben a szlovák osztályba vitték a szülök. — Amikor elfogadtam a helyettesi állást — mondja Simek Viktor — megmondtam, hogy nem úgy képzelem el az együttműködést, mint eddig volt. Az JÓKAI MARIA SIMEK VIKTOR igazgató azt mondta, hogy autonómiát ad. Ez ugyanis közös igazgatású iskola. Már sikerült külön megtartanunk a szülői értekezletet. A pedagógiai gyűlések még együtt vannak. Olyan dolgokat vitatunk ott meg, amelyek számunkra is felettébb érdekesek, de mivel szlovákul kellene hozzászólni, Így a mi pedagógusaink inkább hallgatnak. Azután, anikor visszajövünk ide, a mi tantestületünkbe, önkéntelenül is folytatjuk tovább a témát, vagyis tartunk még egy értekezletet. Igaz, van olyan probléma, amit közösen kell eldöntenünk, de van, amit nem feltétlenül. Jókai Mária imigyen érvel tovább: — És a fakultás sem adott semmit a vidéknek. Az alatt a húsz év alatt szűntek meg a magyar iskolák, amióta itt a magyar fakultás. A tanároknak, diákoknak nincs támaszuk a városban. Hová menjenek? Melyik faluba ? Ki ad (adott) nekik támaszt ? A plakátjaikat letépték. Összejöveteleiket lopva, titokban szervezhették csak. Viszont azt várják tőlük, hogy ök lássák el kultúrával a falusi embert. Holott kapniuk kellene, hisz még csak diákok. Hová menjen az a diák magyar szóért, kulturális emlékekért, amelyből táplálkozhat? Menjen a múzeumba? Nem talál semmit. Menjen a könyvtárba ? Ott sem talál semmit. Az „intrin" nem nyithatja ki a száját magyarul. A városban csakhamar megkapja: „Na Slovensku po slovensky!" Komáromban más a könyvtár, a múzeum. És van színház! A városban beszélhet magyarul. És ha van két óra szabadideje, hát átsétálhat a magyarországi Komáromba. — Az állam támogatná úgy anyagilag a komáromi főiskolát — világítja meg a kérdést egy másik oldalról Simek Viktor —, mint itt a Cyril-Metód Egyetemet, amelynek része lenne a magyar kar. Nincs azokban a gyerekekben olyan nagy lelkesedés. Vezetem a fakultás énekkarát. Tizenkilenc lány és tizenkilenc fiú jelentkezett az énekkarba, de csak huszonhárom állandó taggal számolhatok. Hát hol vannak a többiek? Pedig az énekkari próbák alatt nyugodtan beszélhetnek magyarul. Akkor szabad a magyar szó. Ha Komáromban lenne ez a kar, akkor többen lennének? Nem hiszem. — Mi értelme van az énekkar ' létezésének? — kérdezi.Jókai Mária. — Hol léphetnek fel? — Lenne hol fellépniük. Ezekben a falvakban például — válaszol Simek Viktor. — És ez az énekkar lesz az egyetlen, amely a dekanátus színpadán magyarul énekelhet. Nem kell annyira óvni a diákokat. Edződjenek, hiszen pályájukon majd harcolni kell. Tanulják meg. — Legyen Nyitrán egyetem és legyen annak teológiakarán magyar csoport is, de a magyar pedagógusképzést én bizony elvinném Komáromba — mondja mintegy vitazáróul Jókai Mária. A kérdés még nem eldöntött, igy csak remélni tudom, hogy a két tábor olyan egyezségre jut, amelyben a fő cél, a magyar pedagógusképzés lesz a nyertes. FISTER MAGDA Gyökeres György felvételei
