A Hét 1989/2 (34. évfolyam, 27-52. szám)
1989-08-25 / 35. szám
KAREL CAPEK A feketerigók természetéről Amikor az idős emberek azon panaszkodnak, mennyire váttozik a világ, rendszerint a fiatalság erkölcseire, a motorizáció fejlődésére, a szociális bajokra és egyéb újkeletű jelenségekre gondolnak. Azt azonban nem szokták észrevenni, hogy a világ bizonyos természeti jelenségek tekintetében is változik. így például állítólag a sirályoknak régebben nem volt kötelező tavaszi megállóhelyük a prágai hidaknál; csak néhány évtizeddel ezelőtt vették be ezt a szokást. Vagy; apáink természetrajzkönyve a feketerigóról azt állította, hogy félénk erdei madár. Keressen ma az ember feketerigót az erdőben! Ami pedig a félénkséget illeti, jóval kevésbé félénk, mint a házaló, aki belépőjegyeket akar eladni egy jótékony célú hangversenyre. Pontosabban mondva: arcátlan városi naplopó lett belőle. Az erdőket átengedte az erdőgazdasági reformnak, s beköltözött a városi kertekbe meg parkokba, illetőleg erőszakkal birtokába vette valamennyit. íme, mivé változtatta a civilizáció a félénk erdei madarat! Reggel a legalkalmatlanabb időpontban kezd rikoltozni, csakhogy megzavarja az ember jól megszolgált pihenőjét. Amikor ez sikerült neki, elcsendesedik, s hozzáfog rendszeresen űzött kópéságaihoz: homokfürdőt vesz a virágágyásokban, hogy megvakargassa a tetveit, lecsipegeti a virágbimbókat, megtépázza a tulipánt, kihuzigálja a földből a kicsi palántákat, egy röpke óra leforgása alatt feldúlja a természetnek azt a darabját, amelyet az ember a ketjének nevez, aztán elégedetten felül egy keritéslécre, s onnan rikoltozik: „Milyen az idő?" Milyen az idő? A társa meg így kérkedik: „Hívnak! Hívnak!" A harmadik csúfolódik: „Hiszi a piszi!" Az ember kimegy, hogy gyönyörködjék a harmatos kertben, és mit lát? Az ágyások feltúrva, a ritka szép tulipán szirmai szétcibálva, a sáfrányok letarolva, és a tegnap ültetett nefelejcs kihuzigálva. Az ember sopánkodik. aztán szidja azt a fekete gazfickót, aki ott illegeti magát a kerítésen. Öklünket rázzuk feléje, s megfenyegetjük, hogy flóbertpuskát vagy gépfegyvert veszünk, és lepuffantjuk, s akkor ez a fekete semmirekellő egyszerűen hátat fordít és felemeli a farkát, világosan tudtul adva, mit gondol rólunk. Dühbe gurulunk, meghajítjuk egy röggel; a feketerigó arrább ugrik, és gorombán szitkozódni kezd. Az ember azt mondja magában, hogy nem érdemes kikezdeni az ilyen csürhével, fogja a kapát vagy az ásót, és munkához lát. Örígósága meg egyenest a szerszám alá sétál, vigyáznunk kell, hogy ketté ne szeljük, s közben huzigálja a földből a gilisztát, mint valami hosszú makarónit. Félrehajitjuk a kapával, hogy ne okvetetlenkedjék, erre szitkozódni kezd, a hátsóját mutogatja, de nem tágít. Szemtelen, mint a poloska, és erőszakos, mint a leggaládabb ellenség. Estefelé aztán letelepszik az ereszen, és olyan szépen kezd fuvolázni, hogy az ember mindent abbahagy, s az ásónyélre támaszkodva hallgatja ... S amikor a barnás színű tojó megtojta a sok-sok tojást (a feketerigó ugyanis szörnyen szapora), akár az orrunkat is beledughatjuk a fészekbe; meg se moccan, csak egy kicsit hunyorog, és értésünkre adja; „No, őrködj hát, jó ember, őrködj, ütögesd össze a tenyeredet, hogy elkergesd a macskákat; légy már egyszer hasznos egy kicsit!" Az ember tehát őrködik, és elkergeti a macskákat az arcátlan fekete gazfickók fészkétől. Fordította. Mayer Judit Mi az amfora ? A régi görögök és rómaiak sokféle célra használt, rendszerint lefelé vékonyodó testű és tölcsér formájú, talpban végződő, nagy alakú, öblös, kétfülű tárolóedénye. A rómaiak mértékegységként használták meghatározott nagyságú változatát (egy arirfora — 26,2 liter), s henger alakban is készítették, alul tövisszerű csúccsal, amelyet a földbe szúrtak, vagy a polc e célra fúrt lyukában rögzítették, Az ilyen, felborulástól védett amforákban többnyire drága borokat tartottak. De tároltak amforákban mindenféle mást is, például olajat, ecetet, becses keneteket. E- gyes sportversenyek győzteseinek jutalma olajjal megtöltött amfora volt. A görögök szavazatszedéshez is használtak amforákat, sőt, amforákban őrizték hatodaik hamvait. Készült amfora ércből, köböl is, de legfőképp agyagból. Az agyagamforák oldalait festéssel gazdagon díszítették. Mi a lubok ? Színes nyomat, amely az orosz muzsikok lakószobáinak falait diszitette a XVII. század második felétől a múlt,.század közepéig. Akadtak köztük rézmetszők és fametszök műhelyeiből kikerült művészi alkotások, legtöbbjük azonban olcsó, vásári kép volt, hiszen vásárokon is vásárolta őket a nép. Témájuk igen változatos. Vannak ikont utánzó lubokok, amelyek szenteket ábrázolnák, míg másokon a kolostori miniatúrafestészet stílusában hősök, történelmi alakok jelennek meg. esetleg ismert népmeséi alakok. A lubokok egy része oktató, moralizáló célzatú, más része inkább szatirikus. Az utóbbiak karikatúraszerűen mutatják be a korrupt hivatalnokok packázásait, a kereskedők pénzsóvárságát, a talpnyalók kétszínű hajlongásait. E képi szatíráknál a szereplők gyakran állatok, hogy a cári cenzúra a mondanivalót fel ne ismerje. Ma az egykori vásári képek már kultúrtörténeti értékek. A moszkvai történelmi múzeum mintegy négymillió lubokot őriz. Számos népi jelenetet vagy korabeli technikai újdonságot ábrázoló darab is akad köztük. A gyűjteményből már nem egy sikeres kiállítást rendeztek külföldön is. JOGI TANÁCSOK „Mezőgazdasági adó" jeligéjű olvasónk kérdésére az előző jogi tanácsokban az 1 988. évi 172. számú törvény telekadóról szóló rendelkezéseit ismertettük. Most e törvény IV. részének rendelkezéseiről szólunk, amelyek a mezőgazdasági jövedelemadóról szólnak, s amelyek gyakorlatilag mindenkit érintenek, aki mezőgazdasági termeléssel foglalkozik s ebből készpénzbevétele van. Ezt az adót mindazoknak a személyeknek kell fizetniük, akik saját számlájukra vagy többen közös számlára mezőgazdasági termelést folytatnak. Adó alá esik minden készpénzjövedelem. amit valaki mezőgazdasági termelésből, fakitermelésből, gombatenyésztésböl, bortermelésből, állattenyésztésből (méhek, éti csigák), vagy a magánszemélyek tulajdonában lévő telkeken vagy vizeken folytatott halászatból, a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos melléktermelésből vagy alkalmi tevékenységből szerez. Ide tartozik a saját mezőgazdasági termelésből vagy állattenyésztésből származó termékek, vagy a más személyektől felvásárolt termékek eladásából, értékesítéséből származó jövedelem is. Az adóalapot az adózó ténylegesen elért készpénzjövedelme képezi. Nem esik azonban adó alá az a termék, amit az adózó a saját maga és háztartása számára termel és; felhasznál, mert ebből nincs készpénzjövedelme. Ha a tényleges jövedelem nem állapítható meg, akkor az adókivetö hatóság bizonyos feltételezett (fiktív) jövedelemből indul ki, amelyet az átlagos hektárhozamok szerint a törvényhez csatolt 2. sz. melléklet alapján állapít meg. Ebben a mezőgazdasági földek termőképességük alapján 1 -töl 24-ig négy főcsoportba vannak besorolva. Az I. csoportba 6 000 koronás átlagos hektárhozam, a II. csoportba 5 000 koronás, a III. csoportba 4 000 koronás és a IV. csoportba 3 000 koronás átlagos hektárhozam tartozik. Ebben az esetben az adóalapot a tényleges földterület nagysága szerint az átlagos hektárhozam alapján állapítják meg a törvény 18. paragrafusában foglalt elvek figyelembevételével. Ez az adó 10 000 korona jövedelemig 10 százalékot tesz ki, s ezenfelül progressziven emelkedik. 50 000 koronán felüli adóalapnál az adó 15 000 koronát, s ezt az alapot meghaladó összegből pedig ennek 60 százalékát teszi ki. így például 80 000 koronás adóalapnál az adó 15 000, a 30 000 korona 60 százaléka, azaz 18 000 korona, összesen tehát 33 000 koronát tesz ki! A törvény felhatalmazza az adókivetö hatóságot, hogy azoknak az adóját, akik a terményeiket közvetlenül a fogyasztónak adják el, vagy idegen személyeket munkaviszonyban alkalmaznak, 30 százalékig terjedhetöen felemelje. Ezzel szemben a 65 évnél idősebb és megváltozott munkaképességű személyeknél az adót 50 százalékig terjedően csökkentheti. Az adókivető hatóság a mezőgazdasági jövedelemadót a várható bevételektől függően átalányösszegben is kivetheti. A telekadóhoz az adóbevallást 1989. február 15-ig kellett beadni. A jövőben ilyen adóbevallást csak akkor és annak kell mindig február 15-ig beadnia, akinél az előző év folyamán keletkezett adókötelezettség vagy akinél az adókivetés szempontjából döntő körülményekben változás állott be (pl. a használt ingatlanok kiterjedésében — vétel, örökség, bérlet folytán). Mindazok pedig, akik mezőgazdasági jövedelemadót kötelesek fizetni és akinek az adóját nem átalányösszegben állapították meg, az elmúlt év jövedelme után a rákövetkező év február 15-ig kell adóbevallást beadniuk/Először 1990. február 15-ig az 1989-ben elért jövedelem alapján. Az adózó maga köteles az adóbevallásában az adóját kiszámítani s a telekadót három részletben április 30-ig a 20 százalékát, augusztus 31-ig a 30 százalékát és november 30-ig az 50 százalékát befizetni, a mezőgazdasági jövedelemadóra pedig az előző évi kivetés alapján előleget fizetni. Az adót a hatóság fizetési meghagyással veti ki, amit az adózónak kézbesít. Azoknak a személyeknek, akiknek az adókivető hatóság körzetében van állandó lakhelyük, a kivetést együttesen nyilvános betekintésre kifüggesztett jegyzékkel is lehet tudomásukra hozni. Az adókivetés ellen — a kézbesítéstől számított 15 napon belül fellebbezést lehet beadni. Ha a kivetett adó magasabb, mint az adózó által a bevallásában kiszámított öszszeg, akkor a különbözetet a fizetési mégha - - gyás kézbesítésétől számított 15 nap alatt be kell fizetnie. Az átalányösszegben kivetett mezőgazdasági jövedelemadót pedig az adóév szeptember 30-ig kell befizetni. „Gyermek" jeligével olvasónk azt kérdezi, hogy egy 30 éves egyedülálló nö örökbe fogadhat-e valakit? Az örökbefogadásról a Családi Törvény 63—77. paragrafusai rendelkeznek. Ezek szerint örökbe fogadni csak kiskorú személyt lehet, tehát olyat, aki 18 évesnél fiatalabb. Az örökbefogadó és az örökbefogadott között megfelelő korkülönbségnek kell lenni. Ezt a törvény nem határozza meg, hanem a i konkrét esetben a bíróság megítélésére bízza. Rendszerint olyan korkülönbség kívánatos, mint ami a szülő és gyermeke közt van. Az örökbefogadó lehet magányos személy is (férfi, nö egyaránt). Az örökbefogadáshoz az örökbe fogadandó gyermek törvényes képviselőinek (szüleinek) beleegyezése szükséges, amit a bíróság előtt személyesen kell megadniuk. — Ha a gyermek mór képes az örökbefogadás értelmét megítélni, akkor az ö beleegyezése is szükséges. Ez rendszerint a kötelező iskolalátogatás befejezéséhez kötött kor betöltésével áll be. Az örökbefogadást — az örökbefogadó indítványára — a bíróság engedélyezi. A bírósági döntés előtt az örökbefogadandó gyermeknek legalább három hónapig az örökbefogadó gondozásában kell lennie úgy, hogy ő viseli a gyermek teljes eltartási költségeit. A törvény kétféle örökbefogadást ismer: az egyszerű örökbefogadást, amelyet később — fontos okókból — a bíróság — s ha az örökbe fogadott már nagykorú — és a felek közös megegyezéssel megszüntethetnek. S a meg nem szüntethető örökbefogadást, amelynél a bíróság az örökbefogadó indítványára elrendeli, hogy az anyakönyvben az örökbefogadandó gyermek szülője helyett az örökbefogadót jegyezzék be. Ez utóbbi örökbefogadást csak a gyermek egyéves korának betöltése után lehet engedélyezni. Dr. B. G. 19
