A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-04-27 / 17. szám
„A legöszintébb l.azafiúí fájdalommal értesültek nem csak e megye lakosai, hanem az összes magyar nép f. évi martius 8-án azon elszomorító hírről, hogy Schulcz Bódog 1848—1849-i honvéd dandár parancsnok Kövesden, hol dicső pályájának befejezése után majd 30 évig mint e vidék egyik közkedveltségü alakja élvezte jól kiérdemelt nyugalmát, végelgyengülés következtében, rövid szenvedés után meghalt. Nem itt a megye termében van ugyan tulajdonképpen helye annak, hogy hazai történetünk egyik legdicsőbb korszakának ezen kimagasló legjelesebb alakját illően dicsőíthessük, meg fogja ezt tenni a történelem, amely nemzeti átalakulásunk ezen fénykorát, hűségesen nem is tudná ecsetelni anélkül, hogy Schulcz Bódog hazafiúi nagy érdemeinek ne szavazná meg a legmélyebb elismerést és dicséretet. De miután ő életében, szive szándéka szerint, noha nem itt szüle-MEGTALÁLT SÍREMLÉK Tavaly, a nagysallói csata 140. évfordulója alkalmából egy visszaemlékezést tettem közzé a Hét hasábjain, amelyben részletesen foglalkoztam a csata lefolyásával és előzményeivel, kiemelt helyen Bátori Schulcz Bódog ezredessel, a 17. barsi honvédzászlóalj parancsnokával. Bátori Schulz a nagysallói csata egyik hőse volt, majd később Komáromban, Klapka szárnysegéde. Személyes bátorságáról beszámolandó leghitelesebb talán, ha az ellenség egy tisztjének visszaemlékezéseit idézzük. Nyikolaj Vasziljevics Iszakov 1849-ben a cári hadsereg alezredese volt és Komáromban Görgey levelét vitte el a cár biztatásával, hogy Klapka feltétel nélkül adja fel Komáromot, Így számíthat majd Ferenc József kegyelmére. Iszakov rokonszenwel emlékezik vissza Klapkára, Bátoriról pedig igy ir: .Az ablakból láttam, hogy egy pompás pej lovon befutott Schulcz ezredes. A magyarok azt mondták, ö a legbátrabb tisztük. A rőt hajú, süket, igen nyájas tekintetű férfi engem a mi vezérkarunk vitéz Schulczára emlékeztetett." Komáromból szabadságlevéllel szabadulva a beteges Bátori Garamkövesden húzódott meg testvérénél, aki ott lelkészként működött. A kiegyezésig a császári rendőrség gyakran zaklatta a volt honvédtisztet, akinek 1867 után viszont széleskörű elismerésben lett része. Esztergom és Hont vármegyék honvéd egyleteik elnökévé választották, általános tisztelet övezte öt, ám a beteg ember egyéb közszereplést nem vállalt. 1870-ben kiadta emlékiratait, s 1885. március 8-án hunyt el Garamkövesden. Tavalyi írásomat azzal zártam, hogy Garamkövesden már nincs meg a síremléke. Nos. nem is lehet, ugyanis időközben Ortutay Andrásnak, az Esztergomban lévő Komárom Megyei Levéltár igazgatójának jóvoltából megtudtam, hogy Bátori Schulcz Bódogot nem Garamkövesden. hanem saját és kortársai kérésére az esztergomi honvédtemetöben helyezték örök nyugalomra. Ezt a temetőt 1861 -ben hozták létre, s az elnyomás nehéz éveiben Esztergom vármegye a hivatal minden berzenkedése ellenére ide temettette el közös sírba a honvédeket és a velük szemben harcolt császári hadsereg katonáit. A temető ma is megvan Esztergom határában, közvetlenül a Duna mellett; hoszszú évtizedekig a gimnázium diákjai gondozták, most a városi tűzoltóság vállalta el a temető rendbetételét. A tömegsír fölött hatalmas kőoroszlán vigyázza a hősök nyugalmát (a fényképen középen), rajta két oldalról felirat hirdeti, hogy hatszáznégy honvéd és százhetvenöt osztrák katona fekszik a sírban, ez utóbbiak „kiket a felebaráti szeretet sebjeikben ápolt és a magyar nagylelkűség hősei sirgödrébe temetett." A tömegsírtól két oldalra magányos emlékművek, illetve sírhelyek láthatók, némelyikük felirata kikopott már. de Bátori fekete márvány síremléke most is olyan, mintha ma készült volna (a kép bal oldalán). Tanulságos a síremlék kerekezésének története is. Esztergom vármegye törvényhatósági bizottság 1885. április 28-i ülésén Kruplanicz Kálmán alispán indítványozta: KINCSÜNK AZ ANYANYELV Mezőgazdasági technológia — gimnáziumok részére Új magyar nyelvű mezőgazdasági tankönyv került a közelmúltban a negyedikes gimnazisták kezébe. A befutott szerzőgárda jól szerkesztett, áttekinthető, szemléletes tankönyvet kt. Csupán azt a rövid definíciójukat kifogásolhatjuk, hogy a „szarv tömegét a szarvhüvely adja", a szarvhüvely (tülök) csak a külső látható rész. A szarv szarvcsontra épül és más összetevőkből is áll. A szerkesztő megtalálta a kiemelt részek jelölésének egyszerű, célszerű és takarékos módját a kiemelendő részek bekeretezésével; mintha csak az elmarasztalásunkra reagált volna. Sándor Gyula, mint kezdő fordító, közepes munkát végzett. Az állattenyésztési termelés helytelen terminust ötvenszer ismétli a helyes állattenyésztés helyett. A hasonló helytelen önellátottság szót négyszer, a helyes önellátás-t egyszer találjuk a könyvben. A mirigytüsző nem található a magyar szótárakban, enciklopédiákban, tankönyvekben. A szlovák alveola magyarul alveolus, mirigyvégkamra, mirigyhólyagocska vagy alveollusz. A kríženec szlovák szót nem fordíthatjuk keresztezettre. annak magyar megfelelője a hibrid. A hasznosítási alkat helyesen hasznosítási típus. Komoly bonyodalmat okoz a fordító a vágótömeg, vágási tömeg és holt tömeg terminusok használatával, minek következtében használhatatlanná válnak a hizékonysággal. állatvágással, hússal és a vágási eredmények értékelésével kapcsolatos fejezetek. Most röviden csak azt ismételjük meg. hogy holt tömeg nincs a magyar nyelvben. A jatočná výťažnosť vágási százalék, kitermelési százalék, a mŕtva hmotnosť és szinonimája, a jatočná hmotnosť pedig hasított felek tömege, vágott tömeg vagy más. Az eddig felsorolt fordítási hiányosságok mind megtalálhatók Az állattenyésztés alapjai című könyvben, amiről részletesen irtunk a Hét 3/1989 számában, és a vázolt problémák teljes megértéséhez újra kell olvasni az említett recenziót. Az eddig említett két könyvet és egy harmadikat is egy szerzői közösség írta, három önállóan dolgozó fordító fordította, a hibák mégis azonosak bennük. Sőt, az ondóbankkal kapcsolatos tárgyi tévedés és Engels elferdített szállóigéje is teljesen azonos az első két könyvben. A fordító jól ismeri az állattenyésztés terminológiáját. ami a könyv gerincét alkotja. Megfogalmazásai közül nem értünk egyet azzal, hogy „a szarvasmarha, juh és a kecske kérődzéssel táplálkozik". Kimondottan szakmai jellegű terminusok közül helytelennek tartjuk az istállózási hely (férőhely), masszálás (masszázs), takarmányozási vonal (takarmányozás gépsora). tartási munka (tenyészmunka. tenyésztői munka) terminusokat. A haszontulajdonság (úžitková vlastnosť) pedig ferditetlen formában értékmérő tulajdonság a fogalom megszületése óta. A szuka nem koslik, hanem koslat. A kakas párzáskor nem ondósejtet juttat a tojóba, hanem ondósejteket, egy-két milliárdot. Ha ragaszkodunk az egyes számhoz, akkor az ondó. ejakulátum szakkifejezéseket kell használnunk. A rádioimmun-analitikus megállapítás (RIA) helyesen radioimmunológiai meghatározás. Szacbaridos, szénhidrátos takarmányt nem ismer a magyar nyelv, szénhidrátdúst igen. A félhúsok terminus is kitaláció. szakszerűen féltest, hasított test. az adott esetben, féltest bontásából származó húsrészekről van szó. A handikepperes verseny helyesen handikepes verseny vagy hendikep, handicap; a handicapper az a személy, aki a terhet illetve térelőnyt meghatározza. Durván melléfog a fordító az izmos gyomor (svalnatý žalúdok) terminus megalkotásával. Biztosan ismeri a zúzógyomor, népiesen zúza szót — hogy egyem a zúzáját — ezt kellett volna használni. A tyúkokat nem legelőn tartják, hanem kifutóban (výbeh). Enyhe korrekcióra, szépítésre szorul a tojóstyúk, ami szebben és szakszerűbben tojótyúk, a baromfitermelés szebben baromfitenyésztés, a csibe húsa csirke húsa, a burgonyakiemelés, burgonyabetakarítás, szedés, kiszedés vagy kiszántás. A kultivar szót magyarul kuttivár-nak mondjuk és Írjuk. A pótdarab szó értelmét csak a szlovák könyv szerint tudjuk identifikálni. A szlovák náhradný diel, pótalkatrész formában. A termésgyűjtés félrevezető, zavarkeltő szó; az adott esetben a gyűjtögetés, gyűjtögető életmód jobban érzékelteti az ősember vetés és termesztés nélküli élelemszerzö tevékenységét. A köznyelvi kifejezések közül helytelen a programált (programozott), szervezeti rend. (szervezeti szabályzat), munkakörnyezet (munkahelyi környezet) és a munkabiztonság (munkavédelem.). Nagy merészség a könyvben a mezőgazdaság kulcsembereit, a kombájnvezetöt, hegesztőt stb. egyszerű dolgozónak titulálni. Viszont meg kell dicsérni a fordítót azért, hogy a munkakollektíva nem dolgozókollektiva, mint ahogy azt napról napra olvassuk és halljuk. Hiába keressük a munkásfoglalkozás, mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum szavakat a legújabb magyar szótárakban. tankönyvekben, ott még mindig a fizikai dolgozó, agráripari komplexum használatánál tartanak. A rudas mérleget (mineierövé váhy) nem találjuk a magyar forrásokban, csak a kalmármérleg, karos, csapó, billenő mérleget. A szaknyelv kerüli a piszok szó használatát és a szennyezés szóval helyettesíti. 10
