A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-12-01 / 49. szám

KÉT HASZNOS TANÁCSKOZÁS Érettség és megfontoltság ••• A kéméndi (Kamenin) származású Hégli Dusán, a Bratislava! Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium idén érettségiző diákja már évek óta az Ifjú Szívek tánccsoport egyik oszlopos tagja. Kiválóan táncol, ügyes koreográfus, aki szíwel-lélekkel ér­deklődik a Kárpát-medence népi kultúrája iránt. — Hogyan szeretted meg a táncot ? — Édesanyám vágya volt, hogy foglalkoz­zam a népi tánccal és zenével. Negyedikes alapiskolás koromban, egészen pontosan 1982-ben Stúrovóban alapított egy gyer­­mektánccsoportot. a Kisbojtárt. Ennek a ma már országszerte ismert csoportnak én is a tagja lettem, sokat gyakoroltam és fokozatosan megszerettem a táncot. A Kis­­bojtár ma már olyan szintre dolgozta fel magát, hogy határainkon túl is elismerik. Háromszor nyerte meg az Országos Nép­­művészeti Fesztivált, a csehszlovákiai szin­tű versenyeken is kiváló helyezéseket ér el — mindig az első négy között szerepel. — Mik a terveid az érettségi után ? — Sokfajta elképzelésem van, s hogy mi válik valóra, az egyelőre nemcsak rajtam múlik. Jelentkeztem a színművészeti főis­kolára, koreográfiát szeretnék tanulni. Töb­bek között azért is, mert vendégként már más együtteseknek is csináltam koreográ-Nagyon szeretek táncolni fiát, pl. Kassán (Kosice) és Stúrovóban is. További tervem egy együttes alapítása, melynek tagjai: a zenekar és a táncosok már megvannak, sőt elkészítettük az első önálló, bemutatkozó műsorunkat is. — Mit jelent számodra a tánc ? — Fontosnak tartom, hogy a tánc valami­lyen kornak az életformáját is kifejezze, hiszen a tánc és zene valamilyen időnek, életnek a része. A táncos és koreográfus munkájának csak akkor van értelme, ha együttműködésük gyümölcseként olyan mű születik meg, melynek gondolati tartal­ma, szép formája van, és híven tükrözi a kort, amelyből vétetett. — Milyen érzés az Ifjú Szivekben tán­colni? — Az, hogy az Ifjú Szivek táncosa vagyok, számomra sokat jelent. Emberekkel foglal­kozom, táncot tanítok, és ez gyakorlatot ad leendő foglalkozásomhoz. — Hogyan és mennyit készülsz, ta­nulsz ? — Nagyon szeretem ezt a foglalkozást, ezért többet tanulok, mint amit megköve­telnek tőlem. Véleményem szerint heti né­hány óra gyakorlás nem elég. Kéméndre járok anyagokért, Magyarországon is vol­tam már hasonló célból. Videoanyag alap­ján is készülök, főleg a táncok technikáját, a mozgást figyelem. A magam munkájából megtanultakat pedig nemcsak az Ifjú Szi­vekben, hanem a Szőttesben is kamatozta­tom, ahova gyakran járok kisegíteni. — Milyen más zenét kedvelsz? Mi ér­dekel a táncoláson kívül? —- Különböző műfajú zenét szeretek, ami megtetszik, azt hallgatom, de természete­sen a népzene a kedvencem. Táncoláson kívül az irodalommal és művészettel foglal­kozom, talán azért is, mert bizonyos fokig összefügg a népművészettel. Minden érde­kel, ami a tánccal kapcsolatos, ami valamit fejez ki, mint ahogy ezt mesterien teszi Maurice Bejárt vagy Markó Iván. S. BATTA GYÖRGY A Csemadok Komáromi (Komárno) Járási Bizottsága plenáris ülésen tárgyalta meg az 1990. évi munkatervet, valamint az évzáró taggyűlések és a járási konferencia irányel­vét. Kurucz Lujza, a szövetség járási elnöke részletesen tájékoztatta a plénum tagjait az elnökségi ülések tárgyalási anyagáról. Eze­ken foglalkoztak a közművelődési munka jelenével és jövőjével, a külföldi kapcsolat­­tartással. a könyvnapokkal, a gazdálkodás­sal, az alapszervezetek krónikairásával, a járási dal- és táncünnepéllyel, az alapszerve­zeti munka értékelésével, a tagtoborzással, stb. Németh Gyula titkár időszerű kérdésekről tájékoztatott. Beszámolt a nyugat-szlovákiai kerületi nemzeti bizottság elnökének és a Csemadok járási bizottságai titkárainak ta­lálkozójáról. amely azért volt rendkívül fon­tos. mert ebben a kerületben él a legtöbb magyar. A nemzetiségi élet valamennyi lé­nyeges kérdését felvetették és megtárgyal­ták (kétnyelvűség, iskola, közművelődés stb.). A megállapodásról szóló jegyzőkönyvet a kerületi nemzeti bizottság elnöke és a Csemadok KB elnöke írták alá. A titkári jelentésben szó esett arról is, hogy a Csema­­doknak a Komáromi járásban 10 726 tagja van, és ez kevés. A tagtoborzást állandó jellegűvé kell tenni. A vitában elhangzott, hogy lapunk, a Hét, egyik-másik helyen késik. Az évzáró taggyű­lésen a kétnyelvűség betartását községen­ként értékelik. A kétnyelvűség betartása ne­­csak a Csemadok, hanem valamennyi szer­vezet és intézmény ügye legyen! A kisisko­lákkal kapcsolatban sajnálkozva állapították meg, hogy ezeket csak kevés helyen állítot­ták eddig vissza. A vitában a lévai magyar tanítási nyelvű óvónőképzés is szóba került, s a kerületi szintű találkozóra utalva kérték, hogy a megállapodást tartsák is be. A leen­dő, jövőbeli komáromi 1 —4. osztályos peda­gógusképzésről úgy beszélt az egyik hozzá­szóló, hogy értesülése szerint a magyar nyel­ven kívül minden más szakot szlovák nyelven oktatnak majd. Egy másik hozzászóló önálló tanárképző főiskolát tart szükségesnek. A kisiskolák visszaállításáért a helyi nem­zeti bizottságok nem mindenütt tettek meg mindent. Ahol a készség megvolt, ott találtak helyiséget, utalt rá egy további hozzászóló, majd hozzátette: jövőnk az anyanyelvű isko­lákon áll vagy bukik! Ezt az óvónő- és peda­gógusképzés összefüggésben is el lehet mondani! Ismertté vált ugyanis, hogy Dél- Szlovákia szerte körülbelül 1 300 magyar pedagógus pótlására van szükség! Ezt a hátrányt levelezötagozatos megoldással le­hetetlen behozni! Egy további hozzászóló örömét fejezte ki afölött, hogy Komáromban kétnyelvűsítették az utcaneveket. Remélhetőleg a jó példát Gúta (Kolárovo) is követni fogja. Mindmáig egyetlen hivatásos színházunk dramaturgja elmondotta, hogy több mint tíz éve, minisz­tériumi utasításra két nyelven szerkesztik a műsorfüzetet, de ez az itt vendégeskedő szlovák színházakra nem vonatkozik. Legyen csak más nyelvű betét, s akkor kerüljön a műsorfüzetbe, amikor indokolt. A helységnév kétnyelvű szabad használatának a gondjával is foglalkozott, majd befejezésül még kitért arra, hogy bejelentették ugyan a második hivatásos színház születését, de a dolog azóta is vajúdik. A csehszlovákiai magyar­ságnak szüksége van gyermek- és ifjúsági, valamint zenés társulatra, s nem utolsósor­ban bábszínházra is. Sidó Zoltán, a Csemadok KB elnöke részt vett a járási bizottság plenáris ülésén, amely jóváhagyta az előterjesztett anyagot, és ha­tározatot is elfogadott. Szövetségünk elnöke arról beszélt, hogy a nemzetiségi kérdés az érdeklődés előterébe került, s mindazok a problémák, amelyek felmerültek, a Csema­dok XIV. országos közgyűlésén is elhangzot­tak s a legilletékesebb fórumokra eljutottak. Az alkotmánytervezet jövőre sorra kerülő országos vitájával kapcsolatban megjegyez­te, hogy bennünket, nemzetiségeket kollektív jogok illetnek meg, ezt kell biztosítania szá­munkra az új alkotmánynak. Tartalmaznia kell anyanyelvi egyenrangúságunkat, az anyanyelven történő oktatás, nevelés és tájé­koztatás jogát, a választott és a végrehajtó szervekben az arányos részvétel jogát. Ami azonban mindennél fontosabb, hangsúlyozta Sidó Zoltán, hogy a Csemadok-tagság támo­gassa törekvéseinket. Arra is felhívta a figyel­met, hogy a következő esztendő gazdag lesz eseményekben. A CSKP megtartja XVIII. kongresszusát, az ország megvitatja az al­kotmánytervezetet, és népszámlálást is tar­tunk. Németh Gyula titkár zárszavában hasznos­nak és tartalmasnak nevezte a plénumülés vitáját. Jobbító szándékkal A Csemadok Bratislavai Városi Bizottságá­nak október végére tervezett plenáris ülését dr. Balázs Béla elnök nyitotta meg. Megem­lékezett a Csehszlovák Köztársaság megala­kulásának hetvenegyedik évfordulójáról, az államosításról, s a környezetvédelem idősze­rű kérdéseiről a CSKP KB és az SZLKP KB ülésével összhangban, majd tájékoztatta a városi bizottság tagjait a Csemadok KB leg­utóbbi üléséről és a városi bizottság elnök­ségének a korábbi plenáris ülés óta végzett munkájáról. Jéghné Nagy Izabella szóbeli megjegyzést fűzött a plenáris ülés elé ter­jesztett anyaghoz, amely részletesen foglal­kozik a városi bizottság 1990. évi feladata­ival, a nyelvi-, irodalmi és dramaturgiai szak­­bizottság munkájával, az évzáró taggyűlések irányelveivel és a Csemadok városi konferen­ciájának összehívásával. Csupán néhányat ragadok ki az 1990. évre tervezett feladatok közül. Szerepel közöttük a taglétszám további növelése, egy újabb alapszervezet létrehozása, a jelentősebb po­litikai és kulturális évfordulókról való meg­emlékezés, több jogi témájú előadás meg­tartása, beleértve elsősorban a nemzetisé­gek alkotmányos jogainak ismertetését, a közép- és főiskolás magyar fiatalok bevoná­sa a városi bizottság által szervezett vetélke­dőkbe és általában a kulturális munkába, az irodalomnépszerűsités és a könyvvel végzett munka, a nyelvi műveltség és kultúra elmé­lyítése több nyelvművelő előadás megtartá­sával, s egy olyan magyar amatőr együttes támogatása, amely jó színvonalú saját szer­zeményeket ad elő, s hogy A szép szó ünnepét egészhetes rendezvénnyé bővítik, ugyanakkor a Városi Kulturális Napokat egy hónap időtartamra csökkentik. Jéghné Nagy Izabella titkári tájékoztatójá­ban arról is szó volt, hogy Ligetfaluban a magyar tanítási nyelvű általános iskola visz­­szaállitása szinte már teljesen kizárt, mivel nincs megfelelő épület, a magyar óvoda létrehozására viszont hatvan-hetven százalé­kos esély van, a Nemzeti Front városi bizott­sága is belefoglalta programjába. Az is elér­hető cél, hogy egy új utcát Liszt Ferencről nevezzenek el. A főváros mind a mai napig egyetlen magyar osztályú óvodáját is bővíte­ni kell, hiszen tizennyolcezer magyar él itt. A titkári tájékoztatóból azt is megtudtuk, hogy a Csemadok KB értékelte a városi bizottság munkáját, s feladatul adta olyan tanfolyam szervezését, amelynek a résztvevői szorgal­mazni fogják majd az amatőr művészeti csoportok létrejöttét, irodalmi színpad vagy színjátszó csoport formájában. A vita élénk és hasznos volt. Arra keresett megoldást, hogyan lehetne jobban mozgás­ba hozni az alapszervezetek tagságát, felkel­teni és állandósítani érdeklődésüket, folya­matosan biztosítani egészséges nemzeti ön­tudatra való nevelésüket. A nemzetiségi éle­tünk egészét érintő vitában megfogalmazó­dott az óhaj, hogy a sajtóban és más publi­kációban a helyneveket magyarul használ­hassuk. Az egyik vb-tag helyesen fejtette ki a szlovák nyelvvel kapcsolatban, hogy ez a nyelv számukra az érintkezés nyelve. S ezt bele kellene foglalni a készülő új alkotmány­ba is. A választási előkészületekről szólva az is hangot kapott, hogy a választópolgárok a jövőben értékeljék úgy is a magyar nemzeti­ségű képviselők munkáját, hogy mit tesznek helyi, járási, kerületi és országos képviselő­ként nemzetiségükért. Arra is figyelmeztet­tek a városi bizottság tagjai, hogy jövőre ünnepeljük a csehszlovákiai magyar iskolák megnyitásának negyvenedik évfordulóját. A megemlékezés legyen méltó az évforduló jelentőségéhez, s járuljon hozzá a magyar iskolák iránti bizalom megszilárdulásához! A városi bizottság plenáris ülése a határo­zat elfogadásával fejezte be értékes munká­ját. Talán jobb lett volna már e tudósítás bevezetőjében említenem, hogy szép és fe­lejthetetlen élményt nyújtottak a Duna utcai magyar gimnázium tanulói rövid kulturális műsorukkal. MÁCS JÓZSEF 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom