A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-09-08 / 37. szám
ulgária fővárosa Európa egyik legfiatalabb központja — olvastam az egyik útibeszámolóban. Amikor megérkeztem Szófiába nagyon elcsodálkoztam ezen a megállapításon. Modem fővárost képzeltem el, új épületekkel, e századbeli létesítményekkel, de lépten-nyomon több száz éves emlékekre bukkantam. A modern utcákon egyszerre előtűntek a templomok és kolostorok, sőt egy magasba nyíló mecset is, miközben láthattam a modern építményeket, stadionokat, szállodákat, melyek jól illeszkednek a városképbe. Ez a különös ellentét, a régi és az új kor keveredése igencsak jellemző Szófiára. A felújított műemlékek a város központjában nem tűnnek oda nem illőnek, de az új épületek sem zavaróak. Hogyan lehetséges, hogy Szófiában — fiatal fővárosi címe ellenére — ennyire sok a műemlék, régesrégi épület? A válasz egyszerű: pontosan száztizenegy éve, a török iga lerázása után a Bolgár Fejedelemség itt hozta létre központját, s ettől kezdve jelölték csak mint fővárost a térképen. A város területén már II. Fülöp makedón uralkodó ideje előtt létezett egy trák település, amit ugyan többször leromboltak, mégis az volt az őse, a mai Szófiának. Természetesen az akkori trák településnek ma már a romjait sem találjuk meg. Engem a fiatal város legfiatalabb arculata érdekelt, így a Kultúrpalota szupermodem épülete és az előtte lévő szökőkútegyüttes volt a kiindulópontom, mely hosszú ideig elkápráztatott pazar látványával. Gyerekek csoportja gyakran hancúrozott. ugrándozott errefelé, míg a szülők a közeli kispadokról figyelték csemetéiket. Vasárnapokon különösen nagy gyerekcsapat árasztotta el a Kultúrpalota körüli parkot, hiszen a délelőtti matinék Szófiában is népszerűek. — Honnan valósi a bácsi? — jött hozzám egy aranyos kislány, amikor fényképezőgépemet az épületre irányítottam. Pöttömnyi termete elárulta, hogy alig lehet hat-hét éves, s amikor kérdését magabiztosan többször is elismételte, meg is értettem a mondandóját. —- Csehszlovákiából — válaszoltam, s alig néhány pillanat múlva odavonszolta hozzám kísérőjét. A kitűnő szlováksággal beszélő fiatal hölgy, mint kiderült, Szonja anyukája, ő maga pedig Bratislavából származik. Több évig járt az egyik szófiai egyetemre, majd itt ismerte meg mostani férjét, így ide költözött. Jelenleg mint fordító dolgozik az egyik városi könyvkiadónál, szlovákból és oroszból fordít bolgár nyelvre. Évente háromszor-négyszer jár haza, szülői látogatásra, s most arra kért, üdvözletét és ajándékát továbbítsam idősödő szüleinek. Miért ne tettem volna eleget kérésének, hiszen ilyen véletlen úgyis ritkán esik meg az emberrel. Szonja anyukája, Katka fizetségként egy kis kalauzolást vállalt, így időpocsékolás nélkül volt alkalmam megtekinteni mindazt, amire büszkék a szófiaiak. Elsősorban a mai modern architektúra iránt érdeklődtem, így láthattam a vasúti pályaudvar korszerű épületét, sőt a Felszabadulás parkban is sétáltunk kicsit, ahol a mai bolgár szobrászat képviselőinek alkotásait fotózhattam le. Az egyik utcasarkon találkoztunk össze Katka férjével majd további egyórás barangolás után megköszöntem segítségüket. Este a szálloda ablakából a kivilá-A Kultúrpalota patinás épülete a szökőkútegyüttessel íP in É a t gított Alekszandr Nyevszki teret szemléltem. Messzire elláttam, s megint a rendhagyó kontrasztra figyeltem fel. Modern szállodák, több száz éves templomok, korszerű épületek, lakóházak és a régi kort dicsérő kolostorok. Ellentétek, „összetűzések" nélkül él itt együtt a régi és új kor építészeti stílusa. Akárcsak a kis Szonja szlovák anyukája és bolgár apukája. KOLLER SÁNDOR Tipikus látvány a szófiai utcán. Régi és új kor békés együttélése — furcsa ellentét. Háttérben szálloda, előtte mecset, jobbra áruház, előtérben a „föld alól" egy felújított kolostor emelkedik A szerző felvételei 17