A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1990-05-11 / 19. szám

MAGYARÁZOM A BIZONYÍTVÁNYUNKAT

Beszélgetés TAMÁS ÉVA igazgatóhelyettessel

Régi, század eleji a rozsnyói szlovákmagyar tagozatos gimnázium épülete a város szélén, a temető közelében. Ahogy kapuján belülre jutok, jobboldalt a falon, az idő porától megkímélt betűkkel az emléktábláról azt olvasom: „A tudomány e diszes csarnokát Isten dicsőségére és a nemzeti közművelődés javára az Úrnak 1906. esztendejében a magyar állam nemes áldozatkészségével gróf Andrássy Dénes, gróf Andrássy Géza és a rozsnyói székeskáptalan támogatásával építtette a jászóvári premontrei kanonokrend I. Ferencz József apostoli király uralkodása alatt, gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi kir. miniszter (stb.) közreműködésével."

A névsor még hosszú, nincs türelmem végig lejegyezni, s a szemközti falon is emléktábla hirdeti az 1918-as államváltozás utáni helyzetet, amikor e falak között létrejött a szlovák gimnázium, amely a múló évekkel a P. J. Šafárik nevet vette fel. Két, a történelem levegőjét árasztó emléktábla hirdeti tehát az önálló gimnáziumok születésének évét. Egyik akkor szűnt meg, amikor 1938 után Rozsnyó Magyarországhoz került, a másik pedig, amikor Rozsnyó a második világháború után visszakerült Csehszlovákiához. Majdnem tizenegy évig szünetelt itt aztán a magyar nyelvű oktatás, a szülők határozott akaratának engedve indult el újra göröngyös útján az önálló igazgatású gimnázium, amely alig ötéves fennállása után a pártállam adminisztratív intézkedése következtében, szülők és tanárok megkérdezése nélkül ismét áldozatául esett a hatalmi önkénynek, amely a magyar gimnáziumot tagozattá degradálta.

Dél-Szlovákia majd minden alap- és középfokú iskoláját érintette a fölülről elrendelt összevonás, s ahol a szülőket és tanárokat felbőszítette a „hasznosság" köntösébe bújtatott intézkedés, amely egész sor magyar iskola önálló igazgatását szüntette meg Dél-Szlovákiában, ott visszaállították az önállóságot, többségük azonban ma is az akkori „összevonás" állapotában leledzik, mint a rozsnyói gimnázium is, amelynek falai között, a délelőtt csendességében az 1990. február 1 -jén kinevezett igazgatóhelyettesnek, Tamás Évának teszem fel a kérdéseimet. Válaszaiból egyértelműen kiderül, hogy a fölülről kierőszakolt összevonás a magyar tagozatos iskolák meggyöngüléséhez vezetett.

— Pontosan mikor indult a magyar gimnázium a második világháború után, és hány tanulóval?

— 1956-ban kezdődött el az újraindítás munkája, és fokozatosan épült ki a tizenegy éves iskola. Az 1958—

1959-es tanévben érettségizett az első magyar osztály 29 tanulóval. A következő két esztendőben viszont már 30—32 tanuló szerzett érettségi bizonyítványt.

— Hogyan alakult önállósága idején a gimnázium tanulóinak száma és az osztály létszám?

— Az osztályok létszáma körülbelül harminc volt.

— Honnan verbuválódtak a tanulók, és volt-e valamiféle kvóta a 9. osztályosok létszámának meghatározására ?

— Tudomásom szerint ugyanazokból a Rozsnyó környéki iskolákból jöttek a tanulók, mint most a magyar tagozatos gimnáziumba. Bizonyára akkor is volt valamilyen irányszám a 9. osztályosok meghatározására, de erről, sajnos, nincsenek pontos adataim.

— Mikor szűnt meg az önálló igazgatású magyar gimnázium és mi tette szükségessé összekapcsolását a szlovák gimnáziummal?

— 1961. szeptember 1 -jén csatolták a 9—11 osztályt a szlovák testvériskolához. Ha jól tudom, az összevonást a magasabb oktatási színvonal reménye tette szükségessé (?). Az összevonás esztendejében 31 tanuló jelentkezett a magyar tagozatra, s akkor az összlétszám 93 volt.

— Betartotta-e az összevonás szülte „elv", hogy ha az igazgató szlovák, a helyettese magyar vagy fordítva ?

— Úgy tudom, hogy igen. A szlovák igazgatónak volt egy szlovák és egy megbízott (?) magyar helyettese. 1990. február 1-től egyedül látom el a helyettesi teendőket mind a szlovák, mind a magyar tagozaton. Bevallom, még mindig nyom a felelősség súlya, sok-sok energiámba kerül, hogy legyőzzem a munkám másságából adódó nehézségeket.

— Hány magyar tantestületi tagja volt a gimnáziumnak az összevonás évében és mennyi most ?

— Erre nehéz egyértelműen feleletet adnom. Magyar nemzetiségű, magyarul beszélő, magyar osztályokban tanító kollégákat mondjak? így különkülön meg tudnám válaszolni a kérdést, de azt hiszem. Ön nem erre

gondol, s a kérdése legalább annyira összetett (?), mint amennyire egymásba fonódnak ezek és egyéb összetevők tantestületünk életében. Talán megközelítem a valóságot, ha azt mondom: az összevonás esztendejében 5—6 (?), most 9—10 magyar tagja van a tanári karnak. Az összlétszám 25.

— Milyen tantárgyakat nem oktatnak magyarul, és miért?

— A biológiát és a földrajzot. Sajnos, ezekre a tantárgyakra, úgy tudom, Szlovákia-szerte kevés a szakképzett magyar pedagógus. Minden igyekezetünk ellenére sem sikerült biztosítani az említett tantárgyak anyanyelvű oktatását. Bízunk a nyugdíjas tanárok segítségében, s abban is, hogy volt diákjaink sikeresen befejezik egyetemi tanulmányaikat, s visszatérve segítik e probléma megoldását. Gondjaink voltak, vannak, az eddig választható tantárgycsoportként tanított tárgyak oktatásával is, főleg a bányászattal és a mezőgazdasággal. Szerencsére ezek a tantárgyak már kihalóban vannak, április elejétől nem kötelező tantárgyak, a következő iskolai évben pedig teljesen megszűnnek. E szaktantárgycsoport bevezetése és elhagyása iskolarendszerünk átalakításának a következménye. Remélem, ez utóbbi a szerencsésebb.

— Hány tanulója, illetve elsőse van most a magyar tagozatnak ? Tapasztalható-e létszámcsökkenés, s ha igen, szerepet játszik-e ebben a kerületi nemzeti bizottság illetékes alelnöke által meghatározott fölvételi irányszám?

— A magyar tagozat tanulóinak jelenlegi létszáma 72 (!). Ebből tizennyolc az elsős, tizenhat a végzős! Ilyen értelemben nem mondanám, hogy állandósult létszámcsökkenésről van szó. Igaz viszont, hogy aránylag kevés a tanulók száma, nincs válogatási lehetőségünk a fölvételi vizsgákon, aki jelentkezik, az szinte biztosan bekerül. Nehéz aztán, sokszor reménytelen a közepes tanulmányi elömenetelű, átlagos képességű tanulókkal kiváló eredményeket elérni, s biztosítani az előírt irányszámot a főiskolai és egyetemi továbbtanulásra. A tehetséges, ambiciózus tanulók viszont fejlesztik tudásukat, megvan a lehetőségük a kibontakozásra, s reményük a továbbtanulásra. A magyar tagozatra jelentet