A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-12-15 / 51. szám
— Megértelek Pali... Tudom, ezzel nem sokra mész, de mást nem tehetek érted. Miért nem próbálkoztok meg állami gondozottal? — Etelka tudtán kívül én már érdeklődtem ... — Szájára borította a söröskorsót és jól meghúzta. Habbajúsza nőtt, amit a kezefejével törölt le. — Sok a herce-hurca, s hogy állítólag évekig kell várni... — Nézte az asztalterítőt, pörölynyi öklével vasalgatta egy ideig, aztán Andrásra emelte a tekintetét. — Mondanék én neked valamit, sógor. — Mondjad. — Előre tudom, most azt fogod hinni rólam, hogy becsavarodtam — mondta Varga Pál. Furcsa szégyenérzet féle borongott a szemében. — Sógor, sógorkám! Csinálhatnál még egy gyereket a doktor néninek, s azt nekünk adhatnátok. Kimondtam, most te jössz! Olyan megalázóban olyan bánatosan nézett Andrásra, hogy szívből megsajnálta. — Ne haragudj. Palikám, összetett, bonyolult kérdés ez, s teljesíthetetlen is. Ha csak tőlem függne, egy pillanatig sem haboznék, dehát jól tudod te is, hogy mindig kettőn áll a vásár. — Tudom, tudom... — mondta Varga Pál szomorúan. Megittak még egy-egy sört, azzal hazamentek. — Hol csavarogtál, kedves férjecském? — Talán hiányoztam? — De még mennyire!... Megöl az unalom. — Hiszen van mivel és kivel foglalkoznod, kedvesem — fricskázta meg a felesége orrát András. — Tudod mi az újság ? — kérdezte Nóra gyanús mosollyal. — Szereztem két jegyet a ma esti bemutatóra. — Opera ? — kérdezte András döbbenten, s égnek állt a haja. Nóra észrevette, hogy nem nagyon lelkesedik. — Ha nincs kedved eljönni... szólok Aliznak... — Szólj... inkább itthon maradok Zsoltival. — Nem haragszol meg, ha nálad nélkül megyek el ? — Nem. — így görbülj meg? — Úgy-Nóra felhívta Alizt, megbeszélték hol és mikor találkoznak, aztán felkészült, átölelte Andrást, megcsókolta, azzal elviharzott. András vacsora után nézett, közben félhangosan dúdolgatott: „Eszel, pajtás, eszel, vajas kenyeret mézzel, borsót, babot, lencsét, ráadásul szép menyecskét..." Ilyen zagyvaságok jutottak eszébe, amiből arra lehetett következtetni, hogy nem volt túlságosan elkeseredett. Teltek, múltak a napok, hetek hónapok. Mielőtt letelt volna Nóra anyasági szabadsága, leültek hogy megbeszéljék, hogyan tovább. — Én azt szeretném ha egy-két évig itthon maradnál a két gyerekkel — kezdte András. — Más az, ha az anya neveli egy ideig a gyerekeket... hozzád is édesednének, Mária asszonynak sem kellene fizetni... — Látva Nóra elkomoruló tekintetét, abbahagyta. Tudta, hogy hiába érvel ezzel-azzal, nem talál megértésre, igy kár az erőfeszítésért. — Mindezt komolyan gondolod ? — kérdezte Nóra. — Hülyeségeket mondtam? Nóra újra rákapott a cigarettára. Ideges mozdulattal rágyújtott, s figyelmeztetően emelte fel az ujját. —Folytatjuk— Az állatok őrzését végző pásztoroknak különleges tudást és erőt tulajdonítottak a hagyományos paraszti társadalomban. A néphit szerint egyes mágikus cselekedeteik hatással voltak az emberek és az állatok egészségére, szaporodására. Ezért a pásztorok alakja különböző ünnepeken tűnt fel. Karácsonykor, december 24-én köszönteni jártak a gazdák házaihoz. A paraszti kisgazdálkodás megszűntével a pásztorok is szerepüket vesztették, s a karácsonyi köszöntésük ma már nem élő szokás, de az idős emberek emlékezetében még megtalálható. Az alábbiakban e szokást mutatjuk be a Komárom környéki falvakból. Az alapadatok nagy részét ,A karácsony nagyszüleink gyermekkorában" című néprajzi verseny keretében a járás alapiskoláinak tanulói gyűjtötték össze 1988 decemberében és adták be a komáromi Duna Menti Múzeum folklórgyüjteményébe. A pásztorok azokba a házakba jártak köszönteni — együtt vagy külön —, ahonnan állatok jártak ki a legelőre. A falu nagyságától függően volt ahol már kora reggel útra keltek, a kisebb falvakban pedig inkább délután vagy este jártak. Általában régi szűrt viseltek, ha pedig az nem volt, akkor ünneplösebb ruhát vettek magukra. Néha pásztorbotot. csörgösbotot is vittek magukkal. A csallóközi falvakban ostor is volt a pásztoroknál, és az utcán menve azzal durrogattak. Minden köszöntő pásztornál volt tarisznya, zsák, batyu vagy kosár, amibe a köszöntésért kapott adományokat gyűjtötte. Valamennyi felköszöntött család a szokásból eredően kötelességének tartotta, hogy a pásztort megjutalmazza. Leggyakrabban cipót és bort kapott, de volt ahol kalácsot, pogácsát, szalonnát, almát és diót is adtak neki. Előfordult, hogy kevés pénzzel is megtoldották az adományt. Sok helyütt a pásztort a családja is elkísérte, de ők általában nem mentek be a házakba, hanem az utcán vártak rá és segítették hazavinni a kapott ételt és italt. A csallóközi falvak pásztorai néha betlehemet is a kezükbe tartva köszöntöttek. A betlehem egy kemény papírból készült ház volt, benne Jézus képével. Leggyakrabban a „Mennyből az angyal" és a „Krisztus Jézus született" kezdetű egyházi énekkel köszöntötték a kis Jézus megszületését, majd rövid jókívánságot mondtak (pl.: „Bort, búzát, békességet, adjon az Isten jó egészséget!”) és kellemes karácsonyi ünnepeket kívántak. A járási keleti oldalán fekvő falvak pásztorai egyházi éneket általában nem énekeltek, de a szokványos .Adjon Isten bort, búzát, békességet és jó egészséget!" köszöntésen kívül gyakran mondtak más köszöntőt is. Az alábbiakban közülük mutatunk be néhányat. „Bort, búzát, barackot, kurta farkú malacot!" (Dunaradvány) „Az isten pedig engedje, hogy sok számos évben megérhessük a karácsonyt kedves családja körében!" (Hetény) „Eljött a szent nap, áldást a ház gazdájának, szaporodjon minden állat!" (Dunaradvány) „Adjon Isten e háznak, urának és családjának bort, búzát, békességet. nagyon jó egészséget és boldog karácsonyi ünnepeket!" (Búcs) .Adjon Isten jó napot! Gazdának bort, gazdasszonynak tyúkot, ludat, kövér malacot!" (Komáromszentpéter) „Adjon Isten nénémasszony! Eljöttünk e házhoz felköszönteni a nénémasszonyt. Ajon az Isten erőt, egészséget, bort, búzát, békességet, göndörfarkú malacot!" (Búcs) „Adjon isten füvet, fát, tele pincét, kamarát, sok örömet é háznak, boldogságot a családnak!" IKomáromszentpéter) Ezek a pásztorok betlehem helyett egy köteg vesszőt vittek magukkal, amely leggyakrabban fűzfa. nyárfa- vagy mustárvesszö volt. A vesszőnek az volt a szerepe a köszöntésben, hogy a pásztor köszöntője után a gazdasszony a kötényével egy szálat kihúzott a vesszőkötegből. és a vessző ágainak a számából következtetett az állatok jövő évi szaporulatára. A pásztorok külön e célra vágták a vesszőket, pl. a disznópásztor és a libapásztor több elágazású vesszőt vágott, mint a tehenek őrzője, hogy a vesszők ága arányban legyen az állatok általános szaporulatával. Izsán például, ahol a pásztorok együtt jártak köszönteni, így emlékszik vissza egy idős asszony a vesszőhúzásra: .Amelyikből akartunk, abból húztunk. Mondom, húzok a libapásztortól, hogy sok libám legyen jövőre. A vesszőt betettük az ágy alá. Az szentölt volt.” Dunaradványon „a gazdasszony kötényivei húzott egyet, a sarokba állította, és mikor az új évben először kihajtották az állatokat, ezzel a vesszővel kellett kihajtani". Azt a vesszőt, amelyet a gazdaszszony húzott ki a kötényével a kötegböl, mindenütt nagy becsben tartották, mert a hitük szerint a következő évben az biztosította az állatok egészségét és szaporodását. Az emberek egészségének a megvédésében is szerepe volt a karácsonyi vesszőnek. ,Akit ezzel megvertek, az a betegséget elkerülte" — állítják Búcson. Dunaradványon a gazdasszony a kihúzott vesszővel „roba húzott a pásztorra és a család minden tagjára, mert azt tartották, hogy így nem lesznek kelésesek, egészségesek maradnak". Izsán és Naszvadon igy emlékeznek, hogy a pásztor külön vesszőt húzott ki a kötegböl, és azzal csapott rá a jelenlevőkre, hogy ne legyenek kelésesek. Naszvadon a pásztorok „mindenkit megvesszöztek, kivált a lányokat". Az utóbbinál nyilván az egészség megóvásán kívül termékenységvarázsló szerepe is lehetett a karácsonyi vesszőnek. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a pásztorok színes alakja jól beilleszkedett a Komárom környéki falvak hagyományos karácsonyi szokásainak a rendjébe, s köszöntésükben a tételes vallás elemein kívül — főleg a járás keleti oldalán fekvő falvakban — hangsúlyt kaptak a népies elemek is. FEHÉRVÁRY MAGDA 15
