A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-02-09 / 6. szám
ÉRSEKÚJVÁR SZEREPE KÓDEXIRODALMUNK TÖRTÉNETÉBEN ciónak. (Valóban csupán az érdekesség kedvéért jegyzem meg, hogy pár nappal később a pozsonyi Hviezdoslav Színház Dosztojevszkij-bemutatóján tapasztaltam hasonló, azaz előzményeiben és végeredményében szinte egyező helyzetet.) Tény viszont, hogy Takáts Ernőd rendezése nemigen siet a darab segítségére. Lényegében még a látszatát is elkerüli, hogy mai gondolkodásmódunkkal — például a nyolcvanas évek újjáéledő elökelösködö életformájával — fűszerezze, s ezzel teremtsen számára létjogosultságot napjaink színpadán. Netán megkísérelje a játék belső iróniáját felerősíteni. Így aztán Platzner Tibor különösebb invencióról alig árulkodó színpadán és Fábikné Nagy Erzsébet kosztümjeiben eléggé jellegtelen előadásnak lehetünk tanúi. Ahol a darabban mégis fölbukkan az író igazi szelleme, ott megpezsdül az előadás is; ahol fáradtabban működik a gépezet, ott felszínesebbé, szövegközpontúvá válik maga a játék is. A cimszerepbeh Skronka Tiboré a lehetőség. hogy ujja körül pörgesse a színpadi játék résztvevőit és az eseményeket. Nyilván nemcsak az ö hibája, hogy csak helyenként bírja humorral és iróniával. Kovács Ildikó (Kornélka) játékán is leheletnyi irónia segíthetne. Annak a hangnak nőiesen finom változata, amelynek viszont fölöslegesen eltúlzott, groteszkig fokozott eszközeivel Dráfi Mátyás él Papa szerepében. A tizenöt tagú szinészgárdából egyedül talán Pendzsit. a szolgálólányt alakító Benes Ildikó nyújt kifogástalan teljesítményt. Ezért, itt és most, ne vegye tőlem zokon senki, ha a többi tizenegy szereplő teljesítményét nem részletezem külön-külön. Már csak azért sem, mert a Vőlegény „esete" azt bizonyítja, hogy nem csupán színre vinni, hanem megélni-megérteni kellett volna a Szép Ernő-i világban rejlő humort és iróniát. MIKLÓSI PÉTER Fotó: Varga Róbert hozzácsatolás, a gazdaság egyes ágainak együttműködése, vagy több ország gazdaságának tervszerű összekapcsolása az egyes iparágak termelésének összehangolásával. Egészen mást jelent az integritás, melyet az egyes országok diplomatái élveznek, érintetlenséget. sértetlenséget jelent. Az interregnum törvényes államfő nélküli időszakot jelent, amelyben valamely országnak nincs uralkodója. Vannak nemzetiségek melyeket irredentizmussal vádolnak. Ez pedig nem más, mint területi igényeket nemzetiségi összetartozás vagy történelmi jog címén érvényesíteni törekvő mozgalom. Az izolacionizmus is politikai irányzat, mely arra törekszik, hogy az adott államot az országon kívüli eseményektől távol tartsa, azokba ne avatkozzék bele. (Folytatjuk) SÁGI TÓTH TIBOR „Legkorábbi szövegemlékeinkben olyan nyelvi műveltség képe bontakozik ki, amelynek igényessége, szépsége ... átragyog sok-sok évszázadnak a távlatán, s megkapja, lebilincseli a mai nyelvet, stílust értő magyarját is." (BENKŐ LÓRÁND) Ahhoz, hogy ezeknek a gondolatoknak mához szóló üzenetét megérthessük röviden fel kell vázolni a középkor irodalmának történeti fejlődését, konkrétan az akkori kornak megfelelő megjelenési formájának, a kódexnek mint nyelvemléknek szerepét, szellemi értékét. Szerencsések azok az országok, nemzetek, amelyek kezdeti korukról emléket őriznek vallási hagyományban, folklórban, írott irodalomban. A magyar szellemi élet születése egy nap történt megkeresztettetésével, hiszen a magyar kultúra eredendőben keresztény kultúra, melyet az egyház nemcsak tartalmában határozott meg, hanem hordozóiban is. Középkori irodalmunk megjelenési formája a nagyobb könyv méretű, kézzel írott, többnyire vallásos termék, a kódex. Bár az efféle kéziratos könyvek nagy része latin nyelven Íródott, a XV. században megjelennek — és a század végétöl számbelileg nagyon megszaporodnak — a magyar nyelven Írott vallásos könyvek is. A XV. század második felét és a XVI. század első felét annyira jellemzik ezek a magyar nyelven irt, vallásos tárgyú emlékek, hogy ezt az időszakot a magyar irodalomtörténetben a kódexek koraként tartják számon. Kódexeinkben a vallásos tartalom meglehetősen sokrétű; bibliai részletek, imádságok, himnuszok, legendák, példázatok, elmélkedések váltakoznak bennük. A dolog természeténél fogva kódexeink mind egyházi személyektől valók, hiszen legnagyobb részüket a kolostorok lakói, a szerzetesek készítették, gyakran évekig másolva egy-egy kódexet. Mivel a magyar nyelvű kódex a latinul nem tudó olvasók számára közvetítette a kötelező egyházi és szerzetesi tudnivalókat, illetve a vallásos olvasmányokat, szerepe a latin nyelvű irodalom tolmácsolására szorítkozott. Ebből adódik természetszerűleg az a ténymegállapítás, hogy a magyar nyelvű kódexirodalom termékeinek általában nincsenek szerzői, csak fordítói, akik azonban — Nyújtódi András kivételével — elhallgatják nevüket. A névtelenség homályából főleg a szorgalmas szerkesztő-másolók tűnnek fel, gyakran nevüket is elárulva, mint pl. . Ráskaí Lea és Sövényházi Márta nyulak szigeti apácák, akik különösen kitűntek szorgalmukkal. A középkor utolsó száz évéből összesen 46 magyar nyelvű kódex maradt ránk, melyekből az érsekújvári Ferenc-rend kolostorának felbecsülhetetlen értékű könyvtárában négy kódexet fedeztek fel a múlt század közepe táján. Ezek 1782-ben a pozsonyi klarissza apácák szervezetének felosztásakor kerültek az érsekújvári kolostor könyvtárába és elnevezésük szerint a következők: Érsekújvári-kódex, Czech-kódex, Thewrewk-kódex, Piryhártya. Most pedig vegyük sorra, röviden jellemezve a magyar nyelvemlékirodalom e becses értékű négy remekét. Érsekújván-kódex: Czech János történetíró fedezte fel az érsekújvári ferencesek könyvtárában 1883-ban, mely egyben az Érdy-kódex és Jordánszky-kódex mellett legterjedelmesebb régi nyelvemlékünk. A könyv nagyobb részének leírója és a képek festője Sövényházi Márta Domokosrendi apáca, másik két leírója azonban ismeretlen, de kétségkívül Domokos-rendi apáca és Sövényházi Mártával egy kolostorból való. A három apáca egymást felváltva 1530- ban és 1531-ben dolgozott a kódexen. A könyv sok evangéliumi részletet és példát tartalmaz, de legfőbb irodalmi értéke egy kb. 4 000-soros költemény, melyet a magyar irodalom Alexandriai Szent Katalin legendája néven ismer. Korábban eredeti alkotásnak tekintették, mígnem tisztázódott, hogy fordítás. A legenda szerint, mikor Katalin katolikus hitre tért át, lefejeztették. De halála után csoda történt vele: ereiből vér helyett tej folyt, s testét égbe vitték az Úr színe elé, miközben az égből a kővetkező szózat hallatszott : „Jöjj énhozzám, én választottam, Neked nagy jó nyugalmat alkottam: Jöjj el immár én szép jegyesem." Ha tekintetbe vesszük, hogy ezek a sorok több mint 400 éve íródtak, megértjük, miért van olyan óriási irodalma az Alexandriai Szent Katalin legendának. Az Érsekújvárikódexet jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában őrzik. Czech-kódex: Czech János fedezte fel a ferencesek érsekújvári kolostorában a róla elnevezett Czech-kódexet, mely 1513-ban keletkezett és egyike a legdíszesebb kódexeinknek. A könyv maga nem Érsekújvárod íródott, hanem a Pest megyei Nagyvázsonyban, a szerzőjéről pedig csak annyit tudunk, hogy pálos szerzetes volt, s fráter M.-nek jegyezte magát. A kódex imádságos könyvnek készült a törökverő Kinizsi Pál felesége Magyar Benigna számára, de a könyv fontos irodalmi emléket is tartalmaz: Szent Bernát himnuszát. Íme a vers néhány sora: „Esmérj engöm édes váltóm, Legyen Te szent kénod gondom. Keserűitek tiszta szívvel: Kívánatos akarattal." A Czech-kódex jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában van. E két fent említett és ismertetett kódex elnevezésein osztozott meg a felfedező és a lelőhely: az egyiket ma is Czech-kódexnek ismeri a magyar irodalom, a másikat viszont Érsekújvári-kódexnek. A két kódexnek nemcsak helyi szempontból van jelentősége, de mind a kettő fontos és becses irodalmi és nyelvi emlékeket őriz. Thewrewk-kódex: készülésének éve 1531, de a hat kézírás közül egyesek már XVII. sz.-beliek, leírói mind ismeretlenek. Nevét ponori Thewrewk Józsefről kapta, aki először adott róla hírt. Tartalma imádságok. Másolója Sövényházi Márta Domokos-rendi apáca. A könyv Soror Jusztina, valószínűleg szigeti dömés apácáé volt. A kódex első táblájának belsején a következő adatot találjuk: „Ezen ima-kéziratot (1531) az Érsekújvári sz. Ferenc-rendiek könyvtárából a Magyar Académiának felajánlja és áttaladja f. t. Koppan Jenő. Provinciális, 1859. „Piri Czirjék által." Érdekességként tegyünk említést a kódex felfedezőjéről. Thewrewk József. Ponori Thewrewk költő, publicista, pamfletiró volt, aki szorgalmasan gyűjtötte a régi könyveket és kéziratokat, s így bukkant rá a róla elnevezett 16. sz. eleji nyelvemlékre. Piry-hártya: A XV. század utolsó negyedére datálható négylapnyi kódextöredék. Nevét felfedezőjéről Piry Czirjék Ferenc-rendi szerzetesről kapta, a Besenyői Töredékkel egyazon kódexből származik. Tartalma: Krisztus kínszenvedéseiről és halálának szükséges voltáról szóló beszélgetések. (Jelenleg az Akadémiai Könyvtár tulajdonát képezi.) Az európai gondolkodásban még ma is él az a görög eredetű igény, mely szerint az embert a műveltség teszi szabaddá. Minden emlékhely, dombormű, emléktábla a történetemnek, az irodalomnak, a helytörténetnek egy-egy beszédes üzenete. Érsekújvárnak, ennek a történelmi patinájú, gazdag kulturális, irodalmi hagyományokkal büszkélkedő városnak e négy, igen értékes nyelvemlék biztosit méltó helyet kódexirodalmunkban. STRBA SÁNDOR HASONMÁSOK KINJZSY PAL NE 1MADSAGOSKON YVEBOI.. pátri flórt«*! jtunnjflÁffi- ^ pmatfaa$ tragen Um*)ssssasöt twfeď-mrôctonrnpri»« r <*r ((-tf aC mťwtäcn m ye$e mrtrf —?e»i«ŕ >tt6atótti«q<pttťä$ tt fíTcn$ rfjama&tfuŕ« fmfy f PtfixvGŕ ict> non Šmcm tatortägiwť meg oftoafla/ VČO fyto ]rfue fetfhte ífftn fit# ft«-tt wtgý Want Pýta- Whtftk kfalya ■ (KW atýa rtfenwef Peton£oit cwjtmt I let» warn en vmaôOgomxt Jt?ť»Ŕjgyffine(V í menyoíjiigfor [«Jtrtfwf fogra»’1 _ tcfrwfc ťfyftt tôct Utíh mtgttttn MtymjpnafiotamfiaqOytt pny.Qbmtffv tyj malta, ciaf-ífite a« , /. Cm h ■ Aôt/nx 'rikhhe/.
