A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-09-01 / 36. szám
Az Ipoly felé kanyarodó mellékutca, amely a kertek alatt tovaosonó folyótól kapta a nevét, most csendes, kihalt. Mindjárt a templom mellett, a gyeppel benőtt udvar mélyén, dúslevetű, karókhoz igazított nyurga szőlőtőkék. meg szerteágazó gyümölcsfák takarásában, apró házikó lapul szerényen. Tájház, falumúzeum. A három takarosán berendezett helyiségből álló múltidéző ház a nagyközség legrégibb épülete: 1792 óta iskola volt. A tájházalapitás gondolata, ötlete a település Csemadok szervezetének 1974 évi évzáró közgyűlésén született. Gyűjtsük öszsze, javasolta az évértékelő összejövetelen Bombor Gábomé Vámos Magdolna asszony, a jelenlétünket igazoló, s falunk múltját idéző egykori közszükségleti cikkeket, használati tárgyakat, a szépséges ruhaviseletünk egyes darabjait amíg nem késő, s vessük papírra hagyományainkat, népszokásainkat, dalainkat is. Az ígéretes ötlet megvalósítását azon melegében támogatta mindenki. Ám a munka oroszlánrésze már a fiatalos mozgású Magdi nénire maradt. Bombor Gáborné rajongásig szereti a szülőfaluját hát zokszó nélkül hozzá látott egymaga is az erre a célra kijelölt egykori, eléggé romos iskolaépület kitakarításához, helyrepofozásához, meg a gyűjtéshez, s a helyiségek berendezéséhez. Mindez nem ment ám egyik napról a másikra ... Legyen ez a múzeum a falu minden polgáráé. jegyezte be a helyi nemzeti bizottság elnöke, az ugyancsak lelkes kultúraápoló Vámos Géza 1987. december 3-án, a tájház ünnepi avatásakor a múzeumkrónika első lapjára. Azóta sokan megfordultak a szerény épület falai között. „Köszönet Bombor Gábomé Vámos Magdi néninek — irta például Méry Margit, a népművelési intézet dolgozója az egyik oldalra —, aki fáradthatatlan lelkesedéssel gyűjti, ápolja és őrzi szülőfaluja régi értékeit, emlékeit." Magdi néni szélesre tárja a bejárati ajtót, sorra nyitogatja a helyiségek ablakait. Szellőztet. Belefeledkezik a munkába, észre sem veszi a belépő látogatókat. Két idősebb aszszony, meg egy tizenéves fiú áll a küszöbön. — Én — jegyzi meg a 68 esztendős Miklan Etel — már többször jártam a házban, már sokszor megcsodáltam a közszemlére csoportosított tárgyakat, de Józsi, az unokám — tessékeli maga elé a félénken meghúzódó legénykét — még nem látta a múzeumot. Láttam, nyitva az épületajtó, hát eljöttem a gyerekkel, hadd lássa, hogyan, miképpen is éltek a szülei, nagyszülei még néhány évtizeddel ezelőtt is ... v Pár gipszszobrot, meg olajképet és hímzett térítőt Etel asszony is ajándékozott a tájháznak. A néni az úgynevezett lakószobába megy. az 1890-ben mocsárfából faragott terebélyes szövőszékhez lép. — Ifiasszony koromban — réved a múltba a tekintete, miközben ujjaival végigsimrtja a szátvába fűzött pamutfonalakat — a téli estéken ruhaszövéssel, meg himezgetéssel múlattuk az időt. Nem sok leánynak volt a faluban olyan szépen slingelt alsószoknyája — pirul el hirtelen —, mint nekem. Bussán emberemlékezet óta nagyon értett a fehérnép a kézimunkázás művészetéhez. Jóska egy szobával arrébb egy takaros rokkát csodál áhítattal. — Örülök, hogy elhozott a nagyi, legközelebb már a barátaimmal jövök. évfordulójára készülő Magyar Néprajzi Társaság októberi diszülésére ... Szabadidőm java részét gyűjtésekre, meg a tájház csinositgatására áldozom. Pár hónapja Kalmár Pali bácsi is végigcsodálta a szobáinkat. Tetszett ám a kiállítás, tette elmenőben a vállamra a kezét, szívetmelengető a sok szép látnivaló. Másnap, néhány értékes holmival, újra felkeresett. A három helyiség egyike az egykori paraszti lakószobák berendezéseit őrzi. A belső szobaszögiet az 1800-as éveket idézi, a helyiség innenső fele viszont a száz évvel később használatos köznapi és ünnepi, alsó, meg felső, csipkés, hímzett, gazdagon díszített ruhákat mutatja be; otthon szőtt pendelyeket, rakott szoknyákat, bokrozott A hímzett párnákat is Magdi néni ajándékozta a tájháznak pántlikás tökötöket, tükörfényesre glancolt csizmákat, lajbikat, bőujjú vászoningeket, és természetesen egy lakószoba teljes bútorzata is megtalálható. A konyhából és a kamrából sem hiányzik egyetlen odavaló használati tárgy sem. — A múlt most még itt él velünk, vagy egy karnyújtásnyira tőlünk — tart szóval szemlélődés közben is a kedves szavú aszszony —, nem nézhetem tétlenül, hogy eleink használati tárgyai, meg a népi mondókák, öreganyáink megszívlelendő bölcsességei és gyönyörűséges népdalaink elkallódjanak. veszendőbe menjenek. Régen, kicsi korom óta szenvedélyem a népi hagyományok őrzése, gyűjtése, tudatos ápolása. A második világégés idején, amikor a pincébe menekültünk, én a cifra ruháim helyett apu katonaládáját régi irományokkal tömve cipeltem magammal. Bombor Gáborné a Csemadok bussai alapszervezete jóhirű énekkarának is oszlopos tagja. Mintegy 300 dalból álló. saját gyűjtésű népdalgyűjteménnyel rendelkezik. Részt vállal a Csemadok néprajzi szakbizottságában, s 1988 óta a Kiváló Népművész cim tulajdonosa. — Az éneklöcsoport tagjai számára, a régi minták alapján több szoknyát, ingvállat. fökötöt készítettem — mondja, minden egyes, a tájháznak ajándékozott tárgyról, ruhadarabról pontos nyilvántartást vezetek. Mi tiszteljük, becsüljük múltunkat, hogy az utánunk jövö generációknak jó példát szolgáltassunk. E falak között a múltról beszél a jelen. Rengeteg holmi mitölünk került a tájházba, de mások is segítettek. Ám érzem, a községi tömegszervezetek hathatósabban támogathatnának. Rogyadozik az épület teteje, mondja Magdi néni, s látom magam is, hogy a falszögletek penészvirágosak. Kár lenne a nehéz, fáradságos munkával összegyűjtött — Én nagyzellöi (Veiké Zlievce) vagyok — szólal meg a harmadik vendég, a vajköpülőt mustrálgató Kéri Mária néni —, Etel unszolására jöttem el körülnézni, s megvallom: nem győzök csodálkozni. Egy darabka múlt ez a szépen berendezett épület. Magdi asszony az egymásra polcozott. libatollal tömött párnákat igazgatja. Aztán a ruhákat őrző ládák fedelét nyitja ki, majd a A takácsszátva mocsáriéból készült Mikla Jóskának leginkább a díszített farokka tetszett temérdek anyagot veszni hagyni. Új, tágasabb épületre lenne a múzeumnak szüksége. hisz az apróbb tárgyakon túl többek között cséplőgép, meg hintó is akadna még a faluban a múzeum számára. Tájházunknak nincs rendszeres nyitvatartási ideje, de én bárkinek szíves-örömest kinyitom az épület ajtaját... A ház elé, meg a falu forgalmasabb pontjaira a falumúzeumot reklámozó táblát is illene elhelyezni. ZOLCZER LÁSZLÓ A szerző felvételei Népviseleti ruhák gazdag választékban Kéri néni a vajköpülőt mustrátgatta ... szekrények ajtajait tárja szélesre. Én meg közben, a diszkréten hímzett vászonabroszszal terített jókora asztalnál a falu múltját idéző feljegyzésekből „szemelem" az érdekesebb adatokat. Persze, talán mondanom sem kell. hogy ezeket a jegyzeteket is Bombor Gábomé vetette papírra. — Nyugdíjas vagyok — jegyzi meg —, sokszor a klubdélutánjainkra is magammal viszem ezeket a Budai József tanító gyűjtése alapján készített feljegyzéseket, s egyegy fejezetet fel is olvasok a község múltjáról kíváncsi, hűséges hallgatóimnak. A minap nagy megtiszteltetés ért; meghívást kaptam Budapestre, az alakulásának 100. FALUMÚZEUM AZ IPOLY UTCÁBAN 7
