A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-07-01 / 27. szám
üti' Dramaturgiai szempontból elvitathatatlanui az évad legvonzóbb koncertjére 1989. február 19-én került sor a Szlovák Filharmónia hangversenytermében. Ezen a koncerten hangzott el ugyanis az osztrák zeneszerzőként számontartott Franz Schmidt nagyszabású oratóriuma, a Das Buch mit sieben Siegeln, első Ízben a szerző szülővárosában. Amint azt a — szinte észrevehetetlen szürkeségbe hajló — emléktábla hirdeti a televízió épületének Orsolya utcai oldalán, Franz Schmidt abban a pozsonyi házban született 1874-ben, mely hajdan a mai épület helyén állott. Hatvanöt évre méretezett életpályájából az első tizennégyet töltötte szülővárosában, míg a további évtizedeket már Becsben élte le. A zenei mesterség alapjait azonban szülővárosában sajátította el, ahol is tanítómestere, Felicián páter, a Ferences rend nagytudású és messze hires orgonistája olyan alapos ismeretekkel vértezte fel, hogy problémamentesen felelt meg a bécsi konzervatórium szigorú felvételi követelményeinek. Ezt az iskolát mint csellista végezte el, s mint ilyen, éveken át a Bécsi Filharmonikusok szólócsellistája volt. de saját szerzeményeinek betanítójaként karmesterként is gyakran állt az élükre. Emellett 1901-től hangszeres tanára a konzervatóriumnak, majd később a Bécsi Zeneakadémián cselló- és zongorajátékra oktatja a fiatalokat, de emellett tanit kontrapunktot és zeneszerzést is (kiváló karmesterünk, dr. Rajter Lajos is a növendéke volt) — sőt egy ideig a patinás intézmény rektori teendőit is ellátja. Az utókor emlékezete azonban elsősorban zeneszerzőként tartja számon. Sokrétű komponista volt, a zenei műfajok szinte minden területén jelentősét alkotott. így szerzeményei között megtalálható a kamaramuzsika éppúgy, mint az opera, oratórium, valamint a szimfonikus zene is. Stílusára vonatkozóan pedig jellemző, hogy kortársaival, Schönberggel, Mahlerrel és Richard Strausszal szemben éppen az ellenpólust képviselte, hiszen talán éppen ő az utolsó a XX. századi zeneszerzők sorában, akire még ráillik az „igazi romantikus" jelző. Milyen furcsa és igazságtalan ellentmondása a sorsnak, hogy szerzeményeit a koncerttermekben alig játsszák. Részben ellensúlyozza ezt az a tény, hogy dr. Rajter Lajos vezényletével a Szlovák Filharmónia a közelmúltban rögzítette Opus-lemezre négy szimfóniájának teljes felvételét. De ugyancsak dr. Rajter érdeme az is, hogy a Szlovák Filharmónia múlt évi őszi hangversenyeinek egyikén, végre megismerhettük Franz Schmidt variációs sorozatát, Beethoven Tavaszi szonáta néven népszerűvé vált darabjának témáját feldolgozó, zongorára és zenekarra komponált művét. Az utolsó évtizedekben kissé mostohán bántunk Schmidt műveivel, ezért a közönség tudatában Schmidt nevének hallatán csak egyik operájának, a Notre-Dame-nak népszerű közzenéje elevenedik meg. Hogy ez mennyire méltánytalan, pompásan bizonyította a bevezetőben említett matiné, melyen szerzőjének leghatalmasabb és legjelentősebb oratóriuma szólalt meg. A megszólaltatás apropóját a szerző halálának 50. évfordulója szolgáltatta (1939. február 11 -én Bécsben halt meg), és az a tény, hogy a Szlovák Filharmónia ének- és zenekara ezzel a művel indult ausztriai hangversenykőrútjára. Ennek köszönhetjük hát — igaz, mintegy főpróbaként, melyen egyértelműen érezhető volt, hogy a megszólaltatás még ÍLUÍIÍ A hétpecsétes könyv LnJ KINCSÜNK AZ/W/WELV Földrajzi nevek nyomában Kajal A Vág folyó jobb partján fekszik a Galántai járásban. Már 1297-ben Qayol alakban, 1361-ben Kayul, 1380-ban Kayal alakban jegyzik be a régi történelmi okiratokba. A helynév, mint több más a közeli vidéken, személynévből keletkezett. Mivel a Vág völgyének ezen a szakaszán a 11—13. században több besenyő település keletkezett (Tornóc, Jató, Vecse) személynévből, valószínű, hogy a Kajal szó is besenyő személynév lehetett. A település lakosai mind kisnemesek voltak. Mint már régebben említettem, a magyar vezetöréteg körében divatosak voltak a török eredetű személynevek, a Kajal szó jelentését is a török nyelvekben kereshetjük. Csaknem minden török nyelvben van egy kaj- ige, aminek jelentése: vág, aprít, szabdal, összevág. Ehhez az igéhez járul az -I névszóképző, mely a magánhangzó-harmónia alapján -al, -el, -il, -ul, vagy -ül alakot ölthet. Pl. kizizzik (parázs, felhevitett vas) kizil vörös, yas üde, fiatal, yasil zöld. stb. A kajal szó jelentése tehát vágó, szegő, szabdaló. A környékbeli falvakban több Vágó, Szegő, Szegheő nevű család ma is él. Valószínű tehát, hogy a település egy Kajal nevű nemesi család birtoka volt. Érdemes megemlíteni, hogy Kajaion és a szomszéd falvakban több Csemez. Chemez nevű család is él. Az élő nyelvben és az anatóliai törökben ma is él. Az oszmán-török cömez szó jelentése: aszszisztens, aki a medreszékben a hodzsának és a hitoktatónak, előadónak segédkezik, felügyel a rendre és az oktatásra. A hodzsák a legjobb tanulók közül választják ki a cömezüket. A Kajal környéki falvakban elterjedt az a hiedelem, hogy a régi világban a csömezek varázslással foglalkoztak és sokáig megtartották pogány vallási szokásaikat. Talán kapcsolatba hozhatók a táltosokkal vagy a sámánokkal. Csepel Mint személy- és településnév már 1150 óta többször előfordul. Egyes krónikák szerint Árpád vezér kun lovászmesterének Csepel volt a neve. A fejedelmi ménest a Csepelszigeten tartották. A szigetnek és a rajta levő településnek a neve tehát a kun Csepel lovászmester nevének átvételéből keletkezett. Emiatt a kutatók a Csepel név értelmezését a török nyelvben keresték. A szó megvan több török nyelvben, az anatóliaiban is. Jelentése: piszkos, mocskos, zavaros (víz), borult (ég). Noha több Mocskos nevű családot ismerek, nem tartom valószínűnek, hogy olyan magas rangú személyt ilyen megalázó néven neveztek volna. Némely kutató szerint a Csepel szó szláv eredetű. Megvan a csehben és szlovákban is. Jelentése: penge. Mint személy- és településnév előfordul a csehben, lengyelben, oroszban és a délszláv nyelvekben is ebben a formában, vagy nagyon hasonló hangzással. Ezeknek a szláv neveknek, sőt magának a közszónak az eredete azonban bizonytalan és ezért nem szolgálhatnak alapul a magyar Csepel nevek magyarázatához. Sokkal valószínűbb azonban, hogy a név a csep- igéből származik, s ez több török nyelvben is előfordul. Jelentése: 1) suhint, suhogtat; 2) ostorsuhintással hajtja, hajszolja, futásra kényszeríti (a lovát). Ebből az igéből az -el névszóképzővel alakult a Csepel név. aminek a jelentése: az, aki suhintásokkal készteti futásra a lovát, vagyis: csikós, lovász. A Csepel név jelentésénél fogva nagyon jól beleillik a török névadás lélektanába. Kúrál (Kuralany) Község a Lévai járásban. 1225-ben Kurol, 1302-ben Kúrál alakban fordul elő. A 13. és 14. században többször szerepel mint nemesi birtok a Kúrál család tulajdonában. A helynév tehát a birtokló család nevéből keletkezett. A név jelentését, értelmét a történelmi források nem jegyezték fel. A krónikákból tudjuk, hogy a honfoglaláskor a Duna bal partját kunok (kabarok) szállták meg, főleg a Garam és Vág torkolatvidékét, a török nyelvekben kereshetjük azt az alapszót, amelyből a személy- majd a helynév keletkezett. A szó alapja a kur- ige, mely ismeretes a kun, anatóliai és több más török nyelvből. Jelentése : alapít, megalapít, letelepít. A Kúrál név jelentése tehát: alapító, letelepítő. Ekel (Okolióná na Ostrove) Község a Komáromi járásban, a Csallóközben. 1229-ben Ekly. 1261-ben Ekl, 1495- ben Ekel alakban jegyezték fel. A honfoglalás idején a kunok (kabarok) foglalták el Komáromot és a Csallóköz melletti részét. A kabarok jó földművesek voltak már régebbi hazájukban Kazáriában is, ezért neveik összefüggenek a földműveléssel. Az Ekel -el képzős származéka az ek- igének, aminek jelentése: vet (gabonát), ekel pedig vetőt, azaz szántóvetőt földművest jelent. Turul Mint helynév már 1237-ben, mint személynév Turrur alakban 1345-ben, Thwrwr alakban pedig 1522-ben is előfordul. Az ősmagyar mondavilágban gyakori szó. A sashoz és sólyomhoz hasonló, de nagyobb és rendkívüli képességgel bíró csodálatos madárnak képzelték el. A turul Árpád törzsének totemisztikus szent madara volt. A szó eredeti jelentése a régi magyar nyelvben: vadászsólyom. Megszelídítették 1«
