A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)

1989-09-08 / 37. szám

HiáUMtÉ&& atiaitt.

M/ fit««## flU

tt

Eltelt már ugyan bizonyos idő a Komáromi Képzőművész Alkotókor ezévi, sorrendben ötödik tagsági kiállításának a befejezése óta, de talán nem lesz haszontalan (bizonyos szempontból még előnyös is) e néhány hónapos időtávlatból visszatekinteni a kiállításra, részben pedig az alkotókor munkájára, illetve azzal kapcsolatban néhány kérdésre. Már csak azért sem, mert nagyjából éppen e sorok megjelenésekor indul majd a kör újabb, hatodik évada.

Különösebb bemutatásra a kör — úgy hiszem — nem szorul már, hiszen az eddig megvalósult négy tagsági kiállítás mindegyikéről tudósítottuk a lap olvasóit és irtunk egyik-másik képzőművész munkásságáról is. Csupán annyit szükséges megjegyezni, hogy az előző tagsági kiállítások mindegyike valamilyen tematikához kötődött (Hajóroncsok a Vág-parton; Nö a képzőművészetben; Steiner Gábor centenáriuma; Tisztelet a Jókai Napoknak); az idei, a Csemadok megalakulásának 40. évfordulója jegyében rendezett ötödik seregszemle nem kötődött meghatározott tematikához. A kiállítás az eddigi hagyományoknak megfelelően a Jókai Napokhoz kapcsolódott, s ez a tény ezúttal is a járásinál nagyobb hatósugarat biztosított a tárlatnak.

Tizennégy alkotó munkáival találkozhattunk a tárlaton; Kopócs Tibor, Psenák István, Vavrinekné Szarka Erzsébet, Obonya Sándor, Roman Greskovic, S. Fekete Zoltán, Papp Éva, Magyarics Gabriella, Molnár Sándor, Szénási Éva, Jády Ilona, Varga Erika, Rezdovics Erzsébet és Szalay István adott ízelítőt legújabb munkáiból. Közülük tizen már szerepeltek az ezt megelőző tagsági kiállításokon (vagy azok valamelyikén), négyen viszont (Magyarics Gabriella, Szénássy Éva, Rezdovics Erzsébet, Szalay István) most mutatkoztak be először. Műfaji szempontból szemlélve a tárlatot megállapítható, hogy ezúttal is a festészeti és grafikai anyag volt túlsúlyban a

Magyarics Gabriella: Falumbeliek

kiállított művek között, de találkozhattunk fotográfiával (Psenák István) és plasztikával

S. Fekete Zoltán:

Önarckép kalapban

(Magyarics Gabriella, Molnár Sándor) is. Akik már régebben figyelemmel kisérik az

V. Szarka Erzsébet: Áprilisi vihar előtt

alkotókor tevékenységét, azokban jogosan merülhet fel bizonyos hiányérzet az előbbi felsorolás után; a kör tagjai közül jónéhányan az előző kiállításokon szereplők közül hiányoztak az idén. Hiába kerestük Darázs Rozália, az idősebbik Fekete Zoltán, Fügédi Jenő, Kocsis Ernő, Platzner Tibor, Szilva József, Szűcs Jenő, Nagy Tivadar munkáit. Igaz, az anyag a felsoroltak részvétele nélkül is tisztes, bármikor vállalható, elfogadható nívót képviselt. A távolmaradásnak minden bizonnyal több oka is lehet, s a miértek megválaszolása egyébként sem célja ennek az írásnak. A válaszokat elsősorban körön belül és a saját lelkiismeretben kell majd keresni. Megjegyzésként itt és most csupán annyit, hogy az ilyen közösségnek (közösségeknek) nem lehet mindegy, hogy kik vállalnak, vagy kik nem vállalnak vele közösséget, mint ahogy mindez fordítottan ugyanúgy érvényes lehet. Jó lenne, ha már az elkövetkező tagsági kiállításon a felsoroltak közül is minél többnek ott láthatnánk újra a munkáit.

Azon az elkövetkező tagsági kiállításon, amely mindenképpen újat hoz majd a kör ténykedésébe. Ha másban nem is, abban bizonyosan, hogy a kör tagsági kiállítása kikerül a Jókai Napok „védőszárnya" alól. Ez év júliusától központi rangra emelt Csemadok Galéria ugyanis — más tevékenysége mellett az 1990-es évtől kezdődően — a Jókai Napok országos rendezvényhez kapcsolva — megkezdi a Dél-Szlovákiában tevékenykedő további Csemadok alkotókörök vagy a Csemadokhoz bármilyen formában kapcsolódó képzőművész csoportok bemutatását. Ez a változás persze nem szabad, hogy törést okozzon a Komáromi Képzőművész Alkotókor tevékenységében. A város vezetőivel együtt kell megfelelő, méltó fórumot találni a kör jövőbeni évenkénti megmérettetéséhez. Meggyőződésem, hogy az eddigi, ötéves tevékenység, annak pozitív és negatív tapasztalatainak körön belüli mérlegre tétele és hasznosítása elég biztosíték lesz arra, hogy ez az alkotó közösség a jövőben is méltóképpen állja meg helyét.

NÉMETH GYULA

(A szerző felvételei)

K

É

pm

ium

m

m

is

Sokéves adósság törlesztésével ünnepelte az idei nemzetközi múzeumi világnapot a rozsnyói (Roznava) Bányászati Múzeum. A nagy múltú kisváros hangulatos főterének egy helyreállított épületében ezen a napon nyitották meg a művészek iránt érdeklődő közönség előtt Rozsnyó első állandó képzőművészeti tárlatának otthont adó képtárát. A múzeumnapi rendezvények keretében sorra került megnyitóra láthatóan felfokozott várakozással érkezett a város közönsége, hiszen valótlant állítanánk, ha Rozsnyó lakosságát a művészetek kínálta örömök terén elkényeztetettnek vélnénk. Pedig a város és környéke figyelemre méltó művészeti hagyományokkal büszkélkedhet. Névtelen középkori mesterek falképei díszítik a környező falvakban található műemléktemplomok többségét, s a betléri Andrássyak hatalmas gyűjteményében számos európai jelentőségű művész alkotásait tekintheti meg a látogató. A Rozsnyóhoz közeli Pelsőcön (Pleáivec) született Ftudnay Gyula és a szomszédos Csetneken (Stítnik) látta

8

meg a napvilágot historizáló festészetünk óriása. Madarász Viktor. Rozsnyóhoz kapcsolódik a festő, grafikus Tichy-fivérek gazdag munkássága és Markó Károly. mint a rozsnyói püspökség erdömérnöke kezdte pályafutását a múlt század tízes éveiben.

A gazdag hagyományok tovább élnek,.

A gömöri táj ismerős szépségei és az itteni élet sajátos mozzanatai köszönnek vissza számos e vidékről származó kortárs művész és a ma is a városban vagy közvetlen környékén élő, alkotó mesterek munkáiról.

Az utóbbi évek észrevehetően intenzív gyűjtőmunkájának következtében a múzeum szépen gyarapodó, színvonalas müvekkel gazdagodó gyűjteménynek ad otthont. A múlt és jelen értékei iránt fogékony közönség számára zarándokhelyet teremtő igyekezetnek ez a tárlatnyitás csupán az első szakasza, s része egy nagyobb távlatokban gondolkodó tudatos, rendkívül fontos és időszerű folyamatnak. Csobádi József igazgató szavai szerint a közelmúltban átadott épületrész csak töredéke a majdani képtár már a tervezöasztalokon fekvő végleges képének. Addig is, amíg az épület udvari szárnya elkészül, az emeleti termek állandó kollekciója mellett értékes időszaki tárlatokat ígér a földszinti kis kiállítóhelyiség — remélhetőleg hamar kialakuló — törzslátogatóinak, és ez bizony a képzőművészetek eddigi rozsnyói mostoha voltát és a vidékről származó neves művészek nagy számát tekintve könnyen teljesíthető, de mindenképpen valódi érdeklődésre számot tartó ígéretnek látszik.

Kép és szöveg: TÖKÖLY GÁBOR