A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-05-11 / 19. szám
kezö tanulók alacsony számát én nem a knb illetékese által meghatározott irányszámban látom. Ennek egyéb okai is vannak ... — Mi igaz abból, hogy a szádalmási gyerekek a szepsi magyar gimnáziumot választották, nem a rozsnyóit ? És hogy önöknél a jó tanulók perspektívátlanokká válnak ? — Ez így csak részben igaz. Úgy tudom, két tanuló jelentkezett Szádalmásról a szepsi gimnáziumba. Azt hiszem, tornagörgöi gyerekekről van szó. Szivük joga megválasztani tanulmányaik színhelyét, s ma ezt szabadabban tehetik, mint azelőtt. Nem a választásuk ellen van kifogásom, ha ugyan ők választottak, s nem befolyásolták választásukat. Sokkal inkább az aggaszt, hogy ezt máris úgy tüntetik fel egyesek, mint általános jelenséget. Úgy hallottam, hogy az említett tanulók elhatározását főleg az motiválta, hogy az egyik tavaly érettségizett szádalmási jeles diákunkat, Kardos Kornéliát, nem vették fel a Nyitrai Tanárképző Főiskolára. Sajnos, ez igy igaz, de hozzá hasonlóan nem vettek fel több kitűnő tanulót más gimnáziumokból sem, és a mi iskolánkból is bekerült és végzett, illetve most végzi tanulmányait Nyitrán jónéhány növendékünk. Ellenpéldaként említeném a tavaly érettségizett, s ugyancsak az almási iskolából jött diákunkat, Rákay Annát, aki sikeresen felvételizett és most a pozsonyi orvosegyetemen folytatja tanulmányait. Nem igaz tehát a híresztelés, hogy nálunk a jó tanulók perspektívátlanokká válnak. Sikernek és kudarcnak több az összetevője. — Ön milyen szakos, és hány éve tanít? — Magyar—matematika szakos vagyok. Pozsonyban végeztem 1972-ben. Itt kezdtem pedagógusi pályafutásomat, és azóta itt is tanítok. Szívemhez nőtt az iskola erényeivel, hibáival együtt. Az igazgatóhelyettesi „szakmában" még kezdő vagyok, de, és most Hermann Hesse Nobel-dijas német írót idézem: „Varázslatos minden kezdet, mert segíti életünket. A varázslatban ugyanakkor mindig van valami szorongató, félelmetes is ..." Hasonlóan érzem én is, de remélem, hogy eddig szerzett pedagógiai tapasztalataim, ismereteim átsegítenek az új munkakörből adódó kezdeti nehézségek leküzdésében, s kollégáim támogatásával sikerül megfelelnem vállalt feladatomnak, a szülők és tanulók elvárásainak. — Vezetői és pedagógiai munkájának a célja ? — Szeretnék akaraterős, jó ítéletű, értelmes embereket nevelni, akik tartalmassá tudják tenni az életüket, megértik a dolgok összefüggését, s átérzik, hogy emberi közösségben élnek, amely csak kölcsönösségen, méltányosságon és jóakaraton épülhet. — S a magyar tagozattal kapcsolatban? — A kérdéseire adott válaszomban már elmondtam. MÁCS JÓZSEF Fotó: Gyökeres György és archívum régi zenei együttes és vendégei ünnepi hangversenye A megalakulásának 35. évfordulóját ünneplő Ifjú Szivek Magyar Dal- és Táncegyüttes március 26-án a Gaudium kamaracsoport hangversenyével kezdte rendezvénysorozatát. A négy-öt éve működő régi zenei együttes életképességét már igazolta eddigi fellépéseivel és sikeres hanglemez-felvételével. Egyértelműen jelentősen gazdagítja az Ifjú Szivek művészi együtteseinek sorát. Az ünnepi hangverseny, mely a Klarisszák templomában kapott méltó helyszínt, változatos és zeneileg értékes műsorajánlatával a hallgatóság nagy érdeklődését váltotta ki. Az est szereplői a Gaudium kamaracsoport tagjain kívül hazai és külföldi vendégek is voltak — Brath Margit és a gesztéi asszonykórus, valamint Bodza Klára és a műsorfüzetben nem jelölt Czidra László. A koncert dramaturgiai felépítésében a műsor összeállítója és rendezője, egyben a kamaracsoport művészi vezetője Németh Imre, hűen az Ifjú Szivek elsődleges feladatához, a népi hagyomány ápolását és művelését helyezte előtérbe. Vokális zene töltötte ki a koncert első felét — szóló, valamint hangszeres kísérettel váltakozva — gazdag válogatást kínálva a zoborvidéki, erdélyi és moldvai népdalokból és a templomi környezethez kiválóan illő egyházi népénekekből. A szólisták — Bodza Klára, Németh Imre és Kubrická Daniela — magas fokú muzikalitásukat bizonyítva tolmácsolták az egyes vidékekhez kapcsolódó énekeket. Különösen mély művészi élményt szerzett a nézőközönségnek a nepi énekesek eredetiségét megtestesítő három, népviseletben fellépő, gesztéi asszony, eltekintve a hangjukon érződő ünnepi hangulat feszültségétől. A hangverseny második felében a hangszeres zene dominált, felhasználva a hazai 17. és 18. századi kéziratos gyűjtemények zenei anyagát — a Vietoris tabulatúrás könyvből, a Lőcsei tabulatúrás könyvből és a Zayugróci-kéziratból. Mivel többségükben az említett kéziratok csak vázlatos lejegyzéssel szolgálnak, jelentős szerep hárul az előadóművészekre, akik az adott kor zenei szokásait figyelembe véve, s természetesen saját improvizációs készségükhöz mérten alkotják újra a zenedarabokat. A Gaudium kamaracsoport Czidra László — a budapesti Camerata Hungarica régi zenei együttes vezetőjének — feldolgozásaira támaszkodik. A többnyire amatőr alapra épülő Gaudium együttes számára jelentős szakmai támaszt nyújt Czidra László gyakori személyes jelenléte, akinek évtizedes hangszeres gyakorlata és nagy áttekintése az európai zeneirodalomban biztosítékul szolgál a fiatal kamaracsoport színvonalas fejlődéséhez. Az együttes teljes mértékű önállóságát az mutatná, ha saját erőből tudnának megbirkózni az említett alkotói munkával. Természetesen a személyi feltételeken kívül egy színvonalas félprofesszionális régi zenei együttes kialakításához hozzátartozik a megfelelő minőségű korabeli hangszerek használata is. Kissé zavarólag hatott az előadásban a hangverseny folyamán használt fúvós hangszerek gyenge minőségi szintje. Őszintén kívánjuk, hogy a kevésbé költséges korabeli kosztümök alkalmazása mellett hamarosan az anyagilag jóval igényesebb korabeli hangszerek is helyet kapjanak a Gaudium kamaraegyüttes készletében, ami megalapozná annak a lehetőségét, hogy az elkövetkező években nemzetközi rangú előadóegyüttessé váljanak. Repertoárjuk, mely plasztikusan tükrözi a közép-európai nemzeti sokrétűséget és hangsúlyozza azt az egyedi karaktert, mely tipikus az ezen a területen született és érlelődő énekekre és tánczenére, biztos hangversenysikerekre számíthat otthon és a határainkon túl is. HULKÓ MÁRTA Fotó: Gyökeres György
