A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-12-01 / 49. szám
••• A prágai Magyar Kultúra neve minden bizonnyal sokak fülében cseng ismerősen a Hét olvasói közül is. Mert, amint azt a későbbiekben következő néhány számadat igazolja majd, vagyunk jónéhányan, akik az intézménynek a magyar tárgyi kultúra csehszlovákiai terjesztése terén kifejtett szolgáltatásait több-kevesebb rendszerességgel immáron közel négy évtizede igénybe vesszük. Az intézmény majd negyvenéves történetéről itt — nagyon röviden — csupán annyit, hogy 1950-ben jött létre, 1978-tól pedig a prágai Magyar Kulturális Központ kereskedelmi részlegeként működik. Vagy, amint azt Selmeci Alajos, az intézmény igazgatója nagyon találóan megfogalmazta: amíg a Magyar Kulturális Központ a magyar szellemi kultúra népszerűsítésével hivatott foglalkozni Csehszlovákiában, addig a Magyar Kultúra mindezen szellemiség „tárgyiasult" formáinak terjesztésével. Könyvek, hanglemezek, térképek, képeslapok, kották, újságok, folyóiratok, népi- és iparművészeti cikkek terjesztésével, árusításával foglalkozik. Az intézmény 1974-ig a Vencel téren székelt (a mai sze, ezen túlmenően még jónéhány egyéb szempont játszott meghatározó szerepet a végső megoldásban, hogy mást ne mondjunk, az intézmény működésének jellege, a benne dolgozók észrevételei, véleménye, az eladásra kínált árufajta és más egyebek. Hogy a szemnek is tetszetős legyen a berendezés, ám visszafogott és szolid is, hogy a benne elhelyezett, eladásra kínált áru mutasson elsősorban. Nos, a véleményét nem kértem ki ugyan senkinek, ám jómagam tetszését megnyerte az intézmény új köntöse, s meg vagyok győződve arról, hogy nem vagyok egyedül véleményemmel, hogy sokak tetszését nyeri majd el. Mert hogy sokan fordulnak meg az üzletben, az egyértelműen nyilvánvalóvá válik az igazgató, Selmeci Alajos által elmondottakból. Eszerint mintegy hatvanöt-hetvenezerre tehető évente az üzlet vevőinek, ügyfeleinek a, száma, s közel húszmillió korona annak évi forgalma. Persze, tudni kell azt is, hogy e forgalomnak mintegy húsz százaléka bonyolódik közvetlenül az üzletben, a nagyobbik része, a fennmaradó nyolcvan százalék pedig „távúton" bonyolódik, a különböző tájékoztatók alapján postán megrendelt áru ugyancsak postai úton jut el a megrendelőhöz; olvasóhoz, zenerajongóhoz, diákhoz, a magyar kultúrára, a magyar szellemiségre igényt tartókhoz. Hozzánk. Dél-Szlovákiában élő magyarokhoz elsősorban, hisz törvényszerű és magától értetődő, hogy a legjelentősebb, a legtömegesebb igény ebből a közegből kerül ki. Húszezer családnak küldi szét az intézmény évente két alkalommal (tavasszal és ősszel) jól ismert könyv-, hanglemez és kottaajánlatát, rendszeresen hirdet az Új Szóban is, s ennek eredményeként évente mintegy ötvenezer csomagban viszi házhoz a posta a magyar könyvet, hanglemezt, népművészeti cikkeket és más egyebet. Ám a csehszlovákiai magyar megrendelők mellett jószerével van megrendelője, ügyfele az intézménynek a cseh és a szlovák közegből is. Mert a zene, a hanglemez, a kották esetében nincs nyelvi kötődés, nincs nyelvi korlát. És jelentős az érdeklődés e körökből a Magyarországon megjelent idegen nyelvű kiadványok (elsősorban szakirodalom) iránt is. Mintegy kettöezerötszáz ilyen partnere van az üzletnek. Vagyis, meglehetősen széles skálájú, sokrétű és különböző, fontos küldetésü az a (sok esetben missziós) szolgáltatás, melyet negyverrtagú kollektívájával végez. Prágában járva, ha csak pár percre is, érdemes benézni mindig a magyar kultúra Národní trída harminckettő alatti fellegvárába. Ha nem másért, hát legalább a néhány, ismeretlenül is kedves fogadtatásért, baráti szóért. S most már e megújult külsőt is megcsodálni. NÉMETH GYULA A szerző felvételei A pragai Magyar Kultúra Mustek metróállomás helyén), ekkor költözött át a metróépítés miatt a Národni tfídára. Nos, mindez a rövid történeti visszatekintés csak annak apropóján történik, hogy a közelmúlttól, egészen pontosan szeptember eleje óta, egy szinte szokatlanul rövid ideig tartó (mintegy hathónapos), ám annál eredményesebb rekonstrukció után az intézmény tetszetősen megújulva fogadhatja vendégeit, vásárlóit, ügyfeleit. A mintegy ötmillió forintos és egymillió koronás ráfordítással kieszközölt megújítás már jóideje esedékes volt, így tehát kimondottan előnyére vált az intézménynek, otthonossá, az eddiginél még vonzóbbá varázsolta azt. Persze, a varázslathoz elsősorban Sváb Katalin magyarországi belsőépítésznek van köze, hisz a rekonstrukció az ő tervei alapján ment végbe. A fiatal (és csinos) építésznőnek nem ez az első ilyen jellegű munkája. Ö tervezte ugyanis a berlini hasonló intézmény belső kialakítását is. Egy hazai bemutatón figyelt fel munkáira a külföldi magyar kulturális kirendeltségek „gazdája", a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat, s igy kapta meg előbb a berlini, majd a közelmúltban a prágai kirendeltség belsőépítészeti megtervezését. Az épület bejáratának tervezésénél voltak bizonyos megkötések, főként annak műemlékjellege és elhelyezése miatt, majd az ott, a portál megoldásánál alkalmazott félkörívek később átkerültek bizonyos formában a belsőépítészeti megoldásokba is. Per-5
