A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-12-22 / 52. szám
A gelesztákróI közönségesen Különbségei: Noha a geleszták a béleken kívül is megterenhetnek ugyan, de az ritka dolog; szólok azért csak a bélekben termők-A TEST BÉKÉJE LíL TUDOMANT TECHNIKA Háromszáz esztendeje, 1690-ben jelent meg Kolozsvárott egy magyar nyelven írott orvosi könyv, amelynek szerzője így jellemzi munkáját: „Nem akartam én itt ebben tudósoknak értelmeket megfogni, nem is azoknak írom, hanem a házicselédes gazdáknak s gazdaasszonyoknak és az igyefogyott szegényeknek, kiknek nincsen mindenkor kezek ügyében értelmes orvos, kiváltképpen falukon, ahol hamarább talál segédet a beteg barom. mint a beteg ember " E néhány mondat egyszerre felemelő és megdöbbentő. A derék orvostudor, az erdélyi Désben született és a svájci Bázelban diplomát szerzett Pápai Páriz Ferenc (1649—1716) a nép egyszerű gyermekeinek írja művét, azoknak, akik egészségük dolgában talán még a háziállatoknál is kiszolgáltatottabbak. Nem valószínű persze, hogy a pórnép maga olvasta is volna — legalábbis az idő tájt — ezt a remek összefoglalást, de sikerét és népszerűségét mi serrí bizonyítja jobban, hogy a Pax Corporist (A test békéjét) kilencszer adták ki alig száz esztendő leforgása alatt. Pápai Páriz Ferenc stílusát az erdélyi református hitvitázók írásai csiszolták, s természetesen elsősorban is alma materének, a Nagyenyedi Kollégiumnak a jeles tanárai. Rövid bevezetőmben nincs helyem rá. hogy érdemben foglalkozzam Pápai Páriz életpályájával, tudományos és orvosi tevékenységével, sőt még arra sem vállalkozom, hogy az alábbi szemelvényeket értékeljem vagy minősítsem. Jellemezze inkább ez a válogatás magát a kort, és mindenekelőtt azt, hogy Erdély legjobb szellemei minden időben lépést akartak tartani Európával és népüket kívánták szolgálni. röl. Ezek háromfélék: vagy gömbölyű hoszszak és vastagok, és ezek teremnek a gyomor táján a vékony bélekben, s gyakran a gyomorra, sőt az ember szájára s orrába is feljőnek; vagy gömbölyűk s igen vékonyok, és ezek ugyan fészkesen igen számoson teremnek meg a vastag bélekben; vagyon ezenkívül (noha ritka) lapos geleszta is, mely mintegy hosszan hasított szíj, úgy nyúl el hosszára a bélen. Okai: Ezek megtermésének oka minden eledel, valamely hamar megvész és rothad, melyből lészen oly poshadt édes nedvesség, mint a sajtban is, és amelyekben látjuk, hogy a belső meleg azt táplálván, abból osztán a megmondott férgek elevenednek s teremnek. Innen vagyon, hogy amely csecsemőt hamar húsételre fognak, abban leghamarébb megterem a geleszta, mert az hús nehezebb emésztő lévén a téjnél, sokáig hever a gyomrocskájokban, mely miá ugyanott megvész, és a geleszta megtermésre okot ád. De ha téjjel él csak, ez nem következik; mert ha megvész is a gyomorban a téj, megsavanyodik: ezek a férgek pedig az édes nedvességből teremnek, a savanyútól pedig elvesznek. Terem pedig a geleszta olyan édesből, mely hamar megvész, de nem terem a mézből, nádmézből, mert ezek szárasztók, és rothadás ellen valók: a mézes étel után ugyan felindul a geleszta, de nem azért, hogy abból teremne, mert már megvagyon, hanemhogy azt igen szereti színi és szopni, s igen táplálódnak tőle, mint a téjtöl és tyúkmonytól is. Melyre pézve ugyan ezekben is csalhatni meg mintegy étetö méreggel a gelesztát, hogy meghaljon és a testből kivesszen. Jelei: Amely emberben a geleszta vagyon, kimutatja magát mind az alvás közben s mind azon kívül. Mikor aluszik, ijedez, beszél, fogait csikorgatja, s' a 't. Ha nem aluszik, orra viszket, okádozik, sokat iszik, szája mintegy savanyú büdösséggel dohos. mc i iintr hurut, az emésztett, mely mégyen tőle, olyan mint a tehénganéj s poshadt 's a 't. De nem mindenben mutatódik, minden jel ki, hanem kiben egyik s kiben másik. Jelentései: A gelesztáktól az emberben sok nyavalyák: elájulások, nyavalya-kirontás, forró hideglelés, néha kólyika s egyebek szoktak következni, néha pedig hirtelen halál is, általrágván és fúrván azok a béleket. Orvosságai: Ami orvoslását illeti e nyavalyának, itt mindjárt mihelyt eszünkbe vesszük, azon kell lenni, hogy vagy elevenen vagy holtan kitakaráthassuk azokat. Igen jó azért itt legelsőben is rhabarbarumot béadni, két három, vagy négy poltura nyomót (amint a betegnek ideje kívánja) aprón megtörvén, vagy mézbe keverjék, s úgy egye meg, vagy egy kevés forralt téjbe igya bé, ez űzi a gelesztát felyül alá-felé. Alól pedig úgy kell cselekedni, hogy kristéllyal olyat vessenek bé, amely után siet a geleszta. Ilyen a mézzel, petzolajjal legyített édes téj. Azt adják bé kristélyben, annyi mértékben, amint a beteg ideje lészen. Abban kell azért igyekezni, hogy felfelyül, alá-felé takarodjék a geleszta, melyre nézve felyül a száján keserű orvosság illik, vagy ha keserű nem lészen is, legalább olyan, melytől a geleszta távozzék. Alól pedig kristélyben olyat kell béadni, amelyet szeressen, és amely után induljon; úgy hogy emez felső hajtsa, és az alsó híja, és így az emésztette! szépen kitakarodjék. A vize/ések b ontakozásiró/ Különbségei: A vizelés miatt is sok bajoskodási vannak gyakorta az embereknek, s mert néha vért vizelik, néha akaratja ellenére is elmégyen a vizelet. Néha pedig felakad, és igen érzi, s rágja a vizelet utalt. Fészkei: A vérvizelést ami illeti: az esik vagy a vesékben vagy az hólyagban elágazott apró ereknek valami okon való vagy megszakadásából vagy kirágattatásából. Erről szólunk itt, mert tagadhatatlan, hogy embernek más részeiről is származhatik a vizelet utaira a vér, és azon kitakarodhatik: mint az oldal megromlásában, esésben, ütésben ez megesik. De ez nem ide való. Okai: Megszakasztja az apró eret, ha bő igen a vér, kirágja a sós erős nedvesség, kisebesíti az éles, megtolyult, fövenyes vagy ugyan köves materia az arénában. Jelentései: Ami ezt illeti: Ha bövön gyakorta vért vizelik ember, veszedelmes, mert ez éppen elszárasztja, s azután vízkórságba ejti, vagy pedig a vizelő részeket kirothasztja, és sok gonoszt szerez. Ha a vérnek bőségétől esik ez (mely megtetszik sok jelekből), mindjárt vágjanak eret a bokáján vagy lábfején, karjait kössék meg, és a vért úgy fogják el az alsó részekről. A lépire és májára vessenek egy öreg köpölyt, és úgy szítassák fel. Orvosságai: Igen dicséretes e nyavalyában a juhtéj ital, de ennek itala után hamar ne aludjék, de magát meg ne fárassza. Pirítsd meg tűznél a rhabarbarumot, törd meg aprón, egy susták nyomót veres borban adj bé innya. Cassiába vagy veres rózsa liktáriomba vagy birsalma liktáriomba elegyítsd egy susták nyomó aprón tört útifümagot vagy bolus armenust vagy pomgránáthéjat, s azt egye meg. Főzzenek forrásvízben tálmosófüvet, szederj inat s tormentellagyökeret, s azt igya. Törjék meg aprón a gyantát, s mindennap egy késhegyre férőt egy kalán veres borban vagy sóskavizben igyék bé éhomra belőle. Jó a spiritus Vitriolival savanyított forrásvíz ital is. Minthogy pedig a vér néha megaluszik az hólyagban, mely a terhes feszitő fájdalomból megtetszik: olyankor főzzenek fejér mályvagyökeret, ahhoz tegyenek egy kevés ecetet és mézet, s melegen azt igya, az aludt vért oszlatja, és a vizeleten kiviszi. Kívül kössék veresborban főtt birsalmavagy tölgyfalevéllel. Kenjék a kenettel, melynek neve a patikában Ungventum Comitissae, az ágyékát. Az asszonyi nemnek nyavalyáiról A hószám megrekedéséről Jelentései: A hószámnak megrekedése vagy fennakadása, ha rendkívül vagyon, sok gonoszoknak oka, mert holott ennek minden hónapban az asszonyi nem testéből kitakarodni, az az idő eljővén, azonoknak nagy könnyebbségekre szolgál: úgy ha, az az idő előkerülvén, megreked, nagy háborúkat szerez viszontag a testben; hanemha viselősök vagy Szoptatok: mert azokban megrekedvén, semmi bántódásokra nincsen, minthogy akkor a megbövült vér más haszonra fordittatik a természetben. Okai: Ennek megrekedésének sok okai lehetnek : néha a vérnek nagy bősége, sűrűsége, nyálassága és hidegsége, néha annak másfelé való takarodása; úgymint orrán, száján, fülén, néha az alfelén súlyos ereken. Néha ennek oka, az ereknek, melyeken ki szokott takarodni, megrekedése s bészorulása. Külső okai lehetnek: hidegen és szélben való járás (kiváltképpen akkor, mikor a rendes folyásnak elő kellene kerülni), hosszas búsulás, félelem s a többi; melyek mind hütik és sürítik a vért, s fogyatják az erőt, mely a természetet a tisztulásra segítené. Ide-való a hideg és hidegítö ételekkel s italokkal való élés, hosszas alatlanság, s többek effélék. Jelei: Jelei e nyavalyának a főfájás, mely a szemeit is elfogja, vállaközi s dereka fájása, egész testének nehézsége s lankadtsága. Az ilyen beteg gondolkodó, szomorú, rút színű, ételt nem kíván, ottan-otfan csömörük, sokat pökdös. Jelentései: Ebből mindenkor, ha hosszas talál lenni, egyéb nyavalyák is következhetnek: vizkórság s egyéb dagadások, fulladozás, a testben széjjel bujdosó fájdalmak, nehéz lehelések, hurut, főszédelgés, ájulás, s több efféle. Orvosságai: E nyavalyának orvoslását igen szükséges valami jó purgáción kezdeni, akár pilula, akár ital, akár zacskó formában légyen az. Azután az idő tájban, mikor rendszerént folyni kellene, vágják meg a bokaeret, vagy a nagy lábaujjén valót mind a két lábán: nem kell sok vért bocsátani, mert ez csak arra való, hogy a vért alá-felé szivárogni szoktassuk az ö idejében. Dörgöljék meleg ruhákkal a szárait és combjait. Mossák gyakran a lábait csomborból, borsfűből, kakukfűböl, majoránnából, fekete ürümből főtt lábvizzel. Feredöt is főzzenek hasonló füvekből, köménnyel, kaporral, somkóróval együtt, s feredjék benne. A feredés után füstöljék azt a részét ilyenformán: Aprón vagdalt fahéjat, aszú fejér rózsát és szerecsendióvirágot,' mirhát egy tiszta fazékba vess szénre, s mindjárt a feredés után füstöld véle. Törjék porrá a kék liliomgyökeret (violagyökérnek is híják), tegyenek hozzá ságrányt, szerecsendióvirágot; igyék ebből a porból két mogyorónyit reggel s estve egy kalán meleg borban. Vagy így: Aprón tört fahéjat, sáfrányt, szerecsendióvirágot azonformán meleg borban igyék. Vagy a nyers kék liliom gyökerét reszeld meg, levét facsard ki, háromannyi bort hozzá töltvén, és jól megsáfrányozván két-két kalánnal igyék belőle. Ezekután az italok után mindenkor járjon, sétáljon meleg házban egy darabig. 16
