A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1990-05-18 / 20. szám

A TANAP vezetősége ma az értékes és ritkaságszámba menő növények védelmére is nagy gondot fordít. Valóban szüksége van a szigorú védelemre, mert a Tátra látogatóinak száma az utóbbi években harmincszorosára némely szakaszokon pedig A leginkább féltett helyeket kerítéssel vagy korlátokkal védik a turisták pusztításaitól.

— Egyesek azt állítják, növekedik, mások pedig azt, csökken a Tátrában élő állatok száma?

— Mindkét állítás megfelel a valóságnak, a kérdés csak az, minek a száma növekedik vagy csökken. Néhány állatfajnak a TANAP területén való vadászat betiltása óta valóban növekedik a száma, köztük pl. a farkasoké. Látszólag a medve is több, főképpen azért, mert ezek az állatok az utóbbi időben sajnos rászoktak az emberek közelségére, és szívesen fogadnak el tőlük élelmet.

A legértékesebb ragadozók száma — a folyami vidra kivételével — átlagosnak mondható. A zergék, mormoták és kőszáli sasok mennyisége azonban az intenzív védelmi intézkedések ellenére az 1960-as évektől állandóan csökkent. A TANAP területén végzett tudományos kutatások eredményei kimutatták, hogy ennek fö oka az említett fajok élőhelyeinek a zavarása, háborgatása. A kellő intézkedések megtétele után szerencsére már nem csökken tovább e jellegzetes tátrai állatfajok száma.

— Annyira belemerültünk a természetvédelmi kérdések tárgyalásába, hogy végül még elfeledkezünk a hegyi mentőszolgálatról.

— Erről már csak azért sem feledkeznék meg, mert az ebben való becsületes helytállást életem egyik fö céljának tartom.

A TANAP hegyi mentőszolgálatának székhelye Ótátrafüreden van. Itt állandó szolgálatot tartanak az egész szlovákiai hálózat számára. Mint ahogyan parancsnokunk, A. Mlynár ismertetésében (Vysoké Tatry, 3/89. 28—29.) olvashatta, a szervezet ma valóban sokoldalú tevékenységet végez: előadásokat tart a kirándulók számára, vezetői szolgálatot a hegymászók részére, útjelzéseket és tájékoztató táblákat helyez ki, járőrszolgálatot teljesít a hegyi utakon, részt vesz a sportrendezvények előkészítésében és lebonyolításában, a természetvédelemben — és természetesen a bajbajutott emberek megmentésében.

Igazán nem szívesen beszélünk erről, de nem is hallgathatjuk el, hogy a Magas-Tátrában évente átlagosan 20 ember veszti életét. A súlyos és könnyebb sérülések száma ennél természetesen jóval magasabb. Az életmentés egyik legnagyobb és szinte hihetetlen problémája — hogy a mentőszolgálatnak még ma sincs megfelelő helikoptere! Megszerzése érdekében az illetékesek országos gyűjtési akciót indítottak el.

— A most elmondottakból is kitűnik, hogy a hegyi mentőszolgálat egy fontos és pótolhatatlan szervezet.

— Ezt mindenki elismeri, de ennek ellenére sem kell glorifikálni bennünket. Mi azt természetesnek tartjuk, hogy minden elképzelhetöt megtegyünk embertársaink, a bajbajutott turisták, hegymászók és egyéb sportolók egészségének megóvása, vagy életének megmentése érdekében. Ahogy az évek telnek, egyre több a tapasztalat, nő a biztonságérzet, a tájékozottság, sőt a humorérzék is. Barátommal, aki szintén 50 éves, legutóbb a mentőszolgálat versenyén egymás mellett mentünk a Nagy Hűvösvölgyben. Útközben mosolyogva jegyezte" meg: — Edo. ahogy öregszünk, úgy látszanak ezek a völgyek mindig hosszabbnak, és a csúcsok egyre magasabbnak.

TOK BÉLA

Fotó: Ing. Juraj Bobu la

Amikor

itt

járt

a pápa

Senki ne találja furcsának, nekem a pápalátogatás Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című ismert ifjúsági regényét juttatta eszembe. Nem is maga a látogatás, hanem mindaz, ami előtte történt Pozsony utcáin, aluljáróiban, boltjaiban, az emberek egymás iránti előzékenységében, villamoson és autóbuszban. Veszem is mindjárt sorba a szokatlan, szembetűnő, nem mindennapi jelenségeket!

Mert ugye fővároshoz illőn Pozsonyban is vannak már aluljárók a nagyobb útkereszteződéseken, a forgalmasabb helyeken, s azok bizony mélyen a földben vannak, felvonóknak, mozgó lépcsőknek kell megkönnyiteniük a feljutást fiataloknak és öregeknek. Persze, ez csak akkor lenne így. ha kora reggeltől késő estig működtetnék őket. s nem csupán hétköznapokon, hanem hétvégeken is, mert különösen jó öregeinknek olyankor is fel kell jutniuk az aluljáróból. Erre azonban a pápa látogatásáig egyáltalán nem voltak tekintettel, gyakran pihentették a mozgó lépcsőket s fárasztották az emberek lábát.

Akkor változott meg egycsapásra minden. amikor a Szentatya csehszlovákiai látogatása már csupán napok kérdése volt. Akkor mintha csoda történt volna, amire Václav Havel köztársasági elnökünk is utalt üdvözlő beszédében, hétköznapokon még a késő esti órákban is működtek a mozgó lépcsők, ugyanígy a hétvégi napokon is. pedig ahogy megfigyeltem. pontosan a látogatás két napján senki nem akart az aluljárókba lemenni. mintha az emberek attól féltek volna, hogy elmulasztanak valamit, valami pótolhatatlant. Jóság költözött a mozgólépcső-működtetők leikébe a pápalátogatás hatására, s úgy cselekedtek, hogy az tetsszen Isten földi helytartójának. pápa ö szentség ének. Nemcsak azt várták el, hogy mi jobbak legyünk, ők is jobbak akartak lenni a mozgó lépcsők működtetésével, olyannyira, hogy napokkal azután is, hogy II. János Pál Prágában, Velehradban és Pozsonyban járt. ugyanúgy működnek a mozgó lépcsők. mint a pápalátogatás előtt, még nem múlt el a hatás, az emberek szivébe fészkelt jó nem változott rosszá!

Hasonló szépet és jót mondhatok boltjaink elárusítóiról is. akik azt az ismert karácsonyi éneket idézték fel emlékeimben, hogy mennyből az angyal. eljött hozzátok, pásztorok, pásztorok ... A várakozás napjaiban ugyanis akármelyik elárusitóhelyünkre nyitottam be. az elárusítók mintha már jó előre a pápa botját látták volna a kezemben. tetejében a kereszten szenvedő Krisztus Urunkkal, készséges kiszolgálóim voltak, mosolyogtak rám. és a szemembe néztek, ha szóltam hozzájuk. nem fordították el a fejüket, mint annyiszor máskor az esztendő majd háromszáz napján.

De most ettől is tekintsünk el. mert a protekció sem egyforma, nem mindegy, hogy valamilyen földi hatalmasságtól, pártkorifeustól vagy Isten földi helytartójától kapja-e az ember? Az ragadta meg a figyelmet, és csodálatosan jó érzéssel töltött el. hogy az egész légkör megváltozott a boltjainkban, az elárusítók kedvesek voltak egymáshoz és a vásárlókhoz, sehol nem mondták nekem. feltételezem, másoknak sem a kért árura, hogy nincs. Még olyan alkatrészt is tudtam szerezni az unokám BMX kerékpárjára, amely egyenesen szenzációnak számít, hiszen lassan már egy éve folytattam érte hajszát a boltokban. Még nem érkezett meg II. János Pál, még nem hajolt le megcsókolni a földet, de az elárusítók már angyalokká változtak, s ha megérem, hogy egyszer majd mesélhetek a dédunokámnak a pápavárás izgalmakban és meglepetésekben bővelkedő napjairól, nem úgy kezdem az emlékezést, hogy megnyílt az ég és a föld, megszólaltak a harsonák és a harangok, hanem valahogy úgy. hogy jóság költözött az emberek szívébe, még az elárusítókéba is. nem volt hangosabb szóváltás.

Számos olyan dolog történt, amelyeknek a látványához nem szoktattak hozzá bennünket az elmúlt évtizedek. A pápának kellett eljönnie közénk, hogy visszaöltözzünk emberibb mivoltunkba, s első helyre tegyük értékítéletünkben a szeretetet. ahogy a Bibliában is írva vagyon: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat! Ámultam-bámultam, amikor villamoson és autóbuszban a fiatalok átadták helyüket az időseknek, az idős férfiak a fiatal terhes nőknek, s a férfiak korra való tekintet nélkül a nőknek: az utcák is tisztábbak lettek, szinte hivalkodóan vonták magukra a figyelmet. Móricz regényének címe mintha a pápa intelmévé vált volna, hirdetve mindenütt a várakozás napjaiban:

— Legyetek jók. és halálotokig maradjatok is azok! MÁCS JÓZSEF

Fotó: Gyökeres György