A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-12-15 / 51. szám
n TUDOMÁNY JL I TECHNIKA fúrásával járó elváltozásnak tulajdonítottak (!). Salgótarjánban már külső jelek is mutatják az egész magyar medencén keresztülvonult vészt, mert itt a vasúti állomás kéménye is ledőlt. Legvégzetesebb Salgótarjánra lehetett volna egy nagyobb földalatti elváltozás, mert itt tudvalevőleg az egész község el, s teszi közzé a Földtani Közlöny 1911 november—decemberi, 11 — 12 füzetében. A vízzel együtt feltörő gázt Szinyei Merse Zsigmond vizsgálja meg, s megállapítja „hogy az teljesen tiszta szénsav". A víz összetétele — 1 000 grammra (= 1 liter) vonatkoztatva: SZÖKŐFORRÁS IPOLYNYITRÁN A Losonci járás idősebb lakói közül sokan emlékeznek arra, hogy századunk tízes és húszas éveiben Ipolynyitrán (Nitra nad Ipl om) egy a területen egyedülállónak nevezhető jelenséget, egy szökőforrást, vagy ahogyan a legtöbben nevezték gejzírt láthattak. És hallhattak, mert a visszaemlékezések szerint morgó hangja (a feltörő gázok okozták) kedvező légköri viszonyok esetén Losoncra és Fülekre is eljutott. Mostanság hallani olyan híreket, hogy a gejzírt esetleg újrafúrják. Az, hogy ez a terv milyen mértékben (és mikor) fog megvalósulni nem tudjuk. A GEJZÍR „SZÜLETÉSE" A Salgótarjáni Köszénbánya Részvénytársulat az 1910-es években igen aktív kutatást folytat kőszén után. A Losonc környéki medencére dr. Böck Hugó föbányatanácsos hívja fel Gerö Nándor bányaigazgató figyelmét. Megállapítják, hogy a losonci medence geológiaiig azonos korú a salgótarjáni medencével. S fedőrétegük (ún. schlier-réteg) is azonos. Több fúrást készítenek elő. Mint, ahogy azt a Földtani Közlöny 1912 áprilisi, 4. füzetéből (Gerö Nándor, Az Ipolynyitrai szökőforrás téten) megtudhatjuk az I. számú fúrólyukat a Losonctól északkeletre fekvő Szalatnán (Slatina) mélyítették, ahol 350 m mélységbe jutottak. Két vékony szénréteget találtak, de amikor a fúrás csillámpala alapközetbe jutott azt beszüntették. A második fúrólyuk helyeként az „ipolynyitrai lapos” lett kiválasztva. Az előzetes számítások szerint a szénrétegre 400—500 m mélységben kellett volna rábukkanniuk. A fúrást 1911. január 20-án kezdték meg. A fúrófej mindvégig az egynemű fedőrétegben haladt. Amikor mélysége kezdte közelíteni az 500 métert, már sejthető volt, hogy az eredeti feltételezések nem voltak helyesek. A fúrás 1911. május 6-án elérte az 51 6 métert, s tovább gyakorlatilag nem is jutott, mert olyan erős gázkitöréssel kísért, időszakos vizkitörések jelentkeztek, amelyek a további munkálatokat csaknem lehetetlenné tették. „A víz eleinte teljesen tiszta és átlátszó volt, de a kecskeméti földrengés óta állandóan kis mennyiségű iszapot hoz ki magával" — olvashatjuk Gerö Nándor említett Íráséban. Első pillanatban nehezen hihető; hogy egy eléggé távoli helyen bekövetkezett földmozgás — amelyek ráadásul e területen szerencsére eléggé ritkák és gyengék — hatással legyen a forrásra. Véleményünk azonban csak addig tart, .amíg pl. el nem olvassuk a Losonci Újság 1911. július 13-i számában közzétett tudósítást: „A földrengés véghullámai megyénkben is keresztül vonultak. Losoncon a szombatról vasárnapra virradó éjjel 1—1/2—2 óra között egymás után ötször verődött a református toronyban a harangnyelv a haranghoz. Képzelhető a derék toronyör rémülése, midőn a lefüggö villanytámpa vibrálása mellett kísérteties halk rezgéseket észlelt, de elképzelhető a megnyugvása is, amikor másnap a lapokban olvashatta, hogy csak földrengés volt. Balassagyarmaton ugyanakkor 2—3 másodpercig volt érezhető a földrengés elenyésző hatása, melyet először az artézi kút alá van aknázva, bezuhanása nem nagy munkájába kerülhetne az alattunk működő titokzatos erőknek. Fokozott óvatosságra int ez az eset építkezéseknél s mindenféle müvek létesítésénél." A kitörések idöszakossága novemberig tartott, azután lényegében folyamatos lett (2—3 kitörés/perc) úgy, „hogy a felületes szemlélő állandóan szökő artézi forrásnak" tekintette. A fúrótorony leszerelése után minden oldalról láthatóvá vált. A vízoszlop magassága a 40 métert is elérte. A jelenséget Gerö a legszebb természeti jelenségek közé sorolja. Különösen átéli látványától van elragadtatva, „... amikor a lehulló vízcseppek a földre esve megfagynak és egy jéghegyet képeznek, melynek magassága tartós hidegnél elérte a 14—15 m magasságot is." Ezt konkrétan egy az íráshoz mellékelt fényképen is bizonyítja, amely 1912. január 14-én készült, s rajta az akkor 10 méter magas jéghegy látható. A forrást övező földterületet a salgótarjáni szénbánya megvásárolta. A mélyfúrásoknál alkalmazott kitámasztó csöveket érintetlenül a fúrólyukban hagyta. A további terveik között szerepelt egy a forrás körüli betonmedence kiépítése, a forrásvíz értékesítése, „ .. . minthogy az addig végzett analízisek szerint a kiszökő viz lúgos, bikarbonátos tartalmánál fogva igen értékes gyógyhatású." A víz sártengerré változtatta a környéket, s jelentős károkat okozott. A nagy ásványtartalmú viz terméketlenné tette a termőföldet. Messzire szálló párája pedig a háztetők cserepeit porlasztotta (ezen adatokat a falubeliek mesélték). A salgótarjániak a kitörés után néhány hónappal egy keresztcsövet szereltek a függőleges csőre, amellyel az addig felfelé szökő vizet a földre irányították. A VÍZ ÖSSZETÉTELE Első vegvelemzését dr. Emszt Kálmán végzi Alkotórész Mennyiség (gr) Százalék Kationok: K+ 0,125 5 2,17 Na+ 2,621 0 76,88 Ca2+ 0.200 3 6,74 Mg2+ 0,255 3 14,75 Fe2+ 0,002 5 0,06 Anionok: cr 1,002 9 19,01 j-0,001 2 0,07 HCOJ 7,313 6 80,80 sói-0,034 3 0,12 Szabad szénsav: 150cm3 A víz fajsúlya: 1,005 3 g/cm3 Hőmérséklete: 22,4 C° ize kissé sós, lúgos A szerző táblázatban hasonlítja össze a vizet az akkor ismert forrásokkal és gyógyvizekkel, s úgy találja, hogy az a „sorozatban a legjobbak között foglalhat helyet, mint elsőrangú gyógyvíz”. Egy jóval későbbről (1965. szeptembere) származó elemzés adatai igen eltérnek ettől. Az 1987 decemberében a Járási Higiéniai Központ által elvégzett vizsgálat az alábbi eredményt mutatja: Alkotórész Mennyiség (gr) Százalék AlkotóMennyiség Alkotó-Mennyiség rész (mg) rész (mg) Kationok: Anionok: K4 — cr 6 187,80 Na — J-1 — Ca 388,80 COJHfiÓj 1 886,70 Mg 88,80 sor 0,00 NH 42,10 NOi 0.00 Fe (összes) 7.90 NŐI 1.10 Mn (összes) 1,90 HjS 0,01 POf 0,18 Az elemzés értékelésében többek között ezt olvashatjuk: A mintavételkor — ezt csak A gejzír képeslapon, működés közben A gejzír maradványai ma merítéssel lehetett elvégezni — felkavarodtak a vízben levő üledékek. Ezért valószínű, hogy a mért adatok nem pontosak — elsősorban a vas és mangán értékében. A pontos adatokat akkor lehetne meghatározni, ha a viz hosszabb időn keresztül szabadon folyna. Tekintettel a víz egyedülálló összetételére, javasolják annak kihasználását. VISSZAEMLÉKEZÉSEK Mint minden érdekes jelenséghez, a gejzírhez is több történet kapcsolódik. Az időbeli távolság ugyan hatással van rájuk, de tartalmukra azért mindenképpen érdemes odafigyelni. Leginkább a gyógyhatását emlegetik. V. Polivka: Lucenec a kraj Novohradsky (Slovenská grafia, Banská Bystrica, 1928) úgy említi, hogy a víz jó hatással van a reumatikus betegségek gyógyítására. „Nagyon jó víz volt! Ha ecetet öntöttek bele pezsegve kifutott a pohárból. Sós ízét ekkor nem is lehetett érezni." A kút körül fehér volt a föld. A leülepedett kocsonyás anyagot a háború után a festők is használták meszelésre. Az Ipoly télen sem fagyott be azon a helyen, ahol a gejzír vize beléömlött. A víz „gázos" volt. Estefelé csak befogott orral lehetett a közelébe menni. Állítólag három ember meg is fúlt a kútnál. Egy csákányházi embert, akinek nagyon fájt a háta, s vízzel akarta gyógyítani magát halva találták meg mellette. S itt halt meg a falubeli Farkas János és felesége is. A GEJZÍR ELCSENDESÜLÉSE Arra a kérdésre, hogy pontosan meddig működött a gejzír ez ideig nem találtunk pontos adatokat. Egyértelműen csak azt lehet megállapítani, hogy több feltételezéssel ellentétben a gejzírt nem zárták le, hanem az magától állt el. A falubeliek egybehangzóan ennek időpontját 1927 tavaszára teszik. A víz egyre több homokot és iszapot hozott fel magával — „sarat hányt" —, majd szinte az egyik óráról a másikra elhallgatott. A víz elapadásé' egy Karcagon (Magyarország) végzett fúr ással hozzák összefüggésbe. A Losonci Hírlap 1928. május 13-i számának „Újból szünetel a nyitrai gejzír" c. írásából az alábbiakat tudhatjuk meg: „Az Ipolynyitrai gejzír körülbelül egy héttel ezelőtt újból elapadt. Az elapadás ideje öszszeesik a bulgáriai földrengések idejével." A fogalmazás arra utal, hogy ez nem először történt meg. Azonban további esetekre való utalást sem a lap ezen évfolyamának ezt megelőző számaiban, sem az 1927-es évfolyamban nem találunk. Ismét csak ellentmondásos dátumokkal, de a falubeliek egybehangzóan állítják, hogy a gejzír néhány évvel elapadása után rövid időre újra kitört. Időpontját egyesek a harmincas évek végére 1938-ra, mások 1942-re teszik. A gejzír ettől az időponttól kezdve csendes. A kertek mögött látható rozsdásodó cső, a körülötte vastag rétegben visszamaradt sárgás üledékréteg inkább csak emlékeztető „régi dicsőségére". A függőleges cső zárórészét lefeszítették, s most ezen a nyíláson keresztül merik az oda lassan szivárgó vizet (teljes kimérés e ;etén kb. egy napig tart, amig az megtelik). A háború (a „front") után lelkes helybéli vállalkozók meg szerették volna tudni, hogy milyen mélyen akadt el a víz. Vasnehezékük kb. 150 méter mélységig jutott le. Ott már érezhetően iszap volt. Azóta ez a mélység alig 1 —1,5 méterre csökkent (kb. a cső föld feletti része). A belédobált kövek, tárgyak következtében. Nem nyújtanak kellemes látványt az egykori vízfelfogó gödör mellé lerakott trágyadombok. A falubeliek hosszú idő óta tiltakoznak ellene. Ez ideig mindhiába! Vannak gejzírek, melyek szabadon lövellnek az égre. Ilyeneket csodálhatunk Izlandon, Új-Zélandon, Kamcsatkán vagy épp nálunk Herlany-ban. Az ipolynyitrai, ha valóban gejzír volt egyáltalán, hamar megzabolálódott. Most sorsára vár ... PUNTIGÁN JÓZSEF ÉS VIRÁG BARNA Puntigán József felvétele) 16
