A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-09-15 / 38. szám

Elment a mágus Július 16-án érkezett a szomorú hír: Herbert von Karajan halott... A döb­benet fagyos szelének bénító hatásából ocsúdva első gondolatom az volt, hogy elment a szakma fanatikusa, elment az, akiről az akaraterő szobrát kellett volna megmintázni. Régóta tudtuk, hogy hát­­gerincét többször is műtötték, tudtuk, hogy félelmetes fájdalmak gyötrik, lát­tuk a képernyőn is, hogyan vonszolja magát az — újabban speciális támlap­­pal kiképzett — pulpitusra, oda, ahová mindenkor visszatért, mert a ZENE s annak tolmácsolása adta élete értel­mét. Még halála napjának délelőttjén is részt vett a próbán — Verdi Álarcosbál­ját készítette elő új produkcióként a Salzburgi Ünnepi Játékokra —, de az ebéd után fellépett váratlan szívroham pontot tett hat évtizedes működésére Készült a halálra: tavaly ősszel megvált az Ünnepi Játékok vezetői posztjától, idén tavasszal pedig végleg búcsút mondott zenekarának, a Berlini Filhar­monikusoknak. Karajan 1908. április 5-én született Mozart városában, Salzburgban, ahol a görög származású, akkor még Karaja­­nopulos névre hallgató család több ge­nerációval korábban megtelepedett. Herbert kezdetben zongoristának ké­szült, de mikor tudatosította, hogy nem rendelkezik kimondottan pianista kéz­zel — középső ujjai hamar elfáradtak —, meg aztán a zongorán nem is tudja megvalósítani hangzásbeli elképzelése­it. a vezénylés mellett döntött. Növen­déke volt a Mozarteumnak, majd a bécsi Zeneakadémiának. Pályája, fokozatosan emelkedve, Ulm és Aachen operaháza­in át vezetett Berlinbe. Nemzetközi kar­rierje azonban a háború után bontako­zott ki teljességében. Bécsben először a Szimfonikusok élén állt, majd a Staats­­operen keresztül a filharmonikusokkal is szoros összeköttetésbe került. Évekig állt a milánói opera, a La Scala élén. majd a bécsi operaéletet formálta át saját elképzelése szerint a világ leg­jobbjainak központjává. Furtwängler halála után pedig a Berlini Filharmoni­kusok élére került, akiket saját elképze­léseinek szolgálatába állított. Míg Tos­canini a pontosság és kottahűség fana­tikusa volt, Furtwängler pedig érzelem­gazdagságával állt a csúcson és ha­gyott ránk utolérhetetlen Beethoven-, Brahms- és Wagner-tolmácsolásokat, addig Karajan a végsőkig lecsiszolt és érzékein szép hangeffektusok megszál­lottja volt. Karajan számára a szimfonikus zene és a színpadi művek tolmácsolása egyaránt fontos volt. Mikor a hatvanas években a bécsi Staatsoperrel való együttműködése megszakadt, saját pénzén életre hívta Salzburgban a Húsvéti, majd később a Pünkösdi Játé­kokat is. Évente egy-egy új opera, ora­tórium és szimfonikus hangverseny ké­pezte a 8—10 napos Játékok műso­rát; ezek középpontjában természete­sen ő és zenekara, a berlini filharmoni­kusok álltak. Az első négy év Wagner Tetralógiájának jegyében zajlott, s szinte korszakos jelentősége abban van, hogy Wagner sűrű hangszerelésü zenekari szövetét fellazította, áttetsző­vé tette, megteremtve ezzel egy új Wagner-tolmácsolás irányzatát. Karajan igazi gyermeke volt techni­kában fogant századunknak. Minden ezzel kapcsolatos kérdés érdekelte. Legodaadóbban azonban a hangrep­rodukció és a világítás technikája ér­dekelte. Az előbbinek eredménye, hogy lemezfelvételeinek gyakran hang­­mérnöki teendőit is maga irányította, az utóbbinak pedig, hogy új operapro­dukcióinak rendezését is saját maga látta el. Szervezőképessége is rendkí­vüli volt, s így meg tudta valósítani azt az elképzelését, hogy egy-egy új opera bemutatójával egyidőben már a pulto­kon volt az opera hanglemezfelvétele is, a bemutatóval azonos szereposz­tásban. De azt is megvalósította, hogy húsvéti bemutatóit némi időbeli fázis­­eltolódással New York is prezentálta a Metropolitan színpadán. Felkészülései roppant igényesek vol­tak, így szinte csak két zenekarral a bécsi és a berlini filharmonikusokkal dolgozott. A sors kegyének tartom, hogy a Prágai Tavasz jóvoltából mind­két zenekara élén módomban volt mű­vészetét élvezni. Először 1963-ban a bécsiek élén Mozart, Richard Strauss és Brahms műveit tolmácsolta, majd 1969-ben a berliniek élén Beethoven KINCSÜNK AZ/W/WELV Nem törött és zárókupakhiányos üveg Nem kétséges, hogy a közleményekre, reklámszövegekre, hirdetésekre is rá­férne az „ellenőrző szerkesztés". Ha ezeket a szövegeket hozzáértő szakem­ber ellenőrizné, akkor talán nem halla­nánk meg olvasnánk olyan rosszul fo­galmazott, ügyetlen mondatokat, mint amilyen az is, amelyet most példaként idézni fogok. Egy rövid tájékoztatásról van szó. A nagyközönségnek azt kellene belőle megtudnia, melyek az üvegek visszavál­tásának feltételei. A szöveg így hangzik: „Ha az üveg nem törött és zárókupakhi­ányos, visszaváltják." De a mondat nem világos, nem magyaros és nem szaba­tos. Annyit megértünk belőle, hogy a visszaváltható üveg legyen ép. De mivel a rejtélyes „zárókupakhiányos" névszói állítmány előtt és kötőszó van, s nin­csen megismételve a tagadószó, azt is gondolhatjuk, hogy az üvegnek nem szabad töröttnek lennie, de „zárókupak­hiányos" csak legyen. Amikor a taga­dó mondatban nincsen igei állítmány, hanem két névszói állítmány követi egymást és kötőszóval összekapcsolva, akkor a tagadószót megismételjük, ne­hogy a mondat félreérthetövé váljék. Ha a mondatnak van igei állítmánya, akkor ez nem feltétlenül szükséges. Nem volt szép és okos, mégis szerették — ez a mondat igy is félreérthetetlen. Nem kell feltétlenül igy mondanunk: Nem volt szép, és nem volt okos stb. Ha tehát elfogadnánk a zárókupakhiányos mel­léknevet, a mondatot akkor is igy kellett volna szövegezni: Ha az üveg nem törött, és nem zárókupakhiányos, visz­­szaváltják. Mielőtt rátérnénk ennek a hamisítatlanul „hivatalosan" hangzó zárókupakhiányos összetett mellék­névnek a tárgyalására, állapítsuk meg, hogy sokkal egyszerűbb azt közölni, milyen legyen a visszaváltható üveg, mint azt, hogy milyen ne legyen. Meny­nyivel jobb azt mondani: ha az üveg ép, mint ezt: nem törött. Arról már nem is beszélve, hogy az üveg állapotáról lévén szó, helyesebb a határozói igene­ves szerkezet: ei van törve, nincsen eltörve, mint a melléknévi igeneves: törött, nem törött. Térjünk most rá a zárókupakhi­ányos összetett melléknévre. Megval­lom, magam sem vagyok egészen biz­tos benne, mit jelent pontosan a záró­kupakhiányos üveg. Azt-e, hogy hi­ányzik az üveg zárókupakja, vagy azt, hogy hibás az üveg zárókupakja. Az is lehet, hogy akik — a tömörség kedvé­ért — kitalálták ezt a fura melléknevet, egyaránt értik rajta a zárókupak teljes hiányát és úgynevezett hiányosságait, magyarán: hibás, sérült voltát, fogya­tékosságait. Azt kérdezhetné valaki: miért kárhoztatjuk ezt az összetett melléknevet, amikor a zárókupak is jó szó, meg a hiányos is jó szó? Külön­­külön nincs is kifogásunk egyik ellen sem. De nézzük meg jobban a hiányos melléknevet! Amiből valami hiányzik, ami nem teljes, az hiányos. Beszélhe­tünk hiányos öltözékről, hiányos jelen­tésről stb. A hiányos melléknév egy másik jelentése: hibás, tökéletlen, nem kielégítő. Például: hiányos csomago­lás, hiányos táplálkozás, hiányos tudás. A hiányos alapszava, a hiány főnév nagyon sok szóösszetétel utótagja. Van például áruhiány, pénzhiány, la­IV. szimfóniáját s ugyancsak Richard Strauss művét, a Hősi élet című szim­fonikus alkotást szólaltatta meg. E két koncert dramaturgiája is elárulja, hogy elsősorban Richard Strauss alkotá­saihoz vonzódott, mert Strauss szín­gazdag hangszerelése megfelelt az ő egyéniségének is. Zenekari hangversenyeit zömmel csukott szemmel — és természetesen partitúra nélkül — vezényelte. Ezért kapta a „nagy mágus" jelzőt. Ezt a hangversenyek közönsége nem érzé­kelte, de mozdulatait annál inkább. Meglepő volt látni és tudatosítani, hogy mindenki mástól eltérően nem taktusokat üt, hanem roppant szug­­gesztív mozdulataival magát a zene áramlását a dallamok vonalát rajzolja a levegőbe. Több mint 900 hanglemezt készí­tett, s bizonyos művekhez többször is visszatért. Megadatott neki az a kegy is, hogy például Beethoven szimfóniáit fiatalon, éretten és öregkorában (már digitális technikával) egyaránt rögzít­hette. Tavaly 80. születésnapjára a Deutsche Grammophon 25 CD-n „100 mestermű" címen jelentette meg Karajan-sorozatát, mely Bach Bran­denburgi versenyeitől egészen Sztra­­vinszky Tavaszi áldozásáig terjed, do­kumentálva félelmetesen gazdag re­pertoárját. Hála a hazai és szomszédos hangle­mez-vállalatoknak a terjedelmes élet­műből mi is hozzájuthattunk nem is egy hanglemezéhez. Ebből pedig szá­momra a legbecsesebbek éppen utol­só alkotóperiodusának felvételei, me­lyeken az eszményien tökéletes hang­zásvilág és egy mélyen érző ember lelki világa került ideális alkotói össz­hangba. VARGA JÓZSEF káshiány, időhiány stb. A hiányos mel­léknév azonban nem szokott szóössze­tételek utótagja lenni; az értelmező szótárban sem találunk erre példát. Ha valakinek hiányzik a pénze, nem mondjuk rá, hogy pénzhiányos, ha az ételből hiányzik a vitamin, arra sem mondjuk, hogy vitaminhiányos, az ab­lak sem függönyhiányos, ha hiányzik róla a függöny, és bizony az üveg sem zárókupakhiányos, ha nincs meg vagy netán hibás a zárókupakja. A rosszul csomagolt áru sem csomagoláshi­ányos, legföljebb hiányos csomagolá­sú, a rossz tanuló sem tudáshiányos, csak hiányos tudású. És még valamit jegyezzünk meg: a hiányos melléknév nem jelenti ugyan­azt mint a hiányzó. Hiányzó az, ami nincs meg, hiányos az, ami teljes egé­szében ugyan nincs meg, de valami van belőle. A hiányos zárókupak és a hiányzó zárókupak semmiképpen sem ugyanaz. Végezetül fogalmazzuk meg közért­hetően az üvegek visszaváltására vo­natkozó 'tájékoztatást. Ha az üveg ép. és nem hiányzik a zárókupakja, visz­­sza váltják. MAYER JUDIT 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom