A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-12-01 / 49. szám
••• Az utóbbi pár évben sok olyan településen jártam, ahol az integrá ció következtében az iskola meg szűnt. Most, hogy ismét lehetőség nyílott ezen helyiségekben az iskolák reintegrációjára, egyre csak vártam a híreket, hogy hol, s mikor látnak hoz zá ehhez a munkához. A korábban szerzett tapasztalataim alapján azzal tisztában voltam, hogy az újjászervezés lényegesen nagyobb közösségi erőfeszítéseket igényel majd, mint az azt megelőző integráció, ám abban reménykedtem, hogy a lehetőséggel több helyen is élnek majd. A Keletszlovákiai kerületben ez ideig három faluban mozdultak meg a szülök és a helyi illetékesek. Ezekről korábban hírt adtam már. A Közép-szlovákiai kerületből — ahol pedig a legtöbb kistelepülés található — ilyen hír mindmáig nem érkezett. Ezzel szem ben annál kellemesebben ért az, hogy A felújított épület előtt Tanyán húsz elsőosztályos gyerek HABOM uJ ISKOLA a Komáromi járásban szinte egyidöben három faluban is újraindult az oktatás. E három falu Tany (Tön), Füss (Trávnik) és Kolozsnéma (Klizská Nemé). Ahogy Tóth Imre, a hnb elnöke elmondta, Tanyon hét évvel ezelőtt szüntették meg az iskolát. A gyermekek azóta Nemesócsára jártak, s járnak még ma is — kivéve az elsősöket. A közel 120 tanyi gyermek eléggé rossz körülmények között utazhatott, s ezt a szülők több alkalommal is nehezményezték, ám a helyzet nem változott. Amikor lehetőség nyílt az iskola újbóli megnyitására, a hnb május 19-én megtartott ülésén úgy döntöttek, hogy újjászervezik az iskolát. A gond csupán az volt, hogy az egykori iskolaépületet időközben óvodává alakították át. Vagyis az újra megnyíló iskolának helyet kellett találni. A szándék és a jóakarat megvolt, s ezt a járási szervek is támogatták; mindehhez csupán egy megfelelő épületet kellett most már találni. — Itt állt a református parókia üresen és eléggé elhanyagolt állapotban — mondja Tóth Imre. — Felkerestük a református lelkészi hivatalt, azzal a kéréssel, hogy bérbe vennénk az épületet, s felújítanánk az iskola céljaira. — Milyen választ kaptak kérdésükre? — Az egyház vezetősége kérésünket nem csupán megértette, hanem messzemenően támogatta is. így aztán nem maradt más hátra, mint hozzálátni a munkához. És Tanyon a szülők, a nagyszülők két hónap alatt a romos református parókiából iskolát varázsoltak. Százötvenezer korona ráfordítással felújították, berendezték, s amikor ott jártam, már működött a konyha, kész volt a napközi, az ebédlő, rendben A fussi iskola volt a tágas udvar, s persze folyt a tanítás. Az összefogás szép eredménye volt a szeptember negyediki iskolanyitó ünnepség Tanyon. Az újra megnyitott iskolában húsz elsős kezdte meg a tanulást Kartai Ilona tanító néni irányításával. A faluból a többi gyerek továbbra is Nemesócsára jár. Itt helyben az elképzelések szerint fokozatosan fejlesztik tovább az osztályokat, s van remény arra, hogy a következő évek során 1—3 osztályos, három tanerős iskolává válhasson ez az intézmény. — Valamikor Csicsón kezdtem tanítani — mondta Kartai Ilona —, aztán tizenkilenc évig itt dolgoztam. Azt már remélni sem mertem, hogy valaha is visszakerülök Tanyra, s most örülök, hogy újra itt vagyok. Tanytól Füss alig egy kőhajításnyira fekszik. Ebben a faluban 1983-ban egyidöben két iskolát is felszámoltak; a szlovákot és a magyart is. Az időben a két iskolába mintegy 80 gyermek járt. A magyar volt a népesebb, s ebből a gyermekek azóta Csicsóra jártak, illetve járnak mindmáig. Kivéve az első osztályt. Nálunk az iskola újjászervezése nem jelentett különösebb gondot — mondta Brezovszki József, a hnb elnöke —, mert a meglévő épületen csupán apróbb javításokat kellett elvégezni. Ugyanis 1983-tól az iskolaépület kultúrházként szolgálta a falut. Egyébként — teszi hozzá — az iskola újjászervezése közös akaratból történt. Ennek szükségessége ugyanis az előző években is többször felmerült már. S most, hogy lehetőség nyílott rá, éltünk az alkalommal. Jelenleg a füssi iskolába az első és a második osztályos gyerekek járnak, összesen tizennégyen, mert vannak olyan szülők is, akik továbbra is Csicsóra járatják gyermekeiket. A csicsói iskolában így jelenleg mintegy ötven füssi gyermek tanul még. Az újjászervezett iskolából még hiányzik néhány bútor, egyéb berendezési tárgy, különböző segédeszközök, de az egybehangzó vélekedés az, hogy az a fontos, hogy az iskola már megvan. Egy faluval odébb, Kolozsnémán Németh Mihály is látható örömmel beszél az iskola újranyitásáról. — A mi falunknak hétszáz lakója van. Annak idejen hiába tiltakoztak a szülők, s a falu vezetői, az iskolát elvették tőlük. Pedig az 1—4 osztályos két tanerős iskola megszüntetését semmi sem indokolta. A gyermekek azóta Csicsóra jártak, illetve most már csak egy részük jár oda. — Mikor határozták el, hogy az iskolát újjászervezik ? — Amikor arra az első lehetőség adódott. A hnb, a pártszervezet és a szülők együttes kívánsága volt ez, s így csupán az adminisztrációs részét kellett lebonyolítani. — Helyiséggondjaik nem voltak ? — Nem. A mi iskolánk 1971-ben épült, tágas, elfér benne az óvoda és az iskola is. A hnb elnökének állításáról magam is meggyőződhettem. A jó állapotban lévő iskola emeletén az óvodásokat találtam, a földszinten pedig az újjászervezett iskolában folyt a tanítás. A tanító néni, Nagy Piroska örömmel beszélt a régi-új létesítményről. — Az itt lévő felszerelést — mondja — Csicsóról hoztuk vissza. Sok minden hiányzik még, de amire szükség van, vagy lesz, azt folyamatosan beszerezzük. A három csallóközi falu újjászervezett iskoláiról ez a gyors helyzetkép egyrészt arról tanúskodik, hogy a kisiskolák megszüntetése már-már pótolhatatlan szakadást idézett elő, másrészt arról szól, hogy a települések közösségi ereje, ha igazán jó ügy szolgálatába állítják, csodákra is kéfXSGÁL SÁNDOR (A szerző felvételei, 12
