A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-05-04 / 18. szám
VITÉZ ERIKA SZURDUSZ GÁBOR NAGY JÁNOS AUREL ROTH STANISLAW GAWLIK van akinek természetes az EGYÜTTÉLÉS Időpont: 1990. március 31. A helyszín és az apropó: Pozsony, a Darnica Művelődési Ház; az Együttélés Politikai Mozgalom alakuló kongresszusa. Részletek egy tudósításból:.......szombaton Pozsonyban megtartotta alakuló kongreszszusát az Együttélés politikai mozgalom. Mint azt Duray Miklós, e mozgalom vezetője kifejtette: ezen a napon új korszak kezdődött mind a mozgalom, mind a Csehszlovákiában élő nemzeti kisebbségek számára (...) Az ország 72 éves történelmében először sikerült olyan közös platformot kialakítani, amelyen közösen léphetnek a politikai életbe az országban élő kisebbségek. A mintegy 1 60 küldöttet, 53 vendéget, a politikai pártok és a sajtó képviselőit dr Gyűrűsík Iván, a mozgalom ügyvivő titkára köszöntötte. (...) Az alapító kongresszust levélben, illetve táviratban üdvözölte Thomas Filipovics, az Európai Emberjogi Tanács alelnöke (...) valamint a csehszlovákiai lengyelek, németek és zsidók közösségei. Duray Miklós bevezető beszéde után röviden vázolta a mozgalom létrejöttének körülményeit, alapvető politikai törekvéseit, amelyek célja egy demokratikus többpártrendszer kialakítása, az emberi jogok és a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítése. Az Együttélés legfontosabb törekvése minél több képviselői mandátum megszerzése a kisebbségek számára ..(Új Sző; 1990. április 2.) Egy alakuló kongresszuson mit tehet a helyszínre menesztett, ám pártatlanságra törekvő riporter?! Nos, véleménycsokrot gyűjt!... VITÉZ ERIKA, szepsi lakos, a Szövetségi Gyűlés képviselője: „Szepsiben alapszervezete, az egykori járásszékhelyen és a környéken pedig két és fél ezernél is több támogatója van már az Együttélésnek. Az emberek rokonszenwel fogadják, hogy létrejött egy olyan, önállóan is életképes politikai mozgalom, amelyik programszerűen kívánja fölvállalni a csehszlovákiai nemzeti kisebbségek érdekeit. Ezt Szepsi vidékén is sokan fontosnak tartják, ahol — a szlovákokon kívül — magyarok, rutének és mánták élnek. Természetesen, az Együttélésnek országos viszonylatban is minél több támogatóra kell lelnie, hogy a lehető legeredményesebben szerepelhessen a közelgő választásokon. Eközben mindenki számára nyilvánvalóvá kell tennie, hogy valóban nem nacionalizmust, netán sovinizmust akarunk, hanem egy közös asztalhoz ülve, elvi politizálással szeretnénk megoldani az itt élő nemzeti kisebbségek napi problémáit. A gondokat nem szabad halogatni, elodázgatva a szőnyeg alá söpörni, hanem itt az ideje korrekten, őszinte szándékkal rendezni végre közös dolgainkat. Mondhatnám úgy is, hogy kiseperni a szobát és közösen leülni benne megtárgyalni a teendőket. Hadd éljek egy találó szójátékkal: az Együttélés célja az együtt élés! Ennek tudatos, elvszerü szorgalmazásában látom mozgalmunk értelmét." SZURDUSZ GÁBOR, a Szlovák Köztársaság Építésügyi Minisztériuma nemzetközi osztályának vezetője: „Sajnos, a nemzeti kisebbséghez tartozó műszaki értelmiségnek alig van súlya a szlovákiai közéletben. Szétszóródottságunkban nemigen tudunk egymásról, holott a kisebb üzemektől a minisztériumokig mindenütt ott vagyunk. A Csemadok, érthetően, inkább a kultúra felé orientálódik, és a jövőben egyre inkább erre fogja összpontosítani figyelmét. Az Együttélés, pontosabban annak gazdasági programja, viszont kitűnő teret nyújthat ahhoz, hogy ez a mozgalom valamiképpen összetömörítsen bennünket; hogy egy közös cél érdekében kamatoztathassuk a tudásunkat. Jó lenne például kialakítani egy közgazdasági és termelési kérdésekkel foglalkozó nemzetközi szekciót, hogy a nemzetiségek lakta területen akár külföldi tőke bevonásával próbáljuk meg korszerűsíteni, exportképessé tenni a határvidékek üzemeinek jobbára elavult gyártási programjait. A jólét, az egyre szilárdabb gazdasági helyzet lényeges velejárója a kölcsönös toleranciának." NAGY JÁNOS, szobrász: „Én húsz évig szinte mindenből kénytelen-kelletlen kimaradtam. Szeretnék hát újra bekapcsolódni mindabba, amit annak idején abba kellett hagynom. Fontosnak tartom, hogy a nemzetiségi kultúra necsak irodalomközpontú legyen. Szeretném, ha a művészetek teljes spektruma mihamarabb kiteljesedne a Felvidéken. Ezért bíztatónak tartom, hogy megalakult a Csehszlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága. Egy hasonló szervezet létrehozásán fáradoznak a hazai magyar zenészek is. Számomra természetes, hogy tevékenységünkkel az Együttélést is támogassuk; a szó politikai és gyakorlati értelmében egyaránt. Be kell mutatnunk, hogy itt a szó pozitív értelmében létezik egy elkötelezett, a jogok és kötelességek emberi dilemmáit felmutató kisebbségi kultúra. Régebben dédelgetett álmom, hogy megmintázzam a világ kisebbségeit. Nem tudom, de lehetséges, hogy a nemzeti kisebbségek többen vannak, mint a nagy népek. A kisebbségi problémák számomra igy az emberiség problémáit is jelentik. Ha egy hal-, vagy pókfaj pusztul, képesek vagyunk esetleg leállítani egy építkezést. Ha egy nemzeti kisebbség van csonkulóban, néha még csak egy imát sem mondunk érte ... Ezért tartom fontosnak, hogy munkáim is a kisebbségi gondokat tükröző emberi problémákat ábrázolják!" AUREL ROTH: „A Csehszlovákiában élő németeket képviseltem az alakuló kongresszuson. Szövetségünk írásban is köszöntötte a Coexistentia politikai mozgalom létrejöttét. A magam nevében és kis híján hatvan esztendő élettapasztalatával csupán annyit mondhatok: szükségesnek látom, hogy ez a mozgalom megpróbálja egységbe tömöríteni Csehszlovákia nemzeti kisebbségeit, közöttük természetesen az ország németajkú polgárait is. Azokat, akik bevallottan németek; de azokat is, akik németajkúak ugyan, ám ma már szlovák vagy cseh nemzetiségűeknek vallják magukat. A Coexistentia programja a pluralista demokrácia elvei alapján biztosít mindenki számára érvényesülési lehetőségeket, ezért szorgalmazni fogom, hogy a hazai németség körében — Szlovákiában például a, Szepességben, Körmöcbánya táján és Pozsony környékén — mielőbb létrehozzuk e mozgalom alapszervezeteit. A jövőben, véleményem szerint, a nemzeti kisebbségeket tömörítő Coexistentia pótolhatatlan szerepet tölthet be az ország politikai életében." GAWLIK STANISLAW: „Az országban élő lengyeleket képviselő küldöttség tagjaként bizakodó hangulatban érkeztem Pozsonyba, mert a kisebbségek jogvédelmének hatékony lehetőségét látom abban, ha e kérdésekben a realitások talaján maradva, de egységesen lépünk fel. A totalitárius rendszer évtizedeiben a nemzetiségi kérdés elhallgatása, a felmerülő gondok bagatelli-A választási koalíció bejelentésének emlékezetes pillanata n