A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-09-22 / 39. szám
Nyugat-Európa országaiban már többnyire elfogadott szokás lett régi épületek tűzfalainak reklámokkal, sőt művészek által készített festményekkel való felélénkítése. A nürnbergi reklámfestök egy lépéssel tovább mentek, méghozzá kettős vonatkozásban: nem régi, hanem új épület falára festették, s a reklám mellett egy jellegzetes régi épületet is ráfestettek a modern lakóház csupasz falára. Miután heteken át a budapesti tévé képernyőjén vendégeskedett Klausjürgen Wussow, azaz Brinkman professzor, most személyesen is Budapestre látogatott. Gondolom olvasóink is figyelemmel kísérték a Klinika című sorozatot, s most szívesen viszontlátják a kedves „professzor urat". INNEN ONNAN begő ballon \ \ tartja ezt az \ J j éttermi nsz ■ «Űt , í talt, ahol úgy : \ ■<.: látszik, jó ét- TV TJeJ» . vággyal ebé- Midéinek a hős F «WP' szívű urak. A . ' különleges K m ebédet a szívbetegségek ellen küzdő szervezet rendezte. Egy másik „partyra" viszont még be lehet fizetni. Azt az ebédet Peru megközelíthetetlen magasságú hegycsúcsai fölött adják majd. KÖNYV Tevan Andor száz éve Őrzök néhány vékonyka kötetet. Kosztolányi: Lánc, lánc, eszterlánc c. könyvét, Tabéri Géza, Karinthy Frigyes, Krúdy Gyula füzeteit a tizes, húszas évekből. E kötetek kiadója: Tevan Andor, Békéscsaba. Éppen most ünnepeljük születésének 100. évfordulóját. Nem hiszem, hogy a felfutó új nemzedékek sorából sokan ismerik, az idősek azonban, különösen a bibliofilek hálás szívvel gondolnak rá. Annak idején évtizedeken át sok száz olcsó könyvét jelentetett meg fillérekért, hogy a szépre vágyó közönség különösebb anyagi megterhelés nélkül hozzájusson. Tevan Andor 1889 augusztusában született. A Magyar irodalmi lexikon szerint „nyomdásztörténeti szakíró, a békéscsabai Tevan-nyomda, Könyvkereskedés és Könyvkiadó tulajdonosa. A bécsi grafikai főiskolán tanult 1907-ben. Bécsből hazatérvén apja. Tevan Adolf kis nyomdáját vette át, amelyet rövidesen kibővített, modern gépekkel látott el. így indult az az országos tevékenység, amely tiszteletet és elismerést váltott ki, különösen az írókból, akiknek könyvei az 1911-ben induló Filléres Tevan Könyvtár sorozatban hónapról hónapra megjelentek. Később Tevan-Amatőrsorozat is indult, „melynek kötetei szép nyomdai kiállításuk révén a modern magyar bibliofilja kiemelkedő termékei". A hazai írók között megtalálhatjuk Nagy Lajost, Juhász Gyulát, Szép Ernőt, Somlyó Zoltánt, stb. A régiek között Fazekas Ludas Matyiját, Kisfaludi Sándor Regéit, Fáy András, Csokonai és mások munkáit. A külföldiek között ott szerepel az amatőr kiadásokban Mark Twain, Anatole France, Hermann Bang, Leonyid Andrejev és még sok író könyve. A könyvek szép kivitelezésében kiváló festők és grafikusok, például Hincz Gyula, vettek részt. Tevan Andor élete sajnálatosan alakult, 1944-ben őt is deportálták a németek, szerencsére Bécsbe került, és a fölszabadulás után hazatért. Rövid ideig még folytatta mesterségét, az államosítás azonban félbeszakította munkáját. A Művelt Népnél, majd az Ifjúsági Könyvkiadónál dolgozott 1955-ig, haláláig. Több évig dolgozott: „A könyv évezredes útja c. munkáján, de már nem érhette meg megjelenését. A könyvet barátja. Keleti Arthur fejezte be 1955 novemberében. E méltán híres, és a mesterségbeli tudásról tanúskodó könyv második kiadásban is megjelent. Tevan Andor egyik úttörője volt a modern magyar könyvkiadásnak. Szerette, becsülte a könyvet, az írókat, mindent elkövetett, hogy a magyar- és a világirodalom remekeit megjelentesse.-Dénes-FOLYÓIRAT A természet törvényeiről ......a tudomány feladata nem az, hogy megvigasztalja s ezáltal tévútra vezesse az embereket. A tudósnak kötelessége, hogy a reális világ képét adja vissza, bármennyire is bonyolult, sőt szomorú ez a kép. A nehézségeket csak akkor küzdheted le, ha tudsz róluk. Igen, a Természet törvényeinek megváltoztatása kívül esik az emberi lehetőségeken, már csak azért is, mert az emberek maguk is része a Természetnek. E törvények ismerete azonban nagyon hasznos, mert számos baj elkerülését teszi lehetővé" — vallja Lev Gumiljov új könyve, az „Etnogenez i bioszféra Zemlji" (A Föld etnogenézise és bioszférája) kapcsán, amelynek megjelenéséről Vagyim Prudnyikov tudósít a Knyiga i iszkussztvo v SZSZSZR 1989/2. számában. Ez a folyóirat negyedévenként jelenik meg a szovjet szerzői jogvédő ügynökség kiadásában, s ha nem tévedek, most először foglalkozik Lev Gumiljov munkásságával (a kiváló tudós ugyanis Anna Ahmatova és Nyikoláj Gumiljov fia, aki maga is megjárta a sztálini táborokat). Könyvében a szerző (akinek bizonyára korábbi művei, főleg „A hunok Kínában" és „A régi türkök" sem lennének számunkra teljesen érdektelenek) lényegében arra tesz kísérletet, hogy meghatározza az Élet helyét és szerepét a világmindenség struktúrájában. Gumiljov véleménye szerint az egyes etnoszok nemcsak környezetük pecsétjét viselik magukon, hanem a felgyülemlett — magatartásukat formáló — múltat is magukban hordozzák. Ahhoz, hogy a fölösleges, sokszor tragikus nemzeti viszálykodásokat elkerülhessük, szükségünk van a geográfiát, a biológiát és a pszichológiát egyaránt magába foglaló etnológia mélyreható ismeretére. Hogy bármely tudós koncepcióit a többi tudós nem tartja vitathatatlanoknak, az a tudományban tulajdonképpen normális állapot, legalábbis annak kellene lennie. A pangás éveiben mégis alaptalan támadások érték Gumiljovot (ellenfelei az osztályharc szerepének lebecsülésével, hazafiatlansággal, stb. vádolták). Műveit ugyan nem tiltották be, de csak kis példányszámú szakfolyóiratokban jelenhettek meg, és senki sem tulajdonított nekik jelentőséget. Új könyve, melynek megjelenéséről a Knyiga i iszkussztvo tudósít, a „Lenyizdat" kiadó gondozásában jelenik meg, ami azt jelenti, hogy a szélesebb olvasóközönség számára is hozzáférhető lesz. Varga Erzsébet KIÁLLÍTÁS Százötven éves a fényképezés A Mánes-kiállítóterem ezúttal a fotóművészet iránt érdeklődők előtt nyitotta meg kapuit. Húsz ország fotóművészei 800 felvételt küldtek a bemutatóra és a világ minden jelentős múzeuma, galériája segítette a kiállítás létrejöttét. Az előkészületek, a kiállítási anyag válogatása három esztendőt vett igénybe, alapos, körültekintő munkát végeztek a rendezők... A plakátokon feltüntetett százötven év egy kis kiegészítésre szorul — mondta J. Slemr professzor —, mert a fényképezésről, annak elméleti lehetőségéről már jóval időszámításunk előtt is tudtak az emberek. Többek közt Arisztotelészt is foglalkoztatta a fényképezés gondolata. Igen ám, de a fényképezés gyakorlati megvalósítása évezredekig húzódott, lappangott. Az igazi felfedezést — illetve a „daguerreotipia" (dagerrotipia) bemutatását — 1839. szeptember 19-töl számítjuk, amikor Párizsban, Daguerre francia festő a tudományos akadémia előtt is helytállt találmányával. Innen indult útjára a fotografálás, amely meghódította hamarosan a világot, de nem lennénk igazságosak, ha nem említenénk meg Daguerre mellett Niépce nevét is, aki teljes mértékben részt vett a nagy csoda bemutatásában. Most azonban essen szó a Mánes kiállítótermeiben megvalósult tárlat anyagáról. Nem kis büszkeséggel elmondhatjuk, hogy a magyarok közül Kassák Lajos, Kertész André, Moholy-Nagy László mellett ott vann_ HALLOTTUK n OWASTUK U LJ LÁTTUK nak a fiatalok is. Robert és Cornell Capa neve sem ismeretlen az olvasók előtt. A teljesség kedvéért annyit, hogy Robert Capa (1918-ban Budapesten született) 1954- ben halt meg Vietnamban, tragikus körülmények között, az aknamezőkön. Megrázóak az amerikai (USA) Tim Page háborús képei is. Csodálhatják a látogatók a cseh Jindrich Styrsky, ma már muzeálisnak számító felvételeit, de Yousuf Karsch, a portrékészités nagy mágusa is elküldte felvételeit. A fényképezéssel ma már úgy vagyunk, mint a focival; minden szurkoló a maga csapatát tartja a legjobbnak és igazi szövetségi kapitánynak érzi magát. Vagyis fotózunk, sőt a legtöbb családban van fényképezőgép is, és az amatőr fotósok is készítenek jó, értékes felvételeket. Nem volt tehát alaptalan az igény, amikor a természetfotókat, a természetvédelemmel foglalkozó felvételeket hiányolták a látogatók. A kiállítás egyébként szeptember végéig tart. Motesíky Árpád TELEVÍZIÓ Búcsú Máriától Amikor a Magyar Televízióban sugárzott csehszlovák tévéfilmet néztem nem is gondoltam, hogy a film mondanivalója olyan mélyen belémivódik, hogy még hetek múltával is önmagámmal való polemizálásra fog késztetni. Életem során végigkísért az a tudat, hogy egy-egy falu (vagy város) mindenkori társadalmi konvenciója képes kialakítani a környező helységekétől merőben eltérő szabályokat, illetve szellemiséget, mert az Íratlan törvényeknek nemzedéknevelö és kordában tartó erejük van. Legtöbbször, persze ez a ráhatás pozitív irányú szokott lenni. Mondom (csak!) szokott, mert mostanában — amint arról a filmbéli történet is tanúskodik (sajnos!) — egynémely település koncenciója ellentétes irányúvá változott! Ez úgy értendő, hogy hovatovább egyre többen esküsznek a „negatív erkölcsiségre"! Ami megint azt jelenti, hogy vétkek és erények determinálása önáluk alaposan összekuszálódik. Lopni, csalni, hazudni: vagányság! Tutyimutyiságnak számit a becsületesség, krakélereskedésnek minősül az őszinteség, a józanság meg egyenesen üldözendő, mert mögötte a legizzóbb embergyülölet lapul meg (?!). S ami a legtragikusabb, hogy ezek a nézetek erőszakosan behatolnak a családokba is és a legharmonikusabb házasságokat is képesek megmételyezni, szétroncsolni! A filmbéli Mária férje — aki egy másik faluból jön a családba — józan, mérsékletes, intelligens, szorgalmas és ami a házasságon belül a legnagyobb kincs lehet, őszintén szereti szép fiatal asszonyát. És mégis! Bár a gondok, bajok a legkisebb bonyodalmat sem okozzák a fiatal pár életében, a falu korhelyei (joggal gyanítható irigységből is!) kifogásolják a fiatalember magatartását, belekötnek! A kocsmában — amit az alkoholisták hazai pályának tekintenek — tettlegességre is sor kerül. Végülis a fiatal „hős" még a faluból is menekülni kényszerült. De vajon máshol nem akad manapság ilyen falu, ilyen néppel?! Gondolkozzunk csak el rajta, kedves olvasók! Kovács József 9
