A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-09-08 / 37. szám

TUDOMÁNY TECHNIKA Moszatok az étlapon A Föld lakossága már meghaladta az 5 milliárd főt és egyes becslések szerint évi 2 %-os növekedési ütemmel számol­va 2010-re eléri a 8 milliárdot. A gyor­san szaporodó emberiség növekvő élel­miszerigényét a mezőgazdasági terme­lés további intenzifikálásával tudjuk csak kielégíteni. Újabb és újabb termő­­területek megművelése, a műtrágyázás gyakorlati elterjedése, a fokozott és ha­tékonyabb növényvédelem, új bőtermö fajták kinemesítése, az agrotechnika gé­pesítése voltak azok a tényezők, ame­lyek magasabb hozamokat, több élelmi­szert eredményeztek.- Az emberi táplá­lék megtermelése lényegében egyetlen tényezőtől függ: az egységnyi terület fotoszintetikus kapacitásától (vagyis at­tól, hogy egy egységnyi terület növényei mennyi szervetlen anyagot képesek, a napfényenergia segítségével, szerves anyaggá alakítani). Magasabb rendű ter­mesztett növényeink fénykihasználása korlátozott, a rájuk eső fénysugárzás 0,1 —0,5 °/o-át képesek szerves anyag képzésére fordítani. Legtöbb termesz­tett növényünknek csak kis része az, ami az emberi táplálkozás szempontjá­ból értékes (pl. termések, magvak, gyö­kerek) és a növénynek sok energiát kell a szár, a levél és egyéb részek képzésére fordítania — ezek fehérje- és zsírtartal­ma alacsony és közvetlenül nem fo­­gyaszthatóak. Számos országban foglalkoznak a tu­dósok a fotoszintézis folyamatának ku­tatásával. Tesztnövényként gyakran al­kalmaznak egysejtű édesvízi moszato-Az algák felhasználása a növénytermesztésben A számos hasznosítható tengeri és édesví­zi algafaj közül irányítsuk figyelmünket ezút­tal a nagy tömegben termeszthető egysejtű édesvízi algákra. A három leggyakrabban felhasznált alganemzetséget: a Chlorella és Scenedesmus zöld algát, valamint a Spirulina kék-zöld algát ábránk szemlélteti. E fenti fotoszintetizáló mikroalgák (magyarul: mo­szatok) termesztésbe vonását Linder (1917), majd Harder (1942) vetette fel Németor­szágban. A II. világháború után újult erővel folytak a kutatások, az algakultiválás alapjait német, japán, amerikai, izraeli és csehszlo­vák kutatók rakták le. 1964 után japán kutatók Tamiya vezetésével kidolgozták a nagybani C/)/ore//a-termesztés technológi­áját. Ezek a parányi, csak mikroszkóppal meg­különböztethető vízi élőlények igen igényte­lenek. Ha néhány ezreléknyi szervetlen sót tartalmazó tápoldatban szaporítjuk őket, nagy mennyiségű szerves anyag előállítására képesek, ugyanis az algák táplálékának egy része a levegő szén dioxidjában lévő szén. Az algák nagyon gyorsan szaporodnak pl. a Chlorella egy nap alatt nyolcszor is képes osztódni. A moszatok fejlődésmenete igen gyors, a Scenedesmus, Spirulina és Chlorella algák átlagosan 5— 50 g szerves anyag ak­kumulációjára képesek 1 m2 tenyészterüle­­ten naponta. Mindez átlagosan 25—55 ton­na szerves szárazanyag képzést jelenti hek­táronként egy év alatt. A „világrekordot" a Scenedesmus ob/iquus SAG 275-3a törzs tartja, mely optimalizált körülmények között naponta 54 g/m2 szerves szárazanyag létre­hozására képes, ami 90t/ha/év hozamnak felel meg. Összehasonlításképpen: a gabo­­nanemüek átlagos hozama mérsékelt éghaj­lati övezetben 10—20 t/ha/év. A moszatok megfelelően kialakított alganevelő berende­zésekben, napos, kiegyenlített hőmérsékletű területeken, ahol elegendő víz áll rendelke­zésre, gyakorlatilag egész évben eredménye­sen termeszthetők. Jelentős algatermesztés van napjainkban a szubtrópusi övezet egyes országaiban pl. Japánban, Kínában, Indiában és Mexikóban. Az algák termesztési techno­lógiája automatizálható, és előnye, hogy más mezőgazdasági növény termesztésére nem használható területeken is alkalmazható. A tápoldat összetételének optimalizálása, az algatermesztés biológiai kérdéseinek megol­dása sikeres úton halad, viszont nincsenek megoldva a termeléssel járó magas járulékos költségek. Az algakultúrák folyamatos keve­rése, levegőztetése, az algasejtek szárítása, összegyűjtése, fertőzéstől való megóvása energiaigényes feladat, mely az algák ter­mesztését más mezőgazdasági növényhez képest megdrágítja. Az előállítási költségek csökkentése számos kutatás tárgya, mely az elkövetkező évek fontos feladata lesz. Az algák hasznosítása biotrágyaként A fejlődő országokban, ahol a műtrágyák magas ára korlátozza azok alkalmazását, eredménnyel használnak egyes kék-zöld al­gákat biotrágyaként. Ha a rizsföldek talaját szabadon élő, a légköri nitrogén megköté­sére képes kék-zöld algákkal oltjuk be (leg­gyakrabban Anabena, Nostoc fajokkal) akkor 15 %-kal csökken a műtrágyával bevitt nit­rogénszükséglet, nő a rizshozam. Az Ana­bena kék-zöld algafajok 20/30 kg/ha nitro­gént képesek biológiai úton megkötni. Ha ugyanez az alga az Azolla nevű vízi páfrány­­nyál él szimbiózisban (kölcsönösen előnyös együttélésben) 60—80 kg nitrogénnel gaz­dagítja a rizsföidek talaját hektáronként. A legújabb kutatások növényvédő szerekkel szemben ellenálló kék-zöld algatörzsek ki­­nemesítésére, az algák által kötött, illetve mesterségesen adagolt nitrogén arányának optimalizálására irányulnak. Más trágyázási lehetőségként a frissen összegyűjtött vagy hamvasztással, erjesztéssel feltárt algákat beszántják a talajba. Az algák magas szer­vesanyag és káliumtartalma jól kiegészítheti a műtrágyák hatóanyagait. Az algákban elő­forduló mikroelemek (vas, réz, mangán, cink), vitaminok és növekedést serkentő anyagok (auxinok, citokininek) kedvezően hatnak a mezőgazdasági növények növeke­désére. Az alga mint emberi táplálék A tengerparti országokban élő emberek a nagyobb méretű, tengerben élő algákat le­vesek, saláták, szószok, sütemények formá­jában régóta fogyasztják. Az algatermesztés fejlődésével előtérbe került a termesztett algafajok fogyasztása. A Chlorella, Scene­desmus és Spirulina termesztett algafajok nyersfehérje tartalma átlagosan 48—59%, lipid (zsirszerü anyag) tartalma 5—12%, szénhidrát (cukor) tartalma 10—18. Az al­gák fehérjéi könnyen emészthetőek, magas biológiai értékű aminosavakból tevődnek össze. Az algák telítetlen zsírsav tartalma rendkívül magas, mely szerepe az érrend­szeri betegségek megelőzésében közismert. Az algák fogyasztásával fontos vitaminok­hoz (B- és A-vitamin), ásványi sókhoz és nukleinsavakhoz juthat szervezetünk. E szá­mos előny mellett problémát jelent, hogy az algák bizonyos alapvetően fontos aminosa­vakból keveset tartalmaznak, feldúsíthatják a mérgező nehézfémeket, méreganyagokat is termelhetnek. Az algák zöld színanyaga­inak bomlástermékei az emberi szervezetbe jutva a bőr fokozott fényérzékenységét okozhatják. E számos probléma ellenére a kutatások tovább folynak, több országban a szárított, feldolgozott algákat tabletták for­májában árulják, vagy egyes élelmiszerek­hez adalékanyagként adják. Az alga mint takarmány Az emberi fogyasztásnál gyorsabban ter­jed az algák takarmányként való felhasználá­sa. Ha a szárított algalisztet közismert takar­mányokhoz keverjük, fehérjékkel, aminosa­­vakkal, vitaminokkal, különböző ásványi sók­kal gazdagíthatjuk azok kémiai összetételét. AZ ALGÁK BIOTECHNOLÓGIAI HASZNOSÍTÁSÁNAK TÁVLATAI kát, pl. Chlorella pyrenoidosa zöld al­gát. E kutatások közben az algák szá­mos kedvező tulajdonságára derült fény. Az algák napfényenergia kihasználása a kultúrnövényekénél sokkal kedvezőbb, átlagosan 2—3 %, egyes Chlorella fa­joknál ez az érték 15—20 % is lehet. Az algák további előnye, hogy tápanyagai szállítására nincs szükség, igy kevés cel­lulózt tartalmaznak. A magas fehérje- és zsírtartalmú algasejt gyakorlatilag teljes egészében hasznosítható. Tekintsük át röviden az elmúlt évtize­dekben dinamikus fejlődésnek indult új tudományág, a biotechnológia algák hasznosítására irányuló legújabb kutatá­sait. az algák felhasználásának előnyeit és hátrányait. Ezek az anyagok fontos szerepet töltenek be az állati szervezet fejlődésében és anyagcse­réjében. Pl. az algák magas karotintartalma (A-vitamin) javítja a tyúkok bőrének, tojásá­nak sárga színét. Ha a takarmányhoz 5—10% szárított algalisztet keverünk, a baromfifélék, sertések, kérődzők, halak súly­­gyarapodása gyorsabb lesz. Ennél nagyobb algamennyiségek kedvezőtlen hatásúaknak bizonyultak. Az algák ipari hasznosítása Az algák feldolgozásával számos finom­­vegyszert állíthatunk elő. A moszatokból ki­vont alginát, agar-agar és karragén sokolda­lúan alkalmazható az élelmiszerek állomá­nyának javításában, a gyógyszergyártásban (kúpok, kenöcsök alapanyagaként), kozmeti­kai cikkek előállításában (mosószerek, fog­paszták, samponok), textiliparban (színező és ragasztóanyagok), papíriparban (ragasztó és fényezöanyagok) és a vegyiparban (eny­­vek és gyanták töltő-rögzítő anyagaként). Az algák száraz desztillálásával ammóniát, káli­umsót, szenet, jódot nyerhetünk, erjesztéssel acetont állíthatunk elő. Számos gyógyszer, drog, toxin, vitamin és színanyag vonható ki az algákból. Az algák mint vízi élőlények jelentős szerepet játszanak az ipari, háztar­tási szennyvizek káros anyagainak bontásá­ban is. Bizonyos körülmények között egyes zöld és kék-zöld algák anyagcsere folyama­taik során hidrogént és ammóniát termelnek, mely tiszta, a környezetet nem szennyező biológiai energiaforrás. A felszabaduló hid­rogén vagy a nagytömegű algasejt elégeté­sével jó hatékonysággal termelhetünk elekt­romos áramot az erőművekben. Mint a fenti példák is bizonyítják, az egy­sejtű algákban olyan sokoldalúan hasznosít­ható növényt talált a tudomány, melyre fon­tos szerep vár a jövő évezred emberének tápanyagellátásában, az ipari termelésben és környezetvédelemben és az energiater­melésben. Moszatoktól zöldellő tóparton sé­tálva gondoljunk arra, hogy a jövő század embere bizonyára nem fog csodálkozni ak­kor, amikor egysejtű algákról mint nagyban termesztett kultúrnövényekről olvas. ifj. SIMON LÁSZLÓ 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom