A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-13 / 42. szám
KÖZÖS CÉLÉRT - TÖBB SZÓLAMBAN Ebben az évben ünnepeltük a Csemadok megalakulásának negyvenedik évfordulóját. Nagyon nehéz lenne mindent felsorolni és értékelni, ami ezalatt a negyven év alatt történt. Nemzetiségi kultúránk ápolóinak népes táborából csak egy kis csoportot sikerül bemutatnom, amikor az utóbbi években megizmosodott s „formájukat” állandóan tartó kórusainkról írok. Most a somorjai (Samorin) Hid vegyeskar vezetőjével, Pokstaller Lászlóval ültem le beszélgetni arról, hogy milyen előzményei voltak a kórus megalakulásának. s hogy szerinte miben rejlik a folytonosság titka. — Az első szereplésünktől, 1972-től számítjuk a kórus újjáalakulását. Az újjáalakulásról több okból is beszélni kell. Mert volt Somorján a két háború között is dalkör, amelynek értékes szép zászlóját Peleh Vilmos, az ereklye megőrzője 1984-ben kórusunknak átadott. A második világháború miatt elhallgatott a dal Somorján is. A hallgatás egészen a Csemadok megalakulásáig tartott. Azután, alkalomszerűen összejöttek az emberek, énekeltek és sikeres fellépéseik is voltak. A Híd vegyeskar megalakulásának közvetlen előzménye az, hogy az akkori tizenegy éves iskolának volt egy lelkes pedagógusokból álló kórusa. Csak újabb tagokat kellett toborozni a létszám feltöltéséhez és máris hozzáfoghattunk az igényesebb darabok betanulásához. — Az a tapasztalatom, hogy egy-egy amatőr művészeti csoport sikeres és folytonos működése ha nem is teljes egészében, de nagy mértékben függ a vezető személyétől. A folytonosság és a sikerek azt bizonyítják, hogy jó! választottak a somorjaiak. amikor Önre bízták a vegyeskar vezetését. Hogyan történt a kiválasztás? — A siker és a folytonosság nem csak rajtam múlik. Ennek a kórusnak minden tagja küzd a sikerért és tartja a folytonosságot. Biztos támaszaim a szervezésben, a betanulandó müvek kiválasztásában, a próbák kellemes, barátian meleg légkörének kialakításában. A legszívesebben most felsorolnám minden eddigi tagunk nevét, s elmondanám kinek mi az erénye, de tudom, a terjedelem ennek gátat szab. A krónikánk viszont őrzi az emlékeinket. S hogy miért esett éppen rám annak idején a választás? Talán azért, mert már fiatalon és sok éven át különböző zenei műfajokban tevékenykedtem. Bár fogász vagyok, s ehhez a szakmámhoz sem lettem hűtlen, később tévúton elvégeztem a konzervatóriumot, így most óraadó tanár vagyok a somorjai zeneiskolában. Örülök minden új tanítványomnak, mert szeretném, ha a zenei élet Somorján töretlenül folytatódna. A konzervatórium elvégzése után hívtak a rádió zenekarához, de nem tudtam itthagyni Somorját. Nem bántam meg, hogy maradtam. Úgy gondolom, mindez indokolta azt, hogy engem kértek fel: vállaljam el a kórus vezetését. Sok minden szólt amellett, hogy eleget tegyek a felkérésnek. Bár zeneközeiben éltem addig is, de kórust nem vezettem. Ezt egyfajta kihívásnak tekintettem, lehetőségnek az önmegvalósításhoz. A belső motiváció adott volt: a zenét kedveltem, de itt ezenkívül népem, nemzetem kultúrájának ápolására, művelésére, gazdagítására, másokkal való megismertetésére és megszerettetésére is lehetőségem nyílott. S most viszszatérek a kórustagokhoz. Úgy érzem, őket is ez a kettős motiváció vezérii. Van, akinél a zene szeretete, az együtténeklés öröme a fontosabb. Van, akit az a belső igény hoz közénk, hogy a nemzeti kultúra művelője legyen, van, akit mind a kettő. Mindegy, hogy kinél mi a vezérelv. Az a lényeg, hogy céljaink találkoznak s több szólamban, de együtt énekelünk. — Tudom, hogy egy adott kórus repertoárját bizonyos mértékig befolyásolja a kórus nagysága, a taglétszám összetétele s az egyes tagok adottságai. Tükröződik mindez a Híd vegyeskar repertoárján is? — Részben igen, részben nem. Tény. hogy kórusunk létszáma 17 év alatt negyven alá nem csökkent és remélem, ilyen veszély nem is fenyeget, mert akkor már nehéz lenne négyszólamú vegyesművet megszólaltatni; de tükröződik repertoárunkon a fentebb említett kettős motiváció: a zene szeretete és a nemzeti kultúra ápolása. Műsorunk gerincét népdalok, népdalfeldolgozások és népdal ihletésű kórusművek alkotják. A szerzők közül gyakoriságban Kodály, Bartók és Bárdos Lajos áll az élen. És mivel nem alkalmi, egyszeri betanulásokról és előadásokról van szó, hanem ez a gerinc, a folytonosság, ezért tartanak ki velünk a tagjaink évek hosszú során át. Csak nagyon komoly oknál fogva szoktak kilépné Elköltözés, betegség a leggyakoribb ok. Azt hiszem ez is a mély gyökerek és a folytonosság bizonyítéka. Az sem véletlen, hogy vegyeskarunk a Híd nevet viseli. Tudatosan vállaltuk a hid szerepét. Szeretnénk a zene által összekötő kapocs lenni a nemzeti kultúrák között. Szlovák és más nemzetek kórusműveit is énekeljük. És a szlovák dalt nemcsak szlovák környezetben adjuk elő, hanem akkor is, ha Magyarországon szerepelünk. Örülünk, ha ízelítőt adhatunk belőle. A szlovák kórusmüvekkel még mindig sikert és elismerést váltottunk ki a magyarországi hallgatóságban. Ebben rejlik híd szerepünk, s mi ezt boldogan vállaljuk. Pokstaller László — Kérem, meséljen a legsikeresebb, a legkülönlegesebb, a legrangosabb, a legemlékezetesebb fellépéseikről. — Nincs leg. Minden fellépés egyformán fontos számunkra, mindig ugyanazzal az izgalommal készülünk és mindig a lehető legjobb színvonalon akarunk énekelni. Szép, maradandó emlékeink azért vannak. A régi, középkori müveket, motettákat eredetiben, latinul énekeljük. Ezekben olyan általános értelemben vett emberi gondolatokról van szó, amelyek korunk emberéhez is szólnak. Mert a művészi megnyilatkozás emberi és általános érvényű. Példának a Dona nobis pacem (Adj Uram békét nekünk) kezdetű dalt említem. Gyönyörűen szól, főleg ha jó akusztikájú helyen van alkalmunk előadni. Kórusunk tizenhét éves folyamatos működése alatt nagyon sokfelé énekeltünk: a Csallóközben és Mátyusföldön, valamint a zoboral-KLUBÉLET Balassi —100 Néhány párkányi (Stúrovo) pedagógus, értelmiségi 1982 januárjában határozta el. hogy a magyariakta vidék több kisvárosában működő klubok mintájára maga is létrehozzon egy kis közösséget, amely lehetőséget biztosítana a város (esetleg környéke) értelmiségi alapállású polgárainak művelődéséhez, kulturális (identitás)-tudatának karbantartásához. Az ötlet gazdája Dávid Mihály pedagógus volt, aki a klub első vezetője lett. A stafétát később, 1984 januárjában e sorok írója vette át tőle. aki azóta is ellátja a klubvezetői teendőket. A klub a Csemadok városi szervezetének kebelében jött létre, ami nem véletlen, hiszen a Csemadok ebben az időszakban, országos viszonylatban is kezdeményezőleg lépett fel a klubok hálózatának kiépítését illetően. A Balassi Klub azonban, sok más — ekkor induló — klubbal ellentétben tartós kezdeményezésnek bizonyult és rendszeressé vált tevékenységével beváltotta a hozzá fűzött reményeket: képes volt mozgósítani a tagság egy elég jelentős rétegét és a belső szervezeti életet is sokkal elevenebbé tette. A város mintegy 13 000 lakosának közel 72 %-a vallotta magát magyar nemzetiségűnek. Ez az arányszám feltételezni engedte, hogy — bár rétegigény kielégítéséről van szó — akad majd szép számú művelődni és közösségre vágyó, a kisebbségi és egyetemes magyar kultúrához aktívan, tevékenyen kötődő ember, aki nemcsak érdeklődésével, hanem tevékeny hozzájárulásával is segít megvalósítani a klubközösség elhatározásait. Annál is inkább, mert a városban van háttérintézményi bázisa a kulturális tevékenységnek — elsősorban a magyar tanítási nyelvű alapiskola, másrészt szépszámú értelmiségi. A feltételezés nem volt alaptalan, a klubnak viszonylag rövid idő alatt sikerült szép számú közönséget toboroznia. A klub megalakulása óta arra törekedett, hogy művelődési feladatkörén túl fórumot teremtsen, a kisebbségi magyarság és a tágabb magyar és szlovák (csehszlovák) létközösségek életét, kultúráját, kapcsolatait meghatározó kérdésekben való tájékozódáshoz. Ennélfogva a klub nemcsak egyszerűen művelődési, hanem közéleti jellegűvé is vált. A kezdeti esetlegességek és rendszertelenség után fokozatosan nyert szervezett és folyamatos formát a klub munkája. A rendszeressé váló összejövetelek száma mára havi háromra szaporodott, átlagban. A klubot látogatók száma is fokozatosan növekedett, természetesen egy-egy vonzóbb téma vagy nevesebb előadó függvényében. A klub mára kialakult törzsgárdája lehetővé teszi annak közösségként való folyamatos működtetését. A klubnak ugyan nincs tételesen deklarált programja, különböző — aktualitásánál vagy témájánál fogva érdeklődésre számot tartó. illetve közérdekű — témákra szervez előadásokat, vitaesteket, sűrűn lát vendégül különböző irodalmi és zenei produkciókat. Mindenesetre egyértelműen kitapintható tevékenységében az identitástudattal kapcsolatos érdeklődés dominanciája. A kisebbségi lét és tudat, a nemzeti és kisebbségi történelem, az együttélő népiekhez való történelmi és társadalmi viszony és kapcsolatok rendszere. ez a kérdéskör a kovásza a klubban történő együttgondolkodásnak és közösségformálásnak. A klub működésének kezdeti éveit az útkeresés jellemezte és egyfajta képzőművészeti beállítottság. Ennélfogva helyi illetőségű amatőr vagy félhivatásos festők, grafikusok alkotásaiból szervezett kiállításokat. Később ezt a feladatot átvette a művelődési ház mellett működő képzőművész kör. Ezzel párhuzamosan 1984-töl a klubtevékenység is más irányt vett, illetve más tevékenységi formák felé fordult. Csupián a visszatekintés miatt említünk meg néhány olyan nevet, amely némileg érzékelteti talán az érdeklődés irányait és részben a klub „müsorpolitikáját". Mint említettük, élénk figyelem követi szinte minden alkalommal a történeti témákat, amelyek legemlékezetesebb előadói: Püspöki Nagy Péter, László Gyula, Horváth István, Benda Kálmán voltak, némelyek közülük több alkalommal is. Nem kisebb érdeklődés mellett zajlottak a néprajzi témájú előadások. E témakör előadóiból: Kosa László, Domokos Pál Péter, Halász Péter, Liszka József. Az irodalmi produkciók, emlékműsorok is mindig szép számú közönséget vonzanak: a költészet estjei vagy a Forrás kör, Gálán Géza, Bánffy György, stb. mindig nagy élményt jelentettek a hallgatóságnak. A zenei rendezvények közül mindenképpen meg kell említeni a Kecskés, a Ghymes és a Landini együttesek produkcióit. Kobzos Kiss Tamást, és népdalénekeseinket: Szvorák Katit, Budai Ilonát. A klub tevékenységében komoly helyet foglal el a népzenei és néptáncmozgalom prezentálása, mint kulturális és hagyományőrző médium. Évente két alkalommal: a Balassi Napiok keretében és egy karácsonyi műsoros est keretében kerül sor táncház megrendezésére. Ezeken fellépési lehetőséget kapnak tánccsoportok, parasztzenekarok, népdalénekesek, hangszeres népzenei csoportok, szólisták. Szerepielt itt többek között a Vafsányi együttes, a Kalamajka, vagy a Gutenberg és az Ifjú Szivek tánccsoportjai, Bige József és így tovább. Mindemellett a klub profiljába belefér a tudományos ismeretterjesztés is és ami külön hangsúllyal kap teret a klubban, a csehszlovákiai magyarság ismertebb képviselőinek megnyilatkozásai. írók, történészek, lapszerkesztők, tudományos dolgozók, tisztségviselők kaptak már lehetőséget a szólásra: Turczel Lajos, Grendel Lajos, Dobos László, Zalabai Zsigmond, Bauer Győző, Végh László, Koncsot László, stb., akik a csehszlovákiai magyar valóság feltérképezésére, megközelítési szempontjainak számbavételére vállalkoztak. Külön hangsúllyal kell szólnunk e 6
