A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1990-03-02 / 9. szám

AZ ORVOS VÁLASZOL Egészség, betegség, biztonság „Hivatásos gépkocsivezető vagyok és tu­dom, hogy kollégáim akárcsak jómagam, szeretik szakmájukat," — írja P. L m.-i olva­sónk. — „Szabad időnkben azonban még­sem szakmai dolgokról vitatkozunk, hanem például arról, mi minden ártalmas az egész­ségünkre nézve. Ámde az érdekvédelmünk­kel összefüggő kérdésekben a szakszervezet révén oldunk meg egyet-mást. Néhány prob­lémánkat azonban csak magunk oldhatjuk meg szakszerű orvosi vélemény alapján, ü­­zemorvosunk pedig nincs .. Elfáradás A sofőrök fáradtságának okait el­sősorban az általános életvitelben és a munka­­körülményekben kell keresni. A szervezet korai elfáradását például kialvatlanság, alkoholos befolyásoltság, éhség vagy jóllakottság, a vezetést megelőző túlzott erőkifejtés, de lelki tényezők is okozhatják. Az autóút folyamán is sok minden fokozhatja a fáradságérzetet (helytelenül konstruált ülés, fejtámasz, a ve­zetőfülke elhasznált, esetleg dohányfüsttel és más gázokkal teli levegője stb.). Tiz perc szünet A fáradtságérzet a szerve­zet intése, hogy a fárasztó tevékenységet abba kell hagyni. A gépjárművezetői gyakor­latban ez azt jelenti, hogy a vezetést — ha három óránál többet vesz igénybe — egy-két órás időközökben közbeiktatott tízperces szünettel kell megszakítani. Ez nem arra szolgál, hogy a gépkocsi motorját ellenőriz­zük, noha erre is szükség van, hanem, hogy a fülkét kiszellőztessük, járjunk egyet, leöblít­sük arcunkat, stb. Hosszabb túra során délu­tán vagy éjszakai úton éjfél után két óra körül hosszabb szünetet is iktassunk be, hogy 20—30 percet szundíthassunk. Öt-hatszáz kilométernél többet ne tegyen meg egy nap alatt még az a gépjárművezető sem, aki munkahelyi vagy családi gondjaitól mente­sen, szabadságra menve ült volánhoz. Táppénzen Azt. hogy a munkaképtelen gépjárművezető használhatja-e saját gépko­csiját, a kezelőorvosnak kell eldöntenie. Amennyiben ezt nem zárja ki a betegség jellege vagy az alkalmazott gyógyszerek ösz­­szetétele, a beteg gépkocsijával utazhat pl. orvoshoz felülvizsgálatra, vagy ha nincs, aki a táplálékáról gondoskodjék, akár az ebédjéért a kifőzdébe. Ha az orvos nem engedheti meg, hogy betegsége alatt vezessen, ezt a munkaképtelenségi igazolványba kifejezett tilalomként kell bejegyeznie. Erőnlét és levertség Valóban előfordulhat mindenki életében, hogy rossz kondícióban van, levertnek érzi magát, egészségi állapo­tát nem is igen lehet meghatározni. Egyszerű a dolog, ha betegségről van szó vagy bal­esetről, ill. a rákövetkező időszakról, midőn az orvos dönti el, vissza nyerte-e már betege minden szempontból gépjárművezetői ké­pességeit. Van azonban sok olyan eset, ami­kor az ember nem fordul orvoshoz. Ilyen pl. az egyszerű gyomor- vagy bélhurut, főfájás, stb. Ha a sofőr indiszponált, ill. egyszerűen nem érzi jól magát, nem lenne szabad útra kelnie. Ha a hivatásos gépjárművezető úgy érzi, hogy egészségi állapota vagy aznapi indiszponáltsága miatt képtelen teljes fele­lősséggel elvégezni a rábízott feladatot, bi­zalommal forduljon orvoshoz. Dr. Szántó György JOGI TANÁCSOK „Telek" jeligével vidéki olvasónk azt Írja, hogy még 1969-ben vett egy telket, majd ezután két évre bevonult katonának. Távollé­te alatt a szomszédja olvasónk engedélye nélkül ráépített a telkére, ami 87 m2 részt tesz ki. Most a szomszédja azt akarja, hogy olvasónk ezt a telekrészt írassa át az ő nevére, aminek ellenértékét kifizeti neki. Ol­vasónk azonban ragaszkodik a tulajdonához, neki nem kell a pénz s azt akarja, hogy a szomszédja távolítsa el a jogtalanul felállított kerítést is. Olvasónk azt kérdezi, hogy átírhatják-e a jogtalanul elsajátított telekrészt a szomszéd­jára? Vagy kötelezhető-e a szomszédja arra, hogy ezt a részt adja neki vissza és a kerítését is odébb tegye? S végül, követel­het-e a szomszédjától kártérítést e telekrész 20 éves használatáért? Az első kérdésre egyértelmű a válasz: olvasónk tulajdonjogát a szomszédja nem veheti el s nem korlátozhatja. A tulajdonjog átruházása csak (kétoldalú) adásvételi vagy ajándékozási szerződéssel történhetnék. Ol­vasónknak azonban igazolnia kell a telekhez való tulajdonjogát, ti. azt, hogy 1969-ben ezt rendes (Írásbeli) adásvételi-szerződéssel szerezte meg, amelynek érvényességéhez az is szükséges volt, hogy az állami közjegyző regisztrálja. Ha csak magán, szóbeli vagy írásbeli megállapodást kötött a telekvételröl, akkor nem szerezte meg a tulajdonjogot. A Polgári Törvénykönyv 132. 5-a védelmet nyújt a tulajdonjognak. Eszerint a tulajdonos kérheti a járásbíróságon, hogy azt, aki valaki­nek a tulajdonába jogtalanul beavatkozik vagy ezt korlátozza, háborítja — kötelezze arra, hogy ezt hagyja abba és távolítsa el a jogtalanul a telekre épített építményt és a kerítést tegye vissza a két telek határára. — Amennyiben az olvasónknak a szomszédja a jogtalan beavatkozással kárt okozott, akkor a Polgári Törvénykönyv 420. S-a alapján kárté­rítést is követelhet tőle. Az ilyen kártérítési igényt azonban attól az időponttól számított két éven belül kell érvényesíteni, amikor a kára keletkezéséről tudomást szerzett, de legkésőbb a kár keletkezésétől számított három évig, mert különben az igény elévül. A telekrész 20 éves jogtalan használatáért azonban díj (bér) nem követelhető. Természetesen olvasónknak elsősorban igazolnia kell a tulajdonjogát, amire a járási geodéziai központnál vezetett ingatlannyil­vántartás szolgál, ahonnan tulajdoni lapot (IV) kell kiváltania, valamint a telek fekvését és határait feltüntető helyszinrajzot (situačný náčrtok). Ugyancsak a nemzeti bizottság építésügyi osztályán kell meggyőződnie arról is, hogy a szomszédja kapott-e rendes épít­kezési engedélyt, és mik voltak ennek a feltételei és hogy szomszédja betartotta-e ezeket. Ezek alapján fordulhat közvetlenül a járás­­bírósághoz, vagy ügyvédet bizhat meg a bírósági perben való képviseletével. Ha a szomszédja nem kapott rendes épít­kezési engedélyt, ha nem tartotta be ennek a feltételeit, akkor olvasónk a nemzeti bizott­ság építésügyi osztályához is fordulhat pa­naszával. Olvasónk helyzete bonyolultabb volna ak­kor, ha nem tudná a tulajdonjogát igazolni, vagyis ha 1969-ben nem kötött volna rendes írásbeli adásvételi szerződést és ezt a köz­jegyző nem regisztrálta volna. Ebben az esetben nem illetnék meg a tulajdonost illető jogok és a fenti bírósági jogvédelem sem. „Beteg pedagógus" jeligéjű olvasónk azt írja, hogy gyermekkora óta fejgörcsei van­nak, ami miatt állandó kezelésre szorul. Többször volt már kórházi kezelésen. Most csökkentett munkabeosztással dolgozik, de így is nehezen viseli el a munkájával járó szellemi megterhelést. Olvasónknak azt tanácsoljuk, hogy be­szélje meg problémáit a kezelőorvosával, aki az eddigi kezelés és orvosi diagnózis alapján meg tudja ítélni, hogy nem indítvá­nyozhatná-e a rokkantság vagy részleges rokkantság orvosi megállapítását a társada­lombiztosítási törvény 29. vagy 37. parag­rafusai alapján. — Minthogy olvasónk csök­kentett munkaidőben dolgozik, s ezért a teljes munkaidőben dolgozókkal való össze­hasonlításban lényegesen kevesebbet is ke­res, egészségi állapotának ilyen megromlá­sa miatt és az igazolt keresetcsökkenés mellett valószínűleg teljesiti a részleges rok­kantság s az ezzel járó részleges rokkantsá­gi nyugdíjra való igény feltételeit. Mindezen kérdések megítélésére a társa­dalombiztosítási orvosi véleményező bizott­ság hivatott. De olvasónk esetleg kérhetné, hogy az idézett törvény 80. és további paragrafusai alapján nyilvánítsák megváltozott munkaké­pességű személynek, ami bizonyos jogokkal és kedvezményekkel jár. „Nyugdíj — korkedvezmény" jeligéjű ol­vasónk azt kérdezi, hogy milyen feltételek mellett kaphat teljes öregségi nyugdíjat a nyugdíjkorhatár elérése előtt? Azok a személyek, akiket a népgazdaság szerkezeti átépítésével kapcsolatban a köz­ponti és más szervek és szervezetek az eddigi alkalmazásukból elbocsátottak, az 1988. évi 118. számú és az ezt módosító 1989. évi 116. számú kormányrendelet szerint az öregségi nyugdíjra való igényhez megkövetelt kor betöltése előtt is öregségi nyugdijat kaphatnak, mégpedig a következő feltételek teljesítése mellett: a) ha legalább 25 évig voltak alkalmazva, b) ha az öregségi nyugdíjra való igényhez megkövetelt kor betöltéséig legfeljebb két év hiányzik, c) ha az illetékes nemzeti bizottság nem tud számára a testi és szellemi képessége­inek, egészségi állapotának, személyi és családi körülményeinek és lehetőleg a kép­zettségének is megfelelő alkalmazást bizto­sítani. Az öregségi nyugdíjra való igény megíté­lésénél az eddigi tényleges alkalmazási idő­höz hozzá kell számítani azt az időt is, amely az eddigi alkalmazásból történt elbo­csátástól a törvényben megkövetelt nyug­díjkorhatárig folyik. Ha valakit az I. vagy II. munkakategóriába tartozó alkalmazásból bocsátottak el, akkor ezt az időt is mint az I. vagy II. munkakate­góriába tartozó alkalmazási időként számít­ják be. A nyugdíjkérvényhez csatolni kell a nem­zeti bizottság igazolását arról, hogy a kérvé­nyezőnek nem tud a fenti c) pont feltételeinek megfelelő alkalmazást biztosítani. Az öregségi nyugdíj összegét ebben az esetben a munkából való elbocsátást köz­vetlenül megelőző tíz naptári évből kiemelt öt legjobb (legmagasabb) keresetet kimuta­tó naptári év átlagkeresetéből számítják ki. Ezeknek nem kell egymásután következő éveknek lenniök. Dr. B. G. 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom