A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-07-01 / 27. szám

fórum, ahol ország-világ — vagy legalább a Schubert-park közönsége és a kiállítás látogatói előtt — bemutatják mi mindent, mennyi kincset találtak az elmúlt eszten­dőben. Azt, hogy gazdag a lelet, már az elmúlt évben, amikor a gyűjtőmunka eredménye­iről adtam számot megírtam. Hogy ösz­­szességében ez a gazdagság valóban mit is jelent, azt Zselizen a Béke utcai Városi Ifjúsági Klub termeiben megrendezett ki­állításon láthattam. A Nyitra-vidék tárgyi néphagyománya című néprajzi kiállításról s arról, hogy ki mivel, s mennyiben járult hozzá annak gazdagságához most szóljon a legilletékesebb. Kaprálik Zsuzsa, a Cse­­madok KB néprajzi szakelőadója: — Elsősorban Jókai Marikának köszö­nöm a segítséget. Neki van a legnagyobb része abban, hogy a még megmaradt tár­gyi és folklóranyag ezen a kiállításon lát­ható. Ö adott tanácsot a válogatáskor, a pari nők elrendezésében, egyszóval: min­denben. Tulajdonképpen nem is o segített nekem, hanem én segíthettem neki, s nagyon örülök, hogy a „kisinasa” lehet­tem. Marika az, aki már évtizedek óta fáradhatatlanul gyűjti, kutatja és a felszín­re hozva életre kelti a Zoboralja kincseit. Köszönöm továbbá minden embernek, aki a kiállítás idejére rám bízta holmiját, hogy ezáltal is gazdagíthassam a látnivalót. jártak az asszonyok. Ennek az elejét csak kötővel kötötték össze, s hogy védjék a mellűket, hátukat, azért tettek kendöt a nyakukba. Az inget derékban szintén át­kötötték s úgy dolgoztak. Később alakult ki a féling, amely csípőig ért, ehhez már pendelyt viseltek. Mindkét fajta ingnek ismerjük a mellévarrott ujjú és a bevarrott ujjú változatát. A díszesebbek voltak az ünnepi darabok. A pruszlik viselése a ken­dőt díszkendövé változtatta. Díszítették is, legszebben talán a kolóniák. Gyönyörű, aprólyukú hímzésükkel itt is felhívták ma­gukra a figyelmet. A koloni lyukhímzés legnagyobb szakér­tője, Dodekné Chovan Ilonka néni is eljött Zselizre s tudom, hogy nagyon örült, hogy amit egykor felfedezett s világgá kürtölte szépségének hírét, azt most színpadon és kiállítóteremben is viszontláthatta. A verebélyi tiszta szobában megcsodál­hattuk a menyasszony vetett ágyát. Ép­pen ezen az ágyon volt jól látható, hogyan váltotta fel az új a régit. Mert abban az ágyban helyet kap a hímes derékalj és hímes vánkos. Ezek vászonneműk, tehát piros szövött csíkkal vannak díszítve. Erre a hat darab párnára kerül a már moder­nebb ágynemű, az „ancitos" dunna és legalább kilenc párna. Minél magasabb volt az ágy, annál gazdagabb volt a meny­asszony. Az Országos Népművészeti Fesztiválon Zselizen (Zeliezovce) már többéves hagyo­mány a Csak tiszta forrásból című műsor. Ennek küldetése, ahogy a neve is jelzi, hogy bemutassa, színpadra vigye, életkö­zeibe hozza a még élő hagyományt, szoká­sokat, mondókákat, dalokat, viselkedés­­módot, tárgyakat, jelképeket — szóval mindent, ami egykor, egy bizonyos kor­ban, az életet jelentette. Ez a műsor min­den évben szorosan kötődik az előző évi néprajzi szeminárium és gyűjtőmunka he­lyéhez és eredményeihez. Vagyis ez az a A kiállításon bemutatottak a Nyitrai járás területének megfelelően — Zoboral­ja, amely áll a Nyitra-környéki falvakból, Hegymegböl és Vízmegböl; Verebély (Vráble) és környéke; valamint Felsökirá­­lyi (Horná Král'ová) — három részre oszt­hatók. A három tájegység közötti különb­séget még az avatatlan szem is észrevet­te. Hát még a hozzáértő! Éppen akkor, amikor én is a kiállított tárgyakban gyö­nyörködtem jöttek a Nyitra-vidéki falvak hagyományőrző csoportjának tagjai szin­tén kiállítást nézni. És ekkor vizsgázott ismét jelesre Jókai Mária, mint a kiállítás rendezője és Kaprálikné Kovács Zsuzsan­na, aki a kiállítás anyagát az elmúlt évi gyűjtés alapján összeállította. Még a dun­nák és a vánkosok elrendezése is megfe­lelt a szokásosnak, az évek során kiala­kultnak. Ment nem mindegy, hogy mit hova s miért teszünk. Mindennek szimbo­likus jelentősége van. Minden hímzés és minta egyben üzenet is. Csak az a baj, hogy ezt az üzenetet már egyre keveseb­ben értjük. Vajon miért nem találnak a Nyitra-vidék falvaiban a többi tájakról oda vásárlási — hiteles népviselet vásárlási — szándékkal érkező folklórcsoportok vezetői megfelelő mellböségü pruszlikot vagy zubbonyt? Amit az asszonyok egykor nagylánykoruk­tól halálukig viseltek, az a mai tizenéve­seknek már szűk! — A felsőtestünk már kiskorunktól el volt szorítva — hangzik a válasz — az úgy volt ildomos. A mi vidékünkön nem voltak megtermett, kerekded menyecskék, csak a sok munka ... — A pruszlik már a későbbi korok — a németes hatás — jövevénye — magyaráz­za Kaprálik Zsuzsa. — Előbb csak vászon­ingben vagy más szóval hosszú ingben 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom