A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-20 / 43. szám
Az írás megszállottja Nincs abban semmi bántó szándék, sem ironikus célzás, hogy Vajkai Miklóst megszállottnak nevezem, inkább elismerés. Jó leírni, hogy valaki az írás megszállottja, mestersége, hivatása, munkája megszállottja, oly kevesen és egyre kevesebben vannak, akikről ezt el lehet mondani. Évek óta elolvasom Vajkai Miklós írásait, melyek kezembe kerülnek. Várakozással ismerkedem új elbeszéléseivel, novelláival, rövid lírai szövegeivel és jegyzeteivel, leginkább talán hangulatoknak nevezhetnénk őket, töredékeknek, melyekben lépten-nyomon, bár különféle fokon és erővel felvillan az írói erő. Néha egy félmondatban, máskor egyetlen kép, vagy hosszabb szövegrész, időnként maga az egész Írás. Meg vagyok róla győződve, hogy várakozó figyelmem indokolt, bár a szerző gyakran — gyakrabban! — csalódást is okoz. Munkái a pompás és egyéni irói teljesítmény és a kiérleletlen, széteső szöveg között húzódó, széles jven helyezkednek el. Eredményei változók és kiszámíthatatlanok. Esetenként az erőltetettség. a túlstilizáltság és modorosság izzadtságszaga veszi körül őket, máskor a szerencsés átélés szülte tartalmi-formai egység, nyelvi teljesség és bravúros stílus színeiben tündökölnek. Sok éve ahhoz, hogy kezdő lehessen, mégis az állandó kísérletezés jegyei követik, olvasóját, kritikusát egyre türelmetlenebb várakozásra késztetve. író aligha engedhet meg magának ennyi kísérletezést, útkeresést! Maga is tudja ezt! Legutóbb a Hétben (36. szóm) megkapó, méltón őszinte „vallomást" tett közzé az íráshoz való viszonyáról, az alkotásról és az életről vallott nézeteiről. Hangsúlyoznunk kell őszinteségét, mert rá általában érvényes, írói arcéle fő jellemzője. „Gyónásában" mindazzal szembenéz, melyről fentebb szó esett. Első novelláskönyve a Főnix Füzetek sorozatban jelent meg (Másnapos város. 1982), a sorozat ötödik füzeteként, sikeres debütként erős irodalmi élmények hatását és utánérzések jegyeit mutatta, de arra is utalt, hogy az író a tudatos stíluskeresés és egyéni formakultúra építésében látja sikeres önmegvalósítása esélyeit. Első írásai nem tükröztek ösztönösséget és véletlenszerűséget, a keresett szavak és megválasztott kifejezések munkaszagát, s néha bonyolultságát árasztották. A modor jelenléte jellemezte stílusát, munkái kompozícióját pedig a saját — helyi élmények időtlenné általánosításának az igénye. Céltudatos irói törekvések! (A modor még nem modorosság!) Gunyárd megyéje látványosan utánozza Faulkner Yoknapatawpha megyéjének valóságfelettiségét, bár gyökerei a Csallóköz mélyrétegeiből táplálkoznak, mint ahogy a Gunyárd folyó — „Európa második legnagyobb folyója" — is ismerősünk. Ganprexán síkja, Pressvár. Örvösgunyárd. Tónk, lllény a valóság archaizált és mitizált szimbólumai. Az élet — életünk — benső erőinek és léthelyzeteinek irói megformálásához és művészi alkotássá komponálásához Vajkai Miklós korszerű, modem Eszközök felé fordult és mítoszteremtésre is vállalkozott. Valóságlátása szempontjaihoz világirodalmi ösztönzőket (Alain Resnais, Pilinszky János, Miguel Asturias) keresett, olyan korszakában irodalmunknak, amikor fiatal kezdőink a hetvenes évek legelején — Kafka nyomán — magányos kastélyokban bolyongtak és szorongtak. Kortünet volt az irodalmi élmény és utánérzés ereje és ösztönző inspirációja, azóta is él. bár meghatározó szerepe oldódni látszik. Vajkai stíluskeresése és a sajátos nyelvezet kialakítására tett erőfeszítései nem kevésbé korszerűek. A kezdő író céltudatosan építi formaérzékét, különösen rokonszenvez az áttételes kifejezésmóddal, a lírai képiséggel. Csábitó törekvés ez a szépprózában, komoly sikerekkel kecsegtető vállalkozás, nemcsak korszerű, hanem divatos is, bár egyáltalán nem kockázatmentes. A túlzott áttételesség, az erőtlen képiség a széppróza modorosságának melegágya, ettől a veszélytől Vajkai sem menekülhetett. Első kötetét könnyű volt parodizálni, mert stílusa modorossága és a témái egyénieskedő vonásai az irodalmi karikatúra hálás táptalaját jelentették s szinte kikényszerítették a humoros-ironikus bírálatot. Más oldalról viszont az irodalmi modor — a stílus — egyéniséget jelent és az esztétikai érték feltétele. Az irói debüttől, a Veszteglők (1984) című kötettel eljutva a Lusta porig (1989) Vajkai Miklós megtette azt az utat, melyet vallomásában így értékel és felülbírál. „Lekötöttek a szavak! A szavak zenéje, a mondatok harmóniája, lekötött a feladat, hogy szépen írjak és jól írjak. A külső világ viszont egyre távolabb került tőlem." így ír. Őszintén, a felismerés igazától magabiztosan. Szóltunk már stilustörekvéseiröl, irodalmi élményhatásokból következő tájneveit is említettük. Nem kevésbé irodalmi fogantatásúak hősei nevei is, Wohl Eduárd, Thom, Zimmermann Adolf, Zim, majd később Bhom, Nicholito di Veicha, ezek a furcsa nevű hősök, idegen nevükkel itt élnek a kigondolt nevű falvakban és városokban, melyek neve viszont archaikusán magyaros hangzású. Világirodalmi fogantatású lelki élmények és hangulatok foglyai, modern filozófiai hatások és életérzés (valóságonkívüliség. céltalanság, elidegenedettség) jegyében élnek. Vajkai Miklós pedig erősen lírai szemlélettel követi sorsukat. Mintegy álomvilágban téblábolják át és szenvedik el eredendően bűnös létüket. Az író irodalmi tájékozódásának gyermekei! Ellentétükként, más írásokban történelmi reminiszcenciák oldódnak fel nehéz, reális élettényekben, különösen amikor családjáról, hozzátartozóiról, elődeiről ir a szerző. Vannak alkotástárgyú munkái, magáról az írás aktusáról, ezekben a prózaírás nagy, szent és ritkán eredményes cselekvés. Mindezen belül a kifejezésmódért küzd egy évtizede, nagyobb erővel ostromolva a formát, mint az életet. Önhasználatra szótárakat készít, szavakat gyűjt, „pompás mesterség!", írja. Míg el nem jut a felismerésig : „A mesterségbeli tudással pedig csínján kell bármi, mert segítőtársunk lehet a rosszban, de a nagy pillanatainkban esetleg gátolhat is bennünket, nem bizonyos, hogy mindig megengedi, hogy tökéletesen elmélyüljünk .. Mesterségbeli tudás nélkül író nem lehet meg, s Vajkai felismerésének érdeke a dilemmában van: az egyoldalú mesterségbeli tökély kevés, meddő lehet! A stílusra fordított irói erőfeszítés, mely közben elhanyagolja új valóságelemek felfedezését és néven nevezését, szép üres formákat eredményezhet. A nagy — tragikus — érzés éppen úgy elengedhetetlen feltétele a jó prózának, mint á kiváló stílus és briliáns nyelvezet. A próza éltetője az új valóságkép és a drámaiság, a groteszk és abszurd is akkor jó. ha mélyéé drámai elemek izzanak, mint hamu alatt a parázs. A tények ereje és a helyzetek emberi mélysége élteti a prózát, melynek drámaísága a lírát is csak módjával bírja el. különben idillé válik. A sűrű áttételesség, a túlzott képiségböl és szimbólumerdöből következő átvitt-értelműség elsekélyesitheti és csinálttá teszi a prózaszöveget, értelmét megnyirbálja. Némely próza metaforikus értelmét, mitikus egyetemességét nem elsősorban nyelvi eszközökkel éri el. hanem tartalmának — a történéseknek, helyzeteknek, összefüggéseknek — gazdag mélyértelmüségével, az élet fontos mozzanatait és törvényeit feltáró újszerűségével. Ezért nem érzünk Vajkai Miklós harmadik kötetében sem erős és döntő előrelépést. Az események választékos irodalmi közegben történnek, a leírások és dialógusok érdekes intellektuális kijelentéseket tartalmaznak, de mintha a dolgok mégis fontosságukat veszítenék. Mintha csak az a küzdelem lenne fontos, melyet az író a kifejezés eredetiségéért folytat. Pedig Vajkai prózája Mirko Kovac kitűnő jugoszláv írót is eszünkbe juttatja, annak is a Bevezetés a másik életbe című kötetét. Kovac is „megszállott" író, ám törekvése más. eredményesebb. Nem (csak) a tények újszerű megnevezésére tör, hanem új tényeket (is) láttat. Az ő szemével nézve és LnJ KINCSÜNK AZ/W/WELV Az „udvarias" Galánta Galánta (Galanta) városa ma járási székhely és nemrég ünnepelte alapításának 750. évfordulóját. Már 1237-ben Galantha alakban fordul elő a történelmi okiratokban. 1241 -tői pedig mai Galanta formájában szerepel. 1570-ben a törökök elfoglalták és adófizetésre kényszerítették. Az 1670. évi török adóösszeírásban a következő feljegyzés található: „Galánta, falu. tartozik Selléhez. Lakatlan. Évi adójának összege 200 akcsa. (lásd Fekete Lajos Az esztergomi szandzsák 1570. évi összeírása című könyvének 421. sz. bejegyzése.) Az akcsa török pénzegység, a 200 akcsa pontosan 4 magyar forinttal volt egyenlő. Néhány év múlva azonban Galánta felszabadult a török hódoltság alól, de Érsekújvár elfoglalása után (1663-ban) ismét behódoltatták az oszmán-török hatóságok. Közigazgatásilag az érsekújvári ejálethez (tartományhoz) csatolták, és kivetették rá a törvényes adót. amit pontosan jegyeztek a defterben (adólajstrom). Ennek az összeírásnak a 278. oldalán az alábbi bejegyzés található: „Galánta, falu, tartozik Selléhez. (Az 5 felnőtt férfi névsora): Csemez Gergői, Balog Pál, Nyári István, Kún István. Varga István. Bevétel az adókból és tizedekből: 5 háztartásért, egyenként 50, összesen 250 búza tized 50 kila, ára 1 000 kevertgabona tized, 40 kila, ára 400 méhkas tized 250 Csőszadó és legeltetési adó 75 faadó és szénaadó 50 sertésadó 50 juhadó 25 összesen 2 100 (akcsa) Ez azt jelenti, hogy Galántán 5 ház állott és benne 5 család lakott. A házadó (azaz a háztartás után fizetett adó) 50 akcsát tesz ki évente. A gabonát kilával (1 kila (kejl) török űrmérték= 12,83 kg). Egy kila búza ára 20 akcsa, egy kila kevertgabona ára 10 akcsa volt. A megadott tizedekből könnyű kiszámítani az évi össztermést. (500 kila búza, 400 kila kevertgabona) A kevertgabona 1 :1 vagy 1 : 2 arányban búza és rozs, vagy inkább árpa keveréke. A méhkastizedet rendesen mézzel fizették ki. Egy pint méz ára 50 akcsa volt, eszerint a 250 akcsányi méztized 5 pint mézet tesz ki. Csőszadót a csordák és vetések őrzéséért és az esetleges mezei károkért fizettek. Ezt az adót úgy egyenlítették ki, hogy háztartásonként beszolgáltattak fél pint vajat. A vaj ára pintenként 30 akcsa lévén, ez az összeg 75 akcsát tett ki. Faadó és szénaadó címén egy-egy kocsi fát és szénát kellett háztartásonként beszolgáltatni. Egy-egy kocsi fa, illetve széna ára 5 akcsa volt. A sertésadó minden egy évnél idősebb sertés után 2 akcsát tesz ki, tehát 25 felnőtt sertést öt család tartott! A malacok száma nem volt korlátozva, mert azok után nem kellett adót fizetni. A juhadó két juh után egy akcsa lévén, ezt az adót 50 juh után fizették. Galántához tartozik Nebojsza (Nebojsa) település, amely a törők adóösszeirásban önálló birtokegység. (A defter 278. oldalán az alábbi feljegyzés olvasható: „Nebojsza. falu. A fejadófizető személyek: Ludas Pál. fia Ptetör. A házak száma 2, (adója) egyenként 50, összesen 100. búza tized 23 kila, értéke 460 kevertgabona tized 15 kila, értéke 150 méhkas tized 75 Csőszadó és legeltetési adó 30 faadó és szénaadó 60 sertésadó 80 juhadó 75 összesen 1 030 Nebojszát mint önálló települést már 1485-ben bejegyezték a történelmi okiratokba. Ma már Galántával összeépült és egyesült. Vajon van-e jelentése és magyarázata a Galánta helynévnek? Mivel a szóvégi -a hangzó kicsinyítő, becéző képző, a név alapszava tehát a Galant szó. Ez a latin eredetű 10
