A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-12-01 / 49. szám
A CSEMADOK ÉLETÉBŐL Az idén október 21—22-én került sor a XVIII. Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napokra Kassán (Kosice). Az ünnepi megnyitót dr. Lukács Tibor, a Csemadok KB vezető titkára tartotta. A megnyitót követően a szövetség vezető titkára a Fábry Emlékbizottság javaslatára, a Csemadok KB Elnökségének döntése alapján az idei Fábry-díjat átadta Szeberényi Zoltán irodalomtörténésznek. A TUDOMÁNYOSSÁG JEGYÉBEN Ha csupán az idei Fábry-napokon elhangzott referátumok címeit sorolnám ide, abból is egyértelműen kitűnne, hogy ez a mostani rendezvény jelentőségében lényegesen meghaladta a korábbiakat, bárha az előzőek sem nélkülözték a tudományos megalapozottságot. Mindezt azért mondom, mert a jelen esetben az előadók magát a szlovákiai magyar nemzetiségi tudományosság múltbéli és jelenlegi állapotát vázolták fel. Vagyis olyan alaplerakás és összefoglalás tanúi és részesei voltunk, amelyet nemzetiségi tudománytörténeti szempontból minden túlzás nélkül történelmi mérföldkőnek lehet nevezni. Mégpedig azért, mert a jelen esetben nem részletkérdésekről volt szó, hanem az egészről, annak elvi és gyakorlati megméréséről — de leginkább a hiányokról. Püspöki Nagy Péter bevezetőjében a tudományosságról mint elvről szólt, amely az önismeret igényéből fakad, s amelynek ez az igény a mozgató rugója. Ugyanakkor történelmi áttekintést is adott 1918-tól napjainkig a szlovákiai magyar tudományosság fejlődéséről, annak intézményes lehetőségeiről és eredményeiről is. Olyan kérdésekre keresve a választ, hogy mi a kisebbségi társadalom tudományosságának a kerete, létezik-e csehszlovákiai magyar tudományosság és hogy ki a csehszlovákiai magyar tudós? A felvetett kérdésekre a választ is megfogalmazta. Történetesen, hogy szükségünk volna egy független kisebbségi tudományos intézetre, amely olyan tudományos dolgozókat tömöritene, akik a csehszlovákiai magyarság önismeretét vizsgálnák és szolgálnák. Ennek megvalósítása érdekében fel kell deríteni, az ország egész területén az e munkára alkalmas személyeket. Létre kéne hozni egy ösztöndíjalapot e kutatók és a kutatások támogatására. A Püspöki Nagy Péter által felvetett kérdésekhez szorosan kapcsolódott Popély Gyula előadása, aki a csehszlovákiai magyar történelemtudományról szólva egy hosszú távú kutatási program konkrét javaslattervezetét is elvégezte, hangsúlyozván, hogy ennek gyakorlati megvalósítása csupán megfelelő intézményes keretek között lehetséges. Ezzel egyidöben létre kellene hozni egy központi könyvtárat és levéltárat is. Hangsúlyozta azt is, hogy csupán e feltételek megteremtése alapján válna lehetségessé a csehszlovákiai magyarság történelmének szintézise. E két átfogó és helyzetfeltáró értekezésen kívül Turczel Lajos a csehszlovákiai magyar irodalomtudomány, esztétikai és filozófiai irodalom fejlődéstörténetét foglalta össze, mig Szabómihály Gizella nyelvtudományunk helyzetéről és távlatairól értekezett. Liszka József a néprajztudomány helyzetét elemezve a fogalmak tisztázására is vállalkozott. Szerinte sem csehszlovákiai magyar néprajztudomány, sem csehszlovákiai magyar népi kultúra nem létezik, de létezik a dél-szlovákiai magyarok népi kultúrája, mint az egyetemes magyar kultúra része; ezért szerinte pontosabb a „magyar népi kultúra Csehszlovákiában" meghatározás. A tanácskozás résztvevői este Szvorák Katalin és a Csámborgó zenekar közös hangversenyét hallgatták meg. A Fábry-napok egyik legizgalmasabb előadását — mert a legfeltáratlanabb területet érintette — Tóth Attila tartotta, aki reálértelmiségünk helyzetéről és azokról a lehetőségekről szólt, amelyek e rétegen keresztül nemzetiségi életünket és kultúránkat gyarapíthatják, illetve összekapcsolhatják az európai kultúrák különböző köreivel. Megállapította, hogy műszaki értelmiségünk nemzetiségi kultúránk „egyik halmaza". Javaslatot tett egy Fábry-alapitvány illetve egy Fábry Intézet létrehozására. Lényegében ez esetben is az önálló szlovákiai magyar tudományos intézmény létrehozása a cél. A vitában szinte minden felszólaló támogatta ennek az intézménynek a létrehozását azzal, hogy a Csemadok KB-a tegyen határozott lépéseket a politikai és az állami szerveknél ennek érdekében. Ugyanakkor felmerült egy alapítvány létrehozása is, amely egyének, gazdasági szervezetek, Csemadok-alapszervezetek, stb. adományaiból jöhetne létre, s ez szolgálhatná azt az indulási tőkét, amely egy alapkutatáshoz szükséges ösztöndíjrendszer dologi kiadásait fedezné. Elhatározás született ezzel kapcsolatban, hogy meg kell vizsgálni ezen alap létrehozásának jogi feltételeit, s azt kővetően el kell indítani annak gyakorlati megvalósítását. Megítélésem szerint a szlovákiai magyarság gazdasági potenciálja, az egyéni áldozatvállalás és a Csemadok-alapszervezetek együttes hozzájárulása ezt az alapot létrehozhatja. Természetesen ezzel nem szabad lemondani az állam által támogatott önálló független nemzetiségi tudományos intézet létrehozásának igényeiről. Ugyanis a kettő nem zárná ki egymást, inkább erősítené. Azonban mindezt máról holnapra nem lehet megvalósítani. De, amiként ezt az idei Fábry-napok légköre, komolysága és megalapozottsága is bizonyította, mára már megérett erre az idő S ezt úgy vélem, hiba volna elmulasztani. Mert ezt azt hiszem valahányan éreztük, hogy e rendezvény legfőbb értéke abban van, hogy létezésünk tudatos számbavételének alapkérdéseit történelmi távlatokba helyezte. Tennivalóink holnapi és holnaputáni mércéjét tehát ehhez kellene igazítanunk. GÁL SÁNDOR Fotó: Batajti Árpád 6
