A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-05-04 / 18. szám
Rovatvezető: MACS JÓZSEF DOBOS LÁSZLÓ: Mi az, amit számunkra hozott az idő? (a Csemadok rendkívüli országos közgyűlésén elhangzott megnyitó beszéd befejező része) Az FMK megalakulása nemzetiségi közéletünk polarizálódásának markáns ténye. Az FMK szerveződése egy hagyományainktól eltérő, másféle politikai gondolkodás megjelenését jelenti közéletünkben. Szervezői ösztönösen — tudatosan érezték meg a forradalom közelségét, s lettek cselekvő, aktiv résztvevői az eseményeknek. A magyar szerveződések január és december folyamán közzétett nyilatkozatai lelki-érzelmi készenlétről tesznek tanúságot. Szinte nincs átfutási és kivárási idő, a szerveződés, a forradalom jelszavainak az elsajátítása, a pluralizmus, az önszerveződés, az önigazgatás viszonylag gyorsabban hódit, mint a szlovák társadalom közegében. Miért van ez? Véleményem szerint az elmúlt húsz és harminc év nyomása tette és teszi ezt. Aki nem élte meg a hatalom állandó odafigyelését, aki nem élte meg azt, hogy évtizedeken keresztül nemzetiségi gondjaink első számú kezelője az államrendörség volt, az képtelen felfogni, nem tudja megérteni, hogy mai türelmetlenségünket évtizedek megoldatlan gondjai feszítik. Ez a türelmetlenség megoldásokat sürget. Ez a türelmetlenség nem a köztársaság ellen szól; nem a szlovák nemzet ellen beszélek, egyszerűen önmagunk helyzetének rendezését kívánom. Nem uszítunk. Nem festünk gyalázó jelszavakat. Nem szervezünk tüntetéseket. Fegyverünk nagyon egyszerű; a szó és a betű. Előttünk két évtized nemzetiségi veszteségének listája, s egy kéz már nyújtja is a vizesruhát forró homlokunkra. Sőt, van már vizesruha ideológia is. Hát igen. Néhány hónappal ezelőtt, még az államrendőrség és a párt felelősei borogattak testünkre vizesruhát. Most mások teszik ezt. Nagyon jól tudom, hogy a szlovák nemzet értő érzékenysége nélkül nem tudjuk megoldani problémáinkat. Közös akaratunk, hogy ezt a viszonyt ápoljuk és építsük. E tekintetben többség és kisebbség felelőssége közös, de arányaiban nem azonos. A mai magyarellenes megnyilvánulásokban jelen van egy nagy mulasztás, a szlovák társadalom évtizedeken át nem kapott érdemleges tájékoztatást a Szlovákia területén élő nemzeti kisebbségek valós helyzetéről és problémáiról. Közösségi életünkbe bevonult a politika. Változnak közéletünk hangsúlyai, társadalmi létünk gondjai, egyre inkább a politika nyelvén fogalmazódnak meg. Ennek ellenére — olvasva újságainkat — az az érzésem, hogy napi csatározásokat folytatunk. Leszűkítjük magunk körül az idő és gondolkodás körét. Novembertől szinte csak igy gondolkodunk. S hallgatunk a forradalom forrásvidékéről, mozgásirányáról, emberi tolóerejéről, s dimenzióiról. Ennek kapcsán fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az elmúlt évtized hatalmi gyakorlatának nemcsak magyar kiszolgálói, hanem ellenzékisége is volt. A háború óta kimutathatóan két rétegben voltunk jelen az idő szövetében. Rózsaszínes szépitöként, himestojásfestőként, realizmus szemléletű gondolkodással és markáns ellenzékiséggel. A diktatúrával szembeni ellenzékiségünk sajátos küzdelem, saját történelmünk máig érő üzenete. Hisz maga áz egész Fábry-életmű a diktatúra antitétele. A Vádlott megszólal című tanulmánya, a Kevesebb verset, több költészetet című írása az antisematizmus tanulmánya, az ötvenes évek végén A nyolcak antológiája, Tőzsér Árpád és Cselényi László költői lázadása, a hatvanas években a kitelepítést megjelenítő regények, Rácz, Dobos, Mács, Duba könyvei s maga hatvannyolc, a csehszlovákiai magyarság egyik legnagyobb erkölcsi tőkéje. Ha valaki kétségbe vonja viszonyunkat e köztársasághoz, ismerkedjen meg azokkal a nyilatkozatokkal, amelyekben a Csemadok s a magyarság állást foglalt az országot elözönlő hadseregekkel szemben. Húsz év távlatából is megszégyenít minden kicsinyes gyanúsítgatást és vádat az a józan mértéktartás, ahogy a magyar lakosság fogadta a Dél- Szlovákiába bevonuló magyar hadsereg egységeit. Kardos István, Feleki Tibor, Kovács Zoltán ezzel összefüggő kálváriája szinte rémdráma, és máig érő példája az emberi becsületességnek. Hatvannyolc hozadéka a ma is mintául szolgáló Magyar Ifjúsági Szövetség megalakulása, s szervezői Varga Sándor, Duray Miklós, Duka Zólyomi Árpád. Minta értékű hozadéka a Nagy Jenő és társai szerkesztette gabonaváros rádióadás. Nem véletlen, hogy Milan Čič, a Szlovák Kormány elnöke komáromi beszédében a 68-ban elfogadott 144-es alkotmánytörvényhez tér vissza. Ezt az alkotmánytörvényt még megcsonkításai ellenére is a mai Közép-Európa legrangosabb ilyen irányú törvényének tartom. Szerintem nekünk is vissza kell térni hozzá, s a törvény alapján folytatni a nemzetiségi törvényalkotást. Mai létünk s 1968 között nem lehet egyenes kapcsolatú viszony. Viszont 68 máig érő üzenet. Üzenete a magyarság akkori egysége, üzenete a szabadságvágy, üzenete a terrorral szembeni ellenállás, üzenete azoknak az elveknek a kimunkálása, amelyekre ma is építeni kívánjuk a mai nemzetiségi politikát. A diktatúrával való szembenállás, az ellenzékiség, a 70-es évek nehéz körülményei ellenére is folytatódik. Grendel Lajos regénytrilógiájával, Duba Gyula Örvénylő idő és ívnak a csukák című regényével, Gál Sándor publicisztikai Írásával, s a legmarkánsabb nyílt önkéntes szembenállás, amit Duray Miklós kétszeres bebörtönzésével együtt vállalt. Ellenállást fejt ki a jogvédő bizottság, megjelenik külföldön Janics Kálmán A hontalanság évei című könyve, az iskola anyanyelvi oktatásának megőrzése érdekében kétszer is szinte országos ellenállás szerveződik, levelek ezreiben tiltakozunk. Nagy jelentőségű e kérdésben a Csemadok KB egyértelmű elutasítása, megjelenik a jogvédő bizottság anyaga a nemzetiségi kérdés rendezéséről, majd a 33-ak dokumentuma. Ez ezentúl a meg nem nevezett emberek ellenállása. Mindez a csehszlovákiai magyarság másik arca, a protestáló ember. Ezek a novemberi forradalom magyar dimenziói. Ez a forradalom már 30 éve készült és érlelődött. Ezért sem lehet kicsiny körre szűkíteni jelentését és értelmezését. A magunk demokráciájáról. A szlovák néphez való viszonyunkat a kölcsönös tisztelet és megbecsülés szintjén kívánjuk ápolni. Ezentúl ma már a magyar szerveződések egymáshoz való viszonyát is rendezni kell. Úgy érzem, hogy a kibontakozó szerveződések nagy erőt szabadítanak fel, erre egyértelműen szükség van. Persze, felmerült a kérdés, hogy a polarizációnak, a vélemények színeződésének hol van a hasznos határa? Hol válik s válhat e folyamat káros megosztottsággá, eldurvult realitássá ? Különösen a Csemadok és az FMK közti viszonyról van szó. A magam véleményét mondom a dolgokról. Sajnos, nem mondhatjuk azt, hogy ez a viszony egyértelműen jó. A Csemadok magatartása a dologban egyértelmű. A kölcsönös tisztelet alapján jó viszonyt kiván kialakítani és ápolni minden magyar szervezettel. így az FMK-val is. Ezentúl a Csemadok kezdeményezője és munkálója kiván lenni a magyar szervezetek szükséges akcióegységének; a Csemadok szükség szerint szövetségre léphet, együttműködési megállapodást köthet más magyar szervezetekkel. Nemzetiségi mikrotársadalmunk demokráciája csak egyenlő jogok alapján épülhet. Szerintem itt egyetlen szervezetnek sem lehet előjoga, többletjoga, kizárólagossága. Tisztelem az FMK mozgalmát. Becsülöm értékeit. A Nap című újságot. S különösen azt a közös közleményt, amelyet a Nyilvánosság az Erőszak Ellen szervezettel együtt munkáltak ki és hoztak nyilvánosságra. Ugyanakkor vannak olyan megnyilvánulásai, amelyekkel nem tudok egyetérteni. Ilyen volt a kooptálandó képviselők jelölése. Miért nem volt joga, módja, lehetősége javasolni más szervezeteknek is? Javasolni vagy véleményt nyilvánítani ? Hisz a képviselő, a képviselet, a nép, a nemzet, a közösség legszélesebb közügye. Hogy történhetett az meg, hogy családi alapon kerültek képviselők a Nemzetgyűlésbe? Erre én nem találok magyarázatot. Olykor képtelenek vagyunk nem hogy megtisztelni, elviselni is a másik véleményét. A választói törvény parlamenti vitája erre aggasztó példa. Azok a képviselők (Sidó Zoltán, Popély Gyula, Duray Miklós, Vitéz Erika), akik a törvényjavaslat ellen szavaztak, órákon, napokon belül majdhogy a magyarság ellenségévé csúnyultak. Gyurovszky S. László „Követelözés vagy párbeszéd" cimü, a Napban megjelent ezzel kapcsolatos írása már a hisztériával határos. És a minősítései? Az elvek szintjéről észrevétlen csúszunk a személyeskedés sarába. Egymást tépjük, alacsonyitani akarjuk a más véleményt, lenullázni az eltérő magatartást. S nem vesszük észre azt sem, hogy közénk nő a megosztottság árnyéka és az olcsó rivalitás. Nem véletlenek a vidékről jövő, az egységre szólító kérések, ajánlatok, nyilatkozatok. Szerintem sürgősen fórumot kell ülnünk, a különböző vélemények, felfogások, egyeztetésének fórumát. Nemzeti kisebbségünk egészét érintő ügyekben akcioegység kialakítását tartom szükségesnek. Ajánlom, hogy az Együttélés politikai mozgalom kezdeményezze ezt, vagy teheti akár a Csemadok is. Feltételek és ultimátum nélkül kell az asztalhoz ülni, ha ezt nem tesszük, önmagunk ellen fordulnak a dolgok, s önmagunk fontosságának bizonygatásával eltékozolhatunk egy nagy esélyt. Szerveződik az Együttélés politikai mozgalom. A mozgalom egyik kezdeményezője a Csemadok, szövetségünk a szervezőmunkában is részt vállal. Távol áll tőlem a gondolat, hogy egyetlen mozdulattal is kényszeresem szövetségünkre ezt a mozgalmat. Minden Csemadok-tag szuverén joga, hogy milyen pártba lép. Mégis szükségét érzem, hogy szóljak az Együttélés politikai mozgalom szerveződése mellett. Pártolom ezt a politikai szerveződést, s kívánom segíteni is. Azért teszem ezt, mert a mozgalom elvi alapjai az általános emberi értékekre támaszkodnak. Pártolom azért is, mert kisebbségi létünk tapasztalatából, tapasztalat-anyagából kiván építkezni. Pártolom azért is, mert programja az együttélés gondolata, a szlovákmagyar együttélés, a közép-európai népek méltó együttélésének gondolata. Kérem a Csemadok tagságát, szervezeteit, hogy segítse s támogassa az Együttélés politikai mozgalmat. Választások előtt állunk. Támadások érnek bennünket. Ügy érzem, ki kell alakítanunk a józanság barikádjait. Milan Čič, Komáromban elmondott beszéde számomra sok szempontból megnyugtató. Azért, mert érzi a gondok súlyát, és a megoldások útját keresi. E beszéd józan hangvétele is a józanság barikádja a nacionalizmussal szemben. S ezzel együtt a magunk érvei a tényekből való építkezés. A rendkívüli országos közgyűlés küldötteinek egy csoportja Fotó: Gyökeres György T
