A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-12-22 / 52. szám
A képen látható delfin formájú jármű a Hótól nevű angol űrcirkáló, amely pilóta nélkül járja majd a világmindenséget. Jonathan Miller rendezésében mutatták be Londonban Shakespeare klasszikus müvét, a Lear királyt. Azt a drámát, melyben apák és fiúk, testvérek és testvérek közt dúl a halálos harc, melyben veszteséggé válik, amit nyerni véltünk, és mindenhez, amit igazán elnyertünk vereségek útja vezet. A képen a bolond szerepében Peter Bayliss, Lear királyéban Eric Porter látható. A képen látható „nemtudom mi" Calder egyik „intim" müve. Calder mobiljai ott láthatók a világ nagy múzeumainak termeiben, házi használatra és barátainak ajándékba szánt alkotásai azonban eddig nemigen kerültek közönség elé. Ezért érdemel figyelmet a párizsi Dekoratív Művészetek Múzeumának kiállítása, mert itt állították először közszemlére a valódi műalkotások mellett a drótból és különböző hulladékanyagokból konstruált műveit: konzervdobozból formált állatot, cigarettaskatulyából gyártott miniautót, bádogmaradékból készített ékszert, hamutartót, konyhai eszközöket és művészbarátainak, köztük Josephine Bakernak drótból készített portréját. KÖNYV Kovács Ákos: Feliratos falvédők Valaha, különösen faluhelyen kevés olyan ház akadt, amelynek konyhájában ne találtunk volna falvédöt. Persze, hímzett falvédök még ma is díszelegnek itt-ott, a falvédök divatja azonban megszűnt, pontosabban szünöben van. Helyére gyárilag készített faliszőnyeg kerül, amelyre különböző ábrákat nyomtatnak. Igényesebb házakban esetleg értékes, vagy kevésbé értékes szőnyegeket használnak erre a célra. Nem megy ritkaságszámba a gyékényszőnyeg sem. Gyermekkoromban sok falvédő került a szemem elé, s ma is sokszor eszembe jut az egyiken lévő felirat: „Rövid az élet, hosszú a sír Bolond, aki búsul, bolond, aki sír." Ha kissé lapos is az aforizma, van mondanivalója. De virultak a másféle fölíratok is: Az én uram csak a vizet issza, / leányságom nem is sírom viszsza, stb. A könyvet összeállító Kovács Ákos és társai, Bodor Tibor, K. Csilléry Klára, Sinkó Katalin, Sztrés Erzsébet, Kriston Vizi József és Hankiss Elemér a hímzett falvédők kultúrtörténeti értékeit kutatják és mérik föl, arra való tekintettel, hogy ezek a falvédők ma már múzeumi értéket jelentenek, egy letűnt világról, szokásról adnak számot. A konyhai falvédök szokása német területekről szivárgott be a magyarokhoz és más közép-kelet-európai nemzetekhez az elmúlt évszázad vége felé. K. Csilléri Klára írja: „Puszta ránézésre aligha mondaná meg valaki, hogy mi adhatta az indítást a háziasszonyokat banális intelmekkel oktatgató, műdal- és slágerfoszlányokat érzelmesen illusztráló, hímzett konyhai favédőknek a kialakulásához. Történetük valóban nehezen megfogalmazható." A falvédök elönyomatos vásznait a kézimunkaüzletekben, vásárokon árusították, később azonban maguk a háziak is megrajzolták a mintát, és megtalálták a megfelelő idézeteket is, legtöbbnyire verssorokat, slágerszövegeket, aforizmákat, hazafias jelszavakat, stb. A századfordulón több változatban a szocialista jelszavak is megtalálhatók. Pl. Világ munkásai, egyesüljetek! Vagy: Ti proletárok az egész világból, egyesüljetek! stb. „Amikor a falvédök hímzéseit és a helyesírási hibáktól terhes rímeket zavartan megmosolyogjuk, ne feledkezzünk meg arról, hogy mindez egy igen nehéz időszak emléke. Ha torz módon is, de tükröződik bennük a régi élettől való szabadulás óhaja, a polgárosultabb életmód utáni vágy" — írja a Corvina írisz sorozatának recenzense. (Dénes) Móricz Virág: Anyám regénye Móricz Virág 1954-ben adta ki Apám regénye című vaskos könyvét, amelyben nyomon követte apja életét, szerteágazó életútját, íróvá formálódásának állomásait. Most, 35 év múltán megjelent az Anyám regénye is. Holies Jankáé, aki a gömöri tájakon látta meg a napvilágot. Móricz Virág tulajdonképpen már az Apám regényében elmesélte, mint találkozott az a két lélek, aki hittel és reménységgel hosszú időre összekötötte sorsát, hogy ezt az egybefonódást végül is egy sötétben érlelődő tragédia szakítsa ketté. Móricz a Jankával való együttélés alkonyán, a húszas évek dereka felé azt gondolta, feleségével már nem elképzelhető tovább az élet. Úgy érezte, Janka pórázon tartja őt. naponként nyesegeti repülni kész szárnyát, s csak azt Írhatja meg könyveiben, amit felesége jóváhagyott. Azt gondolta, csak egy új, szenvedélyes szerelem válthatja őt meg a jövőnek, a felemelkedésnek, szóval a testilelki szabadságnak. A megváltó szerelem Simonyi Mária, a csinos és hódító megjelenésű színésznő képében került Móricz útjába. Janka még ingerültebbé vált, életre-halálra menő küzdelem kezdődött közöttük, pokollá vált az életük. Az író gyakran elrohant hazulról, napokig, hetekig tartózkodott vidéken, szállodákban bujkált, innen küldözgette Jankának bocsánatot esdeklő leveleit, ugyanakkor szerelemtől túlfűtött sorait Simonyi Máriának. Amikor önként visszatért, vagy amikor Janka visszakönyörögte, rosszindulatú csönd szakadt közéjük, aztán megint kitört a szenvedélyes párharc. Móricz fölajánlotta a válást, de felesége hallani sem akart róla, szerette és nagyra becsülte férjét, gyermekeinek apját. Békét azonban már nem tudtak kötni. Janka érezte, csak a halála árán adhatja meg azt a lelki békét és szabadságot férjének, amit ő annyira óhajt. Többször megkísérelte az öngyilkosságot. Végül már nem sikerült megmenteni az életnek. Móricz felejteni akart, feleségül vette Máriát. Hamarosan rá kellett azonban döbbennie, hogy Simonyi Mária szépsége mögött nincs igazi szenvedély, szellemi szárnyalás. Csalódását Míg új a szerelem c. regényében írta meg. Móricz Virág Az anyám regényében nagyrészt anyja származásáról, felvidéki rokonságáról ad számot. A könyvben lépten-nyomon gömöri falu- és városnevekkel találkozhatunk. S ott látjuk a vidéki kispolgárság szerény, sokszor kétségbeesett életét, vergődését. Aztán Janka gyermekkora, diákkora, házassága, asszonyélete elevenedik meg Virág emlékezéseiben és a kiragadott levelekben. Janka halála előtti időszaka szivszoritóan fájdalmas, hajszolt és gyötrelmes. Hátrahagyott leveleiből öntudatos, okos, szigorú, ugyanakkor szenvedélyesen szerelmes aszszonyi lélek bontakozik ki, aki méltó társa volt Móricz Zsigmondnak, a huszadik század legnagyobb magyar Írójának. (D. Gy.) SZÍNHÁZ Csárdáskirálynő Úgy tűnik, a bratíslavai Új Színpad zenei együttesét is elérte a művészeti célokat a gazdaságiaknak alávetni kényszerítő idők szele. A néhány esztendeje még kísérletezgetésre is hajlamos társulat a mostanában egyedül üdvözítőnek érzett operett szolgálatába állt. A napi szükséglet, a korszellem Így kívánja, s hadd tegyem rögtön hozzá: az Új Színpad együttesétől ez egyáltalán nem idegen. Sőt! A hagyományai is erre jogosítják. És ha ezt jó színvonalon teszi — miként a november első felében bemutatott Csárdáskirálynő esetében — akkor meg kell értenünk, hogy a közönségcsalogatásnak ez a formája nem is a legrosszabb módszer. Őszintén szólva, az Új Színpad legfrissebb produkciója igazán szakavatott munka. Valóságos értéke: a fölkészült és egységesen élő társulat, a zenekar és az együttes összjátéka, nomeg a jól szervezett, látványos színpad. Az első felvonást kivéve jó a tempó is, legföljebb eredeti ötletekre épülő humorból lehetne valamicskével több az előadásban. Mindez együttesen azonban feledtetni képes azt, amit az eredeti műben Kálmán Imre muzsikája, illetve Leo Stein és Béla Jenbach librettója föd. Nevezetesen azt, hogy a század elején játszódó történetecske igencsak poros, kopott, a mai ember számára különön ^ s I HALLOTTUK n I OLVASTUK LJ LJ | LÁTTUK sebb izgalmakat nem rejt. Ám ami fölötte van: a muzsika, a dalok és a táncok, a csárdás és a valcer, illetve az a halványan lebegő irónia, amely a habkönnyű és naiv mesét, a tetszetős figurákat áthatja — az frivol bájjal teszi elfogadhatóvá és szinházszerüvé a legendás Csárdáskirálynö történetét. Peter J. Oravec rendezői képzeletében a ruzinovi művelődési ház színpadán minden áttetszőén csillog. A színek és a fények; a Judita Kovácová tervezte kosztümök és a Vladimir Suchánek alkotta díszlet. Mint ahogy az operettbe illő locsogások és fecsegések, az apró intrikák és a kisebb-nagyobb cselszövések közt végig jelen van a könnyed játékosság is. A rendező jó partnerekre talált a figurákat belső kedvességgel, humorral és bájjal életre keltő színészekben, akik közül elsősorban Gize/a Vec/ová (Sylvia), Gréta Svercelová (Cecília), C/iska Macháiková (Stázi), Igor Rymarenko (Edvin), Miskovics László (Kerekes), A/o Heller (Ferdinánd herceg) és Zolo Lensky (Jegyző) formál remek karaktert. Miklósi Péter HANGLEMEZ így vagy úgy Korszerű produkció, kitűnő hangzás — talán ez a legjellemzőbb Csepregi Éva legújabb szólóalbumára. Nincsenek elcsépelt ötletek, valahogy a megújulás határát súrolja ez a korong. Felfrissülés a már-már belefásuló egyhangú ritmusokba, újjáéledés az el-elfáradt mozdulatokba. Új a make up is, Csepregi Éva életrevalóbban, új erőre kapva dalolja Bob Heatlie, meg hazai szerzői által komponált nótákat. Sláger-sláger hátán, a tiszta hangzás szinte meghökkentő, bár a Neoton Família esetében ez sem szokatlan. A hanglemezen túlsúlyban vannak a gyorsabb szerzemények, de néhány felvétel erejéig elandaloghatunk, annyi az érzelem, a gyengédség az egyik oldalt befejező dalban. Erre a korongra került fel a jól ismert Twist is, melyben többek közt a Pa-dö-dő is közreműködik. A hanglemez cimadó dala, mellyel egyébként indul is az album, kitűnő koncertnyitó felvételként szolgálhat, úgy látszik a Profil szerkesztői nem hiába ezt sorolták a legelső helyre. Leginkább az Eltűnt, mint a hold című dal érdemel nagyobb figyelmet, mely Bob Heatlie szerzeménye, s melyben igen jó hatást tesz a keleties hangulat, a törökös melódiaismétlés. Pozitívnak találom a Neoton filozófiáját, hogy a dalokat mindig illik a korhoz mérten és az igényeknek megfelelően hangszerelni, meg tolmácsolni. Sok kezdő csapat pontosan ezzel nincs tisztában, Így aztán előfordulhat, hogy két-három nagylemez megjelenése után már váltani kényszerülnek. A Neoton esete bizonyíték arra, hogy ez elkerülhető, csak nem szabad beskatulyázódni. Mert a követelmények évröl-évre változnak (nem minden esetben növekednek!!!) s ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Anélkül, hogy a stílust alapvetően meg kellene változtatni. A Neoton is a jó tizenöt évvel ezelőtti irányvonalát szélesítette ki, fejlesztette tovább, s ennek köszönhető ez a Csepregi nagylemez is, mely csúcs a sok „csúcsalbum" között. (Koller) 9
