A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-20 / 43. szám
INNEN ONNAN Magasles — lehetne a címe mindkét felvételnek. Ne csodálkozzon a kedves olvasó, ha kicsit különösnek tűnnek, mert még 1929-ben készültek. Az egyiken, a kocsin, a falusi lóverseny bíróit helyezték így el. A másikon a varieté-görlök álltak gólyalábra, hogy jobban lássák a neves eseményt. Hatalmasság látható ezen a felvételen is. A német Demag cég 23 köbméteres merítő kanalú rakodógépe. A gépóriás, amely egy merítésre 40 tonna anyagot bír megemelni, a dél-shetlandi felszíni bányában fog dolgozni. S végül egy érdekesség Guiness Rekordok Könyvéből. Az óriásrokka tulajdonosa Max Ediinger, építményét Münchenben mutatta be a nyilvánosságnak. A berendezés 3,7 méter magas, a kerék átmérője 2,25 méter a súlya pedig több, mint 150 kg. KÖNYV Földesi Tamás: Emberi jogok Kétszáz éve, hogy Párizsban a nagy francia forradalom időszakában, 1789. augusztus 26-án megszületett Az Ember és Polgár Jogainak Nyilatkozata című dokumentum. A történelem, sajnos, a közben eltelt kétszáz év alatt is bővelkedett háborúban, megtorlásban és újabb megtorlásban. Európa és a világ Az Ember és a Polgár Jogainak Nyilatkozata cimü nagy jelentőségű állásfoglalás megszületése után is vérözönök óceánjain át vergődött, és még ma is az emberiség csak egy kisebb részének jut olyan demokrácia, vagy van kialakulóban olyan demokratikus rendszer, amely maradéktalanul tiszteletben tartja az emberi jogokat, s nemcsak elvben, hanem gyakorlatban is megvalósítja azokat a garanciákat, amelyek kényszerítik a kormányt, az állam intézményeit, a választók képviselőit, az emberi jogok védelmére és betartására. Egyrészt az említett évforduló, másrészt a téma időszerűsége kapcsán különös érdeklődéssel forgattam Földesi Tamás: Emberi jogok cimü, a budapesti Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelent kötetét. A négy fejezetből álló tanulmány részletesen elemzi a marxizmus klasszikusainak az emberi jogokról alkotott felfogását. Vizsgálja a közép-kelet-európai országok emberi jogokról szóló jogalkotásának fejlődését, ismerteti és bírálja a „monolit" nézeteket, majd körvonalazza az emberi jogok korszerű marxista koncepcióját. Kitér az itt jelentkező nyitott és megválaszolásra váró kérdésekre is és reális, követhető utat mutat. A szerző véleménye szerint „Az emberi jogok az emberhez méltó lét szerves tartozékai, egy szabad társadalom fennmaradásának garanciái. Ezért ezek a jogok a társadalom tagjait nem állami kegyként, hanem emberi mivoltuknál fogva illetik meg.” Egyértelműen sugallja azt is, hogy a társadalmak demokratizálódásának és humanizálódásának az az egyik legfontosabb feltétele, hogy az emberi jogok a társadalmak deklarált és valóságos értékhierarchiájában és életviszonyaiban elfoglalják az őket méltán megillető fontos helyet. Földesi Tamás: Emberi jogok című kötete az emberi jogok gazdag, sokrétű és napjainkban különös aktualitást nyert problémakörének csak néhány területével foglalkozik, a tanulmány mondanivalója mégis sokatmondó és tanulságos. Balázs Béla Örök kortársaink A fenti címmel XIX. és XX. századi írók elbeszéléseiből és novelláiból nyújt válogatást a Diákkönyvtár legújabb kötete. A könyvben Gogol, Tolsztoj, Thomas Mann, Iszaak Babel és Franz Kafka nyolc Írása szerepel. Az irodalomban jártas olvasó számára az efféle kiadvány ugyan nem okozhat különösebb meglepetést, még akkor sem, ha történetesen egy-egy alkotást új tolmácsolásban kínálnak neki. Kafka világhírű elbeszélését — az Átváltozást most Györffy Miklós fordította magyarra. Ma, amikor erőteljesen csökken az olvasók tábora: a gyűjteményes kötetek szerepe megnövekszik. Hiszen az antológiák ösztönzőleg hathatnak azokra, akik talán csak most barátkoznak meg a könyvekkel. S ha már ennél a kiadványnál tartunk, hadd jegyezzük meg, hogy e munkák megírásának idején a novellának sajátos helye volt az irodalomban. Mára megváltozott a novella, a rövid elbeszélés funkciója: szinte a világ minden pontján a folyóiratok és képeslapok megtűrt „vendégeként" tartják nyilván. S a szerkesztők inkább a novella „cukrositott" változatáért rajonganak, a tárcanovelláért, éspedig ama reményben, hogy „segítségével" olvasókat is toborozhatnak. Az igazi novella varázsát, mondják; a felépítés adja, amely az elbeszélés és a dráma metszéspontján helyezkedik el. Az elbeszélés és a drámaiság vegyülete, a sűrített, gyakran csak vázlatos cselekménye emeli a novellát örökérvényűvé, idötállóvá. A regények — legyenek azok bármennyire jók — szinte kivétel nélkül elveszítik olvasóikat. Miközben a novellákon nem fog az idő, még akkor sem, ha a tegnapelőttröl tudósítanak. Lev Tolsztoj Ivan lljics halála c. elbeszélése vagy Iszaak Babel gránittömörségü novellái (Gedáli, Egy ló története) jó példák lehetnek e kisprózái műfaj változatosságára és erejére. Vajkai Miklós HANGLEMEZ Liszt zongorái Éppen egy éve, hogy beszámoltam a Supraphon lemezéről, melyen Jan Panenka Liszt-műveket játszik azon a zongorán, melyen prágai hangversenyei alkalmával maga a Mester is játszott. Most a Hungaroton adott ki egy lemezt, melyen viszont Jandó Jenő Liszt zongoráin játszik egy csokorra való Liszt-kompozíciót. Liszt életének utolsó harmadában, mikor a Zeneakadémia életre hívásával, majd annak igazgatásával volt elfoglalva, az év jelentős részét — Róma és Weimar mellett — Pesten töltötte. Lakása az egykori Sugárúton, a Régi Zeneakadémia első emeletén volt, ahol növendékeivel is foglalkozott. Itt voltak féltve őrzött hangszerei is, melyek végakarata értelmében a Zeneakadémia tulajdonába kerültek. Halálának centenáriuma alkalmával nyílt meg ebben a patinás épületben — a Népköztársaság útja és a Vörösmarty utca sarkán — a Liszt Ferenc Emlékmúzeum, melynek fö attrakciója éppen Liszt páratlanul gazdag és értékes hangszergyüjteménye. Itt látható hát a legrégibb amerikai zongorakészítö, Jonas Chickering műhelyéből kikerült két hangszer is, melyek közül az első, az 1867-es párizsi világkiállításon aranyérmes volt, s melyet maga a cégtulajdonos adott át Lisztnek Rómában. A másik Chickering-zongora pár évvel fiatalabb s az aranyozott felírat: „Chickering and Sons / á F. Liszt" arról tanúskodik, hogy ez már a Mester igényeit figyelembe véve egyenesen az ö számára készült. Van itt egy különleges Bösendorfer zongora is, mely Ludwig Bösendorfer és Liszt személyes barátságáról tanúskodik. Ez az egyedi darab egy „komponáló—íróasztal", illetve egy háromfiókos íróasztal, melynek középső fiókját egy kihúzható háromoktávos klaviatúra képezi. Ugyancsak kuriózum (de ez már nem egyedi példány) az az üvegzongora, melyben húrok helyett hangolt üveglapok szólalnak meg. Egy további ritkaság a „pianinó-harmónium", mely a francia Erard cég műhelyéből került ki. Ez a kétmanuálos hibridhangszer, melyben speciális hangeffektusok létrehozására egy pianinó és egy harmonium van egybeépítve. De van itt egy gyönyörű igazi LnJ HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTUK harmonium is, melyet orgonapótlóként használt tulajdonosa. E ritkaságok megszólaltatása mellett a lemez értékét a pompás dramaturgia — Mefisztó-keringö. Funerailles (1849 október), VI. magyar rapszódia. Szerelmi álmok és több speciális apróság — is emeli, s az egészre a koronát Jandó Jenő briliáns játéka teszi fel. E hangszerek, melyeket egykoron Liszt csodálatos ujjai érintettek, az Emlékmúzeumban rendezett matinékon — igaz csak mintegy 120 hallgató előtt — gyakran megszólalnak, de most e lemez jóvoltából hangjuk mindnyájunk közkincsévé lett. Varga József KIÁLLÍTÁS Darázs Rozália rajzai és plakettjei Darázs Rozália neve s alkotásai nem ismeretlenek a csehszlovákiai magyar közönség előtt. Az alkotó a hetvenes évek közepétől van jelen képzőművészetünkben. Jómagam személyesen sok évvel ezelőtt találkoztam vele; akkor még az ógyallai (Hurbanovo) pedagógiai szakközépiskolában tanított. Emlékszem, milyen lelkesen, megnyerőén, s nagy hittel beszélt nekem a képzőművészetről, a képzőművészeti nevelés lehetőségeiről, léleknemesítő hatásáról. Darázs Rozália már a képzőművészeti szakközépiskolában elkötelezte magát a szobrászattal, az éremmüvészettel. A pedagógiai főiskola képzőművészeti szakán, majd a képzőművészeti főiskolán tanultak termékenyítőén hatottak vitathatatlan tehetsége kibontakoztatására. Darázs Rozália a hetvenes évek közepétől rendszeresen kiállít. Mondanivalója közléséhez a plakettek, érmék adják meg számára a legjobb formai megoldást. Számos szép kiállítása után a legutóbb a szlovák fővárosban, a Csehszlovák Rádió aulájában mutatta be a nagyközönségnek néhány remek plakettjét, érméjét, és rajzát. A tárlatból egyértelműen kiderült: Darázs Rozália érdeklődésének középpontjában a világgal, s önmagával viaskodó ember áll, és a természet sok apró csodájával. Az érméket, plaketteket szemlélve az ember megkapónak találja, ahogyan a kemény matéria s a szobrász finom vonalvezetése az alkotásban kiteljesedik, ahogy a művész megszelídíti a kemény anyagot, s helyenként szinte súlytalanná, áttetszővé varázsolja. Szép példa erre a Rovarok életéből vagy a Sziszifosz című sorozat néhány különösen sikerült darabja. A tehetség mellett egyetlen alkotónál sem mellékes a szorgalom, a gyakorlás, az igyekvés kérdése, Darázs müveiből mégsem árad az erőlködés izzadságszaga, ellenkezőleg. A művész a megszállottak hangyaszorgalmával dolgozik, hogy rajzaiba vagy bronzba öntse mindazt, amit közölni, láttatni akar közönségével. S teszi mindezt megbízható mesterségbeli tudással, vitathatatlan tehetséggel, s anélkül, hogy a közlés gondolati tartalma elveszne a szépmívü vonalak szövevényében.-ké 9
