A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-02-23 / 8. szám
KÖNYV HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTUK Domokos Pál Péter: A moldvai magyarság „A moldvai magyarság iránti érdeklődés az elmúlt években megnövekedett. Számos kiadvány látott napvilágot, elsősorban az erdélyi magyar kutatók jóvoltából. Az utóbbi időben egyre több lelkes, felelősséget érző fiatal ember indul útnak, hogy közvetlenül is kapcsolatba kerüljön a moldvai csángókkal: a vállalkozásunk egyre nagyobb nehézségekbe ütközik, — Írja Domokos Pál Péter kötete előszavában, s így folytatja: „Könyvem jelenlegi kiadásával is ugyanazt szeretném elérni, mint az 1931-es kiadással: „Ha egyetlen szívet, egyetlen gondolkodó főt csángómagyar testvéreink iránt megindíthattam, ha 100 000 ma is élő magyar testvér sorsa legalább egyetlen embert tettekre késztet, úgy teljes célomat elértem". Az előszó írásának dátuma: 1984. november 12. Azóta persze sok viz lefolyt a Dunán, a Pruton és a Szereten, változni persze, kivéve az utóbbi hetek-hónapok romániai eseményeit, semmi nem változott. Domokos Pál Péter könyve ugyanolyan aktuális, mint volt 1931-ben, s 1984-ben. Négy kiadást ért meg A moldvai magyarság tíz év alatt, aztán eltűnt a süllyesztőben. Hogy most. újabb negyven esztendő múltán poraiból föltámadt főnixként elevenedjen meg, s induljon újra útjára, dörömbölve ajtainkon az oly mostoha sorsú moldvai csángók érdekében. S ezúttal, úgy tűnik, nemhiába. S nemcsak az épp mostanában reflektorfénybe került romániai események miatt, másért is. A többszörösére bővült, immár gyűjteményes kiadvány apropóján ugyanis a kilencedik évtizedében járó szerző elnyerte a Bethlen Gábor-dijat s neve egycsapásra fogalom lett, ugyanúgy mint könyve. (cselényi) Lipp Tamás: így élt Gárdonyi Géza Gárdonyi Géza kiemelkedő, ugyanakkor problematikus alakja a magyar irodalomnak. Művei sok vitára adtak alkalmat, de abban megegyeztek bírálói, hogy az Egri csillagok című regénye remekmű, s nemcsak az ifjúságnak — az idősebbeknek is kedves olvasmánya. Gárdonyi aprólékosan és sokáig készült történelmi regényének megírására. Tóth Béla Író és publicista barátjával még a törökországi Konstantinápolyba, a mai Isztambulba is ellátogatott, hogy adatokat gyűjtsön a török hódoltság koráról, az egri vár ostromáról, a korabeli harcászati eszközökről, stb. Megkereste a Héttornyot is, ahol annak idején Bornemissza Gergely könyvének főhőse tengődött vízen és rabkenyéren. „Sokat sétál Péra és Galata városrészek utcáin, figyeli a piaci árusokat, „az embernyüzsgést", a falkába verődött kutyákat; törökmézet szopogat, kipróbálja a vízipipát, szívja magába a hangulatokat. Kodakjával jó néhány fölvételt készít. Izgalmas kalandokban is része lesz. Tóth Béla a török fővárosban sem tagadja meg nagy anekdotagyártó-, és terjesztő hírnevét. Egy reggel, miközben a szálloda kávéházában kávéjukat kortyolgatják, azt olvassák az egyik bécsi lapban: Merénylet a szultán ellen. — Ugyan ki Írhatta ezt a cikket? — kérdezi Gárdonyi. — Én — feleli Tóth Béla. — Muszáj valahogy pénzt kerítenem. A cikk árát a követségre kértem. Tóth Bélának 24 órán belül el kellett hagynia Konstantinápolyi. A szomszédos asztalnál ugyanis egy török detektív reggelizett, aki véletlenül egészen jól értett magyarul." Lipp Tamás Gárdonyiról irt monográfiájában több hasonló anekdotát találunk, s Így még közelebb kerül hozzánk az „egri remete". Végigkísérhetjük Gárdonyi életét 59 éves korában bekövetkezett haláláig. Olvashatunk ifjúkori vergődéseiről, tanítóskodásáról, elhibázott házasságáról. Nyomon követhetjük első lépéseit az irodalom felé, szerkesztői működését Győrött és Szegeden, a pesti Magyar Hírlapnál, amely újabb impulzusokat adott az írónak. Betekinthetünk Gárdonyi írói műhelyébe, megismerhetjük azokat a körülményeket, amelyek A lámpás, az Igazság a földön, A láthatatlan ember, Az öreg tekintetes, Az a hatalmas harmadik és más művei megírására ösztönözték. Szó esik Az én falum című novellagyüjteményéröl, amelyben az író már nem idillikusán ábrázolja a magyar parasztot, hanem életének ellentmondásaiban. Bár nem jut el Móricz Zsigmond kritikai realizmusának parasztábrázolásáig, meglátásai helytállóak, elbeszélései ma is élvezhetőek. Szó esik Gárdonyi művészi törekvéseinek félrecsúszásáról, a Göre Gábor-i korszakról, a maga korában sikerrel játszott színmüveiről, költészetéről, gondolkodásának és világképének változásairól. Mindezt könnyed tollal, olvasmányosan veti papírra Lipp Tamás. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó így élt sorozatában (az előbb könyveknél tetszetősebb formában) kiadott műből háromezer példányt vett át a Madách. —Des— Volt egyszer egy Felvidék (Görgey Gábor regénye) Egy 215 oldalas „notesz" formátumú kötetben adta ki a Magvető Kiadó (Budapest) Görgey Gábor újabb regényét. A regény azzal a mondattal kezdődik, hogy „Nagyapa halálát homály fedi és kés2!” E körül a homály körül bonyolódik a regény meséje, hogy aztán csak a könyv utolsó oldalain oldódjon meg a rejtély. Topporczy Ádám, egy valamikor Eperjes környékéről — a történetben „Tárkányról” — még az első világháború után Magyarországra települt régi sárosi dzsentri család sarja, utazik művész barátaival: Jánossal, az Íróval és Pannival, a festővel autóval a Hernád völgyén felfelé. A bevallott cél az, hogy a művészek is megismerjék Ádám által annyiszor emlegetett szepességi városok szépségét és az ősi Sáros megye falva it, kúriáit. A be nem vallott ok azonban más. Ádám a nagyapa 1945 karácsonyán Ótátrafüreden evakuálás közben történt titokzatos halálát és holttestének eltűnését nyomozza. Az egész úton tartó belső monológban Ádám visszaemlékezik a nagyapánál Tárkányban töltött vakációkra, ottani rokonaira, első szerelmére; apja, a tábornok úr és nagybátyja adriai nyaralásaira és a család későbbi lecsúszására. Újra átéli a család 1951 utáni vidékre telepítését, az ottani mega Iá ztatásokat. Egy öreg magyarral való találkozása címén beleszövi a mesébe Szalatnai Rezső élményét egy 1945 évi légópincei beszélgetésről. Ennek kapcsán ismerteti a csehSZINHAZ Bíborsziget A nálunk sokáig szinte sohasem létezett szerzőként kezelt Mihail Bulgakov, századunk húszas éveinek legvégén írta meg a Biborsziget című darabját. Igaz, e mű nem tartozik a Kutyaszív, a Mester és Margarita, az Iván, a rettenetes szerzőiéként ismert író legsikerültebb drámái közé; ám látni kell azt is, hogy olyan időszakban irta ezt az őszinte hangvételű és az átforradalmiságot ostorozó darabot, amikor a szovjet színházak színpadairól olyan szerzők és művek kerültek le, mint Erdman, Afinogenov, az Osztrovszkijregényt dramatizáló Gabrilovics és még Sosztakovics operáját, a Jekatyerina Izmajlovát is száműzték Thália templomaiból a művészeti és esztétikai értékeket háttérbe szorító s ehelyett a dolgokat kincstári optimizmussal fényesre lakkozó apparatcsikok. Talán mondanom sem kell, hogy a személyi kultusz és a hatalmi diktatúra eszközeivel. Mindezt azért érdemes kissé bővebben is részletezni, mert a pozsonyi Új Színpad Stúdiója még az elmúlt szezonban elő akarta adni Bulgakovtól a Biborszigetet; sőt, már a plakátok is készen voltak — ám a premier (hála valaki tollvonásának) minden különösebb indoklás nélkül elmaradt. Az embernek akaratlanul is eszébe jut a párhuzam a Szovjetunió húszas-harmincas éveivel, majd a nálunk is szomorú emlékű ötvenes évekkel . . . Azután 1989. november 24-ére volt kitűzve a premier újabb időpontja, ekkor viszont sztrájkban álltak hazánk színházai, így ez az időpont szintén kútba esett. Decemberben aztán, harmadik nekirugaszkodásra, végül színre került Pozsonyban a Bíborsziget — mostanra viszont eléggé idejét múlta ez a darab. Napjaink társadalmi valósága ugyanis — remélhetőleg — végleg meghaladta mindazokat a gondokat, amelyek miatt akárcsak három-négy hónapja még igazán karakán színházi tettnek számított volna e szókimondó mű színrekerülése. Igaz, egy esély még most is van e mű élvezhetöségére és befogadására: ha a közelmúltban letűnt idők s az önjelölt mindenhatók panoptikumaként szemléljük ezt az előadást. Ehhez viszont ez az Ondrej Šulaj rendezte produkció túlságosan elnyújtott, helyenként pedig egyenesen fárasztó. Peter Čanecký színpadán érzik ezt a színészek is, akik közül csak Marián Slovak, Ivan Romančík, Miroslav Noga és Ján Gallovič játéka érdemel külön említést. 1990. január 19-én tartotta alakuló közgyűlését a Csehszlovákiai Magyar Újságírók Társulása, amelynek immár több mint 130 tagja van. A parázs — helyenként mármár személyeskedésbe fulladó — vitában sok fontos észrevétel és okos gondolat is elhangzott. A jelenlevők megválasztották a CSEMÚT ideiglenes választmányát, amely az első közgyűlésig látja el teendőit. Gyökeres György felvételei a CSEMÚT alakuló közgyűlésén készültek — a Csemadok KB pozsonyi székházénak tanácstermében. szlovákiai magyarság sorsáról döntő hatalmasságok terveit és intézkedéseit a második világháború befejezése után. Janics Kálmán Hontalanság évei cimü könyvéből idézi a szlovákiai magyarságot sértő törvényeket, rendelkezéseket és intézkedéseket; a kitelepítés, a belső átépítés és a lakosságcsere történetét. A jogtalanság éveit is felidézi. Ezeket a beszúrt információkat aztán megint a Bobák tanyán megélt megpróbáltatások követik bonyolítva a nyomozás részeredményeivel. A végén a társaság csak eljut a Topporczyak tárkányi ősi kúriájához, annak is a kertészházában, ahol még él az öreg kertész, a Jankó bácsi, aki csak azért nem halt meg, hogy a nagyapa legkedvesebb unokájának felfedhesse a lelkét nyomasztó borzasztó titkot. Krimi ez a javából, telítve családi, nemzetiségi és nemzeti történelemmel. Csúzi Cs. F. Miklósi Péter 9
