A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-10-13 / 42. szám
A CSEMADOK ÉLETÉBŐL ru, LnJ A soinorjai Hid vegyeskar. A felvetel 1984-ben. a Kodály Napokon készült ji magyar falvakban. Több alkalommal vendégszerepeltünk Magyarországon. Énekeltünk Székesfehérvárott, Sárisápon, Jánossomorján, ahol testvérkórusunk működik. Hozzájuk fűz a legszorosabb barátság. Felléptünk Győrben, a Bartók-centenáriumon s mindannyian úgy érezzük, hogy ott és akkor énekeltünk talán a legjobban. Hasonlóan nagy élmény és siker volt a fertődi, a soproni, a keszthelyi, a debreceni, a budapesti vagy legutóbb a hajdúnánási szereplésünk. Mindenütt nagy lelkesedéssel és testvéri szeretettel fogadtak bennünket. De térjünk inkább haza, mert a somorjai fellépések is nagyon fontosak, mivel elsődleges kötelességünknek érezzük, hogy tevékenységünkkel színesebbé tegyük városunk zenei életét. A szlovákiai magyar kórusmozgalom erősödését is szeretnénk elősegíteni. Ezért az elmúlt év nyarán Somorján nagy sikerű kórustábort szerveztünk. A folyamatosság megtartása és kórövid számvetés keretében a szlovák—magyar kapcsolatok kérdésköréről, amely állandóan visszatérő témája és motívuma a klubrendezvényeknek. E témakörben Käfer István, Vojtech Kondrót, Karol Wlachovsky, Szarka László és mások kaptak lehetőséget a szólásra. A kérdéskör fontosságát szem előtt tartva, a klub a jövőben az ilyen típusú rendezvények további kiszélesítésére törekszik. A közösségteremtés funkcióját a klubban, a hagyományos jellegű klubműsorokon túl a különböző túrák, kirándulások, hétvégi összejövetelek töltik be, amelyek főleg a tavaszi és őszi időszakban kerülnek megrendezésre, és a város környékének helytörténeti és irodalmi emlékhelyeit, természeti nevezetességeit veszik célba. Az ilyen túrák általában piknikszerűen. gyermekfoglalkozásokkal tarkítva szerveződnek, bő teret biztosítva a személyes kapcsolatok ápolásának. Ennek kapcsán külön kell szólnunk arról a kezdeményezésről, amely 1988 októberében valósult meg első ízben: a Balassi Emléktúra, amelynek fő célja a Balassi-kultusz ápolása, a Balassiemlékheiyek felkutatása, s ezen túl természetesen más jelentős magyar vonatkozású és egyetemes kultúrtörténeti emlékek, irodalmi emlékhelyek felkutatása, megtekintése. Említést érdemel még, hogy az 1987-es XIII. Honismereti Kerékpártúrát a klub szervezte az AJsó-Garam és Ipoly mer.tén. 1986-ban rendezte meg a klub első ízben — és azóta folyamatosan minden év márciusában — a Balassi Bálint Kulturális Naporusmozgalmunk továbbfejlődése érdekében a Dunaszerdahelyi járás énekkarai részére tettük mindezt nagy lelkesedéssel. A tábort mindig a Kodály Napokat követő év nyarán szeretnénk megrendezni, azt hiszem ezzel átlendítenénk az egyes kórusokat a hároméves ciklus holtpontján. Az említett kórustáborban Udvardy László többek között József Attila Tél című kórusmüvét énekeltük. — „ Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni. hogy melegednének az emberek..." Ugye. jól emlékszem, gyönyörű volt. A város közepén, a parkban, a fák koronája alkotta boltív alatt szépen csengett a kórustábor záróestjének szabadtéri koncertjén a szívet békítő, lelket nyugtató dal. — Igen, az a koncert is a szép emlékeink közé tartozik. De nem kevésbé szépek a kát. A rendezvénysorozat megvalósításának igénye régóta élt a város kultúrközönsége körében. A kulturális napok rendezvényeinek látogatottsága és visszhangja bizonyította, hogy komoly kulturális és művelődési igények kielégítését látja el. A klub kapcsolatteremtésre törekszik a hazai és magyarországi klubokkal is, ami leginkább egymás klubrendezvényeinek esetenkénti látogatásában, a művelődési táborokban való találkozásokban merül ki, vagyis nem mondható különösebben intenzívnek. Jó kapcsolatok alakultak ki a szentendrei Petőfi Kulturális és Hagyományőrző Egyesülettel. A velük való találkozások minden bizonnyal emlékezetesek maradnak mindkét „csapat" számára. A testvérvárosi kapcsolatok révén az Esztergomi Kulturális Egyesülettel való kapcsolatfelvétel is kínálja magát. Annál is inkább, mert a közvetlen szomszédságon túl, Balassi kultusza is összeköt bennünket. Balassi nem véletlenül lett klubunk névadója. A névválasztást esetünkben nemcsak a költő és katona helyi aktualitása motiválta, hanem életútjának a tájainkon élő népeket összekapcsoló szimbolikája, hirdetve azok sorsszerű együvétartozását és egymásrautaltságát. A Balassi Klub 1989. szeptember 23-án tartotta jubileumi századik rendezvényét. HIMMLER GYÖRGY Kodály Napokhoz fűződő emlékeink. Ez ideig még minden alkalommal sikerült bekerülnünk a 8—10 élvonalbeli kórus közé, amely összemérheti tudását a Kodály Napok döntőjében. Háromszor nyertük el az aranykoszorús, kétszer az ezüstkoszorús minősítést. Nagyon szeretném, ha az értékelési rendszerben a szakmai szemmel mért színvonal mellett az énekkari mozgalomhoz szorosan kötődő célt, az itt élő magyarság összetartását, nemzeti kultúránk ápolását is valamilyen módon figyelembe vennék. Hiszen a Kodály Napoknak és a kórusmozgalomnak ez küldetése és célja is. Ne szorítkozzék a Kodály Napok zsűrije csak a szakmai színvonal elbírálására. Ezt megteszi az össz-szlovákiai kategorizációs versenyen való megmérettetés, ahová mi is beneveztünk. Először 1983-ban, s elnyertük a „B"-kategóriás minősítést, amelyet 1986-ban megvédtünk. SZÉLJEGYZET... ... a magas telefonszámláról Péter és Rado első gyermekegyüttesem táncosai voltak és — tehetségesek lévén — tanulmányaikat a balettintézetben folytatták. Nemrég hagyták el az iskolát és mindketten egy csehországi katonai művészegyüttesben töltik a két évet. Szeptember elején telefonon értesít a két fiú: együttesük Bratislavában is színpadra lép, szeretettel várnak, de nem tudják megmondani, hol lépnek föl. Nem baj — gondoltam — a rendezvényről bizonyára érdemes néhány sort írni, leültem a szerkesztőségi telefonhoz, hogy megtudjam a pontos időpontot és a helyszínt. Első telefonom a katonai művészegyüttesben csörgött. Jó napot kivánok, értesüléseim szerint a tábori katonai művészegyüttes a fővárosban szerepel szombaton, szeretném tudni, hol és hánykor. Nem tudták. Adtak viszont egy telefonszámot. A katonai rendezöiroda számán csak a titkárnőt találtam, nem tudott semmit a készülő rendezvényről, megadta azonban a helyőrségi katonai művelődési ház telefonszámát. Újabb tárcsázás s újra eredménytelenül. A mentőötletet az irodában ülő kolléga — Végezetül, kérem vázolja milyen terveik vannak, mit fognak énekelni? — Most tanuljuk Szíjjártó Jenőtől az Esti hangulat Zsérén című kórusművet, mert Jenő bácsi tiszteletére és emlékére ez lesz a legközelebbi Kodály Napokon a kötelező mű. Szeretném, ha a folytonossággal továbbra sem lenne baj, ha a kórusunk színvonala tovább emelkedne. Szeretnék sok sikeres fellépést, mert a siker lelkesít és további kedvet ad arra, hogy szíwel-lélekkel tovább énekeljenek. És persze szeretnék a hagyományok megőrzése mellett újdonságot és változatosságot is bevinni a repertoárba és a rendezvényekbe is. Terveink megvalósításához továbbra is szükségünk van arra a szeretetteljes légkörre, amellyel a városban körülveszik a kórust. A Csemadok alapszervezete és a Városi Művelődési Ház kórusa vagyunk. Amióta megépült a Városi Művelődési Ház, nincs teremgond, van hol próbálni és jó dolog a színpadán fellépni. Tevékenységünk állandó önzetlen támogatója a Kék Duna Földműves-szövetkezet, mi is iparkodunk, amikor csak kérik, szépen csengő dallamokkal viszonozni ezt a támogatást. A beszélgetés végeztével, hónom alatt a Hid vegyeskar krónikájával hazaindulok. Otthon az az első dolgom, hogy fellapozzam. Akkor látom csak, hogy mennyi mindenről beszélhetnénk még ... FISTER MAGDA adta: Hívd föl Tábort! Tárcsázom az információt, harmadszori nekifutásra kapom mSg a körlet „civil" számát, forróra tárcsázom a telefont, mire a tábori kórház sebészeti osztálya jelentkezett. Még két próbálkozás — eredménytelenül. Megszállott ámokfutó módjára tárcsázok még tizenkét számot, a főváros összes művelődési házának összes telefonszámát kipróbálom, következik a Slovkoncert, a Kultúra és F*ihenő Park, a Nase vojsko kiadó szervezési osztálya, kéthárom ismerős. Senki nem tud semmit. Már kételkedem információim pontosságában s lemondok a szombati folklórestről, mikor beugrik az utolsó lehetőség. Hatodszori próbálkozásra jelentkezik a Kam v Bratislave szerkesztősége — természetesen ez is eredménytelenül. A szombat este baráti körben zajlik, a föllépést nem látom és arra készülök, hogy a srácokat hétfőn fölhívom — „megállj, mit kapsz ezért" alapon. Megelőztek. Reggel kilenc tájt hívnak a telefonhoz munkahelyemen, a telefonban az ismerős hang. amely közli, hogy vártak rám, megígértem és szégyelljem magam. A műsor tudniillik színpadra került, méghozzá a fővárosban, méghozzá egy olyan intézményben, ahová kétszer is telefonáltam. Az együttes repertoárját láthatom még, nem ez bánt. A foglalt telefonvonalak és az elpazarolt két óra mellett elsősorban ígéretem be nem tartása a bántó. És még van, aki megkérdezi: Ki telefonál ennyit? Lovász Attila 7