A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-02-09 / 6. szám
A csehszlovákiai magyarok fóruma Valamennyiünk gondja A demokratikus társadalom megteremtéséért folytatott nemes küzdelemben mi, magyar nemzetiségű állampolgárok, egyre gyakrabban gondolunk arra, hogy a közeljövő társadalmában milyen legyen a Csemadok felépítése, szerepe, maradjon-e továbbra is a csehszlovákiai magyar nemzetiségi kultúra fáklyavivője, vagy határozott érdekvédelmi feladatokat vállalva és teljesítve lépjen a politikai küzdőtérre, esetleg párttá alakulva, megközelítőleg százezer fős tagságát pártba tömörítve. Egyetlen országos kulturális szövetségünk jövője valamennyiünk gondja, szerkesztőségünk ezért elengedhetetlenül fontosnak tartja, hogy lapunkban hangot adjon megfontolt, higgadt elképzeléseknek. Alábbi kérdéseinkre: Szükségesnek tartja-e a jelenlegi helyzetben a Csemadok szerkezeti felépítésének gyökeres megváltoztatását. s ha igen, hogyan?; s Ha azt tartaná jónak, hogy a Csemadok párttá szerveződjön, mit hirdetne meg tömören a programjának. s milyen nevet adna a pártnak?; a megkérdezettek azonnal reagáltak, s mi most számról számra közöljük elgondolásaikat. A Csemadok maradjon meg... Mozgásba jött világunkban aggodalommal fontolgattam kulturális életünk további alakulásának esélyeit, tudva azt, hogy forradalmi méretű társadalmi átalakulásokban téves helyzetfelmérések is meglepetéseket okozhatnak. Ezért hasznosnak tartom a Hét két kérdésének felvetését, de az elsővel nem foglalkozom, mert a strukturális felépités kiértékelésére hivatottabbak a szakavatott belső munkatársak, ismervén a kibontakozó helyzet alakulását. A Csemadoknak politikai párttá való átalakításának a kérdése viszont túllépi az intézmény határait, általános jelentőségű nemcsak a kultúrpolitikában, hanem társadalmi csoportok átrendezésében is. A két világháború közötti polgári Csehszlovákia húsz évig tartó demokratizmusa, és annak sokszor kíméletlen pártharcai sok mindenre megtanítottak, emlékeim tudatából azt jegyzem meg elsősorban, hogy pártot alapítani könnyű, de a pártok közötti vetélkedés bénitó hatású lehet, kulturális téren nemzetiségi érdekeket áshat alá. Minden pártalakitásban benne van az esetleges sikertelenség kockázata, észrevételeimmel a pártharcokon való kívülmaradást szeretném javasolni a Csemadok számára, több oknál fogva. Az első közvetlen aggodalom a már említett pártharcok jelenléte, ennek alapján szervezeti szétszóródás lehetősége a nemzetiségi térségben. (A hajdani polgári Csehszlovákiában négy párt kereteiben marták egymást a magyar etnikai csoportok.) De van egyéb veszély is. Téves az olyan elképzelés, mintha a Csemadoknak párttá való átalakulása ese tén minden eddigi tag kötelességének tartaná az új Csemadok-párt támogatását, bizonyos, hogy sokan más pártot támogatnának. Végül a harmadik kockázat, egy kérdés jogos felvetése: a Csemadoknak nevezett (vagy más nevű utód) politikai párt alkalmas lesz-e arra, hogy valóra váltsa a nemzetiségi kulturális törekvéseket legalább az 1969-es X. rendkívüli közgyűlés határozatai alapján? Úgy gondolom, minden Csemadok-tagnak meg kell adni a lehetőséget, hogy tetszése szerint bármilyen politikai pártot támogathasson, tagja lehessen, ugyanakkor a Csemadok maradjon meg pártok feletti kulturális szervezetnek, egyben vállalhat érdekvédelmi tevékenységet is, bár ez a pártok képviselőinek lesz a kötelessége. JANICS KÁLMÁN Mivé válhat a Csemadok? Bármennyire is szeretném elkerülni most a múlt hibáinak s a személyes sérelmeknek az emlegetését, nem tehetem meg. Mert szembenézés nélkül nem lehet a jövő felé tekinteni, számvetés hiányában elképzelhetetlen a továbblépés. Huszonhárom éve vagyok tagja szövetségünknek. Ezalatt vezettem irodalmi színpadot, közművelődési klubot, voltam kultúrfelelös falun és városon; dolgoztam a klubtanácsban. a néprajzi és az irodalmi szakbizottságban, stb. Részt vettem több alkalommal is a Csemadok különböző rendezvényein : az országos szemináriumokon, a népművészeti fesztiválokon, a művelődési táborokban, a kisszínpadok seregszemléin, a Fábry- és a Kazinczy-napokon, stb. Voltak ezeknek az összejöveteleknek lélekemelő pillanatai, ösztönző és bátorító mozzanatai, ám az ellenkezőjéből is tapasztalhatott eleget az ügybuzgó, népéért-nemzetiségéért élő kultúrmunkás. Láthatta a tespedtséget és a tehetetlenséget; tanúja lehetett annak, miként ölik ki Csemadok-funkcionáriusaínk a tagokból a kezdeményezést és a lelkesedést. Sokakat „megtanítottak" arra, mit miért nem szabad, hogyan kellene megbénítani a lelkesedést, kiottani a pislákoló tüzeket, tompítani a progresszív elképzeléseket. S az ilyenek is fáklyahordozóknak nevezték magukat. Aztán jött 1989. nov. 17-ike, s hirtelen emberek százait rehabilitálták, sokunkat kooptáltak a Csemadok KB-ba. Jómagámat is, aki a Csemadok jb-nek sem voltam sosem tagja. Kooptáltak a megkérdezésem nélkül, s most arra kellene válaszolnom „megfontoltan és higgadtan", mi legyen a Csemadokkal? Vajon maradjon-e továbbra is a csehszlovákiai magyar kultúra fáklyavivöje? Miért, talán eddig az volt ? Nem nagyképűség ez Így egy kicsit? Hisz a Csemadok fáklyája legtöbbször nem úgy világított, ahogyan szerettük volna! Talán valóban az lenne a legjobb, ha ez a szervezet a jövőben igazi fáklyahordozó lehetne. S ha ezzé akar válni, tényleg gyökeresen meg kell változtatni eddigi strukturális felépítését. Először is tehetséges, kulturált, nagytudású, alkotó- és szervezőképességgel megáldott emberek kellenének a központba. Hátha ilyeneket is találnánk a társadalmi átalakulások korszakában. Ki kellene iktatni az apparátusból az olyan dolgozókat, akik eddig is csak a fölösleges áttételek számát növelték. Meg kellene szüntetni az egyes osztályokat, helyettük a szakbizottságok munkáját kellene minőségileg javítani. Úgy, hogy ezek ténykedése ne legyen formális. Ehhez persze arra is szükség lenne, hogy itt több szakembert tudjanak foglalkoztatni. A kultúra egyes területein túl kellene már lépni az amatőrizmuson. Azokkal a módszerekkel, melyek az ötvenes években beváltak, ma már nem lehet eredményt elérni. A Csemadoknak az egyes tudományágak — vagy ha lesz ilyen, hogy csehszlovákiai magyar tudományosság, annak is — népszerűsítőjévé kellene válnia. Aztán kiépíthetné a csehszlovákiai magyar előadóművészek (vers- és prózamondók, énekesek), rendezők (színpadi rendezők), koreográfusok, helytörténészek, tudománynépszerüsitők, stb. hálózatát. Akik ennek tagjai lennének, előadásokat, fellépéseket vállalhatnának klubjainkban, szervezeteinknél. Nem tudom, hogy a mostani apparátus képes lenne-e a határozott érdekvédelmi feladatok vállalására és teljesítésére. Az eddigi gyakorlat ennek csaknem az ellenkezőjét bizonyította. Hisz a szervezet sokszor még saját aktív kultúrmunkásait sem tudta vagy nem akarta megvédeni, ha azok ártatlanul kerültek bajba. Egy szervezet, amely 40 évig a párt politikájának úgymond a kiszolgálója, a kommunisták alázatos báránya volt, most vajon különösebb tapasztalatok nélkül mennyire lenne képes változni, miképp védhetné azok jogait, akiknek eddig csak jajkiáltásait csitítgatta? Szerintem ezt a szerepet szerencsésebb lenne egy tiszta lappal induló szervnek felvállalnia. A párttáalakulást sem tudom nagyon elképzelni. Százezer fős tagsággal — köztük gyerekekkel, idős betegekkel, mozgásképtelen öregekkel — hogyan léphetne a politika küzdőterére? Vagy ezt a szép számú tömeget hogyan lehetne máról holnapra egy pártba tömöríteni ? Ha a Csemadoknak fontos ez a nagy tömegbázis, most már maradjon az itteni magyarság kultúrájának, hagyományainak ápolója, a növekvő szellemi igények egyfajta kielégítője. Ebben talán vannak némi tapasztalatai, s ehhez teremtse meg a jobb és tökéletesebb feltételeket. Hogy bevalljam, egy kicsit még mindig neheztelek a Csemadokra. Mert úgy érzem, sokszor és sok helyen lejáratta magát. Pontosabban : alázatos szolgaként hagyta magát lejáratni. A magyarság körében így lett egy kicsit kegyvesztett, a pártállamban pedig manipulálható gyülekezet. Mindezek ellenére a Csemadok sorsát én szivemen viselem. Ezért e rövid hozzászólás is. A szervezetnek mindenképpen meg kellene maradnia. Átalakulva és megújulva persze. Mindezt azonban csak olyan emberekkel lehet elvégezni, akik maguk is képesek az átalakulásra, s akiknek lehetőleg a saját lapjuk is tiszta. Persze, a százezres tagság körében is felvethették volna már az elmúlt hetekben a lenni vagy nem lenni s a mivé lenni kérdését. CSÁKY KÁROLY IFJÚSÁGI KLUB ZSEUZEN Gazdag és változatos tevékenységet fejt ki a Zselizi Városi Népművelési Központ Hiúsági klubja, mely 1987 májusától hetente három alkalommal áll a látogatók rendelkezésére. A klub egy tágasabb és két kisebb helyiségből áll. különféle társasjátékokkal, színes televízióval. magnetofonnal és videomag netolónnal. A klub élén Magdaléna Holková szakképzett népművelő áll, az ő vezetésével dolgozik all tagú klubtanács, amelynek feladata az évi és a havi tervek összeállítása, valamint a rendezvények megszervezése a feladata. A klubnak 18 állandó klubigazolvánnyal rendelkező tagja van, akik közül a legaktívabbak: Ferda Róbert, Virág Ervin és Adamček Anita. A legnépszerűbb rendezvények közé tartoznak az irodalmi és zenei estek, diszkók, az előadássorozatok és divatbemutatók, valamint beszélgetések folyóiratok szerkesztőivel, hegymászókkal. Drobný Zsuzsanna 6