A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-05-04 / 18. szám
RIPCSU RUDOLF DOBOS LÁSZLÓ DURAY MIKLÓS zálása, a fellengzős jelszavak hangoztatása és különböző adminisztratív intézkedések divatja járta — s mindennek eredményeképpen folyamatosan csökkenőben van a nemzeti kisebbségek száma Csehszlovákiában. Természetellenesen magas az asszimiláció, sokan a jobb érvényesülés reményében egyszerűen megváltoztatták a nemzetiségüket, a körzetesítésnek a nemzetiségi iskolaügy látta a kárát és még sorolhatnám a gondokat. A novemberi fordulatig minderről nemigen lehetett szót ejteni. Természetesen, azóta már nem tabu ez a téma; bár most — a kisebbségvédelem gyakorlati teendőit szem előtt tartva — inkább cselekedni kell. Erre kínál jó esélyt a Coexistentia, azaz az Együttélés, vagyis lengyelül a Wspólnota politikai mozgalom. Vannak, akik rossz szemmel nézik a népszerűsödését, mert — szerintük — a nacionalista erők csoportosulására is lehetőséget ad. Ezzel szemben én úgy tartom, hogy ez a politikai mozgalom a tényleges együtt élés, tehát a tolerancia, a kölcsönös jószándék, az európaiság iskolapéldáját teremtheti meg." ALBERT ČERNÝ, a Szövetségi Gyűlés képviselője, a Polgári Fórum megfigyelője: „Szerintem két szempontból is nagyon jelentős esemény volt az Együttélés alakuló kongresszusa. Például azért, mert az országban élő nemzeti kisebbségek képviselői együttesen döntöttek úgy, hogy szükség van erre a mozgalomra. Ezzel a gondolattal jómagam is szimpatizálok, különben aligha jöttem volna el Pozsonyba. Úgy vélem ugyanis, hogy hazánkban a többségi nemzetek és a nemzeti kisebbségek viszonya sokkal bonyolultabb gond, mint azt első rálátásra hinnénk. Több mint negyven esztendei kényszerhallgatás után alig ismerjük egymást, jóformán idegenekként viselkedünk egymással és nem is igyekszünk kölcsönösen közeledni. Ezért hát a hazai nemzetiségek kiegyezését segítő újszerű szemlélet kialakításában szinte kulcsszerepet játszhat az Együttélés. Lehet-e ennél fontosabb szerepe egy politikai mozgalomnak egy jól működő, bizonyos területeken a nemzetiségi kisebbségek önigazgatásának elvét is szorgalmazó demokráciában?! Lehetséges, hogy mindez egyelőre kissé álomszerűnek tűnik; ám a közös Európában a ma még idealizmusnak tűnő gondolatokat is komolyan kell majd vennünk. Különösen egy olyan sok nemzetiségű országban, mint a miénk. A Coexistentiának ezért szép reményű jövőt jósolok, feltéve, ha tevékenysége nem csupán a kisebbségi jogok szorgalmazásában fog kimerülni, hanem a kölcsönös közeledés és az aktív együttműködés gondolatát szintén hasonló energiával fogja hirdetni. Az alakuló kongresszuson hallottakat Prágában és a cseh országrészekben mindenképp népszerűsíteni fogom.” FHJKKAI LÁSZLÓ, a Galántai Járási Nemzeti Bizottság alelnöke és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének vezetőségi tagja: „Nekem elsősorban az rokonszenves, hogy az Együttélésnek a hazai magyar oktatásügy napi gondjainak megoldását illetően, reális programja van. Azt pedig különösen becsülöm, hogy a nemzetiségi iskolaügy részére az önigazgatás elvét szorgalmazza. Sajnos, az SZMPSZ tárgyalásai ebben a kérdésben holtpontra jutottak a szlovák kormány oktatási miniszterével. Bízom benne, hogy az Együttélés — politikai súlyánál fogva — hozzájárulhat a nemzetiségi iskolaügy esztendők óta tornyosuló gondjainak mielőbbi rendezéséhez. Az önigazgatás elvének biztosításán kívül a kisiskolák visszaállítását, illetve a közös igazgatóságok felszámolását tartom fontosnak. Tudvalevő, hogy ahol a falvak tanítók nélkül maradnak, ott a lakosság szinte akaratlanul is az asszimiláció útjára lép. A közös igazgatás alá vont iskolák önállósítását a miniszter eddig pénzügyi okokra hivatkozva odázta el; újabban pedig körlevélben-is figyelmeztette az érintetteket, hogy ennek nem szabad bekövetkeznie. Az Együttélés és az SZMPSZ, a gyakorlati érvek sorára támaszkodva, viszont ennek ellenkezőjét szorgalmazza. Pedagógusképzésünk jövőjét illetően, szerintem, egyelőre a nyitrai Pedagógiai Főiskolán kellene teljes szakmai súllyal visszaállítani a valaha olyan jól működő magyar tagozatot. Ezzel párhuzamosan pedig megkezdeni a harcot a tervezett komáromi Jókai Egyetem megvalósításáért, ahol a hazai magyar humán értelmiséget tudnánk kinevelni. Örülök, hogy ebben is egyetértés van a hazai magyar pedagógustársadalom és az Együttélés között." RIPCSU RUDOLF, a Tőketerebesi Járási Nemzeti Bizottság alelnöke: „A Bodrogközben gyorsan népszerűvé váltak az Együttélés célkitűzései. Az emberek érzik és hangoztatják is, hogy szükség van egy olyan politikai mozgalomra, amely biztosítékot ad a nemzeti kisebbségek jogainak kiharcolására és megtartására. Ezzel egyidöben elsődleges feladatunknak azt tartjuk, hogy súrlódásmentessé tegyük a terebesi járásban élő szlovákság, illetve az itt élő nemzeti kisebbségek viszonyát. Biztatónak tartom, hogy a Bodrogközben működő politikai pártok és mozgalmak között a Coexistentia, azaz az Együttélés — a VPN, a taglétszámát tekintve mindmáig erős CSKP és a Kereszténydemokrata Mozgalom után — a negyedik helyen áll. A közelgő választásokig jó lenne javítani ezen a pozíción!" DOBOS LÁSZLÓ, író: „Az Együttélés programját s célkitűzéseit én a magaménak fogadom; ugyanakkor szükségét érzem, hogy elhatároljam magam az elmúlt évtizedek elnyúzott, politikailag és erkölcsileg leértékelődött együttélés-értelmezésétől. Elhatárolom magam a többség és a kisebbség viszonyában kialakult albérleti együtt élés gyakorlatától. A keserű tapasztalatok alapján az együttélést, mint egyéni és közösségi programot, az egyenjogúság elvére alapozom. Az egymás mellett élő emberek, népek, nemzetek kölcsönös tiszteletére. Annak a bizonyos más Közép-Európának ez lehet az ihlető gondolata. Nem véletlen, hogy az együtt élés mai jelszavát és óhajprogramját nemzetiségek fogalmazták. Az Együttélés számunkra nem kipingált cégtábla, hanem felismerési szükséglet. A közösségi, népi, nemzeti autonomitások respektálása. Hosszú távon, szerintem, erre épülhet a jövendő Európa együttélése. Az Együttélés Politikai Mozgalom alakuló kongresszusa üzeneteinek meghallgatása, az együtt élés feltételeinek megteremtése magyar, szlovák, lengyel, cseh, német, ukrán, ruszin közös érdek. És ugyancsak üzenete a kongresszusnak a szövetkezés szüksége, a hasonló vagy azonos érdekek integrálása." DURAY MIKLÓS, az Együttélés Politikai Mozgalom elnöke: „Kongresszusunkat történelmi eseménynek tartom. A Coexistentia, magyar nevén az Együttélés 1945 óta a nemzeti kisebbségeknek az első olyanr politikai szervezete, amely tömeges és néppárti jellegű. Ezért olyan támogatásra számít, amely a további politizálás során döntö lehet. Alapvetően fontos feladatunk, hogy a nemzeti kisebbségeket felkészítsük a választásokra. Ez olyan szempontból is jelentős, hogy a nemzeti kisebbségek Csehszlovákiában 1936 óta nem járulhattak úgy az urnákhoz, hogy szabadon választhattak volna. Tudvalévő ugyanis, hogy 1945 után a magyarok és a németek ki voltak szorítva a politikai és a társadalmi életből, s emellett az állampolgári jogaiktól is megfosztották őket. Ezért szeretném hát felhívni a lap olvasóinak, rajtuk keresztül pedig a rokonságuk és az ismerőseik figyelmét, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt a június elejére kiirt szabad választásokon. Minden egyes szavazatnak rendkívül nagy jelentősége lehet, hogy átlépjük a választási törvény korlátáit." Az Együttélés Politikai Mozgalom alapító kongresszusa határozatának 5. pontja; „Az alapító kongresszus felhatalmazta a Központi Ügyvivői Testületet, hogy az a szövetséges Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom illetékeseivel karöltve állítsa össze e két magyar testvérmozgalom jelöltjeinek közös választási listáját." MIKLÓSI PÉTER Fotó: Gyökeres György 5 ALBERT ČERNÝ PUKKAI LÁSZLÓ
