A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1990-05-11 / 19. szám

A csehszlovákiai magyarok fóruma < Tardoskeddi váskatánc, avagy fellépésre ké­szül a Tátika I TAKÁCS ANDRÁS a tavalyi zselizi fesztiválról ir figyelmet érdemlően. írá­sát tanulságképpen közöljük az idei fesztivál előtt. A művészeti alkotások állandó vitatémája ez. Általában is. a néptánc vonatkozásában is. A tépi tánchagyományok színpadra állításakor meddig mehetünk el a hagyományos kultúra — motívum-, zene-, viselet-, tartalom-, szer­kezet-, felépítés-, eseménysorozat-, stb. — átfogalmazásában, stilizálásában. A téma heves vita tárgya lett az 1989-es XXXIV. Országos Népművészeti Fesztivál — Zseliz '89 keretében megtartott gyermektánc­együttesek versenyén is. Jó húsz évvel eze­lőtt a stilizálás címszó alatt a hagyománytól való elfordulás mértékét kellett értsük. Akkor a stilizált tánckompozíció a gyökérnélkülisé­get, az eredeti hagyomány tisztaságának mellőzését, illetve annak felületes felhaszná­lását jelentette. A hagyományból csak a külső máz, egy két általánosított motívum, sziruposra mosott téma. lengőkönnyüvé. úgymond táncossá, színpadi viseletté átala­kított kosztüm maradt meg, s hogy a kompo­zíció „tökéletes" legyen, ehhez jött hozzá a koreográfus-alkotó képzelete szűke „ma­gyar" táncolási stílus. Ezeknél az alkotások­nál nem vök szükséges a néphagyomány tökéletes megismerése, az eredeti táncos mozgásanyag birtokbavétele, szerkezeti felé­pítésének megismerése, a mozgásanyag bel­ső struktúrájának elemzése, és ezen tulaj­donságokon keresztül a néplélek. az adott tájegység életének tökéletesebb megismeré­se. Nem a belső becs, a külső csillogás vök a cél. És csára-hajszra születtek a nagy „kompozíciók", a zagyva nyelven elbeszék STI LIZÁCIÓ lós és Rajnoha Ignác kéméndi jó táncos parasztemberektől. A koreográfus. Hodek Mária, ezt az anyagot is tanulmányozta és tanulmányoztatta a gyerekekkel, a tánco­sokkal. a zenészekkel is. sőt még tovább­ment. gyüjtőutat szervezett Martosra. Tar­­doskeddre. Kéméndre és a még élő régebbi adatközlőket, az anyag eredeti őrzőit, hor­dozóit. valamint újabbakat is újra megszó­­lakatott. filmre vett és tanulmányoztatta a táncosaival- Az előadás, a táncolás, a dalo­lás módját, stílusát sajátíttatta el ezákal olyan fokon, hogy a táncukban tovább él a felsorok személyek táncolási stílusa, a tánc­­közbeni átélésük, a táncospár vezetésének a módja, a kettőjük közötti táncbéli viszony, stb. Máriának ez vök a célja. A hagyomány eredeti formában való megszólakatása. A táncok csokorba kötése a koreografálásnál csak a keret megszabását jelentette, és azt. hogy az együttes melyik táncosa, táncos párja kirak a táncát vallja magáénak, és az idő, a színpad törvényei meghatározta lehe­tőségeken belül, hogyan alakuljon a figura­­kincs, az adott tánc szerkezeti; felépítése. Csak ennyi vök a dolga a koreográfusnak! Csak ennyi, higgyük el, ez nem kevés! Ebben az esetben a koreográfus a hagyományos anyagot eredeti fogalmazásában állította színpadra. Ennek megfelelő vök a viselet és a zene feldolgozása is. Ehhez a fogalmazási módhoz a verseny­ben levő együttesek jelentős része közel álk. A gyerekjátékokat és táncanyagot feldolgozó együttesek is a hagyományok szinpadraállí­­tásának ezzel a módszerével dolgoztak. A Kisbojtár Mátyusföld alsó és felső végé­nek — Kéménd. a kurtaszoknyás birodalom és Jóka hagyományos szokásanyagára épít­­ve komponálta meg a maga Lakodalmasát. A koreográfusok Hégli Marianna és BrandI Ferenc voltak. akik a hangulati képek ügyes keretbe fogásával, logikus, periodikus egy­másra építésével jelentették meg a felnőtt lakodalmat. Ma használatos jelzővel éhre: táncszínházát, egyfehronásos néptánc-kom­pozíciót alkottak. A táncoknak az esemény kifejezéséhez szükséges stilizálását csak annyiban valósították meg, amennyire azt az adott gondolat szükségessé tette, és csak azután fogtak a stilizácíóhoz, miután az elő­adók is megismerték a hagyományos anya­got: filmet tanulmányoztak, eredeti táncfo­lyamokat sajátítottak el. saját gyűjtéseikkel egészítették ki a már hozzáférhető anyagot. A szerző felvételei silányságok, az esztétikai és nemzeti hova­tartozási tudatot elferdítő művek. Több vidéki együttes kezdeményező pró­bálkozása után a Szőttes Népművészeti Együttes megalakulása és munkássága ered­ményezett e téren jelentős változást, megúj­hodást- A figyelmet a néphagyomány újrata­nulásának, újra felfedezésének szükségessé­gére irányította. Alkotásaival példát statuált. A „tiszta forrás" felé fordította a tánckoreog­ráfusok figyelmét. Történt ez nálunk akkor, amikor Magyarországon a néptánc, értve alatta a színpadra alkotott néptáncot is, már tisztaságának újbóli fénykorát élte. Ott a megújulásért vívott harc a hatvanas évek elején zajlott, nálunk a hetvenes években. Az eredmény egyöntetűen a tiszta forrás­hoz való visszafordulás lett. Egyöntetűen, de ram uniformizáltam A lehető legalaposab­ban birtokba vett hagyományos néptánc, népzene, népviselet, stb. kompozícióvá for­málása az alkotóktól függően más és más. Azonos nyelven beszélünk, a táncegyüttesek műsorán látható koreográfus! és zenei alko­tások nemzeti nyelve tiszta, s mégis a meg­fogalmazás annyiféle, ahány a kompozíció. Ezt bizonyította a fentebb jelzett orszá­gos verseny is. Tizenkét gyermektáncegyüt­tes 12—20 perces müsorblokkját láthattuk e központi versenybemutatón. Az ezt meg­előző kerületi verseny két fordulóján 29 gyer­mektáncegyüttes műsorán keresztül egész szlovákiai magyarságunk képviseletével. En­nek a közeli élménynek a birtokában merjük állítani, egy azon töröl fakadó, azonos népi játék- és tánckultúrát birtokolnak és ápol­nak együtteseink. Tisztán őrzik annak jelleg­zetes vonásait, és az anyag színpadra állítá­sakor a stilizálás foka egyetlen együttesnél sem haladta meg az egészséges, az elfo­gadható, a megérthető, a megengedhető szintet. A stilizálás két szélső pólusát jelen­tette az ekeli Tátika és a párkányi Kisbojtár. A Tátika Mátyusföld alsó-középső részé­nek — Martosnak, Tardoskeddrak és Ké­­méndnek — hagyományos néptáncait fűzte csokorba. Olyan eredeti előadásban láthat­tuk az árgyélus, lassú, bukós. friss csárdást Martosról, a kéméndi. a tardoskeddi ver­­bunkot, a tardoskeddi váskatáncot. a ké­méndi seprütáncot és a lassú-bukós friss csárdást Kéméndröl. mint azt évtizedekkel ezelőtti gyüjtöútjaink alkalmával láthattuk az akkori adatközlőktől: Jobba Mihály. Balta Mária, mart ősi, Borbély István (Pistyúr) és Borbély Vilma tardoskeddi, Zsákovics Mik A kisőo/tar IiJ8i)-óen Zsehzen 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom