A Hét 1990/1 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-02-02 / 5. szám
nem tud velünk rögtön foglalkozni, előbb még be kell fejeznie az előadást. Tulajdonképpen ilyen előzmények után és körülmények között lettem én a magyar tanszék önjelölt hallgatója. Rákos Péter növendéke. Erről természetesen semmiféle papirom nincs, hiszen a kémiát becsülettel elvégeztem, nem jelentkeztem át a bölcsészkarra. Egyetlen igazolásom a magyar tanszéken eltöltött órákról Rákos Péter megtisztelő baráti jóindulata személyem iránt. Mondjam-e, hogy ez minden papírnál többet jelent számomra? Nem szeretném a kedves olvasót emlékeimmel untatni, de talán megbocsátja nekem, ha egy két dolgot felidézek. Rákos Pétertől hallottam először Franz Kafkáról. A hatvanas években esszét is írt róla valamelyik cseh folyóiratba, sőt egy tudományos tanácskozáson előadásban is foglalkozott vele — ezt később, a nagy konszolidáció idején rossznéven is vették tőle, s úgy tudom, kellemetlenségei is származtak belőle. De Rákostól hallottam először a szürrealizmus szót is, s látván érdeklődésemet könyveket is ajánlott, amelyekből további részleteket is megtudhatok. A magyar tanszék könyvtárában egyébként is szabadon turkálhattunk, ezért nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy ilyen példásan összeválogatott könyvgyűjteményt azóta sem láttam. A prágai magyar tanszéken ittam életem első presszókávéját is. Úgy rémlik, mintha egy olasz gyártmányú, porcelán falú, virágmintás kávéfőző szolgált volna ott. amelyből a kávé illata egészen a Moldva-partig elhatott, de talán még a Kisoldalra is. Azért gondolom ezt, mert másfél évtizeddel ké'söbb épp egy ottani kávézóban ittam hasonlóan finom kávét, s ez talán nem lehetett teljesen a véletlen műve. Húsz évvel ezelőtti eseményeket és élményeket idéztem föl, s meglehet egyik vagy másik dologra már nem pontosan emlékszem. Ez azonban egyáltalán nem zavar, mert biztosan tudom, hogy Rákos Péter mindent pontosan a fejében tart, s ha valótlanságokat mondok, helyreigazit. Legutóbb tavaly szeptemberben találkoztunk: semmit sem változott. Szívből kívánom neki, hogy százéves korában is ilyen legyen. LACZA TIHAMÉR nyomort lát, újabb szenvedést; / emberkőzösség: pompa-szó — de kerüli mint a kést; / szabadság: ez még csábosabb — de vigyázz, ki ne mondd, / mert súlyosabb bilincsbe fogsz botolni majd. bolond!" Szíttál-e lassú mérgeket? — kérdezhetnénk Babitsosai szólva. Vagy nem ilyen méreg munkált az új cenzorokban, megfosztva az olvasókat egy vívódó, viaskodó, emberi költő portréjától? Attól a tanulságtól, hogy szoborrá merevített, korból kiszakított életművek nem tükrözik vissza emberi módon és hitelesen a világot. Hisz Babits „oly korban" élt, amikor hitek lobbantak és hunytak ki, s összeomlott értékek romjain kellett új értékeket teremteni, s egy széthullott országban példát mutatni. Nem lehet megrendülés nélkül olvasni a Jónás imáját, amelyben az utolsó lélegzetvételig való küzdelmet állítja elénk például. Annak a tudatában is. hogy talán e küzdelem emberi mércével mérve hiábavaló. Az alámerülés, a halál árnyékában is vallja: „bátran szólhassak s mint rossz gégémből telik / és ne fáradjak bele esteiig / vagy mig az égi és ninivei hatalmak / engedik hogy beszéljek s meg ne haljak." BÖRÖNDI LAJOS KINCSÜNK AZ ANYANYELV A politikai sajtó nyelve Közzétételének évfordulóján Írnak a lapok az Atlanti Chartáról. Ez a fasizmus leverésére vak) szövetkezésről 1941. augusztus 14-én közzétett angol—amerikai közös nyilatkozat volt. Ausztroafrika és Benelux: kéz szóösszetétel, Ausztrália és Afrika, illetve Belgium. Hollandia (Nederland) és Luxemburg összefoglaló elnevezése. Nem autokrácia, hanem autonómia jellemzi ezeket az országokat (autokrácia olyan kormányzati rendszert jelent, melyben a hatalom egy személy kezében van, az autonómia viszont önkormányzatot jelent). Harcoló felek közül valamelyik gyakran blokád alatt tartja az ellenfél egy-egy városát. Ez körülzárást, bekerítést, ostromzárat jelent. A politikai és gazdasági harc egyik formája a bojkott. Többféle jelentése van: 1. a kapcsolatok teljes vagy részbeni megszüntetése valamely személlyel, szervezettel, állammal, 2. kiközösítés. 3. bizonyos áruk vásárlásától való tartózkodás. Háború esetén az elsüllyesztett hajók űrtartalmát bruttóregiszlertonnában fejezik ki. Ez nem más, mint a hajók befogadóképességének űrmértékben kifejezett egysége. Londonból érkező jelentésekben gyakran szerepel a Buckinghampalota. Az angol királyi palotát jelenti. Alig akad ember, aki kedveli a bürokráciát. Mi is az? Az ügyintézésben tanúsított merev, az előírásokat mindenben megtartó, de kicsinyes, szűk látókörű hivatali magatartás. A „nyeformálnije" (nem-formalisok) kifejezés napjainkban lépten-nyomon hallható és olvasható — nemcsak melléknévként, hanem főnévként is — a Szovjetunióban, de főleg a nagyvárosokban, Moszkvában és Leningrad - ban. Mik azok a nem-formális csoportok, kik azok a nem-formálisok? j Azokról a csoportokról (és tagjaikról) van szó, amelyeket hivatalosan ugyan nem ismernek el, tehát tulajdonképpen illegálisan működnek, még akkor is, ha senki sem üldözi őket, s lényegében mindenki tudja, hogy léteznek, sőt tömeggyüléseket szerveznek, sajtótermékeket vagy röplapokat jelentetnek meg, s a fiatalok között már eddig is komoly tömegbázisra tettek szert. Moszkváan egy névtelen felmérés során például kiderült, hogy a fiatal munkások hatvanöt (!) százaléka tagja valamely nem-formális csoportosulásnak, a tanulóifjúság körében pedig még ennél is magasabb a nem-formálisok százalékaránya. Olyan társadalmi jelenségről van tehát szó. amelyre lehetetlen nem odafigyelni. Különféle szociológiai dolgozatok szerzői már osztályozni is próbálják a szóbanforgó csoportosulásokat. Az egyik osztályozás szerint például fejoszthatók proszociálisakra. aszociálisakra és antiszociálisakra, egy másik osztályozás kulturális-szabadidős, szociális-politikai csoportokat, az alternativ életmód csoportjait, illetve a szociális kezdeményezés csoportjait különbözteti meg egymástól. Véleményem szerint azonban a legmegfelelőbb osztályozás, ha agresszív és nem-agressziv csoportokról beszélünk; nemcsak ezért, mert ez a legegyszerűbb felosztás, hanem azért is. mert a nem-formális csoportok ideológiája (amennyiben esetemét két betűszó: CDU és CIA. Az első (Christliche Demokratische Union) a Német Szövetségi Köztársaság egyik legnagyobb jobboldali politikai pártja, a Kereszténydemokrata Unió német nevének rövidítése. A Central Inteligence Agency, azaz CIA (ejtsd: szi-áj-é) az amerikai hadsereg és légierő központi hírszerző ügynöksége angol nevének rövidítése. Gyakori fogalom a politikai sajtóban a decentralizáció is, melynek jelentése: a kisebb jelentőségű ügyek intézésének széles hatáskörrel felruházott helyi szervekre való átvitele. A deklaráció magyarul ünnepélyes elvi nyilatkozatot, a demagógia pedig röviden népámitást jelent, tágabb értelemben nagyhangú, hazug ígérgetést és az érzelmek, szenvedélyek felelőtlen felszitását jelenti. Két rokonszenves, latin eredetű idegen szó a demilitarizáció és a demobilizáció. Az előbbi a katonai jellegű intézmények megszüntetését, tehát leszerelését, lefegyverzést jelent, az utóbbi pedig a fegyveres erők létszámának a békés állapotnak megfelelő csökkentését jelenti. A görög eredetű demokrácia szó nálunk ugyan jól ismert fogalom, hiszen demokratikus államban élünk, mégis ideiktatom a magyar jelentését: az az uralmi rendszer, melyben a hatalom a népé. E szóból képzett kifejezése a demokratizálás, amely nem más, mint a demokratikus alapelvek meghonosítása, valamely állam, társadalom demokratikus alapokon való újjászervezése. A nemzetközi gazdasági kapcsolatokról szóló hírekben gyakran emlegetett szó a deviza. Jelentése: a nemzetközi elszámolásokban használt fizetési eszköz. Amikor azt halljuk, hogy valamely államban a politikai pártok közt dialógus kezdődött, arról van szó, hogy a különféle érdekeket képviselő pártok valamely közérdekű politikai probtükben ideológiáról beszélhetünk) sokszor fedi egymást, törekvéseik gyakran nem teljesen világosak, s olykor nem is külön csoportosulásról van szó, hanem különböző vezéregyéniségek személyes rivalizálásáról, mint például a nálunk is jól ismert Pamjaty esetében, amelynek Moszkvában állítólag már hat csoportja is van, a vezetők ugyanis mind a hatan kizárólagos vezetők óhajtanak maradni; persze, könnyen meglehet, hogy mindez csak a „rossz nyelvek" kitalációja. A Demokratikus Szövetségről, amelyről a Puskin téri tüntetések kapcsán nálunk is gyakran szó esik, ezúttal nem szólok, inkább a kevésbé ismert csoportosulásokról beszélek, amelyeknek létezéséről olvasóink nem tudnak. A nem-agressziv csoportok tagjai általában nemcsak polgártársaikkal szemben türelmesek, sőt segítőkészek, hanem kormányellenes megmozdulásokban sem igen vesznek részt. Közülük az ökologistákat (természetvédőket), a kultúra ökologistáit, az optimistákat, a nosztalgikusokat (a 30—40-es évek divatja szerint öltöznek) és a „Miloszérgyije" (könyörület, irgalom) csoport tagjait említeném, de ide sorolhatók a hippik is, akik már a művészeti életben te kezdenek szerepet vállalni: két képzőművészeti irányzatot is létrehoztak, s a moszkvai Ifjúsági Palotában hamarosan kiállítás nyílik a műveikből. Az agresszív csoportok közül a legveszélyesebbek talán a „luberek", akik proletár környezetből származnak, száz-kétszázas csoportokban járnak, kulturizmussal. súlyemeléssel s egyéb „kemény" sportokkal foglalkoznak; a közelmúltban Moszkvában éppen az ártalmatlan hippik ellen intéztek támadást : elvették tőlük jelvényeiket, lenyírták lémáról párbeszédet folytatnak azzal a céllal, hogy közös nevezőre, azaz megoldásra jussanak. Vannak azonban negativ előjelű dialógusok is, melyeknek nem a megoldás a céljuk, hanem a vitás kérdések felnagyítása. Ha diktátorról, diktatúráról hallunk, napjainkban elsősorban Chile jut eszünkbe. A diktátor korlátlan hatalommal rendelkező államfő, tehát parancsuralmat gyakorló személy. Ennek megfelelően a diktatúra parancsuralmat, erőszakra támaszkodó korlátlan hatalmat jelent. A parancsuralmi rendszerekben katasztrófát jelentene, ha az ilyen rendszer egy egész dinasztia minden tagjára kiterjedne. A dinasztia ugyanis uralkodóházat jelent, azaz egy uralkodócsalád több nemzedéken át egymást követő tagjainak összességét. Az egyes országok kölcsönös viszonyának kialakításában nagy szerepe van a diplomáciának. Ez nem más, mint külügyi szolgálat, a külügyek intézésével kapcsolatos tevékenység. Némely országokban egyes fajokkal, nemzetiségekkel szemben diszkriminációt, azaz hátrányos különbségtételt alkalmaznak. Az ilyen országokból számos disszidens távozik el. Kik a disszidensek? Külföldre szökő, hazájukat törvénytelenül elhagyó személyek. Nem szabad összetévesztenünk őket a dkrerzánsokkal, akik alattomos felforgató, kártevő tevékenységet folytató személyek. Többnyire egymással ellenséges viszonyban álló országok küldik ki őket az ellenfél országába. A diverzánsok aztán diverziót, azaz titkos felforgató tevékenységet fejtenek ki. Mára elég is lesz. A politikai sajtóban előforduló idegen szavak birodalmában barangolásunkat legközelebb egy londoni utcában, pontosabban utcával, a Downing Street-tel folytatjuk. Ezzel kezdődik ugyanis cikksorozatunk következő része. (Folytatjuk) SÁGI TÓTH TIBOR a hajukat s egyébként is alaposan helybenhagyták őket. A nácikról egyelőre keveset lehet tudni, annyi biztos, hogy Hitler születésnapján kivonultak a Puskin térre. A „roggerek” — akiket turistáink hajlamosak „rokkereknek" nevezni, holott ez utóbbiak csupán egy zenei irányzat hívei — általában motorkerékpárral, csoportosan járnak s a gyanútlan járókelőt (rendszerint a késő esti vagy éjszakai órákban, amikor néptelenek az utcák) nemcsak összeverik és kirabolják, hanem le is vetköztetik, ami a kemény moszkvai télben akár a károsult halálával is végződhet. Beszélhetnék még hosszasan: a metallistákról, a punkokról, a „szisztémásokról", a hipszikröl, az „utcagyerekekröl" (ezek főleg narkósok), a „mazsorokról", a pacifistákról s mindazokról, akiknek az elnevezését sem sikerült megjegyeznem, de véleményem szerint az eddig elmondottak is megfelelőképpen érzékeltetik a moszkvai „nem-formális" élet hangulatát. A szovjet fővárosba készülőknek mindenesetre azt ajánlom, hogy éjszaka ne nagyon mászkáljanak az utcákon. Az itt közölt információkat magam te fényes nappal szereztem, méghozzá Moszkva egyik legforgalmasabb utcáján, az Arbaton, ahol az utcai szónokoktól kezdve a koldusokon keresztül az utcalányokig mindenki ott van, akitől — persze, tapintatosan — hasonló információk szerezhetők. Szerencsés esetben persze megtörténhet, hogy a kíváncsiskodó éppen valamelyik nem-formális szervezet propagandistájával akad össze, mert bármennyire is hihetetlen, így igaz: a „nem-formálisok" napjainkban egyre inkább bürokratizálódnak, átveszik a formális struktúrák tapasztalatait, nekik is vannak propagandistáik, ideológusaik, alapszabályaik, programjaik, apparátusaik, stb. Mondjon bárki bármit. nincs új a nap alatt. VARGA ERZSÉBET A „NEM-FORMÁLISOK"^
