A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-12-22 / 52. szám

••• A Nílus Afrika belsejétől a Föld­közi-tenger felé tartva nagy kiterjedésű deltát alkot, amely nemcsak természeti érdekesség, hanem a földrész legsű­rűbben lakott területe is. Az itt élők évszázadokon keresztül használták a Nílus vizét, s a terület a száraz Szahará­ban zöld szigetnek számít. A Nílus deltája Kairótól délre fekvő háromszög alakú terület. Nyugat és ke­let felől a Nílus mellékfolyói, északról pedig a Földközi-tenger határolja. A 22 ezer négyzetkilométeres terület csak­nem teljesen sik. A csapadék mennyi­sége évente nem éri el 100—200 milli­métert. Az élethez szükséges vizet a Nílusból nyerik, amely rendszeres ára­dásaival termővé teszi a delta vidékét. Minden áradás megváltoztatja a del­tát. Mellékfolyók száradnak ki és újak fakadnak. A lényeg az, hogy a víz szintje megemelkedik, termővé teszi a talajt, alkalmassá teszi a gyapot, búza, kukori­ca termesztéséhez. Az alacsonyan fek­vő területeken nagyon nehéz, szinte lehetetlen lakóházakat építeni. Az A NIUI5 DELTÁJA egyiptomi falvak és utak gyakran mes­terséges gátat alkotnak a magas víz ellen. Nyáron, amikor a víz a legna­gyobb, több száz szigetecske tűnik ki az elárasztott földből. A viz nagyon gyorsan felszívódik a talajba. Október végén már sok helyütt repedések látha­tók, mert a forró afrikai nap gyorsan kiszárítja a talajt. Ekkor indulnak be az egyszerű öntözőberendezések, amelyek az egész területet ellátják vízzel. Az öntözéshez szükséges víz nagy részét még napjainkban is az állatok hozzák felszínre. Ehhez teheneket vagy tevéket használnak! Bekötik a szemüket, hogy jobban viseljék az állandó körbejárást. Az őslakosok kezdetleges szerszámok­kal művelik meg a földet. A meleg, nedves környezetben a növények gyor­san nőnek. A látvány valóban festői. De ha köze­lebbről vesszük szemügyre a vidéket, akkor már kevésbé vonzó. A pálmafák alatt meghúzódó falvak agyagtéglából készültek. Találkoztunk nőkkel és férfi­akkal, akik sárból téglákat formáltak és a napon szárították. Az egymástól két-három kilométerre levő falvak utcái keskenyek, görbék. A falak meszeltek, az ablakok helyén egy­szerű rések tátonganak. A berendezés is nagyon egyszerű: gyékények, faládák, kemence. A füst a tetőn, ajtón, ablakon át távozik. Ez védi meg az embert a szúnyogoktól, de feketére „festi" a fala­kat. Mivel itt nagyon ritka a csapadék. néhány ház teteje lapos, náddal borí­tott. A lakóház előterében tűzhely van, ahol a közkedvelt kukorica- és búzapa­lacsintát készítik. Az egyiptomiak na­ponta csak kétszer esznek: délután és napnyugta előtt. Reggel csak teát fo­gyasztanak. Élelmük fontos részét al­kotja a zöldség, amelyet csaknem min­denütt, akár néhány négyzetcentiméter területen is termesztenek. A Nílus deltáját nagymértékben befo­lyásolta az egyiptomi-szudáni határon felépített asszuáni gát. A duzzasztó fala mögött évente több ezer tonna finom üledék rakódik le, ami a múltban a deltára rakódott. Ezzel növekedett a Földközi-tenger hullámainak erőssége. » r> 7‘~ , * ¥ 4AÍr if Jj [Ml 1 É3L' "Ms. 1 C-rjj 1 M./ ^l A víz sok helyütt elmosta a földet és néhol 2 kilométeres szakaszt is „lehara­pott". Ott, ahol minden darab föld az aranynál is értékesebb, ez figyelmezte­tő jel volt. Meggyorsította a tenger kellemetlen tevékenységét fékező gát megépítését. Kép és szöveg: PAVOL ZACHARA 1. Piacon 2. Falucska a Nílus deltájában 3. Öntözőcsatorna 4. A delta földjei 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom