A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-12-22 / 52. szám

A vendég kissé lopás Amikor valamelyik Rockefeller, a világ egyik leggazdagabb embere, busás borravalók szétosztása után távozott a római Splendido Hotelből, a személy­zet megdöbbenve vette észre, hogy a vendég szobájából hiányzik két, egyenként közel 100 000 líra értékű frottír fürdőköpeny. Signor Rocchi, a hotel igazgatója szerint a kedves vendégek a világon mindent ellopnak: a Bibliától a bárszekrényben lévő italokig. A szállodaipar illetékesei szerint a kép valóban meglehetősen aggasztó: valamennyi szállóven­dég — legyen az bármilyen gazdag vagy hires személyiség — egy-egy potenciális tolvaj. Pon­tos adatok ugyan nem állnak rendelkezésre az eltulajdonított tárgyak értékét illetően, de Rocchi úr szerint az összeg mintegy a teljes üzleti forgalom csaknem egy százalékát teszi ki. A firenzei Regency Hotel igazgatója. Alessandro Sechi szerint valamennyi szálloda költségveté­sében szerepel az ellopott holmik pótlására szánt összeg. S hogy milyen arányokról van szó? Vegyünk égy 150 szobás, évi 3 milliárdos forgalommal rendelkező szállodát. Itt az eltűnt holmik pótlására fordított költség minden bi­zonnyal kitesz 200 millió lírát. E hatalmas „önkiszolgáló forgalom" méreteire nézve már akkor is beszédes adatokat kapunk, ha csupán egyszerű körkérdést, teszünk fel a szállodák vezetőinek. Megtudhatjuk például, hogy a firenzei Villa La Mássá vendégei évente mintegy százötven darab ezüst kiskanalat tulaj­donítanak el — a rendelkezésre álló háromszáz­ból. Ugyanennyi idő alatt a római Sheraton Hotelból már háromezer ezüst kiskanál tűnik el. Egyébként is az eltulajdonított szállodai tárgyak között mindenhol az ezüst kiskanál vezet, köz­vetlenül utána a fürdőköpeny a legkelendőbb „emléktárgy". Tavaly a velencei Hotel Cipriani­­ból az idény kezdetétől csak június végéig huszonnyolc darab fürdőköpenyt vittek maguk­kal a vendégek. Egyes szállodákban a fürdőszo­bában táblát helyeztek el ezzel a felirattal: „Ha tetszik önnek a fürdököpeny. vásárolja meg!" Valójában azonban szinte nincs olyan tárgy, amely hidegen hagyná a vendégeket. Minél érdekesebb és értékesebb egy tárgy, annál in­kább felkelti a vendégek érdeklődését. Egyesek valóságos sportot űznek a szállodai lopásból. Úgy gondolkodnak: Ha sikerül, hát sikerül. Kü­lönben is: elég jól megfizetek a szállodáért... A római Grand Hotelben például két amerikai lány bőröndjében negyven különböző szállodából való szobakulcsot találtak, volt közöttük egy speciális, betörésbiztos kulcs is, amely egy ausztriai szállodából került a „műgyűjtők" cso­magjába. A vendégek óriási találékonyságról is tanúbi­zonyságot tesznek a lopások terén. Azon ma már senki nem ütközik meg (legfeljebb a követ­kező, pórul járt vendég), hogy a minibár likő­­rösüvegeiben viz található, felvetődik azonban a kérdés: hogyan lehet észrevétlenül kivinni a szállodából egy televíziót! — Általában — mondja a Regency igazgatója —, amint egy vendég távozik, megkezdődik az ellenőrzés; ha azonban valaki egy jókora kartondobozzal érke­zik. amely ekkor még természetesen üres, és korán reggel távozik, majdnem bizonyos, hogy minden további nélkül kiviheti a televíziókészü­léket is. Vannak a szállodai tolvajok között szép szám­mal kleptomániások is. akiknek szinte mindegy, hogy mit lopnak, csak elemelhessenek valamit. Egy közismerten kleptomániás belga báró cso­magjában például megtalálták azt a porszívót, amelyet a szobalányok már több órája keres­tek; gyerekjáték volt ..visszalopni" tőle. Egyéb­ként ez az „ellenlopás" éppen a szállodák egyik leghatékonyabb védelmi eszköze. Ha biztosak a dolgukban, a személyzet tagjai még attól sem riadnak vissza, hogy felnyissák a vendég bő­röndjét. így került meg egy teljes iróasztalkész­­let egy híres színésznő vagy egy Ming dinasztia korabeli kínai váza egy világhírű fotóriporter csomagjából. Az egyik jó nevű firenzei étterem tulajdonosa szerint kiváló statisztikai adatokat lehet össze­állítani a mosdókból elemeit tárgyak alapján is. a nők szinte képtelenek ellenállni a hajlakknak, a varrószerszámoknak, a férfiak viszont inkább a szappant és az illatszert „kedvelik". Barbadosról való az alábbi történet. Egy hölgyvendég felfedezte, hogy nevének kezdőbe­tűi megegyeznek egy szálloda — a Sandy Lane nevéne kezdőbetűivel. Hamarosan az étterem törzsvendégévé vált. sőt jó barátságba került magával az igazgatóval is. Egy alkalommal va­csorára hívta meg az igazgatót, aki megrökö­nyödve látta, hogy az asztal kizárólag az ő étterméből való étkészlettel van megtérítve. Az enyveskezü vendégek ma már a légijárato­kat sem kímélik. A Concorde 1977-ben megtett első útjáról harminc százalékkal kevesebb evő­eszközzel tért vissza! (Szerencsére a Concorde utasai többnyire ugyanazok az emberek, s így egy idő múlva „betelnek" a lopott holmival.) De színe valamennyi légitársaság panaszkodik. Az Alitalia azonban nem nyilatkozik ebben a kér­désben. S ezzel a magatartásával nem áll egye­dül. A párizsi szállodaipar nagyjai — a Ritz, a Crillon is „tabuként" kezelik a szállodai lopások témáját. A vezetőség hallani sem akar a vendé­gek által elkövetett lopásokról. A személyzet azonban nyíltan beszél a fürdőköpenyek, hamu­tartók, poháralátétek, kiskanalak, fürdőszoba­­szőnyegek eltűnéséről. Persze a Tolvaj szarka­­nyitányt nem csupán az európai vendégek „fü­­työrészik". Dél-amerikai volt például az a nagy­követ. akinek gálánsán odaajándékozták a tel­jes fürdőszobaszettet, amely „véletlenül" a nagykövet úr csomagjába került. Általános vé­lemény, hogy az amerikai szállodák leginkább enyveskezü vendégei a hazaiak, s utánuk köz­vetlenül a japán vendégek következnek. S hogy miért nem fordulnak a szállodák tulaj­donosai az igazságszolgáltatáshoz ? Jó okuk van rá. A tolvajok általában igen jó vendégek, sokat költenek, jóval többet fogyasztanak, mint amennyit az általuk elemeit tárgyak érnek. És különben is, ahogy egy régi vendéglátóipari szakmai mondás tartja: a vendégnek mindig igaza van. Tehát még akkor is. ha kicsit lopós. (IPM) A bölcsek, a filozófusok, a racionalisták, a vallásalapítók már elhalmoztak minket bölcsességeikkel — állítják sokan. A vallásalapítók az Erkölcs törvé­nyeit tárták elénk, a racionalisták a Logikai Formák szabályait, a művészek­nek a Szépség élményét köszönhetjük. És a műszakiak? — kérdezhetnénk. Az élet, az objektív valóság törvényeit kutató és egy részét fel is táró mérnökök, tudósok, feltalálók ? Akik közül néhanyan filozófiailag is megpróbálták interp­retálni felfedezéseik eredményeit — vagy mások, akiknek velős aforizmákba sikerült sűríteniük kínlódásaik eredményeit? Arthur Bloch kis könyvében ez utóbbit gyűjtötte össze és adja közre. Az ötlet rendkívül sikeresnek bizonyult, a kis könyvből világsiker lett, magyar fordításának sikerét mi sem bizonyíthatja jobban, mint az a tény, hogy a piacon már megjelent a könyv „koppintása" is, Murphy magyar törvényei címmel, amely a könyv bölcsességeit alkalmazza speciálisan magyar viszo­nyokra, sőt, alaposan ki is bővíti azokat a magyar viszonyok által gerjesztett újabb szellemességekkel. Mert ez a kulcsszava Bloch könyvének, a szellemes­ség: az a lelki könnyedség, amellyel a szellemi élet nagyjai fölülről tudják nézni nemcsak a saját sikereiket, de kudarcaikat, melléfogásaikat is — és ha kell, derülni is tudnak rajta. Ezért — ha már egyszer valahol kitalálták a kötelező olvasmány fogalmát —, ez a könyv bízvást kötelező olvasmány lehet minden pályakezdő fiatal, de az élet nehézségeitől megtépázott idősebb számára is. Mint a lélek gyógyszere: neurózis helyett — és ellen. Meggyőződé­sünk, hogy az embereket bízvást osztályozni is lehetne a könyv olvasásakor, a reakcióik alapján. S ama feltételezhető hatás alapján is, hogy a könyv elolvasása után egy s más dolgot talán másként is fognak csinálni, kevésbé görcsösen, például, könnyedebben, jobb kedvvel. S hogy a túlzott elemzésekkel el ne vegyük a tisztelt olvasó kedvét a könyv elolvasásától, kedvcsinálónak inkább néhány példát idéznénk belőle. (Kleiszner) A Murphy-törvény Ami el tud romlani, az el is romlik. Folyományok: 1. Semmi sem olyan egyszerű, mint ami­lyennek látszik. 2. Minden több időt vesz igénybe, mint gondolnád. 3. Ha többféle dolog is elromolhat, biztos, hogy az romlik el közülük, amelyik a legnagyobb kárt okozza. 4. Ha rájöttél, hogy egy művelet négyféle módon mondhat csődöt, s mindegyiket kivéded, menten fellép az ötödik. 5. Ha végre nekilátsz valaminek, előbb még valami mást kell csinálnod. A Murphy-törvény kvantált változa­ta Étkező férfiak dilemmája Minden egyszerre romlik el. A tiszta nyakkendő magához vonzza az aznapi leves részecskéit. Simon törvénye Amit ember összerakott, elóbb-utóbb Woodside bevásárlási elve szétesik. Az a papírzsák szakad ki, amelyikben a tojások vannak. Boob törvénye A keresett tárgy mindig a legutolsó hely ről kerül elő. A beosztott dilemmája 1. Akármennyit dolgozol, mindig keveslik 2. Amit nem végzel el, mindig fontosabb mint amit elvégeztél. Első számú vitatorvény Soha ne vitatkozz hülyével — a többiek esetleg összetévesztenek vele! Paul törvénye A padlónál nem eshetsz lejjebb Harper's Magazine-féle törvény Addig az istennek se kerül elő semmi, amig másikat nem kerítenek helyette. Pinto törvénye Tégy valakinek szívességet — attól kezd ve az lesz a munkaköröd. 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom